Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2 HENOCH APOKALYPSISE

2010.10.22

A MÁSODIK BESZÉD
Ez a második beszéd azokról szól, akik az igazak lakásának helyét és a Szellemek Urának
nevét megtagadják.
Ezek pedig nem fogják elhagyhatni a földet, nem fognak fölemelkedni a mennybe, de a földre
sem fognak leszállni. Ez lesz a vétkesek sorsa, akik a Szellemek Urának nevét megtagadták s
akiket a szenvedés és a szomorúság napja el fog érni. Azon a napon pedig az Én
Kiválasztottam az ítélet székét elfoglalja és a jót a rossztól elválasztani megkezdi. Amikor
pedig kiválasztottaimat meglátják, azoknak a lelke, akik hozzám könyörögtek, meg fog
ersödni. Kiválasztottaimnak pedig akkor meg fogom engedni, hogy közöttük lakjanak. Az
eget meg fogtam változtatni és fényességben és áldásban örökkévalóvá fogom tenni. A földet
pedig meg fogom változtatni és áldásomat fogom rajta elterjeszteni és kiválasztottaim
lakásává fogom tenni. Azok pedig, akik bnt és gonoszságot követtek el, lábukkal nem fogják
többé érinthetni. Mert láttam az igazakat és megersítettem ket az én szellememmel és az én
színem eltt adtam nekik otthont. A bnösök számára azonban ítéletet tartok fenn, hogy
azokat a föld arcáról letöröljem.
Az Ember Fia.
Ugyanazon a helyen láttam valakit, akinek sz, öreg feje volt, haja olyan fehér, mint a gyapjú
és vele volt valaki, másféle, olyan, mint egy ember, arca vonzó volt és szép, mint egy szent
angyalé. Én pedig az angyalt, aki velem volt és nekem a titkokat megmutatta, megkérdeztem,
ki ez az ember fia, honnan jött és miért jár azzal, akinek sz feje van?
Az angyal pedig válaszolt és azt mondta nekem: Ez az Ember Fia, akié az igazság és akinél az
igazság lakik és aki a titkok minden kincsét ki fogja nyilatkoztatni. Mert a Szellem Ura t
választotta ki és az  sorsa lesz, hogy a Szellemek Urának diadalát learassa az igazság által az
örökkévalóságban. Az Embernek ez a Fia, akit láttál, a királyokat és a hatalmasokat meg fogja
szégyeníteni az  székeikben és az erszakosokat az  hatalmukban meg fogja alázni és a
hatalom kötelékeit meg foga oldani és a vétkesek fogait össze fogja morzsolni. A királyokat
pedig az  birodalmaikból és uralkodó trónusaikról el fogja zni, mert nem dicsérik és nem
ismerik t és nem adnak neki hálát és nem tudják, hogy birodalmaikat Tle kapják. A
hatalmasok arcát el fogja tüntetni és azok el fognak merülni a szégyenben és a sötétség lesz az
 házuk, férgek között fognak lakni és nem lesz reményük, hogy valaha is
megszabadulhatnak, mert a Szellemek Urának nevét nem ismerik. Ezek azok, akik kezüket a
legmagasabbra emelik fel, akik a földet megtapossák, tetteik pedig nem egyebek nyilvános
igazságtalanságnál, hatalmuk csak gazdagságukon nyugszik és nem hisznek másban, csak
azokban az istenekben, amelyeket kezükkel meg tudnak fogni. Megtagadják a Szellemek
Urának nevét, üldözik a hségesek gyülekezetét, amely a Szellemek Urához ragaszkodik.
Abban az idben pedig az igazak imája és az igazak vére a földrl fel fog szállani a Szellemek
Urához. Ugyanakkor a szentek, akik a magas égben laknak, egyesülnek és mindnyájan
egyetlen hangon imádkozni fognak és hálát adnak a Szellemek Urának. t dícsérik, az igazak
kiontott véréért, az igazak imájáért. Mert azok nem hiába kiáltottak az égre. A Szellemek Ura
az igazságot helyreállítja és nem fog kelleni örökké trni és szenvedni.
Ugyanakkor pedig láttam, hogy az öreg szfej az uralkodói széket elfoglalja és eltte az Élet
Könyvét felnyitják. Magasan fent az égben lakó minden sereg eltte áll a nagy
tanácsgyülekezetben. A szentek szíve pedig megtelik örömmel, hogy az igazság mértéke
betelik, az igazak imája meghallgatásra talál és az igazak vérének kiontását a Szellemek Ura
megbosszúlja.
Az igazság forrása.
Azon a helyen az igazság forrását láttam és kimeríthetetlen volt az és körülötte a bölcsesség
sok-sok forrása fakad és a szomjasak isznak a vízbl és megtelnek bölcsességgel. Miután
pedig ittak, lakást vesznek az igazaknál, a szenteknél és a kiválasztottaknál.
Eben az órában a Szellemek Urának jelenlétében az Ember Fiának nevét kimondták és
kimondták nevét az öreg szfej jelenlétében is. És még mieltt az ég jegyei és a Nap
keletkeztek, mieltt az ég csillagai születtek, a Szellemek Ura már tudta az  nevét. Az Ember
Fia pedig az igazak támasza és reá fognak támaszkodni és nem fonnak elesni.  lesz a népek
fényessége és azoknak reménye, akik szívükben szomorúságot hordanak. Mindenki, aki csak
a földön lakik, eltte le fog borulni és dícsérni fogják t és dicsíteni fogják a Szellemek Ura
eltt. Ezért választatott ki , ezért rejtették el t, még mieltt a világ megszületett, örök
idkre.
A Szellem Urának bölcsessége pedig az  nevét elmondotta a szenteknek és az igazaknak,
mert  az igazak sorsára mindig gondot viselt, a világ igazságtalanságát pedig gylölte és
megvetette és a világ dolgait és mveit a Szellemek Urának nevében ítélet alá vonja.  lesz az
igazak megmentje és  fogja megbosszulni az igazak kiontott vérét.
Azokban az idkben a föld királyai és a hatalmasok, akik a földet bírják, szemüket a földre
fogják lesütni, amiért tetteiket elkövették, mert a rettegés és a szükség napjaiban semmi sem
fogja ket megmenteni. Én pedig át fogom adni ket az igazaknak és el fognak égni, mint a
szalma a tzön, elfognak süllyedni, mint az ólom a vízben az igazak színe eltt és
nyomtalanul elfognak tnni a világból. Az  szorongattatásuk napjában pedig a föld meg fog
békülni, a hatalmasok le fognak roskadni és nem fognak többé fölemelkedni és senki sem
lesz, aki kezét feléjük nyújtja és ket fölemeli, mert k a Szellemek Urát és az  felkentjét
megtagadták. Dicsség a Szelle, mek Urának!
Az Ember Fia a kiválasztott.
A Bölcsesség forrása kifakadt és folyik és az Uralom nem fogy el belle soha. Mert hatalmas
 az igazság titkaiban, az igazságtalanság pedig elolvad eltte, mint az árnyék, elpárolog.
Mert a Kiválasztott megjelent a Szellemek Urának színe eltt, az  hatalma örök idkig fog
tartani és minden nemzedékre ki fog terjedni. Benne lakik a Bölcsesség szelleme és a Belátás
szelleme és a Tudás és az Er szelleme és azoknak szelleme, akik az igazságban szenderültek
el. A rejtett dolgok irányítása az  kezében van és senki sem mondhat eltte haszontalan
beszédeket, mert  a Kiválasztott a Szellemek Urának színe eltt.
A szentek dicssége.
Abban az idben pedig a szentek és a kiválasztottak javára nagy változás történik: a napok
fénye nekik fog világítani és az uralom és a tisztesség ket fogja érni. A szükség napján
pedig, amikor a vétkesek bneit egybegyüjtik, a gyzelem az igazaké lesz, a Szellemek
Urának nevében.  pedig meg fogja mutatni a bnbánatot. Azok, akik ezt megfogadják, meg
fognak menekülni és a Szellem Ura meg fog rajtuk könyörülni, mert az  szíve tele van
könyörülettel. Ítéletében igazságos és az  színe eltt semmiféle igazságtalanság nem állhat
meg. Aki pedig nem tart bnbánatot, el fog merülni. Ez az utolsó id. Ettél a perctl kezdve,
szól a Szellemek Ura, nem fogok ismerni többé részvétet.
A halottak feltámadása.
Abban az idben a föld vissza fogja adni azt, amit beléje tettek, az alvilág vissza fog ja adni
azt, amit befogadott és a pokol is meg fogja fizetni azt, amivel tartozik.  pedig a szenteket és
az igazakat ki fogja választani, mert elkövetkezett végre a nap, amikor megmenekülnek. A
kiválasztott pedig azon a napon az én királyi székemet elfoglalja és a bölcsesség minden titka
az  szájának gondolataiban meg fog nyilatkozni. Mert neki adta mindezt a Szellemek Ura.
Azon a napon pedig a hegyek táncolni fognak, mint a kecskebakok, a dombok ugrálni fognak,
mint a kis bárányok, amikor tejjel jólaktak. És mindannyian az ég angyalaivá lesznek. Arcuk
pedig az öröm tüzében fog égni, mert azon a napon a Kiválasztott megjelenik és a föld
örvendezni fog és attól a naptól kezdve az igazak fogják lakni és a kiválasztottak fognak rajta
járni és vándorolni.
"Nem lesz többé vas a háborúra."
Ezután pedig azon a helyen, ahol ezt a látomást láttam, amely a rejtett dolgokat feltárta, – a
fergeteges szél ugyanis fel kapott és messze nyugatra vitt – ott láttam minden titkot az égre
írva, a titkokat, amelyek a jövben lesznek, láttam a vashegyet és rézhegyet és ezüst- és
aranyhegyet és az ónhegyet és az ólomhegyet. Megkérdeztem az angyalt, aki velem volt és
így szóltam hozzá: Mi ez a dolog itt, amit elrejtve láttam?  pedig azt válaszolta: Mindez,
amit láttál, a Felkent uralmát szolgálja, hogy a földön ers és hatalmas legyen.
A Béke Angyala pedig azt mondta nekem: Várj egy keveset és akkor minden rejtély, amit a
Szellentek Ura zárva tart, meg fog nyilatkozni. Azok a hegyek, amelyeket a te szemed látott,
vasból, rézbl, ónból, ólomból, ezüstbl és aranyból, a Kiválasztott színe eltt olyan lesz,
mint a viasz a tz fölött, mint a víz, amely a hegyre esik és róla lefut és mind ertlenül fog
heverni az  lába eltt. Akkor pedig senki sem fog megmenekülni, sem az arany, sem az ezüst
árán és senki sem fog megszökni. Nem lesz többé vas a háborúra és fegyverre és mellvértre és
az érc haszontalan és hiába való lesz és az ón semmit sem fog érni és az ólom értéktelen lesz.
Mindez pedig el fog tnni és a föld arcáról el fog töröltetni, amikor a Kiválasztott a Szellemek
Urának színe eltt meg fog jelenni.
Ugyanott mély völgyet láttam, szélesre nyílt szakadékokkal és minden ember, aki a földön és
a tengeren és a szigeteken lakik, adományt és adót és ajándékot fog hozni neki, de ez a mély
völgy a tárgyakkal nem fog megtelni. Az  kezük vétkezni fog és mindazt, amiért az igazak
munkálkodnak, azt a vétkesek szégyentelenül felfalják és ezért a vétkesek nem jutnak a
Szellemek Urának színe elé és a földrl el fognak zetni szüntelenül és örökké.
Láttam, hogy a Bosszú Angyalai már leszálltak és a gonosz minden eszközét készenlétbe
helyezte. A Béke Angyalát, aki velem volt, megkérdeztem: Ki az, aki számára ezeket az
eszközöket készítik?  pedig azt válaszolta: Mindez a föld királyai és hatalmasai számára
készül, hogy azok ilyen eszközök által megsemisüljenek. Ezekután pedig az Igazság Istene
megengedi, hogy az  kiválasztottja az élk nagy közösségében megjelenjék. Ettl a naptól
kezdve pedig már semmi sem fogja megakadályozni a Szellemek Urának dicssségét. Ezek a
hegyek pedig az  színe eltt nem olyanok lesznek, mint a föld, mert a hegyek és a dombok
szét fognak folyni, mint a víz és az igazakat a vétkesek nem kínozzák többé.
Ítélet az angyalok fölött.
Felpillantottam és a föld más része felé fordultam. Itt pedig mély völgyet láttam, amelyben
lángoló tz úszott. És elhozták a királyokat és hatalmasokat és ebbe a mély völgybe
hajították ket. Ugyanott pedig láttam, hogy miképpen készítik számukra a kínzóeszközöket
és a megmérhetetlenül súlyos vasbilincseket. Én pedig a Béke Angyalát, aki velem volt,
megkérdeztem: Kinek készítik ezeket a bilincseket?  pedig azt válaszolta: Azazel és az 
serege számára készítik azokat, hogy megkötözzék ket és a legsötétebb kárhozatra vessék,
hogy aztán nyers kövekkel befedjék, amint azt a Szellemek Ura megparancsolta. Michael,
Gabriel, Rafael és Fanuel azon a napon meg fogják ket ragadni és a tüzes kemencébe fogják
ket vetni, hogy a Szellemek Urának haragja igazságtalanságaikért beteljesedjen, amiért a
Gonosz alattvalói lettek és a föld lakóit megrontották.
Azon a napon a Szellem Urának büntet ítélete megkezddik, minden víztartályt meg fognak
nyitni. És minden egybe fog folyni, a víz a vízzel találkozik. Az ég vizének neme hímnem, a
föld vizének neme nnem. És mindenki, aki a földön lakik és az ég küszöbe alatt lakik, el
fog pusztulni. És akkor mindenki meg fogja ismerni igazságtalanságát, amit a földön
elkövetett és mindenki meg fog semmisülni.
Az szfej öreg pedig elszomorodott és azt mondta: Hiába pusztítottam el azokat, akik a
földön laknak. És saját nevére megesküdött: soha nem teszem ezt többé a földön lakók ellen.
Jelet teszek az égre és ez a jel a szövetség és a hség jele legyen közöttünk örök idkig, amíg
csak az ég a föld fölé borul. Ami pedig történik, az én parancsomra történik. Azt akartam,
hogy az angyalok kezei a szükség és a szomorúság napjaiban ket megragadják és ket
ítéletem elé hozzák és emellett az akaratom mellett maradok.
Így szólt a Szellemek Ura. Ti pedig hatalmas királyok, akik a földön laktok, lássátok meg az
én Kiválasztottamat, aki majd a dicsség trónusán fog ülni és aki Azazel fölött és minden
sereg fölött a Szellem Urának nevében ítélkezni fog.
Ugyanott pedig láttam a Bosszú Angyalainak nagy seregét, amint hosszú sorban elhaladtak,
kezükben bilincseket, láncokat és vasvesszket vittek. Én pedig megkérdeztem a Béke
Angyalát, aki velem volt: Hová mennek ezek az angyalok, akik a vesszket viszik? Az angyal
azt válaszolta: Azokhoz, akik a Felvigyázók kedvesei és szövetségesei voltak itt a földön,
hogy azokat elhozzák és a mély völgybe vessék. A mély völgy pedig meg fog telni a
Felvigyázók kedveseinek és szövetségeseinek testével és ezeknek élete véget ér. Az 
romlásuk napjait ettl az idtl fogva nem fogják számlálni többé.
Jóslat.
Abban az idben az angyalok meg fognak fordulni és keleten a a párthusokra és médekre
fogják vetni magukat. A királyok tettei fogják kihívni tettüket, ezeket pedig a forradalom
elfogja zni uralkodói székükbl, elfognak zetni, azok pedig úgy fognak elretörni, mint az
oroszlánok, amikor barlangjaikból kirohannak és úgy, mint amikor az éhes farkasok a nyájra
törnek. Azok pedig elfognak vonulni és a kiválasztottak országát meg fogják rohanni és az 
csapásaik zuhogni fognak és az országot széttapossák, mint az országutat. Az én
kiválasztottaim városa azonban az  lovaiknak akadálya lesz. Egymás között harc támad és
saját törvényük ellenük fog támadni. Senki sem ismeri meg majd saját testvérét és az apa nem
ismeri meg fiát és a fiú az anyját, amíg a holtak száma a mértéket eléri és az ítélet fölöttük
megkezddik. Ugyanakkor pedig a halál ki fogja tátani torkát és azok elfognak süllyedni
benne. A megsemmisülésnek szabad útja lesz. A halál pedig a kiválasztottak szemeláttára a
vétkeseket elfogja nyelni.
Ezután pedig hatalmas sereg kocsit láttam, a kocsikon emberek voltak s ezek, mintha
szárnyaik lettek volna, keletrl nyugatra és délre szállottak. És mindenki hallja majd az 
kocsijaik dübörgését s amikor ez a dörgés felhangzik, az ég szentjei is meg fogják hallani. A
föld oszlopai megremegnek és helyükbl megmozdulnak és ez a csikorgás egy álló napig az
égbl is hallható lesz. Mindnyájan le fognak borulni a Szellemek Ura eltt és imádkozni
fognak hozzá.
Ez a második beszéd vége.
A HARMADIK BESZÉD
Elkezdem mondani a harmadik beszédet az igazak és kiválasztottak fölött.
Boldogok vagytok ti igazak és kiválasztottak, mert fenséges sors vár tireátok. Az igazak a nap
fényességében, a kiválasztottak pedig az örök élet fényességében fognak élni. Életük éveinek
pedig nem lesz vége és a szentek napjai megszámlálhatatlanok lesznek. A fényt fogják keresni
és meg fogják azt találni a Szellem Urának igazságában. Dicsség a világ urának!
A szenteket pedig akkor be fogják vezetni az ég birodalmába, hogy az igazság titkait és a
hség jutalmát megkeressék. A földön olyan világosság árad el, mint a nap fénye és a sötétség
ideje elmúlt. A fény pedig szüntelenül áradni fog és az évek végs határáig nem lesz vége. A
sötétség pedig megsemmisült és a Szellem Urának színe eltt csak a világosság marad meg és
az igazság fénye örökké élni fog.
Abban az idben pedig láttam szemeimmel a villám és fény titkait és rendjét, a Szellem
Urának szándéka szerint, miképpen villannak fel áldásra, vagy átokra. Ugyanott láttam a
mennydörgés titkait, hogy mi az, amikor fent magasban dörgés hallatszik és zúgása és földön
elterjed. Láttam a föld lakóhelyeit, hogy az embereknek a mennydörgés átok, vagy áldás,
aszerint, hogy a Szellemek Ura miképpen parancsolta. Ezután pedig ismét láttam a fény és a
villám titkát, hogy az miképpen szolgálja az áldást és a bséget.
Noé.
Noé életének ötszázadik évében, a hetedik hónap tizennegyedik napján.
Láttam, hogy roppant megrázkódtatás az eget miként reszketteti meg és az Úr serege, ezerszer
ezer és tízezerszer tízezer angyal a szörny rengésben hogyan remeg. Láttam, hogy az szfej
miként ült fenségének székéhen és az igazság angyalai miként vették t körül.
A remegés engem is elfogott és félni kezdtem, beleim reszkettek és fogam vacogott és arcra
borultam. Michael pedig a szentek seregébl angyalt küldött hozzám s az fölemelt. Amikor
pedig az fölemelt, eszméletem visszatért, mert a seregek látványát, a föld reszketését és az ég
megrázkódtatását nem tudtam elviselni.
Michael pedig így szólt hozzám: Miért remegsz e dolgok láttán? A mai napig  könyörületes
és türelmes volt azok iránt, akik a földön laknak. De, amikor a hatalom és az ítélet és a
büntetés ideje elkövetkezik, az id, amit a Szellemek Ura azok számára tart fenn, akik a
törvénynek magukat nem vetették alá, akik az igazság ítéletét megtagadták s az  nevét hiába
veszik, – ez a nap a kiválasztottak számára az Éggel való szövetség napja, akkor el fog
pusztulni a csecsem anyjával, a fiú apjával együtt.
Leviathani és Behemoth.
Ugyanabban az idben pedig kiszabadul a két szörnyeteg, a nnem, akit Leviathannak
hívnak, hogy a tenger mélységeiben lakjon és a vizek forrása fölött uralkodjon. A hímnemt
pedig Behemothnak hívják, aki mellével be fogja takarni a puszta sivatagot. A sivatagot
Dendainnak nevezik, amely attól a kerttl, amelyben az igazak és a kiválasztottak laknak,
keletre fekszik. Itt lakik az én söm Ádám, Isten által teremtett els ember óta ez a mai, a
hetedik nemzedék.
Én pedig megkértem az angyalt, hogy a szörnyetegek hatalmát mutassa meg nekem, hogy
azon a napon miképpen választották el ket egymástól, hogyan vetették az egyiket a tenger
mélyére, a másikat a puszta sivatagba.
Az angyal pedig így szólt: Te, ember gyermeke, olyasmit akarsz tudni, ami titok.
A másik angyal pedig, aki velem jött és megmutatta nekem azt, ami rejtve volt, az Elst és az
Utolsót, fent a magas égben és lent a föld mélységében, az ég küszöbén és alapzatán.
Megmutatta a szelek kamráit és azt, hogy a szeleket miképpen osztják el és mi a szelek
erejének mértéke, mi a hold fényének mértéke, mi az, amit az egyenletesség erejének hívnak,
hogyan osztják fel a csillagokat neveik szerint és mi az egyes csillagok szakasza.
Az ég titkai.
Láttam, hogy a mennydörgés milyen helyet foglal el a zuhanások mértéke, szerint és láttam,
miképpen, osztályozzák a villámok és seregeik a parancs pillanatában miképpen
engedelmeskednek. Mert a mennydörgés tartama alatt, mialatt hangzik, szünet van, de a
dörgést és a villámot egymástól elválasztani nem lehet egyetlen ponton sem. A szellem
közvetítésével együtt haladnak és sohasem válnak el. Amikor a villám felvillan, a
mennydörgés is megszólal s amikor a szellem nyugalmat parancsol, ezt a csendet a kett
egyenletesen elosztja. A becsapások pedig olyan megfoghatatlanok, mint a homok,
szétperegnek. Mind a kettt a szellem ereje fegyelmezi és tartja féken, ez fordítja vissza és
ereszti szabadra a föld részei felé.
A tenger szelleme férfias és ers, hatalmas és ereje az, amely önmaga fölött uralkodik s ez az,
ami hajtja és uralmat ad neki még a föld hegyei fölött is. Angyala pedig a Fagy angyala és a
Jég angyala, ez a két jóságos lény. A hó angyala pedig elhagyja kamráját. benne különös er
lakozik. Olyasmi száll fel belle, mint a füst, neve szerint pedig  a Dér. A Köd szelleme nem
kapcsolódik hozzájuk és az  kamrája külön áll. Az  munkája a fény és a sötét, a tél és a nyár
és ez az  angyala. A Harmat lakása pedig az Égi birodalom legszélén áll és összefügg az Es
kamrájával. Nyáron és télen egyaránt munkában van, az  felhi és az esfelh együtt járnak
és az egyik erejébl mindig ad a másiknak is. Amikor az Es szelleme kamrájából kilép,
eljönnek az angyalok, a kamrát felnyitják és kivezetik.
Ha az es a szárazföldet elárasztja, egyesül azzal a vízzel, amely a földön van. A vizek
ugyanis a föld lakói számára vannak, mert az égben lakó Magasságnak táplálékai. Ezért van
az Esnek égi mértéke s ezért kell, hogy az angyalok ügyeljenek reá.
Én pedig saját szememmel láttam mindezt egészen az Igazak Kertjéig. A Béke Angyala pedig,
aki velem volt, azt mondta: Ez a két szörnyeteg ítéletet tart. Meg fogják ölni a csecsemket
anyjukkal és a fiúkat apjukkal együtt. Ha pedig, a Szellemek Urának haragja megnyugszik,
eljön a béke, hogy az ítéletet ne hiába tartották volt rajtuk. Ezután következik a nagy ítélet, a
Szellem Urának türelme és könyörülete szerint.
Az igazság mértéke.
Ugyanakkor pedig láttam, hogy az angyalok egy része zsinórt kapott. Az angyalok szárnyat
öltöttek, felszállottak és észak felé repültek. Megkérdeztem az angyalt és így szóltam: Miért
kaptak zsinórt és miért távoztak el? Az pedig így válaszolt: Elmentek, hogy mérjenek. Az
angyal pedig, aki velem volt, azt mondta: Az igazak mértékét hozzák és az igazság
zsinórmértékét hozzák el az igaz emberekhez, hogy ezeknek az idk végeztéig legyen
magukat mihez tartani. Az igazak elmennek, hogy a kiválasztottaknál lakjanak és ez a mérték,
amelyet a hség számára kiszabtak és amely az igazságot megersíti. Ez a mérték meg fogja
nyitni a föld mélyének minden titkát és a rejtélyeket, amelyeket a sivatag elnyelt, amelyeket a
tenger halai és a vadállatok felfaltak, hogy visszatérhessenek és a kiválasztottak általuk
megersödjenek. Mert a Szellem Ura számára senki sem válhat semmivé és senki sem
semmisülhet meg.
Mindnyájan, akik az égben laknak, parancsot kaptak és hatalmat nyertek. Egy szó ez a
parancs és a hatalom olyan, mint a tz fénye. És dicsítették t nevének els betjével és
dícsérték t bölcsességgel és k maguk is bölcsek voltak beszédükben és életük irányításában:
A Szellemek Ura pedig kiválasztottait az  uralmának székébe helyezte és az ég szentjeinek
mveit  maga fagja megmérni és maga fogja tetteiket a mérlegre helyezni. És ha  arcát
fölemeli, hogy a Szellemek Urának nevében mondott beszédeiknek titkos útját és a Szellemek
Urának parancsa szerint való szándékokat megismerje, mindnyájan egyetlen közös hangon
fogják t dícsérni és dicsíteni és egy hangon fognak szólni és fogják a Szellem Urának nevét
szentnek mondani.
Az ég minden serege, minden szent odafent, Isten népe, a szeráfok, az ofánok, a hatalom és az
uralom minden angyala, minden kiválasztott és minden Hatalom, amely a földön vagy a vízen
él, azon a napon egyetlen hangon fogja t dícsérni és egy hangon fog megszólalni és fel fogja
emelni szavát a hségben és a bölcsességben és a türelemben, a könyörületességben és az
igazságban, a békében, a jóságban és egyetlen közös hangon fogja kiáltani: Dicsség,
dicsség a Szellemek Urának örökkön örök idkre!
Mindnyájan dícsérni fogják t, az éberek fent az égben, a szentek, akik az égben laknak, a
kiválasztottak, akik az Élet Kertjében laknak, minden szellem, amelyben csak fényesség él,
dícsérni fogja t és minden húsból való lény elragadtatva fogja dicsérni az  nevét örök
idkre. Mert nagy a Szellemek Urának könyörületessége és béketrése és az igazaknak és a
kiválasztottaknak minden mvét és mveinek titkát kinyilatkoztatja.
Szózat a hatulmasokhoz.
Az Úr pedig megparancsolta a királyoknak, hatalmasoknak, uralkodóknak és azoknak, akik a
földön laknak és így szólt:
Nyissátok ki szemeteket és emeljétek fel fejeteket, ha az én Kiválasztottamat meg akarjátok
ismerni!
A Szellemek Ura fenségének trónusán ült és az igazság vizét kiöntötte az Kiválasztottja fölött.
Az  szava attól fogva a vétkeseket elpusztítja, az igaztalanok pedig az  színe eltt
megsemmisülnek.
Abban az idben pedig minden király, hatalmas és mindenki, aki a földön uralkodik, fel fog
támadni, meg fogják látni és meg fogják ismerni t, hogy ki az, aki az igazság székében ül,
aki ítél s aki eltt egyetlen hiábavaló szót nem lehet kiejteni.
Akkor pedig nagy fájdalom fogja majd el ket, olyanok lesznek, mint az asszonyok, akik
vajúdnak, a gyermek megáll bennük és a magzatot nem tudják megszülni. Csak egymásra
fognak meredni, megrettenve szemüket le fogják sütni és szívükben reszketni fognak, amikor
az Ember Fiát a dicsség székén látni fogják. A királyok, a hatalmasok és mindazok, akik a
földön uralkodnak, dícsérni és dicsíteni fogják t, aki a világon minden rejtett dolognak
parancsol.
Az Ember Fia az idk kezdetétl rejtve volt, a Szellemek legfbb Ura megrizte t és csak a
kiválasztottak tudhattak róla. A tudás magja a szentek és a kiválasztottak szívében vettetett el
és ezek azon a napon ott fognak állni az  színe eltt. A királyok, a hatalmasok és mindazok,
akik a földön uralkodnak, arcra fognak borulni eltte és mindnyájuknak egyetlen reménysége
az Ember Fia lesz, könyörögni fognak hozzá és kegyelemért fognak esedezni,  pedig meg
fogja parancsolni, hogy színe ell eltávozzanak, arcuk pedig szégyenben fog égni és szemük
el fog sötétedni. Át fognak adatni az angyaloknak, hogy büntetésüket elszenvedjék, hogy
vezekeljenek, amiért az ég gyermekeit és a kiválasztottakat sanyargatták. Az igazak és
kiválasztottak pedig látni fogják a hatalmasok megaláztatását és szívük meg fog
könnyebbülni, amikor a Szellem Urának haragja a hatalmasokat éri és a harag reájuk, mint
egy kard lesujt.
Ez a nap lesz az igazak és a kiválasztottak megmenekülésének napja és a vétkesek és az
igaztalanok nem fogják többé az igazakat látni. Mert a Szellemek Ura magához veszi ket és
az Ember Fiával együtt fognak lakni, vele fognak feküdni és vele kelni örök idkig. Az igazak
és a kiválasztottak elfogják hagyni a földet és nem fognak többé szemlesütve járni, hanem a
dicsség ruháiba fognak öltözni. Ez legyen a ti ruhátok, az élet ruhája, amelyet a Szellem Ura
adott s ez a ruha nem fog elöregedni és a ti dicsségetek a Szellem Ura eltt nem fog elmúlni.
Az elítéltek panasza.
A királyok, a hatalmasok és azok, akik a földön uralkodnak, a büntet angyalokhoz, akiknek
ket kiszolgáltatják, könyörögni fognak: adjanak nekik nyugalmat és egy kis békét, hogy a
Szellemek Ura eltt leborulhassanak és vétkeiket bevallhassák. Dicsíteni fogják a Szellemek
Urát és azt mondják: Dicsség a Szellemek Urának, a Királyok Urának, a Hatalmasok
Urának, a Gazdagok Urának, az Uralom Urának, a Bölcsesség Urának és az  fénye terjedjen
el minden sötétség fölött. A Te hatalmad minden nemzedékre kiterjed és örökké tart, titkaid
mélyek és számtalanok és a Te igazságodhoz nem férhet kétség. Most láttuk csak be, hogy a
Királyok Királyát dicsítenünk kell.
Így fognak panaszkodni: Bárcsak békességünk lenne, hogy dicsíteni tudnánk t, hálásak
lehetnénk hozzá és meg tudnánk hajolni eltte. Ezt a kis békességet kívánjuk most, de már
nem nyerhetjük el. Üldöztetés lett a mi sorsunk és nincsen számunkra béke. A fény eltnt és a
sötétség lett a mi lakásunk örök idkre. Nem tettünk hitet mellette és nem dícsértük a
Szellemek Urának nevét és nem ismertük el t magunk felett lev úrnak, hanem minden
gondolatunk saját hatalmunk és fenségünk volt. Most elkövetkezett a szükség és a
szomorúság napja.  nem ment meg bennünket, mi pedig nem találunk békét és nyugalmat;
hogy vezekelhessünk és mellette hitet, tehessük; igazság van az  ítéletében és az ítélet
nincsen tekintettel senki személyére. Mi pedig el fogunk veszni az  színe ell tetteink miatt
és látni fogjuk, amint tetteinket az igazság megméri.
A büntet angyalokhoz így szóltak: A mi lelkünk megtelt jogtalanul szerzett javakkal és ezek
a javak nem akadályozzák meg, hogy lezuhanjunk a poklok fenekére.
Arcuk pedig az Ember Fiának színe eltt a szégyenben fog égni és csupa sötétség lesz és
elfogják ket taszítani onnan és az ítélet kardját fölöttük fogják tartani. A Szellemek Ura
pedig így szólt: Ez a törvény és az ítélet a királyok, a hatalmasok és a föld urai fölött.
Az elrejtett sötétségben pedig más alakokat láttam és hallottam az angyal hangját, amint így
szólt: Ezek azok az angyalok, akik a földre leszálltak és az embereknek elárulták azt, amit
Isten hallgatásába burkoltan riztek és az embereket elcsábították, hogy vétkezzenek.
Henóch és Noé.
Abban az idben Noé látta, hogy a föld meginog és a végpusztulás jelei mutatkozni kezdtek.
Fölkelt kiment a föld szélére, felkiáltott nagyapjához, Henóchhoz háromszor és megrettent
hangon szólt: Henóch, Henóch, Henóch!
Azt mondtam neki: Mondd csak, mi történik a földön, hogy olyan nyomorult lett és úgy
reszket? Ó, csak ne kelljen nekem is a földdel együtt elpusztulnom!
Nemsokára pedig a föld roppant ervel megrázkódott, az égbl szózat hallatszott, én pedig
arccal a földre leborultam. Megjelent elttem nagyapám, Henóch, hozzám lépett és így szólt:
Miért kiáltottál hozzám olyan gondterhelt és síró hangon? Az úr parancsa beteljesedik azokon,
akik a földön laknak, hogy mindennek, ami itt van, egyszerre véget vessen. Mert megismerték
az angyalok titkait, a gonoszok minden erszakát, ismerik a rejtett titkokat, a varázslatokat,
azt, hogy miképpen kell szellemeket idézni, miképpen kell a föld köveibl ércet olvasztani,
hogyan kell a föld porából ezüstöt olvasztani és hogy az öntött érc a földbl miképpen
keletkezik. Mert az ólom és az ón nem a földben van, mint más, forrásból ömlik és az angyal
áll mellette rt és az angyal elpártolt.
Ekkor pedig nagyapám, Henóch kézen fogott, a földrl fölemelt és azt mondta nekem: Eredj,
mert én megkérdeztem a Szellem Urát a föld megrázkódtatása fell. És azt mondta nekem
más szavakkal, mint a földi szavak: Igazságtalanságaik miatt ez az ítélet be fog rajtuk
teljesedni és ne legyen elttem semmi, még hosszú hónapok elmúltával sem, ami a titkos
tudásra emlékeztet és senki sem tudja, mikor következik el az az id, amikor a földnek és
lakóinak el kell pusztulniok. Azokról beszélek, akik nem fogják ismerni többé az
örökkévalóságba való visszatérést, mert angyalok voltak és a titkokat feltárták, ezek mind
átkozottak legyenek. Ami reád vonatkozik, fiam, a Szellemek Ura tudja, hogy szíved tiszta és
nem vettél részt a titkos mesterkedésekben. A te nevedet pedig megersítette a szentek között
és téged minden él között meg fog óvni. Az  határozata szerint a te nemzedéked az igazság
királya lesz és a te magod lesz az igazak és szentek forrása, akik majd megszületnek és
számtalanok lesznek a földön.
Szavainak elhangzása után megmutatta nekem az angyalokat, akik már készen álltak, hogy a
víz erejét megoldják. Megoldják pedig annak a víznek erejét, amely a föld alatt van, hogy a
szárazföldön lakó népek ítélete és romlása legyen. A Szellemek Ura pedig angyalainak
parancsot adott, ne hogy kezüket fölemeljék, hanem jól vigyázzanak, mert ezek az angyalok
voltak a víz urai.
Én pedig eltávoztam Henóch színe ell.
Az Úr hangja Noéhoz.
Abban az idben az Úr szava megszólalt és azt mondta nekem: Noé, látom a te életedet és
látom, hogy folttalan az és a szeretet és az igazság lakik benned. Az angyalok már munkálják
a fát és ha parancsomat teljesítették, kezemet föléje helyezem és meg fogom rizni. Az élet
magja fakadjon belle és az új korszakban szabadon virágozzék, hogy a föld ne maradjon
üres. A te magodat örök idkre meg fogom ersíteni, el fogom terjeszteni a föld színén és
meg fogom áldani és meg fogom sokasítani a Szellemek Urának nevében.
Az Úr pedig az angyalokat, akik az igazságtalanságot elterjesztették, abba a lángoló völgybe
fogja vezetni, amelyet Henóch nagyapám látott, nyugaton, az arany hegyénél, az ezüst, a vas,
az ón és az ólom hegyénél.
Akkor pedig láttam azt a völgyet és a tzhullámok hatalmas hullámokat vetettek.
Amikor pedig ez történt, a megolvadt érc és a roppantul hullámzó víz keveredésébl a kén
szaga kezdett terjengeni és a szag beleszívódott a vízbe. A lázadó angyaloknak völgye pedig
meggyulladt és azóta folytonosan lángol a föld alatt. A völgybl pedig tzfolyamok erednek.
Az ítélet napjaiban ezek a vizek lesznek azok, amelyek a királyoknak, a hatalmasoknak és a
föld urainak megfegyelmezésére lesznek. Ez fogja meggyógyítani és megtisztítani a húst és ki
fogja égetni a szellemet. Mert az  szellemük tele van alacsony gyönyörrel és az  testük
büntetés alá kerül, mert a Szellemek Urának nevét megtagadták. Napról napra látják
büntetésüket, de mégsem hisznek Benne. Testük pedig minél nagyobb kínok között ég, annál
jobban érezni fogják szellemük megváltozását. Ez a változás örök idkre érvényes és
visszavonhatatlan. Mert senki sem mondhat a Szellemek Urának színe eltt hiábavaló
beszédeket. Az ítélet elfogja érni ket, mert az anyag gyönyöreiben hisznek, a Szellemek
Urának nevét pedig megtagadják.
A kiöml vizek pedig meg fognak változni, mert, amikor az angyalok elmerülnek bennük, a
forrásnak heve megváltozik, ha pedig az angyalok kiszállnak bellük, a víz le fog hlni.
Akkor pedig hallottam, amint Michael hangját fölemelte és így szólt: Ez az ítélet, amely az
angyalokat éri, ujjmutatás a királyok, a hatalmasok és a föld urai számára. Mert ez az ítélet
vize s ez megtisztítja a testet és kiégeti az anyag gyönyöreit. k azonban nem látják és nem
hiszik, hogy a víz tisztít és a víz ereje olyan, mint az örök tzé.
Az arkangyalok beszélgetése.
Ezután nagyapám, Henóch könyvet adott nekem, ebben a könyvben voltak mindazok a titkok
és beszédek, amelyeket  az égtl kapott. A könyvet pedig külön az én számomra írta le.
Abban az idben Michael azt mondta Rafaelnek és így szólt: A szellem ereje elragad engem
és szívem ég az ítélet súlyának és tzének hallatán. Ki tudja ezt az ítéletet elviselni és kicsoda
az, aki nem omlik le eltte?
Michael pedig ismét így szólt Rafaelhez: Kicsoda az a lény, aki szívében nem érzi magát
vétkesnek és akinek belseje nem reszket az ítélet szavának hallatán? Milyen borzasztó ez az
ítélet, ami így kimondatott és amit végre kell hajtani!
Amikor a Szellemek Urának színe eltt állt Michael, így szólt Rafaelhez: az Úr szeme eltt
egyetlen szót sem fogok szólni az  érdekükben, mert az Úr haragja érte ket azért, mert k
azt hitték, istenek. Ezért fog rájuk zuhanni az, amit a világ magában rejtett örök idkre. Sem
angyal, sem ember nem fog benne részesülni, k lesznek az egyetlenek, akiket örök ítélet ér.
Az ítélet után pedig rettegni fognak és félni fognak, amiért az ég titkait a föld lakóinak
elárulták.
Az angyalon bnei
Az elsnek neve Jequon,  volt az, aki az angyalok gyermekeit elcsábította,  vetette le ket a
földre és aki elcsábította ket az emberek leányaival.
A másodiknak neve Asbiel,  volt az, aki az angyalok gyermekeinek rossz tanácsot adott és
arra csábította ket, hogy az emberek leányaival elkeveredjenek.
A harmadiknak neve Gadriel, aki az embereket a halálos ütésekre megtanította.  csábította el
Évát is és megtanította az embereket a gyilkos szerszámok készítésére: a vértre, a páncélra, a
kardra. Ezek a szerszámok az  kezébl kerültek a földre az emberek közé örök idkre.
A negyedik neve Penemue, aki az embereket az édes és a keser megkülönböztetésére
megtanította.  volt az, aki a bölcsesség titkait elárulta.  volt az, aki tintával és tollal való
írást tanította és ezáltal vétkeznek az emberek öröktl örökig, a mai napig. Mert az ember nem
arra született, hogy hségét tintával és tollal megersítse. Az ember éppen úgy, mint az
angyal, arra született, hogy igaz és tiszta maradjon és akkor a halál, amely mindent elemészt,
nem érintette volna ket. Ez a tudás pedig a halálba vezeti ket és ez az  elemésztetésüknek
oka.
Az ötödik neve Kasdeya, aki az embereket a szellemek és démonok gonosz alkalmazasara
megtanította,  tanította meg az embereket arra, hogy a magzatot az anyaméhbl id eltt
kihajtsa, megtanította a ráolvasást, a mérgeket és a betegségeket.
Az eskü misztériuma.
Ezután következik Kasbiel, aki mikor fent az égben lakott, a szenteknek az esküt megmutatta.
Neve szerint Bequa.  mondotta Michaelnek: a rejtett Nevet meg fogja neki mutatni, hogy
amikor esküt mond, ki tudja mondani és ettl a névtl és az eskütl mindazok, akik az
embereknek a titkokat megmutatták, meg fognak remegni. Ez ennek az eskünek hatalmas
ereje, mert az eskü hatalmas és ers.  pedig ezt az esküt Michael kezébe letette. Ez az eskü
titka: mert az egekben, még mieltt a világot teremtették, helyét meghatározták örök idkre.
A földet a vizek fölött teremtették és a hegyek rejtekébl csodálatos vizek fakadnak a világ
kezdetétl annak végeztéig. Az eskü teremtette a tengert, amibl a föld keletkezett s ezért
helyezte haragját a tenger mélyébe s ezért van az, hogy a tengernek átléphetetlen határt
szabott. Az eskü az, ami a mélységek titkát rzi és egy helyen állanak és nem mozdulnak el a
világ végeztéig. Az eskü irányítja a Nap és a Hold pályáját és ezért nem hagyják el azok soha
útjukat. Amikor  megszólal és nevén szólítja ket, a csillagok válaszolnak és felelnek, amíg
csak a világ tart. Ugyanúgy válaszolnak neki a vizek szellemei, a szelek szellemei, amelyek a
szélrózsa minden irányában fújnak. Itt rzik a villám fényét és a mennydörgés hangját, itt van
a jéges raktárháza, a fagy, a köd, az es, a harmat raktárháza. Mindnyájan a Szellem Urát
szolgálják és az  parancsait rzik. Az  táplálékuk a hála és a Szellemek Urának nevét
dicsítik.
Valamennyiök fölött az eskü uralkodik, az eskü vigyáz reájuk és vigyáz az  tevékenységükre
és az  útjukat semmi sem zavarhatja meg.
Nagy öröm uralkodik közöttük és dicsítették a Szellemek Urának nevét, amiért az Ember
Fiának neve számukra megnyilatkozott.  pedig elfoglalta az uralom székét és a mindenek
fölött való ítélet összesége az Ember Fiának átadatott.  pedig a föld arculatáról a vétkeket le
fogja törölni és eltörli azokat; akik a világot megrontották. Azok pedig meg fognak kötöztetni
és az  pusztulásuk gyüjthelyén el fognak záratni és az  mvük a föld színérl el fog tnni.
Attól a naptól kezdve pedig nem lesz több romlás, mert az Ember Fia megjelent és az uralom
székét elfoglalta és az  színe ell minden gonosz eltnik és megsemmisül. Az Ember Fiának
szava azonban örökké megmarad a Szellemek Ura eltt.
Ez Henóch harmadik beszéde.
Henóch égbemenetele.
Történt pedig ezekután, hogy még élete folyamán az  neve a Szellemek Urához emelkedett
és kilépett azok közül, akik élnek. A szellemek szekerén emelkedett fel és neve az emberek
közül eltnt. Ettl a naptól kezdve nem számították többé az emberek közé.
Helyemet a világ két sarka között elfoglaltam, nyugat és észak között, ahol az angyalok a
zsinórmértéket kapták, hogy számomra az igazak és kiválasztottak között a helyet kimérjék.
Itt pedig megláttam az satyákat és az Igazakat, akik az idk kezdete óta itt laknak.
Itt történt, hogy szellemem elragadtatott és az égbe emelkedett. Láttam a szent angyalok fiait,
amint azok az él lángokon járnak, ruhájuk és arcuk olyan fehér volt, mint a hó. Két
tzfolyamot láttam és a tz fénye olyan volt, mint a virágzó jácintvirág.
Én pedig arccal leborultam a Szellemek Ura eltt: Michael pedig az arkangyalok egyike,
jobbkézen fogott, fölemelt és kivezetett a titkokhoz, hogy azokat nekem megmutassa és a
könyörület és az igazság rejtélyeit elttem feltárta, megmutatta az ég küszöbének titkait, a
csillagok és a fények kamráit, amint ezek a. szentek közül kilépve pályájukra futnak. Ezután
pedig szellememet a legmagasabb égbe ragadta és ott a fények ragyogásának közepette
olyasvalamit láttam, ami, úgy látszott, mintha jégbl építették volna, de a jégbl készült
kövek résein lángok csaptak ki. A házat tüzes kör vette körül. A ház négy sarkából négy
lángfolyó eredt és ezek a házat körülfolyták. Köröskörül pedig a szeráfok, kerubok és ofánok
jártak, akik nem alusznak soha, az éberek és ezek rzik az  fenséges házát.
Ezerszer ezer és tízezerszer tízezer angyalt láttam a ház körül és láttam Michaelt, Rafaelt,
Gabrielt és Fanuelt, a szent angyalokat, akik az égben a ház kapuján ki és bejártak. A ház
kapuján pedig az angyalok léptek ki és velük együtt jött ki az öreg szfej. Feje fehér volt,
mint a gyapjú és ruhája leírhatatlanul szép és fenséges.
Az öreg szfej áldása.
Én pedig arccal leborultam, testem elolvadt, lelkemben pedig teljesen elváltoztam. Hangos
szóval felkiáltottam és a szellem erejével dícsértem t. Ez a dicsítés, amely számat elhagyta,
kedves volt az öreg szfej eltt. Az öreg pedig az arkangyalok és az angyalok kíséretében
hozzám lépett, üdvözölt és azt mondta nekem:
Te vagy az ember gyermeke, aki az igazságra született. Az igazság lakik fölötted és az öreg
szfej igazsága nem fog elhagyni téged.
Ezután pedig azt mondta nekem: Az eljövend világ nevében üdvözöl téged, mert onnan
származik a teremtett világ boldogsága és tökéletessége és ebben fogsz részesülni te is örökre
és minden idkre. És az egész föld a te utadra fog lépni, mert az igazság téged sohasem fog
elhagyni. Nálad lesz az  lakása, nálad lesz sorsa és sohasem fog elválni tled.
Így lesz az Ember Fiánál az igazaknak, a Szellemek Urának nevében hosszú élete és békéje,
az egyenes úton, minden idkre és örökké.
ÁLOMLÁTÁSOK.
- Henóch tanítása fiához. -
Most pedig fiam Mathuzsálem, el fogom neked mondani minden látomásomat, amit valaha is
láttam és elbeszélem neked. Két látomást láttam, még mieltt asszonyt vettem és egyik sem
hasonlított a másikhoz. Elször amikor az írást megtanultam, másodszor mieltt anyádat
elvettem szörny látomásom volt és akkor az Úrhoz menekültem ellük.
A föld pusztulása.
Malaleel nagyapám házában aludni tértem, s akkor látomásomban láttam, hogy a földet mély
szakadék elnyeli, a hegyek egymás fölött lógnak, a dombok eltnnek, magas fák derékban
kettétörnek, leomlanak és a mélységben elsüllyednek.
Mikor ezt láttam, számba szavak estek, kiáltozni kezdtem és azt mondtam: A föld elpusztult!
Nagyapám Malaleel pedig felébresztett, mert mellettem feküdt és azt mondta nekem: Miért
kiáltozol fiam és miért jajgatsz ennyire?
A látomást elmondtam neki, amit láttam s akkor  így szólt: Borzasztó dolgokat láttál fiam, és
a te látomásodnak nagy jelentése van. A föld bneinek titkára vonatkozik és a földnek el kell
süllyednie és rettent elmerüléssel alá kell merülnie. Kelj fel fiam, és imádkozz a Seregek
Urához, mert kiválasztott vagy, hogy maradjon a földön valaki és ne az egész föld pusztuljon
el. Az ég fogja földre küldeni ezt a csapást és a földön borzasztó pusztulás lesz úrrá.
Fölkeltem, imádkoztam, kértem az Urat és imáimat leírtam a föld nemzedékei számára.
Mindent meg fogok neked mutatni Mathuzsálem fiam. Elmondom, hogyan léptem ki a
földrl, hogyan láttam az eget, hogyan láttam a Napot keleten fölkelni s a Holdat nyugaton
lenyugodni és láttam a csillagokat és az egész földet és mindazt, amit az úr kezdetben
teremtett. Akkor pedig hálát adtam az ítélet Urának, és hódoltam neki, hogy a napnak a
felkelést megengedte és az ég színén megjelent, pályáját, amelyet számára rendelt, megkezdte
és fölfelé haladt.
Az igazság nevében kezemet fölemeltem, dícsértem a Szent és Nagy Urat és szám lehelletével
és húsból való nyelvemmel, amelyet az Úr az ember számára, hogy beszélhessen, teremtett,
beszéltem, mert megadta nekem a lélegzetet, a nyelvet és a szájat. Dicsség legyen Neked
Uram, Világ Királya, nagy, hatalmas, fenséges, az egész teremtés Ura, Királyok Királya, az
egész világ Istene! A Te istenséged, királyságod, méltóságod megmarad mindörökre, minden
idkre és uralmad minden nemzedékre kiterjed, minden ég a Te uralkodói széked és az egész
föld a te lábod zsámolya az idk végtelenségéig. Te vagy az, aki mindent teremtettél, Te vagy
az, aki a világot kormányzod és semmi sem nehéz neked. A Te bölcsességedet semmi sem
kerüli el és az nem tér el soha a Te szellemedtl, a Te uralkodói székedtl és a Te arcodtól.
Mindent tudsz, mindent látsz és mindent hallasz és semmi sincs, amit el lehetne elled rejteni.
A Te égi birodalmad angyalai pedig vétkeznek és az ember húsát pedig a nagy ítélet napján a
Te haragod fogja érni. Most Uram Istenem, Királyom, kérlek Téged és könyörgök Hozzád,
hallgasd, meg szavamat és engedd meg: maradjon mag ezen a földön, amely utódokat nevel
és ne pusztísd el az emberi húst teljesen, hogy a föld néptelen maradjon és úrrá lehessen a
megsemmisülés. Pusztísd ell a húst, amely Téged haragra gerjesztett, az igazság húsa azonban
maradjon meg maghordozónak örökké és ne rejtsd el arcodat a Téged kér szolgáid ell
Uram.
A második álomlátás.
Ezután pedig másik álmot láttam és el fogom beszélni neked az egyészet, fiam.
Henóch pedig hangját fölemelte és így szólt fiához, Mathuzsálemhez:
Hozzád szólok fiam. Hallgass meg és füleddel hajolj apád álomlátásához. Mieltt anyádat
Ednát elvettem, ágyamban látomásom volt és íme a földbl fiatal tehén lépett ki, vele pedig
két fiatal tinó s az egyik közülük fekete volt, a másik vörös. A fekete tinó pedig öklelni kezdte
a vöröset és üldözni kezdte. Attól kezdve pedig a vörös tinót nem láttam többé.
A fekete tinó megntt s akkor eljött hozzá egy üsz és láttam, hogy számtalan szarvasmarha
származott tle és mind hasonlított hozzá és mind követte t. A legels tehén pedig eltávozott
a bika színe ell, hogy a vörös tinót keresse, de sehol sem találta. Akkor pedig nagy
jajgatással panaszkodni kezdett és csak kereste, kereste. Én pedig néztem és láttam, hogy a
bika hozzá lép és megnyugtatja és attól kezdve nem jajgatott többé.
Akkor pedig egy másik fehér bikát hozott a világra, s ezután még sok fehér és fekete bikát és
tehenet szült. Álmomban pedig láttam a fehér bikát, amint megntt és hatalmas állat lett és
számtalan fehér szarvasmarha származott tle, amelyek mind reá hasonlítottak. Ezek pedig
mind hozzájuk hasonló szarvasmarhákat nemztettek.
Csillaghullás.
Alvásközben szememmel más dolgokat is láttam. Láttam fent az eget és íme az egyik csillag
lehullott, a földön felállt és, elkezdett legelni a többi állattal. Ezután nagy és fekete bikákat
láttam és ezek karámjaikat állandóan váltogatták és legeliket és üsziket is váltogatták és
kiáltoztak.
Látomásomban újra az égre néztem és láttam, hogy az els után sok csillag hullott le és az
üszk között, bikákká változtak és azokkal együtt legeltek. És akkor a bikák egyesültek az
üszkkel, ezek pedig teherbe estek és elefántokat, tevéket és szamarakat szültek. A bikák
pedig ezektl a lényektl megijedtek és elkezdték azokat fogaikkal mardosni és szarvukkal
öklelték és szétmarcangolták ket. Azok viszont felfalták a bikákat és elemésztették ket, a
föld gyermekei pedig reszkettek és remegtek és elmenekültek ellük.
Látomásomban láttam, hogy a bikák és szülötteik hogyan viaskodtak és miképpen pusztították
egymást, amíg a föld kiáltásra fakadt. Szememet az égre emeltem és láttam, hogy onnan négy
alak lép ki, olyan, mint négy fehérbe öltözött ember és három másik. Ez a három, aki késbb
lépett ki, kezemet megfogta, fölemelt, a föld nemzedékei közül kivett és magas hegyre vitt fel.
Ott pedig tornyot mutatott, amely messze-messze a föld fölé emelkedett, hogy mellette
minden emelkedés csak alacsony kis dombnak látszott. Azok pedig azt mondták nekem:
Maradj itt, amíg meglátod, mi történik ezekkel az elefántokkal, tevékkel, szamarakkal és mi
történik a csillagokkal és a bikákkal, vagyis mindazzal, ami a földön csak van.
A csillagok büntetése.
Akkor pedig láttam, hogy a négy fehér alak közül az egyik azt a csillagot, amelyik az égbl
elsnek hullott le, megragadja, kezén-lábán megkötözi és a mélységbe hajítja. A mélység
pedig szk volt, fenekére látni se lehetett, félelmes volt és sötét. Az egyik pedig közülük
kardot vont el és az elefántoknak, tevéknek és szamaraknak adta s ezek akkor tüstént
elkezdtek viaskodni és harcolni, hogy a föld csak úgy rengett bele. S amikor odanéztem,
láttam, hogy a négy fehér alak közül az egyik a nagy csillagokat összegyüjtötte. A csillagok
pedig olyanok voltak, mint a csdörök. A fehér alak pedig megkötözte ket kezükön és
lábukon és a föld szakadékába hajította ket.
Az áradat.
A leszállott négy fehér alak közül az egyik odament a fehér bikához és olyan titkot súgott
neki, hogy az beleremegett. Bikának született s íme most egyszerre csak emberré lett,
hatalmas nagy bárkát épített és odament lakni és három bika vele lakott és a bárkát lefedték.
Szememet ekkor ismét az égre emeltem és magas tett láttam, a tetn pedig négy ereszt, az
ereszekbl roppant sugárban ömlött a víz. A földön pedig a forrásokból víz kezdett buzogni és
a földet kezdte elárasztani. A víz, a sötétség és a köd pedig egyre növekedett s amikor azt
néztem, hogy a víz milyen magasra emelkedett, láttam, hogy már a kerítést is meghaladta és a
kerítésen átzuhogott és a földön megállt.
A szarvasmarhák pedig a kerítésen belül összezsúfolódtak és láttam, hogy az egyre emelked
vízben lassan elmerültek és megfulladtak. A bárka pedig a vízen úszott, a szarvasmarhák,
elefántok és szamarak pedig elpusztultak úgy, hogy nem láttam ket többé és nem tudtak
elmenekülni, hanem a mélységben elsüllyedtek.
A nap kisüt.
Látomásomban láttam, hogy a b patakok az ereszrl egyre ömlöttek és a föld mélye felfakadt
és a víz az egész földet teljesen eláraszotta, úgyhogy olyan volt, mint a tenger.
Azután a föld mélységeibe a víz elkezdett lefolyni és a szárazföld egyszerre csak láthatóvá
lett, a bárka pedig zátonyra került. A homály eloszlott és a nap kisütött.
A fehér bika pedig, amely emberré változott, a bárkából kilépett és vele együtt a másik három
fehér bika is. Az egyik fehér volt, mint a legeslegels, a másik piros, mint a vér, a harmadik
fekete. A fehér bika pedig eltávozott tlük. Azok pedig egyesültek a rét és az erd állataival
és madaraival és így keletkeztek a sokféle állatok: oroszlánok, párducok, kutyák, farkasok,
hiénák, vaddisznók, rókák, nyulak, disznók, sólymok, keselyük, héják, sasok és varjak.
Fehér bika is született közöttük. Azok pedig egymást öklelni kezdték. A fehér bika azonban
vadszamarat nemzett, azon kívül másik fehér bikát. A vadszamár tovább szaporodott. A fehér
bikának, amelyet az elbbi fehér bika nemzett, fekete vadkan és fehér bárány fia lett. A
báránynak pedig tizenkét fehér bárány fia született.
A fehér bárányok.
Amikor a tizenkét fehér bárány felntt, egyet átadtak a szamarak nyájának, a szamarak pedig
egyet átadtak a farkasoknak és a bárány a farkasok között növekedett fel.
Az Úr pedig tizenegy bárányt hozott, hogy azok vele lakjanak és a farkasok között éljenek,
ezek pedig megsokasodtak és nagyszámú nyájjá lettek. A farkasok pedig elkezdték ket
szorongatni és annyira szorongatták, hogy azok újszülötteiket a félelemtl megölték és a
bvíz folyóba vetették. A bárányok akkor kiáltozni kezdtek és utódaik sorsa fölött
panaszkodtak és kiáltásaikkal az Úrhoz fordultak.
A farkasok és a bárányok.
Az egyik bárány, amelyik a farkascsorda elöl megmenekült, a vadszamarak közé került.
Láttam a bárányokat, amint azok panaszkodtak és rimánkodtak és az úrhoz kiáltottak és
minden erejükkel hívták az Urat, amíg a Királyok Ura magas székébl leszállt, hozzájuk
lépett és maga legeltette ket.
Ezután azt a bárányt hívta el, amelyik a farkasok ell elmenekült és beszélt vele a
farkasokról. Arról beszétek, hogy a bárány vegye rá a farkasokat, ne bántsák többé a
bárányokat.
A bárány akkor az Úr felszólítására a farkasok közé ment. Útközben másik báránnyal
találkozott és az is vele tartott és együtt mentek a farkasok gylésébe. A gylésbe lépve
beszélni kezdtek hozzájuk és buzdították ket, hogy a mai naptól kezdve a bárányokat ne
bántsák többé.
Most pedig láttam, hogy a farkasok attól kezdve a bárányokat csak még annál jobban üldözték
és ellenük egész sereg erszakos tettet követtek el. A bárányok erre kiáltozni kezdtek. Az Úr
pedig eljött a bárányokhoz és a farkasokat megfenyítette. Erre a farkasok üvöltésben törtek ki,
a bárányok pedig hallgattak és nem kiáltoztak többé.
A bárányok kivonulása.
Akkor pedig láttam, hogy a bárányok a farkasoktól eltávoztak, mert a farkasok szeme
elvakult. Ekkor a farkasok is kivonultak és a juhokat teljes ervel üldözni kezdték. A
bárányok Ura velük ment és  volt a vezetjük és a juhok követték t. Arca ragyogó és
tündökl volt, fenséges és félelmetes, úgyhogy nem lehetett reá nézni.
A farkasok a juhokét üldözni kezdték, egész addig, amíg nagy vízhez érkeztek. A víz pedig
kettévált és kétoldalt megállott. A juhok ura pedig, aki a nyájat vezette, a nyáj közé és a
farkasok közé állt. A farkasok pedig, akik a bárányokat még nem látták, a kettévált víz közé
léptek és a bárányokat tovább üldözték. Amikor a juhok urát megpillantották, megfordultak és
az  arca ell el akartak menekülni. Akkor azonban a kettévált víz hirtelen összecsapott, a víz
egyesült és a farkasokat eltemette. Én pedig láttam, hogy a farkasok, akik a juhokat üldözték,
mind az utolsó szálig a vízben elmerültek és elpusztultak.
A sivatagban.
A juhok a vízbl megmenekültek és a sivatagba vonultak, ahol nem volt sem víz, sem f.
Láttam ket, amint felocsudtak és magukhoz tértek és azt is, hogy a juhok ura legeltette ket
és a fehér bárány is ott volt és vizet és füvet adott nekik.
A fehér bárány pedig a magas szikla csúcsán állott, a bárányok ura azonban ismét a nyájhoz
küldte t. Arca fenséges volt és tündökl és félelmetes. A bárányok az  színe eltt állottak és
mindnyájan féltek. Rémület és rettegés fogta el ket és elkezdtek kiáltani a fehér bárányhoz,
aki közöttük volt: Nem állhatunk meg a mi Urunk színe eltt és nem tudunk az  arcába
nézni!
A bárányok vezetje pedig a szikla csúcsára lépett. Ugyanakkor a juhok, mintha szemük
világát elvesztették volna, eltévelyedtek és nem látták meg azt az utat, amit vezetjük nekik
megmutatott.
A nyájak Ura akkor haragra lobbant. A juhok vezetje a haragról tudomást szerzett és a
sziklacsúcsról leszállva a bárányok közé ment. Azok pedig olyanok voltak, mint az
eszeveszettek és bolondok és eltévelyedettek, mert az utat nem tudták.
Amikor pedig meglátták t, félni kezdtek és reszkettek az  színe eltt és a nyájba
visszakívánkoztak.
Ez a bárány akkor másokat vett magához és elment azokhoz, akik eltévelyedtele és sorra
öldöste ket. A nyáj pedig a vezet haragos arcától megrettent. Akik pedig élve maradtak,
azok a vezetvel együtt a nagy nyájba visszatértek.
A ház építése.
Látomásomban láttam, hogy a vezet bárány egyszerre csak emberré változott és a nyáj
számára házat épített és az egész nyájat ott elhelyezte. Láttam, hogy a vezet a fehér
báránnyal együtt elszenderült. A nagy bárányok sorra mind kihaltak és helyükhe kicsiny
juhok léptele, ezek pedig legelre érkeztek és a nagy folyó mellett legelésztek. A vezet pedig
elvált tlük és elszunnyadt. A bárányok akkor keresni kezdték és hangos panaszra fakadtak.
Hallottam, amint panaszuk lassan elcsendesült. Nemsokára azután a folyamot átlépték és
akkor az elszunnyadt vezet helyébe más lépett és a nyájat az vezette.
Láttam. amint a juhnyáj csodálatos és meghitt földre érkezett. Ezen a földön pedig
valamennyien jóllaktak. A ház pedig ott állott a szépséges hely kells közepén. Szemük hol
nyitva volt, hol aludt, amíg más bárány született közöttük, amely valamennyiüket egy helyre
vezette és szemüket kinyitotta.
A vadállatok támadásai.
Akkor pedig kutyák, rókák, vaddisznók kezdték a bárányokat emészteni, egész addig, amíg a
juhok egy nagy kost szültek és attól az idtl kezdve ez a kos vezette ket. A kos öklelni
kezdte a kutyákat, a rókákat és a vaddisznókat, egész addig, amíg valamennyit elpusztította.
Most aztán a bárány szeme kinyílt és látta a bárányok között lev kost, aki méltóságáról
megfeledkezve a bárányokat öklelni kezdte és megtaposta és rakoncátlankodott. A bárányok
Ura akkor a bárányt elküldötte és a kos helyett  lett a vezet és méltóságát is elfoglalta.
A kos harca.
Akkor pedig elment hozzá és beszélt vele és a kos rangjára emelte és a bárányok hercegévé
tette. Ez alatt az id alatt azonban a kutyák a juhok nyáját egyre szorongatták. Az elbbi kos
most üldözni kezdte a másodikat, mire ez elmenekült. Én meg láttam, hogy a kutyák a kost
megrohanták és letaposták. A második kos azonban erre kapott és a juhok derék vezetje
lett. Amíg elszenderült, igen sok bárányt nemzett. A méltóságban t igen kicsiny bárány
követte és ez lett az uralkodó. A bárányok pedig felnttek és egyre sokasodtak. A kutyák, a
rókák és a vaddisznók erre félni kezdtek és elbujtak. A fiatal kos pedig öklelte ket és a
vadállatokat sorra öldöste, amíg ezek a bárányokkal szemben már tehetetlenekké lettek és
tlük semmit sem tudtak rabolni.
A ház pedig, amit a bárányok urának építettek, nagy volt, széles és tágas, magas tornya is volt.
A ház maga alacsony volt, de a torony magasra emelkedett és a bárányok Ura a toronyban
állott és terített asztalt tettek eléje.
A bárányok eltévelyedése.
Ugyanakkor ismét láttam, hogy a bárányok egy része eltévelyedett és mindegyik a saját útján
járt és a nagy házat elhagyták. Ekkor a bárányok Ura néhányat közülük összehívott. Ezeket a
többiekhez küldte és ezek a többieket elkezdték pusztítani. Csak egyetlenegy menekült meg
közülük, ez hangosan kiáltozott és panaszkodott, hogy a bárányokat megölik. Ezt az egyet a
bárányok Ura a gyilkosok kezétl megmentette, felhozta hozzám és mellém ültette.
Ahhoz a bizonyos egyhez akkor sok bárányt küldött, hogy panaszt és bizonyságot tegyenek.
Ezután pedig láttam, hogy miután az Úr házát elhagyták, teljesen eltévelyedtek és elvakultak.
Az Úr pedig felidézte közöttük a vérontás szellemét. A vérontás okai azonban a bárányok
voltak.
Az Úr pedig átengedte ket az oroszlánok, a párducok, a farkasok és hiénák karmainak és a
rókák és a többi duvad karmainak. Az erdk és a mezk vadjai pedig a juhokat megtámadták
és akit elfogtak, azt szétmarcangolták.
Akkor pedig láttam, hogy a nagy házból és a toronyból kilépett és amazokat az oroszlánok
karmaira vetette, hogy az oroszlánok azokat széttépték és felfalják, ahogy ez a vadállatok
szokása. S akkor minden ermmel elkezdtem kiáltozni, a bárányok Urát hívtam és a juhok
sorsát feltártam neki és elpanaszoltam, hogy a vadállatok szétmarcangolják ket.  azonban
mozdulatlan és közömbös maradt és örült neki, mikor látta, hogy a juhokat széttépik és
felfalják és átengedte ket táplálékul a vadaknak.
A pásztorok megjelenése.
Akkor pedig hetven pásztort hívott el, az elbbieket elzte és meghagyta, hogy a nyájat most
ezek legeltessék. A pásztorokhoz és társaikhoz pedig így szólt: A mai naptól fogva
mindegyiktek kötelessége a bárányok legeltetése legyen és azt kell tennetek, amit én mondok
nektek. Én pedig szám szerint át fogom nektek ket adni és meg fogom mondani, melyiket
lehet leölni és melyiket nem szabad elpusztítani.
Akkor pedig elhívta a másikat és így szólt hozzá: Vigyázz jól és ügyelj arra, hogy a
pásztorok hogyan bánnak a juhokkal, mert ezek többet fognak megölni, mint amennyit nekik
megengedtem. Minden túlkapást és jogtalanságot, amit a pásztorok részérl tapasztalsz, írj fel,
hányat ölnek meg az én engedélyemmel és hányat önkényesen, engedelem nélkül és minden
pásztorról külön írjad fel, hogy mennyit pusztított el. Számszerint olvasd meg nekem, hogy
hányat semmisítettek meg és hány volt nekik megsemmisítésre kiszolgáltatva, hogy ez
bizonyítékom legyen és a pásztorok minden tettét ismerjem, hogy számításukat ellenrizzem,
lássam, mit tesznek, megtartják-e a parancsot, amit tlem kaptak, vagy sem. k azonban errl
mit se tudjanak. Írásodat ne mutasd meg nekik. Ne utasítsd ket rendre, csak írj fel mindent,
mit pusztítottak el, minden pásztorról külön vezess könyvet és minden napjáról számolj be és
aztán hozd fel hozzám és add nekem.
A pásztorok jogtalansága.
Akkor pedig láttam, hogy a pásztorok elkezdték a juhokat öldösni és többet pusztítottak el,
mint amennyit szabad lett volna és a bárányokat átengedték az oroszlánoknak. Az oroszlánok
és a párducok a juhok nagy részét elemésztették, a tornyot ledöntötték és a házat aláásták.
Én pedig a torony miatt és a ház miatt nagyon elszomorodtam és attól a perctl kezdve már
nem láttam, hogy a bárányok a házba járnak.
A pásztorok és társaik a juhokat átengedték a mezk vadjainak és bizonyos idközökben
minden pásztor kapott egy-egy bárányt. Ezeknek számát pedig egymás könyvébe írták, mert
ebben a könyvben tartották számon, ki mennyit ölt meg. És a megszabottnál sokkal-sokkal
többet pusztítottak el.
A jegyz beszámol.
Látomásomban láttam a jegyzt, aki mindent felírt, hogy a pásztorok napról-napra hány juhot
pusztítottak el és a könyvet a bárányok Urának felvitte, odaadta és pontosan elszámolt és
megmutatta, kicsoda hányat ölt meg. A könyvet pedig a juhok Urának felolvasta. Az Úr pedig
elvette tle, elolvasta, lepecsételte és eltette.
Ezután pedig láttam, hogy a pásztorok a nyájat tizenkét óráig legeltették és akkor egyszerre
három bárány visszatért és a romlásnak indult ház javításába fogott. A vaddisznók azonban
munkájukban megakadályozták ket és miattuk a munka nem haladhatott. Mint azeltt, újra
építeni kezdtek és amit építettek, azt az épületet Magas Toronynak hívták. Ismét asztalt tettek
a torony elé, kenyeret tettek reá, a kenyér azonban nem volt tiszta, hanem szennyes.
A juhok szeme azonban elvakult és nem láttak. A pásztorok szintén nem láttak semmit. Most
a bárányoknak egyre nagyobb száma került a pásztorok hatalmába, a pásztorok pedig
sanyargatták és széttépték ket. A juhok Ura pedig nyugodt és háborítatlan maradt, amíg a
bárányok teljesen szétszóródtak. A pásztorok pedig nem védték meg ket a vadállatok
támadása ellen.
Aki pedig a könyvet írta, felvitte, megmutatta a juhok Urának, felolvasta és a bárányok
nevében kérlelte t, a pásztorok tetteit feltárta és a pásztorok ellen tanuságot tett. Aztán a
könyvet az Úr mellé tette és eltávozott.
Az ég madarainak pusztítása.
Látomásomban láttam, hogy ilyen módon harminckét nemzedék vette át az uralmat a
bárányok fölött, dolgát mindegyik elvégezte, mindegyik idejében legeltette a nyájat és
mindegyik a maga idejében pásztorkodott.
Akkor pedig látomásomban láttam, hogy az ég madarai leszálltak, a sasok, a keselyük, a
héják, a varjak és a madarakat a sasok vezették. Ezek pedig a juhokat megtámadták és
szemeiket csrükkel kivágták és húsukat megették. A bárányok akkor kiáltozva panaszkodni
kezdtek, mert a madarak sorra öldösték ket.
Amit pedig láttam, azon álmomban sírni kezdtem, fként a pásztorok miatt, akik a nyájat
legeltették. Látnom kellett, hogy a kutyák és a sasok a juhokat marcangolják és a juhok
csontjain még csak egy csepp húst sem hagynak. Még csontjaik is széthullottak a földön és a
juhok egyre kevesebben és kevesebben lettek.
Egy ideig néztem, amíg huszonhárom pásztor a nyájat átvette és ezek ötvennyolc
idszakaszon át a nyájon uralkodtak.
Az ébredés kezdete.
És íme akkor a fehér báránynak utódai születtek és ezeknek szeme lassan megnyílt és ezek
elkezdék a bárányokat felriasztani. A bárányok azonban mintha nem ismerték volna fel ket
és hangjukat mintha nem is hallották volna. Olyanok voltak, mint a süketek és szemük semmit
sem volt képes meglátni. Álmomban pedig láttam, hogy a varjak a bárányok közül egyet
szétvagdaltak és felfaltak. Láttam, hogy a juhok közül néhánynak szarva ntt, de a varjak a
szarvakat csrükkel levájták. Egynek pedig igen hatalmas szarva ntt és akkor a bárányok
szeme kinyílt.
Mikor pedig szemük kinyílt, keresni kezdték a bárányt, és kiáltoztak utána. A pásztorok ezt
hallva, mind odafutottak. Ennek ellenére azonban a sasok, a keselyük, a varjak és héják még
mindig le-lecsaptak a juhok közé és elragadták és felfalták ket. A bárányok trték, de a
kosok kiáltottak. A varjak akkor megtámadták a kost és megkísérelték, hogy szarvát letörjék,
de nem bírtak vele. Hallottam, amikor eljöttek a pásztorok, a sasok, a keselyük, a héják és
buzdították a varjakat, hogy a kos szarvait törjék le, azok küzdöttek is vele és harcoltak vele, a
kos pedig állta a küzdelmet és segítségért kiáltott.
A kos küzdelme.
Akkor pedig láttam, hogy eljött az az ember, aki a pásztorok neveit felírta és az írást a juhok
Urához felvitte. Az ember a harcba beavatkozott és a kost megmentette. Feltárta, hogy 
kicsoda és a kosok segítségére sietett.
Láttam, hogy a juhok Ura haragra gerjedt és akik csak meglátták, menekültek elle és a
félelemtl az  színe eltt mind olyanok voltak, mintha eszüket vesztették volna.
A sasok, a keselyük, a varjak és a héják pedig összegyltek és maguk eltt terelték a mezk
valamennyi bárányát és együttesen mind segítettek egymásnak, hogy a kos szarvát letörjék.
Az az ember pedig, aki az Úr parancsára azt a bizonyos könyvet megírta, a Pusztulás könyvét
kinyitotta. Ezt a pusztulást a legutóbbi tizenkét pásztor idézte fel, akik a megengedettnél több
juhot öltek meg, többet, mint eldeik.
Láttam, amint a juhok Ura hozzájuk lépett, a harag vesszejét kezébe vette és azzal a földre
sujtott úgy, hogy a föld megnyílt, a vadállatok, a madarak pedig mind, ahányan csak voltak,
ebbe a gödörbe mind belezuhantak. A föld pedig, amikor minden állat belezuhant, a mély
gödröt önmaga be temette.
A kard és a trónus.
Láttam, hogy a bárányok nagy kardot kaptak és attól kezdve a mezk vadjaival szemben ezt
használni tudták, hogy azokat megöljék. A vadállatok és a madarak attól a naptól kezdve már
nem menekültek ellük.
Láttam, amint a kedves és szépséges földön uralkodói trónus emelkedett és a juhok Ura
elfoglalta azt. A másik pedig elvette a lepecsételt könyveket és a juhok Ura eltt azokat
kinyitotta.
Az úr pedig elhívta a fehér bikák els hét nemzedékét és megparancsolta, hogy ezek mindent
tárjanak fel és mondjanak el arról az els csillagról, amely a földre legelsnek hullott le. Azok
pedig mindent feltártak. Az úr pedig ahhoz, aki a könyvet írta s aki a hét nemzedék nemzettje
között az egyik volt, így szólt: Ragadd meg a hetven pásztort, akiknek én a juhokat átadtam s
akik, bár meghagytam nekik, mennyi bárányt szabad megölniök, önkényesen többet öltek
meg.
Ítélet a pásztorok fölött.
S íme akkor láttam, hogy valamennyiöket megkötözték és ott állottak az Úr eltt.
Mindenekeltt a csillagok fölött ítélkeztek. Bnösnek mondták ki ket és elítélték ket és a
kárhozat helyére kerültek. Sötét, mély helyre vetették ket, amelybl hatalmas tzoszlopok
csaptak ki. A hetven pásztort pedig bnösnek mondták ki és valamennyiüket a tüzes
szakadékba dobták.
Abban az órában pedig láttam, hogy a föld közepén az elbbihez hasonló szakadék támad
színültig tele tzzel. És elhozták az elvakult bárányokat és bnösnek mondták ki ket, ítéltek
fölöttük és valamennyien a szakadékba kerültek és a tzben meggyulladva égtek. Ez a
szakadék a ház jobboldalán nyílott. Láttam, amint a juhok égtek és csontjaik is lángragyúltak.
A házat újra felépítik.
Fölkeltem, hogy lássak és akkor észrevettem, hogy a régi házat összeszedik, oszlopait
egybehordják és a ház minden részét egybecsomagolják, kivitték az ország déli részébe és ott
helyezték el.
És láttam, hogy a juhok Ura új házat hozott. Ez a ház az elbbinél magasabb volt és az
elbbinek a helyén emelkedett. Minden oszlopa új volt, minden sarka új, sokkal nagyobb,
mint a régi, amit összeszedtek. Ebben a házban valamennyi bárány elfért.
Láttam a többi juhot és láttam a föld állatalt és az ég madarait, amint leroskadtak és a nagy
bárány eltt leborultak és hódoltak neki és minden szavának engedelmeskedtek.
A házba minden állat visszatér.
Ezután pedig a három fehérbe öltözött alak, akik kézen fogtak és akik az elbb engem a
magasba ültettek, most levettek és a kos keze is megérintett és a három fehér alak a juhok
közepébe letett, még mieltt az ítéletet megtartották.
A juhok akkor mind hófehérek voltak és a gyapjújuk sr és ers és tiszta volt.
A házban pedig minden bárány összegylt, minden bárány, akit elüldöztek és megöltek és
egybegylt a föld minden vadja és az ég minden madara, az úr pedig örült neki, mert
mindnyájan jók voltak és a házba mindnyájan visszatértek.
A kardot leteszik.
Láttam, hogy a kardot, amit a juhoknak adtak, letették és a házba visszavitték és az Úr színe
eltt lepecsételték.
Ezután valamennyi juhot egybehívták a házba és annyian voltak, hogy nem is fértek el.
A szemek kinyílnak.
Akkor pedig mindnyájuknak a szeme kinyílt és mindnyájan láttak és egyetlenegy sem volt
közöttük, aki ne látott volna.
Láttam, hogy a ház igen nagy volt és tele volt. És láttam, hogy fehér bika született hatalmas
szarvakkal és a rét és az erd minden vadja, az ég minden madara félt tle és tisztelte t.
Láttam, hogy valamennyiük fajtája megváltozik és lassan valamennyien fehér bikákká lettek.
A legels volt közöttük a hatalmas fehér bika a fekete szarvakkal.
A juhok Ura pedig örült neki és valamennyi bikának. Én pedig közöttük a középen
lefeküdtem aludni és felébredtem és mindezt elejétl végig láttam. És ez volt éppen az a
látomás, amit láttam, mialatt aludtam.
Az álomlátás vége.
Amikor felébredtem, dícsértem az Igazság Urát és hálát adtam neki. Aztán pedig sírásra
fakadtam és könnyeim nem álltak meg, csak amikor már nem bírtam tovább. Valahányszor
odanéztem, mindig újra könnyezni kezdtem afölött, amit láttam, mert minden úgy fog
történni, ahogy azt én láttam és az emberek tettei sorra elvonultak elttem. Azon az éjszakán
pedig els álmomra gondoltam és sírtam miatta és szívem megrendült, amiért ezt a látomást
láttam.
VÍZÖNT KÖNYVEK
Hasonmás Kiadás
© dr. Kemény Katalin, 1945
Hungarian translation
Holnap Kiadó, Budapest, 1989
Felels vezet: Sík Csaba igazgató
Készült a Dabasi Nyomdában, 1989-ben
89-0868
Felels vezet: Bálint Csaba igazgató
Felels szerkeszt: Háy János
Mszaki szerkeszt: Kempfner Zsófia
HO 12
ISBN 9633450039 ISSN 0239-1708