Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HENOCH APOKALYPSISE

2010.10.22

HENOCH
APOKALYPSISE
B I B L I O T H E C A
Fordította és bevezetéssel ellátta
HAMVAS BÉLA
A borítólapot
CSILLAG VERA
tervezte
BUDAPEST
1945
Henóch apokalypsise igen hiányos alakban idszámításunk eltt a második századból való
görög kéziratban maradt reánk. A kézirat az eredetinek csak egyötöd részét, mindössze
harminckét fejezetét rizte meg. A XVIII. század második felében azonban James Bruce
angol utazó Abessziniában az egész mvet megtalálta, Európába hozta és az oxfordi Bodleykönyvtárnak
ajándékozta. A mnek azóta igen sok fordítása keletkezett, a vele foglalkozó
könyvek száma pedig alig belátható.
A múlt században eleinte azt hitték, hogy Henóch apokalypsise idszámításunk eltt kétháromszáz
évvel íródott, de semmiesetre sem régibb ötszáz évesnél. Az elázsiai
apokalyptikus áramlat jellegzetes termékérl van szó, mondották, ez az áramlat Elázsiában
körülbelül Kr. e. 600-ban indult és az alexandriai kor végéig, Kr. u. 300-ig tartott. Akadtak
azonban kutatók, akik Henóch könyvének keletkezését sokkal elbbre tették. Néhányan több
ezer évrl beszéltek, egyesek pedig azt mondták, hogy a mvet közvetlenül az, özönvíz után
írták. Ha ezeknek a kutatóknak igazuk van, akkor Henóch vagy Kr. e. 8000-ben, vagy Kr. e.
12.000-ben élt, mert az özönvizet újabban ehhez a két idponthoz szokták kötni. Hogy
Atlantisz pusztulásával szoros kapcsolatban van, mint Mereskovszkij hiszi, lehetséges. Sokan
azt mondják, hogy Henóch az emberiség legrégibb könyve, nála csak Hermés Trismegistos és
a Véda régibb és tulajdonképpen nem is az özönvíz utáni idbl, hanem még azelttrl
származik.
Mindez találgatás. Henóch könyvének jelentségét az, hogy szerzje mikor élt és mikor írta,
nem dönti el, mint ahogy egy könyv jelentségét az, hogy mikor írták, sohasem döntötte el.
Aki belle csak néhány mondatot olvas, feltétlenül érezni fogja, hogy újabb kelet mrl szó
sem lehet. A könyvet Európában kétezer éve olvassák. Clemens Alexandrinustól kezdve
Dimitrij Mereskovjszkijig a kímagasló gondolkozók sok ezre foglalkozott vele. És soha senki
sem vonta késégbe, hogy azt a mvet, amelyet Henóch apokalypsise alatt ismerünk, az
emberiség egyik örök könyvének kell tartani.
Henóch könyve az els emberiség pusztulásának, az özönvíznek elzményeirl szól. A
próféta elmondja, hogy az angyalok, a Felvígyázók egy része Azazel fangyal vezetése alatt
az eget elhagyta és az emberek leányaival meg nem engedett viszonyt kezdett. A szerelmi
viszonyból óriás lények születtek, akik az emberek minden javát felemésztették, bnt bnre
halmoztak, erszakos tetteket követtek el annyira, hogy a föld segítségért az éghez kiáltott.
Henóchnak, akit a könyv igaz embernek es az igazság hirdetjének (grammateus tés
dikaiosynés) nevez, ebben az idben angyali hírnök jelent meg. A hírnök megparancsolta,
hogy menjen a bukott Felvigyázókhoz és közölje velük az Ég Urának ítéletét: Vigyázzanak a
bukott Felvigyázók, mert szörny bneikre nincs bocsánat s elkövetkezik az id, amikor örök
kárhozatra fognak vettetni. Amikor a Felvigyázók az ítéletet meghallották, meghökkentek.
Elfogta ket, amint a szöveg mondja: tromos kai phobos: a rémület s a rettegés. Megkérték
Henóchot, hogy nevükben írjon az éghez könyörg iratot és eszközöljön ki számukra
bocsánatot.
Henóch az iratot elkészítette, a pusztaságba ment s ott hangosan felolvasta. Az ég angyalai
elragadták, felvitték a szellemek birodalmába és az Úr színe elé állították. A Királyok Királya
lángoló tzpalotájában a könyörgésre él szóval válaszolt és a Felvigyázóknak azt üzente:
Nektek kellett volna az emberekért könyörögni, nem pedig az embereknek értetek. A kérést
elutasította és a kárhozat ítéletét megersítette. A Felvigyázókat arra ítélte, hogy megkötözve
örök idkre a föld mélyére vettessenek. Gyermekeiket, az óriásokat pedig arra, hogy örök
idk végén kárhozzanak el, addig pedig álljanak "törvényen kívül".
Ezután az ég angyalai Henóchot körülvezették a túlvilági birodalmakon, a tzországon, a
szelek kamráján át. Látta az oszlopokat, amelyek az eget tartják, a világ legküls részét, az
angyalokkal szemtl szembe állt, látta a kaoszt, az ítélet csarnokát, az üdvösség fáját és az
igazság kertjét.
Íme, mondja a mai ember, ez is egy a régi korok mythosai közül. Közben azt gondolja: milyen
sajátságosan keveredik ebben az elbeszélésben a megfoghatatlan igazság az elhihetetlen
képzeldéssel. A magyarázó helyzete könnyebb. Semmit sem tart megfoghatatlannak, sem
hihetetlennek. A dolog nem hit vagy nem hit kérdése. Egyetlen szándéka van: megérteni. Ami
pedig a megértést illeti, ezúttal igazán nem nehéz. Néhány alapvet szót kell csupán
megmagyarázni s az egész helyzet világosan áll.
A legels szó Henóch neve. Henóch, mint hagyomány tartja, Seth nemzedékébl származott.
Seth Ádámnak és Évának Kain és Ábel után született harmadik fia volt. Kain és Ábel
történetét a Bibliából mindenki ismeri. Sokan talán arról is hallottak, hogy Ábel az els
emberpártól származó isteni emberiség volt, az égi ember, akinek áldozati füstje felfelé szállt,
Kain pedig a sötét, anyagi ember, akin a szenvedélyek uralkodtak, a harag, a bosszú, a méreg
s ezért áldozatának füstje is a földi anyag felé szállt, az anyag felé, amelyben élt s amelytl
boldogulását várta. Kain megölte Ábelt bosszúból és féltékenységbl. Az els emberpártól
származó sötét és anyagi emberiség az égi emberiséget elpusztította. Ez Kain és Ábel
történetének értelme.
Seth, a harmadik gyermek nem volt sem anyagi, sem égi. Seth ember volt. Az igazi, az emberi
ember, az anyagi természet feltételei és körülményei között, de szívében származásának nagy
misztériumát megrizte. Seth a munkás, dolgos ember, aki itt küzd és szenved és végzetével
birkózik, de istenfél, alázatos, soha nem sötét, mert nincsenek benne vad szenvedélyek, soha
nem égi, mert nincsenek benne égi tüzek, hanem mindig ember. Henóch azt mondja
önmagáról: minden tevékenysége az angyalokra és a szentélet emberekre vonatkozott. Ez
Seth legfbb jellemvonása: lent él, de felfelé néz. Seth fia az igaz ember, az igazság hirdetje
(grammateus tés dikaiosynés), akit Kain utódainak szenvedélyes sötétsége nem tud
eltántorítani. Seth nemzedéke a "föld sója". Egyetlen tevékenysége az emberiség gondját
viselni és az ember megmentésén fáradni. Ez a gond nem tudás, hanem szívbeli érzület:
vallás. Az skor nagy prófétáiról, apostolairól az emberiség tudta, hogy k Seth fiai. Ezek a
nagy bölcsek és nagy jótevk a kínai Laotse éppen úgy, mint a mexikói Quetzalcoatl, az
egyiptomi Hermés Trismegistos, az iráni Zarathustra és a görög Orpheus. Ibn Herun az
svallásokról írt könyvében azt mondja, hogy a régi idben Seth vallása volt a leginkább
elterjedt. Mit jelent ez? Azt, hogy az emberiség vallása a meleg humanum, az istenfél alázat,
a szelid szorgalom, de mindenekfölött a türelmes béke volt.
Seth hagyománya a történet kezdetén elveszett. Csak nagyritkán és néha akad egy, egy igaz
ember, igazság hirdetje (grammateus tés dikaiosynés), akik a kainiták sötét szenvedélyei
fölött áll és a tiszta humánumot hirdeti. Ebben az emberben nincsen semmi feltn, semmi
rendkívüli magasság, semmi érthetetlen és csodálatos; csak, hogy: ember. De igazi ember.
Henóch Seth nemzedékébl származott, a Felvigyázók és az óriások által megrontott
emberiségben  volt az egyetlen, akinek az Ég Urával kapcsolata volt s akit meg lehetett bízni
azzal, hogy a tisztátlanságba merültekért könyörögjön. Egyedül Henóch rizte meg szívében
az emberben lev égi szikra tisztaságát s így egyedül  volt méltó és képes arra, hogy az Úr
színe elé lépjen.
Henóch apokalypsisének megértését itt kell kezdeni. A próféta könyvét nem azért írta, hogy
megborzasszon és rettegést keltsen. Amit írt, az a szellemvilág akarata s ezt közli az
emberiséggel. Azoknak, akik meg akarnak tisztulni, az utat mutatja meg; azoknak, akik
szenvedélyeikben elvakultak és a vétkekben elsüllyedtek, feltárja az ítéletet.
A második szó, amit Henóch könyvében meg kell érteni, hogy mit jelent: az angyal. Az
angyalnak Henóchnál két neve van. Az egyik: angolos – angyal. A másik: egrégoros,
szószerint annyi, mint Éber, de annyi is, mint Felvigyázó. Az angyalok és az Éberek, mint
Dionysos Aeropagita skori hagyományok alapján írta: "hirdetk, akiknek feladata, hogy
Isten hallgatásának értelmét a világgal közöljék. Az angyalok fénytest lények, akik a
világnak hirdetik azt, ami az adyton-ban van." Az adyton a nyilvános szertartás ellenkezje: a
belül lejátszódó mélységes misztérium. Az angyalok ezeknek a néma, Isten hallgatásába
burkolt misztériumoknak hirdeti és kinyilatkoztatói. A Biblia több helyen Ben Elohimnak,
Isten fiainak nevezi ket.
Kezdetben az áruló angyalok is fénytest lények voltak és mint az isteni misztériumok
részesei, a szellemvilágban laktak. De megkívánták az emberi hús és vér gyönyöreit s ezzel
magukat beszennyezték. Elanyagiasodtak. A Felvigyázóknak és a föld leányainak
törvénytelen viszonyából törvénytelen lények születtek: az óriások, a gigászok, nephilim,
ahogy Henóch mondja. Ezek az elfajzottak és kurafiak, mint a könyv írja, az ember erejét
mérhetetlenül felülmúló ervel és az ember tudását mérhetetlenül felülmúló tudással a földet
kirabolták, a javakat felemésztették, erszakoskodtak, viszálykodtak, gylölködtek, a háború,
a vérengzés, a bosszú, a kapzsiság szenvedélyeit terjesztették. A nephilim egy része testi lény,
más része, mint Henóch mondja: láthatatlan, vagyis démonikus szellem. A föld ezeknek a
gonosz démonoknak martaléka lett. Az ember velük szemben tehetetlen. De az ég angyala is
az. A nephilim, ahogy Henóch mondja, "törvényen kívül áll". Leírhatatlanul erszakos,
szégyentelen, vérszomjas, buja, kapzsi, mohó, gonosz, álnok, obszcén, hazug, tisztátlan
szellem. Ez a szellem az, amely az anyagi természetet megrontotta és az emberi lélek
tisztaságát beszennyezte.
Henóch elbeszéli, hogy amikor a Felvigyázók a föld leányaival tiltott szerelmi viszonyba
léptek, nekik rejtett tudásukat elárulták. Megmutatták nekik a növények titkait, a gyökerek
titkait, hogyan, mibl, mit lehet fzni és készíteni. Az embereket megtanították a fémek
kiolvasztására, arra, miképpen kell kardot, fegyvert, pajzsot, nyilat, eszközöket, ékszereket
készíteni; megtanították ket a csillagos ég titkaira, a csillagjóslásra, az arc kifestésére, a
bódítószerek készítésére. A Felvígyázók, aki a szellemvilágban az adyton misztériumának
részesei voltak és Isten hallgatásába burkolt titkokat ismerték, most ezeket a titkokat elárulták.
A Seth-hagybmanynak és az angyalok lényének megértése után a harmadik pont: megérteni
azt, hogy mit jelent a bukott angyalok tudása.
Kétségtelen, hogy mieltt a Felvigyázók a földre leszálltak, az emberiség áldott
ártatlanságban élt. Bntelen nem volt, mert Kain sötét nemzedéke az égi emberiséget kiirtotta.
De nem tudta, mi az eszköz, mi a mesterség, nem ismerte az ércolvasztást, az írást, a
vérengzést, a tudományt. Minderre az emberiséget a bukott angyalok tanították meg. Az
emberiség egyetlen tudása Seth tudása volt: az égi származásra való emlékezés és a tiszta élet
törvénye, amely az embert a szellemvilágba visszavezeti. Nem ismerte a földmívelés, az ipar,
a mvészet, a mesterség eszközeit: aranykorban élt, gyümölccsel táplálkozott, gondtalan volt
és derült.
A Felvigyázók szerelmes éjszakák mámora után a föld leányainak fülébe súgták az els
titkokat: hogyan mesterkedjenek arcukkal és brükkel és hajukkal és körmükkel, hogyan
forgassák szemüket, hogyan rakják lábukat, hogyan hajlítsák hangjukat, hogy minél
csábítóbbak és ellenállhatatlanabbak legyenek. Aztán megtanították ket a varázsszavakra és
a varázsitalokra és a festésre és az ékszerek készítésére, az állatok megölésére és a hús evésre
és a kések és a kardok készítésére. Megtanították ket arra, amit ma technikának neveznek.
Ami ezeltt Isten hallgatásában, burkoltan misztérium volt, most nyilvános mesterség lett. De
a baj nem ez volt, hogy a misztérium kulcsát és értelmét a Felvigyázók nem ismerték, mert,
mint az Úr szólt: "az Ég birodalmában laktatok, de minden titkot mégsem ismertek, csak az
átkozott tudásról tudtok s ez volt az, amit megromlott szívvel az asszonyoknak elmondtatok".
Hogy ez a bn mi volt, már nem tudjuk. Baader szerint azért, mert már nem tudjuk elkövetni.
Lehet, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják: ennek a bnnek emlékezetére vezették be
a körülmetélés szertartását. A bn emlékét az Özönvíz magával vitte. Az ítélet vize a bnt
elmosta: Sodomával és Gomorával, talán, mint Mereskovszkij tartja: Atlantisszal, de
mindenesetre a nagy pusztulás eltt élt els emberiséggel, amely a Felvigyázókat még szemtl
szemben látta s amely a tiltott tudásban közvetlenül részesült, ez a bn és ez a tudás örökre
elveszett.
De ha nem is tudjuk, hogy ez a bn mi volt, a bn és a tudás következményeit azóta is minden
nemzedék látja és tapasztalja. Igen könnyen lehet, hogy ez a tudás kapcsolatban állt azzal,
amit ma általában erszaknak hívnak. Mindenki tudja, hogy az erszak valamilyen
közelebbrl meg nem határozható, megborzasztó mágikus er, valamilyen félelmetes üres
gonoszság. Ismeretlen tényezkön nyugszik, de mindnyájan tudjuk, hogy ezek közül az
ismeretlen tényezk közül egyetlen egy sem jó, sem tiszta, sem szellemi. Az erszak démoni.
Ez volt az, amit a Felvigyázók a szerelmes éjszakákon a föld leányainak fülébe súgtak? Ettl
szédültek meg az asszonyok? Ennek félelmetes üressége volt az, amit a föld leányai
legelsnek megkívántak, amikor elkezdték szemöldüküket és arcukat festeni, elkezdték
magukat a megölt madarak tollával felékesíteni? "A csábító asszonyok ítélete pedig, hogy
örök idkig szirének lesznek" szól az Úr: szirének, vagyis csábító hangú madarak, színes tollú
szörnyetegek. Örök idkre azzá lesznek majd, amivé lenni akartak: az övék lesz a csábítás, a
színes toll és a bbájos ének és nem lesznek többé emberek, nem lesznek lelkek, hanem
szirének. Ez a büntetésük. Ez a hatalom volt az, amiért az állatokat elkezdték lemészárolni,
hogy nemes prémjeikkel az asszonyok magukat felékesítsék? Amiért elkezdték a hegyeket
feltúrni egy szem aranyért, hogy ékszert készíthessenek és nyakukba akasszák és fülükbe
tzzék, fülükbe, amelyben még visszhangzott a Felvigyázók árulása? De elkezdték az ennél
még sokkal szörnybbet és elmondhatatlanabbat is, amire maga a Királyok Királya is
megborzad, amikor így szól: "ezeknek a titkoknak segítségével követik el az asszonyok
gonoszságaikat a földön az emberek ellen". Mi ez a titok? Mi ez a bn? Mi ez a mágia?
Mindenki tudja, hogy van, de senki sem látta soha és nem tudja megnevezni. Mit jelent ez a
félelmetes mágikus hatalom, ez az átkozott tudás, amit a Felvigyázók "megromlott szívvel az
asszonyoknak elmondtak?"
"Nincs számukra béke" – ouk estin eiréné, szól a Seregek Urának ítélete. Nincs nyugalom és
kiegyenlítdés többé a földön, amíg ennek a tudásnak egy cseppje is az emberiségben él. Seth
tudása kevés volt nekik? Kevés volt az, hogy ártatlan egyszerségben és áldott nyugalomban
éltek csak azért, hogy a törvényt betöltsék? Kellett nekik a tudás? a mesterség? Kellett nekik a
madarak színes tolla, az arany, a vas, a fegyver, a kard, az ékszer, a gép, a tinta, a toll, a
papiros, az írás, a tudomány, a technika? Kellett nekik az, amit mindez felidézett és hozott,
törvényszeren és elkerülhetetlenül: a viszály, az irígység, a zavar, a romlás? Kellett nekik a
félelmetes hatalom? Kellett nekik a törvényen kívül álló démonok által ihletett marakodás,
forradalom, gonoszság? Hát ha kellett, legyen az övék. Törvényen kívüli állapotba került az
egész emberiség. És: ouk estin eiréné – nincs számukra béke. Hát van?
A nephilim, a gonosz hatalom megszenteletlen, törvénytelen gyermekei, akik elhozták a
földre a vérengzést, az erszakot, az igazságtalanságot, a bujaságot és az emberiséget
megrontották. Ezért az emberiségnek el kellett pusztulnia. Az Úr az ítélet vizét bocsátotta a
földre és az egész emberiség elveszett, kivéve Noét és családját.
Mereskovszkij azt mondja: Henóch könyve az els emberiség pusztulását beszéli el, de a
második emberiségnek szól. A könyv legels mondata errl beszél: "amit láttam, nem a mai
nemzedék számára láttam, hanem azok számára, akik a messze jövben következnek". A
második emberiségnek szól? De melyik ez a második emberiség? A mai? Henóch
apokalypsise Mereskovszkij szerint a legidszerbb könyv. Az emberiség ma is ott áll, ahol
akkor állt. A nephilim szellemeinek ereje nem tört meg, st sohasem volt nagyobb, mint
éppen ma. Ezért Henóch könyvébl mi, a második emberiség végén él emberek többet
értünk, mint bármilyen más korban él emberek értettek és érthettek volna. Többet értünk,
mint azok. Talán még annál is többet, mint amennyit szabad. Félelmetesen értünk benne
minden kimondott, de még félelmeteebben minden elhallgatott szót. Rólunk van szó? Nem.
Ez az emberiség, amelyrl Henóch beszél, nem mi vagyunk. De az az emberiség, amelynek
Henóch beszél, mi vagyunk? Mi vagyunk az a nemzedék, amely a "messze jövben
elkövetkezik"? Mi vagyunk az elvakultak, akik az ember törvénytelen hatalmát az egész
földre kiterjesztettük: a hegyek gyomrára, a tenger mélységeire, az serdkre, az állatokra, a
halakra, a növényekre, a madarakra, a színes népekre, a szegényekre, az elnyomottakra és a
föld e törvénytelenség láttán már az égre kiált?
Mi az, ami az els emberiséget elpusztította, kérdezi Mereskovszkij és mi az, ami a második
emberiséget pusztulással fenyegeti? Henóchot az angyalok, – az ég angyalai, – beavatták a
csillagokban való olvasás titkába s ott látta, hogy a világ egyszer el fog pusztulni víz által s
egyszer el fog pusztulni tz által. A görög hagyományban Orpheus is ezt hirdette: az els
emberiség halálát víz által (hydatósis) és a második emberiség halálát tz által (ekpyrósis). De
ugyanezt tudták Mexicoban is és tudta Toth az egyiptomi fpap is és tudta Zarathustra is.
Mereskovszkij szerint Henóch apokalypsise a legidszerbb könyv, mert figyelmeztetés a
nephilim, az erszakos, törvénytelen hatalom gyermekeinek, a pénz, a hiúság, a kapzsiság, a
tudomány gyermekeinek, hogy a régi vízhalál után most küszöbön áll a tzhalál, az ekpyrósis,
a világégés, amely a jajveszékel földet a vétkesektl meg fogja tisztítani.
Még egy szó van, amit Henóchnál meg kell érteni, bár a szó a könyvben egyetlenegyszer sem
fordul el. Ez a szó: az apokalypsis. Apokalysisnek nevezik azt a mvet, amely a
természetfeletti szellemi erknek ítéletérl szól. Apokalypsis szó szerint annyi, mint:
revelatio, vagyis megnyilatkozás, kinyilatkoztatás. Átvitt értelemben végs szó, utolsó ítélet.
Henóch könyve apokalypsis, vagyis a szellem visszavonhatatlan, kinyilatkoztatásszer ítélete
az emberiség élete és tevékenysége felett.
A mai ember, aki gyerekkorától fogva megszokta azt a gondolatot, hogy az emberiség faji
kiválasztás révén a létért való küzdelemben az állatvilágból fejldött azzá ami és civilizációja
mérhetetlen magasságba emeli a primitív si emberiség fölé, ez a mai ember az apokalypsist
vagy nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem érti meg. A szó hallatára valamilyen izgalmat,
amely minden más izgalomtól különbözik, sohasem tud elfojtani. Kíváncsi, de ugyanakkor
megborzong. Milyen rejtélyes és félelmetes szó! Érteni szeretné. Mosolyog fölötte és cinikus
megjegyzést tesz, de szívében tudja, hogy a mosoly hamis és a megjegyzés érvénytelen. Ezen
a helyen persze még csak kísérlet sem történik arra, hogy a modern embert valaki haladáshitében
megingassa. Egyetlen dologról van szó: megérteni. Megérteni Henóchot és azt, hogy
mit jelent ez a szó: apokalypsis.
Nemcsak Henóch és vele együtt az elázsiai hagyomány, hanem az egész skori emberiség
egyönteten azt tanította, hogy a világ teremtésekor minden szellemi és természeti lény és
dolog helyén állott és mindennek létét a teremtés örök törvényes mértéke szabta meg. Ezt a
törvényes mértéket nevezi Hérakleitos logos-nak. A lényeket azonban a Teremt nem
eszköznek alkotta, hogy a törvényt vakon és gépiesen betöltsék; minden lény szabadsággal
rendelkezett és a törvényes mérték beteljesítését mindenkinek önként és éberen kellett
vállalnia.
A bevezet beszédben Henóch errl a mértékrl beszél. Nézzétek, szól, a csillagokat, a Napot,
a Holdat, az évszakokat, az állatokat, a növényeket, a törvényt minden létez megtartja és
megváltozhatotlan rendben élnek. "Ti pedig nem teljesítettétek be az úr parancsolatát, hanem
áthágtátok azt."
Mindjárt az idk elején voltak teremtmények, amelyek ezt a nekik ajándékozott isteni
szabadságot nem a törvényes mérték betöltésére, hanem annak megszegésére használták fel.
Túlvilági útján a káosz fölött Henóch hét óriás csillagot látott, amely hét csillag egymáshoz
kötözve a semmi fölött lebeget. Arra a kérdésre, hogy ez mit jelent, Henóchnak a vezet
angyal azt mondta: ez a hét csillag törvényszabta pályáját elhagyta és önálló útra akart térni;
az Úr parancsára megkötözték és büntetésbl ide függesztették ket a kaosz fölé.
Amikor a Felvigyázók az eget elhagyták és az emberek leányaival meg nem engedett
viszonyba léptek, a törvényt szintén áthágták. A földi lét teljes egészében törvénytelenné lett.
Amikor az asszonyok a tiltott tudással elkezdték arcukat festeni és elkezdték magukat
prémekkel és tollakkal felékesíteni és "gonoszságaikat az emberek ellen elkövetni" s amikor
az emberek az áruló angyalok tudásának segítségével a föld mélyét, a hegyeket, az erdket, a
tenger, az állat és a növényvilágot elkezdték kirabolni, a törvényt szintén áthágták. Az
emberiség törvényen kívüli állapotba került, mert mint az a bizonyos hét csillag, szabadságát
meg nem engedett módon használta fel és a mértéket áthágta. Vannak emberek, akik ezt a
helyzetet észreveszik és elviselhetetlennek tartják. A törvénytelen, az örök mértéket megszeg
létet trhetetlennek érzik, akárcsak pillanatra is. Ezek azok, akiket Henóch igazaknak és
szenteknek és kiválasztottaknak ne vez. Ezek az emberek már életük folyamán mindent
elkövetnek, hogy magukat a törvény alá visszahelyezzék, gondolataikkal, szavaikkal és
tetteikkel az örök mértéket ismét megtartsák. A teljes bntetlenség a földön Kain és a
Felvigyázók által megrontott létben lehetetlenné vált. Mert nem az egyes emberek léte, hanem
egyetemesen az egész emberi lét volt az, ami megromlott. Az igazak azonban ebben a
romlásban mélységesen szenvednek és a vétkeket minden módon enyhíteni akarják. Itt a
földön senki sem élhet bn nélkül: a túlvilágon van az a hely, ahol "bölcsességben fognak
részesülni és nem fognak vétkezni többé sem hanyagságból, sem szenvedélybl... soha nem
fognak vétkezni többet és nem szenvednek el büntetést... és nem fogják megtapasztalni a
harag ítéletét." Azok az emberek, akik csak hanyagságból, vagy szenvedélybl vétkeznek,
vagyis bneiket csak gyarlóságból követik el, nem pedig "megromlott szívvel élnek" azok
nem fogják megtapasztalni a harag ítéletét. Ezek az emberek, akik a törvény alá magukat még
életükben visszahelyezik, akik minden erejükkel azon vannak, hogy a mértéket betöltsék, akik
a törvénytelen létet önmagukban ismét törvényesítik, azok az ítéletet elkerülik.
Azok az emberek azonban, akik életükben, a földi élet törvénytelenségében gondtalanul
élnek, akiknek ez a megrontott lét fel se tnik, nyugodt lelkiismerettel vétkeznek, halmoznak
bnt bnre, erszakosak, hiúk, kapzsik, buják, becsvágyók, hazudnak, kérkednek, kevélyek,
irígyek, mohók, hataloméhesek, azok ítélet alá kerülnek. Mert az ember szabad és a törvény
ugyan megszeghet; de jaj annak, aki szabadságával visszaél és a törvényt megszegi.
Az emberek egy része már az életben ítélet alá kerül, mert önmaga fölött állandóan ítél,
vagyis az örök törvényt önmaga fölött elismerve magát ítélet alá helyezi. Ezek az igazak és
kiválasztottak. Az emberek más része azonban, mint Henóch mondja: "ha életében nem kerül
ítélet alá", azért nem fogja tudni magát az ítélet alól kivonni, ha.nem olyan lesz, mint a
mértéket áthágó hét csillag, megkötöztetik és a kaosz fölé függesztetik. Ezek az emberek ítélet
alá kerülne. Az ítélet nem egyéb, mint hogy a Szellemek Ura személy szerint mindenkinél
megvizsgálja, vajjon törvényben élt, vagy törvény ellen, a mértéket megtartotta, vagy
megszegte. Aki megtartotta, vagyis, aki még életében saját akaratából és elhatározásából
"ítélet alá került", az a túlvilágon a szentek és az igazak között lakását elfoglalja. Aki a
törvényt nem tartotta meg, vagyis a létet önmagában nem tette újra törvényessé, "nem került
ítélet alá", amikor "a jót és a rosszat elválasztják", amikor "a jókat átadják az örök életnek, a
rosszakat az örök halálnak".
A mai ember az ítélet napjáról azt hiszi, hogy ez a vallásos képzelet túlzó rémlátása,
valamilyen borzalmas tömegtragédia. Az skori ember szerint az, ami az ítélet napján
történik, végtelenül egyszer: a törvénytelenné vált emberi létnek a törvény alá való
visszahelyezése. Ezt jelenti az, hogy: ítélet. Az ítélet napjának értelme az emberi lét törvényes
voltát az egész vonalon újra helyreállítani. A megromlott létet újra igazzá tenni. Ez az
egyetemes és kollektív ítélet: az apokalypsis. Az apokalypsis az emberiség fölött tartott végs
ítélet, az emberi létnek, amelyet Káin és a Felvigyázók megrontottak, visszahelyezése a
törvény alá: azok, akik igazak, megtartatnak, akik nem igazak, átadatnak a semminek.
Íme az skor sajátos gondolkozása, amely a mai ember számára oly idegenné lett. Íme a
költészet, a mytos, a metafizika és a vízió idegenszer vegyülete, amelynél a mai korszaktól
távolabb semmi sem áll. A modern ember az elmúlt évszázad végéig csak a görögökig volt
hajlandó elmenni; csak a görögöket volt hajlandó még komolyan venni. A helyzet azóta
lényegesen megváltozott. Ázsia, Afrika, Amerika nagy kultúrái feltárultak és megtanultuk
tisztelni a néger, az arab, az iráni, a tibeti, az indián szellemet. És feltárultak a görögség eltti
skor emlékei: egyiptomi, kínai, hindú mvek. A világ kitágult és elmélyült. Felfedeztük
elször az idegen népek kultúráit; és felfedeztük az skort. Jelentségben ehhez hasonló
modern felfedezés nincs.
Az skor nagy könyvei közül a kínai Taoteking megrizte az si emberiség nagy
misztériumát; a Véda megrzött olyan világosságot, amelyhez képest mindaz, amit azóta az
ember gondolt, homály; Hermés Trisriegistos megrzött olyad titkokat, amelyeknek els
kibetzéséhez is csak a legutóbb érkeztünk el. Henóch az skorból valami egészen mást rzött
meg: az els patriarchalis emberiségnek szigorú és tiszta egyszerségét.
Az els rész, amely a lázadó angyalokról szól, tele van fenségesebbnél fenségesebb
részletekkel. Az égi látomás olyan megrázó és hatalmas, amilyet emberi kéz keveset írt. A
második rész, a prófétai látomások és beszédek, a Seth hagyomány komoly és méltóságteljes
morálját hírdeti. A mai korszak itt léphet az skori ember közvetlen közelébe. A harmadik
részt, az álomlátásokról, különösen a modern lélektanban jártasak fogják méltányolni tudni.
Olyan szimbólikus vízió ez, amelynek titka nem is olyan nagy. Az az ember, akinek képzelete
az átlagon csak egy keveset emelkedik felül, a második lapon elfogja érteni, mirl van szó és
önkénytelenül igazat fog adni Hérakleitosnak, amikor az így szól a lélek határait el nem éred,
járj be még oly nagy utat is.
A könyv minden részletét megmagyarázni olyan feladat lenne, amely e bevezetésnek
húszszorosát követelné meg. Merben stílusbeli sajátság, hogy Henóch hol els, hol harmadik
személyben beszél. Több helyütt Noéval azonosítja magát. Az Úr szava is néha els, néha
harmadik személyt használ. Külön kellene szólni egyes szavak jelképes jelentésérl, mint
amilyen például a Bölcsesség, amelynek, mint a könyv mondja, "nincsen lakása a földön" és
az égbe az angyalok közé költözött. Ez a Bölcsesség nem egyéb, mint Chochma, akit késbb
Philon Sophiának nevezett és egész Jacob Böhmeig a misztikának állandóan egyik
fszereplje volt. Szólni kellene arról is, hogy az özönvíz-emlékek hogyan jelentkeznek az
egyiptomi, az iráni, a kínai, a hindu, az indián hagyományban és Henóch Noéja miképen felel
meg a hindu Manu-nak, a mexikói Quetzalcoatl-nak, a perui Manco-Ceapacnak, az egyiptomi
Menesnek, az iráni Jiam-Shid-nak. Szólni kellene természetesen az álomlátásokban szerepl
"fehér biká"-ról is, akit Iránban Kaimorts néven tiszteltek, de megtalálható Egyiptomban,
Krétában, Görögországban, Indiában és Kínában is. Meg kellene említeni a Henóch-irodalom
fbb állomásait is, az alexandriai kortól kezdve a XIX. századig, Jakob Lorberig, a nagy
misztikusig, aki egy egész könyvét Henóchnak szentelte és Dimitrij Mereskovszkijig, aki a
Nyugat titka cím könyvében Henóch apokalyptikus szellemében beszél. A vonatkozások és
magyarázatok sokat tisztáznának: most azonban a cél egyetlenegy: pillantást vetni az skori
emberiség szellemére. Ezt pedig jó minél elfogulatlanabb és kevésbbé befolyásolt szemmel
megtenni.
AZ ANGYALOK LÁZADÁSA.
Henóch áldása, amellyel az igazakat és a kiválasztottakat, akik a szükség napjaiban élni
fognak, megáldja, amikor a gonoszok és istentelenk örökre el fognak távozni. Henóch, az igaz
ember, akinek szemét az Isten kinyitotta, hogy a szenteket, akiket az angyalok neki
megmutattak, lássa, szólt így; mindezeket tle hallottam és általa értettem meg mindazt, amit
láttam, de nem a mai nemzedék számára, hanem azok számára, akik a messze jövben
elkövetkeznek.
Az ítélet.
A kiválasztottakhoz szóltam és nekik mondottam a következ beszédet: a Szent és Nagy Úr
házából ki fog lépni és a Világ Ura a Sinai hegyére fog szállni. A seregek közepében meg fog
jelenni és égi erejének és hatalmának teljességéhen meg fog mutatkozni. És mindnyájan
reszketni fognak és a Felvigyázók megrendülnek és nagy rémület és rettegés fogja ket
megragadni az egész földön. A magasbanyúló hegyek megrázkódnak, a halmok pedig a
földdel egyenlek lesznek és meg fognak olvadni, mint viasz a lángon. A föld pedig
megnyílik és mindaz, ami a földön él, elpusztul és minden lény fölött ítéletet fog tartani. Az
igazakat pedig békével jutalmazza, a kiválasztottakat megrzi és karját föléjük kiterjeszti és
mindnyájan Istenhez fognak tartozni: boldogok lesznek és áldottak és az Úr fénye lesz az 
világosságuk.
És íme eljött tízezer szentjeivel, hogy ítéletet tartson. Ítéletet tart és az istenteleneket el fogja
pusztítani és minden húst meg fog fegyelmezni, hogy azt, amit a bnösök és istentelenek
ellene elkövettek, helyreígazítsa.
Nézzétek az ég dolgait, hogyan kelnek és hogyan nyugszanak, hogy a csillagok az égen
pályájúkat nem változtatják, mindegyik a maga idejében kel és nyugszik, anélkül, hogy
rendjébl kilépne. Nézzétek meg a földet és lássátok meg a dolgokat, amelyek születésüktl
fogva halálukig annyira megváltoztathatatlanok, mint Isten egyetlen mve sem. Nézzétek a
nyarat és a telet s hogy a földet mennyire megtölti a víz és a felh és a harmat és az es száll
fölötte.
Nézzétek mind a fákat, melyen szárazaknak és kopaszaknak látszanak, tizennégy fát kivéve,
amelyek lomhjukat nem hullatják, hanem az öreg levelet megrzik, amíg az új kin, két és
három esztendeig is.
Nézzétek a nyár napjait, hogy a Nap nyár elején milyen magasan áll a föld fölött, ti pedig
árnyékot és hs helyet kerestek a tz sugarak ell, a föld izzik, hogy nem tudtok sem a
földre, sem a kre lépni.
Nézzétek, a fák hogyan borítják el magukat a levél zöldjével és hogyan teremnek gyümölcsöt
és nézzetek meg mindent és figyeljetek mindenre, hogy mindez számotokra készült és örökké
él. És az  mve minden esztendben megismétldik, nem változik sohasem, hanem ahogy
Isten meghatározta, minden úgy történik. Nézzétek, hogy a folyók és tengerek együtt végzik
munkájukat.
Ti pedig nem tartottatok ki és nem teljesítették be az Úr parancsolatát, hanem áthágtátok azt
kevély és dacos szavakkal, amelyeket tisztátalan szátokból mondtatok ki és az  uralmát
káromoltátok.
Nem fogjátok megismerni a békét, kevélyszívek!
Napjaitokat pedig meg fogjátok átkozni és éltetek ével elfognak veszni és a ti romlástok az
átok erejével meg fog ersödni és nem fogtok bocsánatot nyerni. Azokban az idkben pedig
neveteket ki kell szolgáltatnotok, hogy az az igazakért örök átokkal sujtassék és benneteket,
vétkeseket a többi bnössel együtt örökre el fognak átkozni.
A kiválasztottak pedig részt fognak venni a fényességben, az örömben és a békében. És az
örök igazságot k fogják örökölni, benneteket, istenteleneket az átok fog sujtani. A
kiválasztottak pedig a bölcsességben fognak részesülni és élni fognak és nem fognak vétkezni
többé sem hanyagságból, sem szenvedélybl, hanem alázatosak lesznek, mint akik a
bölcsességet elérték. Soha életükben nem fognak vétkezni többé s nem szenvednek el
büntetést és nem fognak csapások következtében elpusztulni és nem fogják megtapasztalni a
harag ítéletét, hanem életük napjait mindvégig betöltik, elérik az öregséget békében és az
öröm éveit elérik és életük napjait örökkévaló örömben és békében fogják tölteni.
Az angyalok lázadása.
Amikor az emberek nemzedékei megsokasodtak, azokban az idkben az embereknek
szépséges és bbájos leányaik születtek. Az angyalok, az ég fiai pedig látták és megkívánták
ket és azt mondták egymásnak: Menjünk és az emberek leányai közül válasszunk ki
magunknak asszonyokat és hozzunk a világra velük gyermekeket.
Azazel pedig, aki valamennyiüknek feje volt, így szólt: Félek, nem szabad kedveteket találni
abban, hogy ilyesmit tesztek s végül nekem magamnak kell e nagy bnért megfizetnem.
Azok pedig azt válaszolták: Mi mindnyájan megesküszünk és egymást átok terhe alatt
kötelezzük, hogy ezt a szándékunkat nem adjuk fel, hanem igenis megvalósítjuk. És
mindnyájan megesküdtek és egymással átok terhe alatt szövetkeztek.
Valamennyiüknek feje pedig Azazel volt, a vezetk pedig Arathak, Kimbra, Sammané,
Daniel, Aredros, Semiel, Iomel, Chochariel, Ezekiel, Batriel, Sathiel, Atriel, Thaniel,
Barakiel, Ananthna, Oóniel, Ramiel, Aseal, Rakiel, Turiel.
Ezek és a többiek velük együtt mind aszszonyokat vettek maguknak és mindegyik választott a
maga számára és meglátogatták ket és egyesültek velük. Megtanították ket a varázsszerekre
és a varázsszavakra és megmutatták, miképpen kell növényeket és gyökereket szedni.
Az asszonyok pedig teherbe estek és hatalmas óriásokat szültek, akiknek magassága
háromezer rföt is meghaladta. S ezek az emberek minden vagyonát felfalták, amíg már senki
sem tudott mit enni. Ekkor az óriások megharagudtak reájuk és elkezdték az embereket enni.
És elkezdtek vétkezni a madarakkal és az állatokkal és a csúszómászókkal és a halakkal és
felfalták egymás húsát, egymás vérét pedig megitták. A föld pedig e törvénytelenség láttán
jajveszékelni kezdett.
Azazel pedig megtanította az embereket kardot és kést, pajzsot és vértet készíteni és
megmutatta nekik az érceket és az ércbl való munkát és karkött és ékszert és a mesterséget,
hogyan kell a szemeket festeni, miképpen kell a szemöldököt kirajzolni és megmutatta a
ritkábbnál ritkább és drágábbnál drágább köveket és festékeket és cserére alkalmas dolgokat.
A földön pedig nagy és szörny istentelenség terjedt el és az emberek lealacsonyodtak és
útjaikon, mint az eszeveszettek tévelyegtek. Azazel a lázadókat, Armoros a varázsszavak
tudósait, Rakiel a csillaglátókat, Chochiel a rejtett jeleket, Sadiel a csillagjóslást, Seriel a hold
tudományát tanította. Az emberek pedig egyre pusztultak és kiáltoztak és hangjuk az égig
hatolt.
Az ég látja, mi történik.
Michael, Uriel, Rafael és Gabriel akkor az égbl lenéztek a földre és látták a sok vért, amit a
földön kiontottak és az igazságtalanságot, amit a földön elkövettek. És akkor így szóltak
egymáshoz:
A meggyalázott föld jajkiáltása hallatszik. Már elérte az ég küszöbét. Az emberek lelkei
panaszkodnak és azt mondják: Miért nem ítél a Magasság Ura e szörnység fölött?
És akkor így szóltak a Királyok Királyához: Te vagy az urak Ura, az istenek Istene, a királyok
Királya, uralmad kiterjed a világ minden nemzedékére, neved szent és Téged dícsér az
örökkévaló id. Te teremtetted a mindenséget és kezedben van a mindenség és kezedben van
a mindenség fölött lev hatalom, eltted nincs titok, mindent látsz és semmi sem rejtzhet el
szemed ell. Láttad, hogy Azazel mit követett el, hogyan tanította földön az igazságtalanságot
és az skorok titkát, amelynek otthona az ég, hogyan árulta el. Hogyan fedte fel az
embereknek a rejtélyeket, az az Azazel, akinek hatalmat adtál, hogy társai fölött uralkodjon.
És azok az emberek leányaihoz a földön bementek és náluk aludtak és magukat az
asszonyokkal tisztátlanná tették és ket a bnökre megtanították. Az asszonyok pedig
órásokat szültek, a földet pedig elárasztotta a vér és az erszak. Most pedig a megöltek lelkei
panaszkodnak és kiáltoznak és hangjuk egészen az ég küszöbéig hat és sóhajtásuk felszáll s
nem hallgat el, látva az erszakot, ami a földön történik. Te mindent tudsz, még mi eltt
megtörténik, tudod ezt is és azt, hogy ez miért történik és még azt se mondod meg nekünk,
mit tegyünk értük.
A Legmagasabb, a Szent és a Nagy akkor megindult és Istarielt elküldte Lamech fiához és így
szólt:
Menj el Noéhoz és az én nevemben mondd meg neki: Rejtzzön el! És mondd meg neki, hogy
a vég közel van, mert az egész föld el fog merülni és a földet vízözön fogja elárasztani és
mindaz, ami rajta van, el fog pusztulni. Mondd meg neki, hogyan szabadulhat meg, hogy az 
magja megmaradjon a végtelen idkig.
Az Úr pedig így szólt Rafaelhez: Azazelt kötözd meg a kezénél és lábánál fogva, vesd a
sötétségre, nyissad meg a sivatagot, amely Dudaelben van és dobjad bele. Halmozz rá hegyes
és érdes köveket és fedd le sötétséggel és ott maradjon az idk végeztéig és takard le arcát,
hogy a világosságot ne lássa. A nagy ítélet napján pedig hajíttassék a tüzes mélységbe. A
földet pedig, amelyet az angyalok megrontottak, gyógyítsd meg és mutasd meg miképpen kell
meggyógyítani, hogy a föld sebei begyógyuljanak, nehogy a titkok által, amelyet a
Felvigyázók elárultak és utódaiknak elmondtak, valamennyien elpusztuljanak. Azazel tanítása
az egész földet megrontotta és minden vétket az  rovására írj.
Gabrielhez pedig így szólt az úr: Fogj fegyvert az elfajzottak és a kurafiak és az elátkozottak
ellen és irtsad ki a Felvigyázók utódait az emberek között. Vezesd ki ket és uszítsd ket
egymásra, hogy egymást harcban lemészárolják, mert számukra hosszú élet nem rendeltetett.
Semmit abból, amit tled kérnek, ne teljesíts, mert atyjuk fiai k és nem szabad hinniök az
örök életben és abban, hogy mindegyikük ötszáz évet fog élni.
"Töröld le a föld arcáról az igazságtalanságot."
Michaelhez pedig így szólt az Úr: Menj el Azazelhez és mindazokhoz, akik az aszszonyokkal
egyesültek, hogy tisztátalanságukban vele együtt elvesszenek és kötözd meg ket. És ha fiaik
kölcsönösen mind kiirtották egymást és ha kedves gyermekeik pusztulását már végignézték,
kötözd meg ket hetven nemzedék idejére a föld hegységei alatt, amíg ítéletük napja és
végzetük elérkezik és az ítélet rajtuk örök idkre beteljesedik. Akkor pedig elfogják ket
távolítani és a lángoló mélységekbe fognak jutni és kínok között örök fogságra fognak vettetni
az idk végeztéig. És akinek ítélete valaha is a tz és a megsemmisülés lesz, azt a mai naptól
kezdve velük együtt kell megkötözni a nemzedékek elmúlásáig. Pusztíts el a földrl minden
lelket, aki törvénytelen gyönyörre szomjazik és pusztítsd el a Felvigyázók fiait, mert azok az
emberekkel rosszul bántak. Töröld le a föld arcáról az igazságtalanságot, a gonoszság minden
mvének vess véget s ettl kezdve az igazság fája növekedjék és ez az áldást fogja érlelni. Az
igazság gyümölcsei pedig minden éllény örömére örökké teremjenek. Az igazak pedig
kerüljék el a pusztulást és maradjanak életben, amíg ezer utódot nemzettek és ifjúságuk
minden napját és öregségük minden napját töltsék el békében. Attól az idtl kezdve pedig a
földön növekedjék az igazság és a földön mindenütt fák fognak nni és az áldás beteljesedik.
És az öröm fái fognak növekedni és szltkéket fognak ültetni és a szltke bségesen
ontja majd a bort és minden mag, amit elvetnek ezer szemet fog teremni és egy pint olaj tíz
akó olajat fog hozni. És tisztísd meg a földet a tisztátlanságtól és igazságtalanságtól és bntl
és istentelenségtl és a földrl minden tisztátlanságot zz el. Az emberek gyermekei pedig
legyenek igazak és minden nép tiszteljen és dícsérjen engem és imájával hozzám forduljon. A
föld pedig minden romlástól, bntl, erszaktól és szenvedéstl tisztuljon meg és soha nem
fogom ket még egyszer így sujtani a nemzedékek végeztéig. Azokban az idkben az Ég
áldásának kincseskamráit megnyitom és azoknak kincsei a földre, az emberek munkájára és
mvére le fognak szállni. A béke és az igazság egyesülnek a világ befejezéséig és a
nemzedékek végéig.
Henóch megbízatása.
Még mieltt ez történt, Henóchot elragadták és az emberek közül senki sem tudta hová
ragadták el, hol van és mi történt vele. És minden tevékenysége a Felvigyázókra és azoknak
az idknek szentélet embereire vonatkozott. S én, Henóch, az urak Urát, a világ Királyát
áldottam s akkor íme egy hang szólalt meg az angyalok hangja szólított engem és így beszélt
hozzám:
Henóch, igazság hirdetje, eredj, mondd meg az ég Felvigyázóinak, akik a magas eget és az
örök szent lakóhelyet elhagyták és magukat asszonyokkal úgy szennyezték be, ahogy azt az
emberek fiai teszik, asszonyokat vettek maguknak és a földön romlásba süllyedtek:
"Nem fognak békére és megbocsátásra lelni. És mivel gyermekeiknek örülnek, meg fogják
látni ezeknek véres halálát és gyermekeik vesztén jajveszékelni fognak. Könyörögni fognak,
de sem könyörületben, sem békében nem lesz részük soha."
Henóch Azazelnél.
Henóch pedig elment Azazelhez és így szólt: "Nem fogsz békét találni, nagy ítéletet hoztak
fölötted, hogy fogságra vessenek. Részvétet és közvetítést ne várj, az igazságtalanság miatt,
amit elterjesztettél és a gonosz mvek miatt, amit az embereknek megmutattál."
Aztán elmentem és mindnyájukkal beszéltem. Azok pedig féltek és rémület és rettegés fogta
el ket. Megkértek pedig arra, hogy nevükben írjak könyörg írást, hogy bocsánatban
részesüljenek és az írást vigyem el az Ég Urához. Mert ettl a perctl kezdve k nem
beszélhetnek vele többé és szemüket sem emelhetik fel az égre, szégyenbl, bneik miatt,
amely bnökért átok és kárhozat sujtotta ket.
Én pedig szellemük bneiért és tetteikért és mindenért, amirl szó volt, a könyörg írást
megírtam, hogy ezzel számukra bocsánatot és elnézést eszközöljek ki. Akkor pedig elmentem
Dan földjére és a Dan vize mellé leültem, Hermon nyugati oldalától délre és a könyörg
kérvényt hangosan felolvastam, amíg egyszerre csak elszenderedtem.
És íme álmot láttam és látomás jelent meg elttem és látomásomban láttam az ítél bírákat és
egy hang szólalt meg, hogy az ég fiaihoz beszéljek és ket dorgáljam meg. Amikor pedig
felébredtem, hozzájuk mentem. Ublesjaelben, amely a Libanon és Seneser között feküdt,
mindnyájan együtt ültek, gyászban, arcukat eltakarva. Elbeszéltem nekik álmomban milyen
látomásokat láttam és elkezdtem hirdetni az igazság szavait és elkezdtem az ég Felvigyázóit
dorgálni.
A könyv értelme.
Ez a könyv az igazság hangja és a Felvigyázók dorgálása, a Felvigyázóké, akik öröktl fogva
éltek. Az igazságot hirdeti, ahogy azt nekem a Szent és Nagy Úr megparancsolta. Álmomban
azt láttam, amit most húsból való nyelvvel és lélektetemmel hirdetek, azt, amit az Úr az én
emberi számban adott, hogy ezzel hozzájuk beszéljen és szívükhöz szóljon. Ahogy az embert
teremtette és megengedte, hogy a tudás szavát megértse, úgy teremtett engem is és
megengedte, hogy a Felvigyázókat, az ég fiait megdorgáljam.
Kérésteket megírtam, de látomásomban úgy láttam, hogy a kérést nem fogják teljesíteni a
végtelen idkben sohasem. Az ítélet fölöttetek beteljesedett és nincs kegyelem számotokra. A
mai naptól fogva pedig nem fogtok felszállni többé az égbe sohasem és megparancsoltatott,
hogy benneteket az idk végeztéig a földön megkötözzenek és fogságra vessenek. Elbb
azonban meg fogjátok látni kedves fiaitok pusztulását és nem fogtok örülni az  életüknek,
hanem szemetek láttára kard által fognak elesni. Értük és magatokért szóló imáitokat pedig
nem hallgatja meg senki, bármennyire is sírjatok és jajgassatok és annak az írásnak, amit
értetek írtam, egyetlen szavát sem hallgatja meg senki.
A látomás.
A látomás pedig ez volt:
Íme látomásomban a felhk kiáltozni kezdtek és a ködök szólítottak engem és a csillagok és a
villám reámkiáltottak, hogy siessek és hajtottak és hajszoltak és a szelek, látomásomban
szárnyaikat nekem adták és fölemeltek a magasságokba és az egek birodalmába vittek.
Én pedig beléptem, amíg jégkockából épült falhoz értem, a fal kockáiból lángnyelvek csaptak
ki, én pedig félni kezdtem. Beléptem a lángnyelvek közé és nagy ház felé közeledtem, a ház
pedig szintén jégtömbökbl épült és a padlója is jégkocka volt, mennyezete pedig, mint a
csillagos ég és a villám, közöttük lángangyalok és az ég olyan volt, mint a tenger. A falakon
köröskörül mindenütt tz lángolt és ajtaja ég tz volt.
Beléptem a házba, amely olyan forró volt, mint a tenger. A falakon köröskörül mindenütt tz
lángolt és ajtaja ég tz volt.
Beléptem a házba, amely olyan forró volt, mint e tz és olyan fagyos, mínt a hó és az élet
örömének sehol semmi nyoma. Rémület és retegés fogott el és reszketve, borzongva arcra
zuhantam és akkor más látomást láttam:
Íme másik ház emelkedett, az elbbinél nagyobb, kapuja tárva-nyitva. Lángnyelvekbl épült
és minden kicsiny részében olyan hatalmas és fenséges, pompázatos és méltóságteljes volt,
hogy nagyszerségérl nem tudok nektek beszámolni. Padlója mer tz volt, fölötte villám és
ég csillagok serege, mennyezete pedig lángoló tz. Odanéztem és fenségesen nagy királyi
széket láttam, mintha kristályos zúzmarából készült volna, a széket pedig, mintha a ragyogó
nap fénye vette volna körül és mindenünnen az angyalok hangja hallatszott. A királyi trónus
alól lángoló parázzsal tzfolyamok fakadtak és úgy izzottak, hogy nem tudtam odanézni. A
széken ült a Nagy Fenség, ruhája fehérebb volt a hónál s ragyogóbb a napnál. Ebbe a házba
pedig egyetlen angyalnak sem volt szabad belépni és senkinek az  arcát nem volt szabad látni
és senkinek, aki húsból van, nem volt szabad t látni. Körülötte lángoló tz égett, eltte
hatalmas tz és senki, aki körülötte volt nem közelített feléje. Tízezerszer tízezrek voltak ott,
de neki nem volt szüksége tanácsra. És a szentek szentjei, akik közelében voltak, éjszaka sem
távoztak el mellle és nem hagyták el t.
Én pedig, amíg ideértem, olyan voltam, mintha arcomon fátyol lett volna, mert folytonosan
reszkettem. Akkor az Úr szájából hangzó szó így beszélt hozzám:
Lépj közelebb, Henóch, hallgasd meg azt, amit mondok.
A padlóról fölemelt és az ajtóig vitt, én pedig leborultam és arcomat a föld felé hajtottam.
Az Úr szava.
Hangját fölemelve szólt hozzám, én pedig hallgattam az  hangjára:
Ne félj Henóch, igaz ember, az igazság hirdetje, lépj közelebb és hallgasd meg, amit
mondok. Menj el és az ég Felvigyázóinak mond meg: Nektek kellett volna az emberekért
könyörögni, nem pedig az embereknek értetek. Miért hagytátok el a magas, szent és örök égi
birodalmat? Miért aludtatok az asszonyokkal? Miért szennyeztétek be magatokat az emberek
leányaival, vettetek asszonyokat, mint azt a föld gyermekei teszik és miért nemzettetek
óriásokat? Szentek voltatok, szellemek, az örök élet részesei s most magatok az asszonyok
vérével beszennyeztétek és hússal és vérrel gyermekeket nemzettetek és megkívántátok az
emberi vért és húst, és vért hoztatok a világra, mint azok teszik, akiknek élete halandó és
múlandó. Az embereknek azért adtam asszonyt, hogy megtermékenyítsék s tle gyermeket
kapjanak s így a földön semmiben sem legyen hiány. Ti azonban szellemek voltatok, az örök,
halhatatlan élet részesei, a világ minden nemzedékének végéig. Ezért nem alkottam
számotokra asszonyt, mert az ég szellemeinek háza az ég. Az óriások pedig, akiket a szellem
és a hús közösen nemzett, akiket a földön gonosz szellemeknek hívnak, lakjanak a földön, az
legyen otthonuk. Gonosz szellemek származtak az  testükbl, mert felülrl nemzették ket, a
szent Felvigyázók voltak a nemzik, akik a világ legels lényei. Gonosz szellemei lesznek a
földnek és gonosz szellem legyen a nevük. Az ég szellemeinek lakása az égben legyen, a föld
szellemei pedig, akik a földön születtek, a földön lakjanak. Az óriások szellemei pedig, akik a
földön születtek, a földön lakjanak. Az óriások szellemei, akiket nephilim-nek hívnak,
igazságtalanságot, romlást hoznak, rabolnak, gyilkolnak, pusztítanak a földön, szenvedést
hoznak, ételre szükségük nincs, szomjúságban nem szenvednek és láthatatlanok. Ezek a
gonosz szellemek pedig fel fognak lázadni az emberek fiai és az asszonyok ellen, mert az 
vérükbl szármáznak. A gyilkosság és a romlás és az óriások halálának napjától kezdve, mert
a gonosz szellemek az  húsukból származtak, legyenek a pusztulásé és álljanak törvényen
kívül, halmozzanak bnt bnre, a nagy ítélet napjáig, amikor a világ forgása véget ér és
megáll. A Felvigyázóknak pedig, akik azeltt az égben laktak s akik téged elküldöttek, hogy
értük könyörögj, mondd meg: az ég birodalmában laktatok, de minden titkot mégsem
ismertek, csak az átkozott tudásról tudtok s ez volt az, amit megromlott szívvel az
asszonyoknak elmondtatok és e titok segítségével követik el az asszonyok gonoszságaikat a
földön az emberek ellen. Mondd meg nekik: nincs számukra béke!
Henóch elragadtatása.
Akkor pedig elragadtak engem és arra a helyre vittek, ahol azok laknak, akik olyanok, mint a
lángoló tz és akkor jelennek meg az embereknek, amikor akarnak. Aztán arra a helyre vittek,
ahol a szélvihar lakik és magas hegyre, amelynek csúcsa az égig ért. És láttam a csillagok és a
mennydörgés házát, a világ legszélén, a mélységben, ahol a szivárvány, a nyíl és a tegez, a
lángpallos és a villám helye van.
És elragadtak engem és elvittek arra a helyre, ahol az él víz folyik és elvittek engem a
nyugati tzhöz, amely a napnyugták tüzét magába szívja. És elérkeztem a tzfolyamhoz,
amelynek tüze úgy folyik, mint a víz és a nagy nyugati tengerbe ömlik. És láttam a roppant
folyókat és elérkeztem a nagy sötétséghez és tovább haladtam olyan helyekre, ahol húsból
való lény még soha sem járt. És láttam a téli sötétségek hegyeit és azt a helyet, ahová a
mélységek minden vizei összegylnek és láttam a föld összes folyóinak torkolatát és a
mélység lefolyását. Láttam a szelek kamráit és láttam, az Úr miképpen díszítette fel velük az
egész világot és láttam a föld alapzatát, a föld sarokkövét, a négy szelet, amely négy szél a
földet és az ég boltozatát tartja. Láttam szeleket, amelyek az ég boltozatát körbe forgatják s
amelyek a nap korongját és az összes, csillagokat nyugovóra hajtják. Láttam a szeleket,
amelyek a föld fölött a felhket hordják, láttam az angyalok útját és láttam fölötte a föld
szélén az égboltozatot.
Innen délfelé mentem és helyet láttam, amely éjjel-nappal égett, ott, ahol hét, drágakbl való
hegy emelkedett, három keletre, három pedig délre. A keletre fekvk közül az egyik színes
kbl volt, a másik igazgyöngybl, azok pedig, amelyek délre feküdtek, vörös kbl voltak.
A középs ezek között az égig ért, olyan volt, mint Isten trónusa, antimonból, ormának csúcsa
pedig zafirból volt.
Lángoló tüzet láttam és a hegyek között olyan helyet, ahol valamennyi ég egybeolvadt. És az
égi tüzek oszlopai mellett mély szakadékokat láttam, itt pedig olyan tzoszlopokat láttam
lezuhanni, amelyeknek sem elejét sem végét nem lehetett látni. A szakadék fölött pedig olyan
helyet láttam, amely fölött nem volt égboltozat, alatta nem volt a föld alapja, nem volt rajta
víz és nem élt rajta madár, hanem sivár és irtózatos hely volt.
Ugyanott hét nagy csillagot láttam, mindegyik olyan volt, mint a tüzes hegy és amikor a
mellettem álló angyalt megkérdeztem, az így szólt: Ez az a hely, ahol a föld és az ég végetér
és ez lesz az ég csillagainak és hatalmainak börtöne. A tz fölött kering csillagok pedig azok,
amelyek Isten parancsolatát megszegték és áthágták a kezdetek kezdetétl, mert nem a
számukra megszabott idben keltek fel. És az Úr haragja lesujtott reájuk és megkötözte ket
addig, amíg vétküket levezeklik, egészen a titkok esztendejéig.
A Felvigyázók börtöne.
Uriel pedig így szólt hozzám: Itt fognak állani az angyalok, akik a föld asszonyaival
elkeveredtek, akiknek szelleme az emberiséget számtalan alakban meggyalázta és
félrevezette, hogy az istenteleneknek és a démonoknak feláldozza. Itt fognak állani a nagy
ítélet napjáig, amely napon rajtuk az ítélet beteljesedik és a semminek át fognak adatni. Az
asszonyok pedig, akik az angyalokat elcsábították szirénekké fognak változni.
Minden lény közül egyedül én, Henóch, láttam a világegyetem legvégét és egyetlen ember
sem fogja látni azt, amit én láttam.
Ez a szent arkangyalok neve: a világ és az alvilág angyala, Rafael az emberi lelkek angyala,
Raguel a bosszú angyala, aki a világon és az égitesteken bosszút áll, Michael, aki az igaz
ember és a nép fölött rködik, Sarakiel, aki a szellemek ellen vét emberi lelkek fölött
uralkodik, Gabriel, aki a Paradicsom, a kígyó és a kerubok serege fölött uralkodik.
A kaosz.
És elérkeztem az alaktalan sanyaghoz és ott irtózatos dolgokat láttam. Felfelé nem volt
égboltozat, alul nem volt szilárd föld, hanem olyan hely, ahol minden formátlan volt és
rettenetes. Ugyanott az égnek hét csillagát láttam egymáshoz kötözve, mint roppant hegyeket
a lángoló tzben égve.
Akkor így szóltam: Milyen vétek büntetéseképpen kötözték meg ezeket a csillagokat és miért
taszították ket erre a helyre?
Uriel pedig, az engem kísér és vezet angyalok közül az egyik, azt mondta: Miért kérdezed
ezt Henóch, mit akarsz megtudni és miért esel gondba? Ezek a csillagok azok közé tartoznak,
amelyek Isten törvényét átlépték és ide kötözték ket tízezer világév idejére, amíg vétküknek
ideje lejár.
Innen más helyre érkeztem, még borzasztóbbra, mint az iménti volt és szörny dolgokat
láttam. Roppant tz lángolt, égett és lobogott és olyan szakadék nyílt, amely feneketlen
mélységbe ért. A szakadékból irtózatos tzoszlopok törtek el, amelyeknek elején sem
mértékben, sem nagyságban nem lehetett felmérni és még csak megközelíten sem tudtam
felbecsülni.
Akkor így szóltam: Milyen borzasztó ez a hely és milyen félelmetes látvány ez! Uriel pedig, a
körülöttem lev angyalok egyike azt mondta: Miért rettegsz és rémüldözöl, Henóch? Én pedig
azt válaszoltam: Mert látom ezt a látványt és ezt a félelmetes helyet.  pedig így felelt: Ez a
hely az angyalok börtöne és itt lesznek fogságban az idk végeztéig.
Az ítélet csarnoka.
Innen más helyre mentem és az angyalok nyugat felé nagy és magas hegyet mutattak, amely
csupa szikla volt. A hegy belsejében négy üres, mély, széles, síma barlangszer tér volt, négy
közül három sötét, egy pedig világos és ennek közepén forrás fakadt. Én pedig így szóltam:
Milyen símák ezek a barlangok, milyen mélyek és milyen barátságtalanok!
Rafael pedig, a velem lév angyalok egyike azt mondta: Ezek a nagy üres csarnokok azért
vannak, hogy az elköltözöttek lelkeit összegyjtsék. Azért teremtette ezeket az Úr, hogy az
emberek gyermekeinek minden lelkét magukba tudják fogadni. A lelkek ezekben a
csarnokokban fognak tartózkodni ítéletük napjáig és végzetük beteljesedéséig, a végzetet
pedig a nagy ítéletkor fogják elnyerni.
Láttam az emberek gyermekeinek lelkeit, az elköltözötteket és volt közöttük egy, akinek
panaszos hangja az égig hatolt. Én pedig Rafaelt, az angyalt, aki velem volt, megkérdeztem:
Kinek a lelke ez, akinek a hangja, a sok közül kihangzik és panasza az égig emelkedik? 
pedig válaszolt és azt mondta: Ez Abel lelke, akit testvére Kain megölt és t panaszolja, addig
a napig, amíg Kain magja a földrl kihal és az  magja az emberiségbl örökre eltnik.
Akkor pedig megkérdeztem, hogy milyen ítéletet fognak itt tartani: Miért áll külön ez a négy
barlang?  pedig azt válaszolta: Ez a három azért készült, hogy az elköltözöttek lelkeit
elválassza. Az igazak lelkei pedig elfognak választatni ott, ahol az élet forrása fakad, a világos
csarnokban. A bnösök pedig hasonlóképpen más csarnokba kerülnek, miután a földön
meghaltak és elhantolták ket, ha életükben nem kerültek ítélet alá. Itt pedig el fognak
ítéltetni a nagy szenvedésre, az. örök átokra és szomorúságra. Itt fognak megkötöztetni az
örök idk számára. Külön csarnok készült a: panaszkodók részére, akik pusztulásukért valakit
azzal vádolnak, hogy id eltt ket valamilyen bnös megölte. És van csarnok, amely olyan
emberek lelkei számára készült, akik nem voltak igazak, hanem vétkeztek és telve voltak
gonoszsággal s akik a gonosztevk sorsát fogják elszenvedni. Az ítélet napján lelkük nem fog
megsemmisülni, de nem is fognak feltámadni.
Akkor pedig dícsérni kezdtem a Világok Urát és így szóltam: Dicsség legyen az Úrnak, az
Igazság Istenének, aki az örökkévalóságban uralkodik!
Innen pedig nyugat felé más helyre mentem a föld széléig. Lángoló tüzet láttam s ez a tz
futott, pihenés nélkül, éjjel és nappal és mindig egyforma volt és nem változott.
Én pedig azt kérdeztem: Mi ez a nyugtalan tz itt?
Raguel pedig, a velem lév angyalok közül az egyik így szólt: Ez a rohanó tz, amelyet itt
nyugat felé futni látsz, ez az, amely az ég csillagait elzi.
Az üdvösség fája.
Innen a föld másik részére mentem s itt az angyal tzhegyet mutatott, amely éjjel és nappal
lánggal égett. Lépteimet feléje irányítottam s akkor hét fenséges hegyet láttam, mindegyik
más és más alakú volt, káprázatos és ragyogó kövekbl, egyik tündöklbb volt, mint a másik.
A hegyek közül három kelet felé állott egymás mellett, három dél felé, mély völgyekkel
határolva úgy, hogy egyik sem ért a másikhoz. A hetedik hegy a közepén emelkedett,
magasan az elbbiek fölé, mint a király széke a többi szék fölé emelkedik. A hegyet illatos
fák vették körül.
A fák közül pedig volt egy, amelynek olyan illata volt, amilyet még sohasem éreztem és
egyetlen fa sem hasonlított hozzá. Illata messze terjedt és fája, levele soha el nem szárad és el
nem hervad, gyümölcse olyan szép, mint a datolyapálma fürtje.
Így szóltam: Milyen fenséges, szép fa ez! Milyen szépek a levelei! Milyen szép a gyümölcse
és hogy örül a szem, ha reá néz!
Akkor pedig így szólt hozzám Michael, a szent angyalok közül, akik velem voltak, a legfbb
és azt mondta nekem: Miért kérded, Henóch? Miért csodálkozol a fa illatán és miért akarod a
valóságot megismerni?
Én így válaszoltam: Mindent tudni akarok, de leginkább azt, ami erre a fára vonatkozik.
 pedig azt felelte: Ez a magas hegy, amelynek orma olyan, mint az úr trónusa, Isten
uralkodói széke. Ezt foglalja el az örök Király, a seregek Ura, ha a földre, ennek üdvösségére
leereszkedik. Ezt a csodálatos fát pedig egyetlen halandó lénynek sem szabad megérinteni,
csak, ha a nagy ítélet elkövetkezik. Akkor, ha majd mindenek fölött ítéletet tart és az örök
idket beteljesíti, akkor adja majd az igazaknak és a szenteknek. A kiválasztottak a fa
gyümölcse által nyerik el az örök életet. Akkor majd átültetik és a Sarkcsillag helyére teszik, a
szent helyre, az örök Király, az Úr háza mellé. S akkor örülni és örvendezni fognak és
ereikben a fa illatával a szentélybe fognak lépni és a földön olyan hosszú életük lesz, mint
seiteknek volt valaha. Életükben pedig nem lesz se gyász, se szenvedés, se gond, se szükség.
Én pedig Istennek, az örökkévalaság Királyának akaratát dícsértem, hogy az igaz embereket
így jutalmazza, hogy ezt teremtette és meghagyta, hogy nekik adassék.
A szakadékok.
Innen a föld közepére mentem és áldott, termékeny helyet láttam, ahol a fák örökké hajtottak
és a kivágott fákból is új ágak nttek. Ezen a helyen szent hegyet láttam. A hegy lábánál kelet
fell víz folyt s ez irányát dél felé vette. Kelet felé nézve pedig másik hegyet láttam, amely
ennél magasabb volt, a kett között nem széles, de mély szakadékot láttam és a hegy vize ide
is beömlött. Nyugatra ismét más hegy emelkedett, ez viszont alacsonyabb volt, nem is volt
csúcsa. Ezalatt mélység nyílott és a három hegy határán újabb száraz s mély szakadék.
Mindegyik szakadék, hanem is volt széles, igen mély. Kemény sziklából volt és fa körülötte
egy se ntt. Én pedig megrendülve csodálkoztam a sziklán és a szakadékon.
Azt mondtam: Mit jelent ez az áldott és erds föld és kells közepében ez az átkozott
szakadék?
Uriel pedig, a szent angyalok közül, akik velem voltak, az egyik, azt válaszolta: Ez az átkozott
szakadék az örökké elkárhozottakat várja. Ide kerül mindenki, aki szájába az Urat, káromló
szavakat vett és aki az  fenségét arcátlan szavakkal érintette, ide fog kerülni mind, mert ez
itt büntetésük helye. Az idk legvégén, azon a napon, amikor az Igazság ítéletet tart, azok,
akiknek szívében volt szemérem és istenfélelem, a seregek Urát, az örökkévalóság Királyát
dicsíteni fogják. Az ítélet napján pedig, akikben volt istenfélelem, dícsérni fogják t
könyörületességéért, amiért ket megáldotta.
Én pedig az urak Urának akaratát dícsértem és gondolatban, ahogy t illeti, fenséges lényének
hálát adtam.
A Madbara-hegység.
Innen kelet felé mentem a Madbara-hegység közepébe és kietlen puszta vidéket láttam, fákkal
srn benve. Alulról víz fakadt és felülrl is es hullott. Bvíz patak folyt és a víz
északnyugati irányba ömlött és mindenfell víz fakadt és harmat szállt alá.
Innen a Madbara másik tájára mentem és a hegy keleti lenje felé közeledtem. Láttam az élet
fáit, edényeket, amelyekbl tömjén és mirrha áradt.
Ezek fölött magásan, a keleti hegyek fölött nem messze más helyet láttam, völgyet, ahol a
földbl soha ki nem apadó forrás buzgott. Olyan fát láttam, amely a mastixfenyhöz
hasonlított. A völgyek szélén pedig jóillatú fahéjfákat láttam, e fák között haladtam tovább
kelet felé.
Más hegyeket láttam újra, mindegyiken erd ntt. A hegyek fölött pedig más magasabb hegy
emelkedett, itt aloéfák nttek és mindegyik tele volt gyümölccsel. A gyümölcs olyan kemény
volt, mint a mandula. Ha valaki a gyümölcsöt feltöri, olyan illatot érez, amely semmi más
illathoz nem hasonlítható.
Innen észak felé tekintve hét hegyet láttam, tele nárdus és szagos fával, fahéjfával és
borsfával. Innen a hegyeken át messze kelet felé mentem, áthaladtam az erythraesi tengeren,
igen távoli helyeken, elmentem Zotiel angyal mellett is.
Az igazság kertje.
Így érkeztem az igazság kertjéhez és az elbbi fákon kívül sok nagy fát láttam, mindegyike
illatos, hatalmas, egyik csodálatosabb, mint a másik. És láttam a Bölcsesség fáját is. Aki
ennek a fának gyümölcsébl eszik, az nagy tudásnak lesz részese.
A fa olyan volt, mint a szentjánoskenyérfa, gyümölcse pedig olyan volt, mint a szöll,
csodálatos és illata messze földre terjedt.
Akkor pedig így szóltam: Milyen csodálatos szép ez a fa! Milyen öröm és gyönyörseg reá
nézni.
Rafael, a szent angyal, aki mellettem volt, így szólt hozzám: Ez a. Bölcsesség fája. Ennek
gyümölcsébl evett sapád és sanyád, akik eltted éltek. A bölcsességnek részesei lettek és
szemük megnyílt és az igazság kertjébl kizettek.
A világ vége.
Innen a világ végére mentem, nagy állatokat láttam és mindegyik más fajhoz tartozott és sok
madarat láttam és mindegyiknek más alakja volt, más hangja és más szépség tollazata.
Az állatoktól keletre láttam a világ végét, azt a helyet, amelyen az égboltozat nyugszik és az
ég kapui tárva voltak. Láttam, hogy a csillagok az égbl kiléptek és megszámláltam a
kapukat, amelyeken át kiléptek és mindegyiket följegyeztem neve és száma és helyzete és
kapcsolata szerint és ideje és hónapja szerint úgy, ahogy Uriel, az angyal, aki velem volt,
elmondta.  pedig mindent megmutatott nekem én pedig följegyeztem és a neveket is felírtam
és a törvényeket és a csillagtalálkozásokat.
Innen pedig észak felé mentem a világ végének mentén és ott a világ legvégén hatalmas és
fenséges dolgot láttam. Három kapu állt ott nyitva és mindegyiken északi szél áradt kifelé. Ha
ezek a szelek fújnak, hideg van, jéges, fagy, hó, harmat és es. Ha az egyik kapuból fújnak,
akkor valami jó történik, ha a másik két kapuból, akkor valami erszakos és vad és a földre
káros és veszedelmes dolog történik.
Innen pedig nyugat felé mentem és három nyilt égi kaput láttam, mint keleten és ugyanannyi
kaput és kijáratot.
Innen pedig a világ végének mentén dél felé mentem és az égnek három nyitott kapuját
láttam, ahonnan a déli szél fújt és harmat és es hullott. Innen kelet felé mentem az egek
végén és az ég három kapuját nyitva és fölöttük kicsiny kapukat láttam. E kicsiny kapuk
mindegyikén lépnek ki a csillagok és haladnak nyugat felé a számukra megjelölt úton.
Valahányszor ezt láttam, midig dícsértem a seregek Urát és dicsíteni fogom, amiért ezt a
fenséges csodát megteremtette, hogy az angyaloknak és az emberek lelkeinek mve nagyságát
megmutatta, azok pedig dicsítsék az egész teremtett világot, az  hatalmának mvét,
dicsítsék örök idkig.
PRÓFÉTAI LÁTOMASOK
ÉS BESZÉDEK
Ádám fia Seth, Seth fia Enos, Enos fia Kainan, Kainan fia Malaleel, Malaleel fia Jared, Jared
fia Henóch második látomásában látta a Bölcsesség arcát. Ez pedig a Bölcsesség
megnyilatkozásának kezdete, amikor hangomat fölemeltem, hogy beszéljek és szóljak
azokhoz, akik a földön laknak:
Halljátok ti öregek és lássátok ti utódok, a megszentelt szavakat, amelyeket a Szellemek
Urának sugallatára mondok nektek. Ami az öregeket illeti, a legjobb lenne csak hozzájuk
beszélni, de a Bölcsesség kezdetét az utódok ell sem szabad elrejteni. A Szellemek Ura még
sohasem mondotta ki azt a Bölcsességet, amelyet én kaptam tle. Tle kaptam, aki nekem az
örök életet adta. Három beszédet adott nekem, én pedig szavamat fölemeltem és azoknak,
akik a földön laknak, azt mondtam:
AZ ELS BESZÉD
Amikor az igazak közössége meg fog jelenni s amikor a vétkesek bneik miatt ítéletre
kerülnek s amikor ezek a föld színérl eltörltetnek, amikor az igazak számára az igazság
megjelenik, a kiválasztottak számára, akik tetteikkel a Szellemek Urát szolgálják s amikor a
fény az igazaknak és kiválasztottaknak megjelenik, – vajjon hol lesznek akkor a vétkesek és
vajjon hol lesz azoknak a bnösöknek lakása, akik a Szellemek Urát megtagadták?
Amikor az igazak titka meg fog nyilatkozni, a bnösök ítéletre kerülnek és az istentelenek az
igazak és kiválasztottak szeme ell el fognak tnni. És attól fogva azok, akiké a föld, nem
lesznek többé a hatalom és a méltóság birtokában és nem lesznek képesek többé a szentek
arcába nézni, mert a Szellemek Urának fénye a szentek, az igazak és a kiválasztottak
ábrázatán fog ragyogni. És a királyok és a hatalmasok bukni fognak és az igazak és a szentek
kezébe fognak kerülni. És attól a naptól fogva senki sem fog értük a Szellemek Urához
könyörögni, mert életük véget ér.
Azokban az idkben pedig az igazak és kiválasztottak gyermekei a magas égbl le fognak
szállni és azoknak magja az emberek gyermekeiével egyesül. Azokban az idkben pedig
Henóch látta a harag és az ítélet könyvét és a zavar és a fejvesztettség könyveit. És bocsánatot
nem fognak nyerni, mondotta a Szellemek Ura.
Az elragadtatás.
Azokban a napokban pedig fergeteges szélvihar a földrl elragadott és az ég küszöbén letett.
Itt pedig új látomást láttam: a szentek lakóhelyét és az igazak lakását. Itt láttam házaikat az
angyalok körében, az igazságnál és lakóhelyeiket a szenteknél. k pedig könyörögtek és
imádkoztak az emberek gyermekeiért és az igazság úgy ömlött szájukból, mint a forrásból a
víz és könyörületességük olyan volt, mint a földön a harmat. És minden idkben ilyenek k.
Azokon a helyeken láttam szemeimmel az igazság és a hség kiválasztottait és azokban az
idkben az igazság fog uralkodni és az igazak száma végtelen lesz, az  szemei eltt az
örökkévalóságban. Láttam az  házát a Szellemek Urának szárnyai alatt és az igazak és
kiválasztottak az  színe eltt úgy ragyogtak, mint a tz fénye, dícsérték t és ajkaikkal
dicsítették a Szellemek Urának nevét. Az igazság pedig elle nem fog elmúlni és nem fog
megsznni. Ott kívántam én is lakni és a bennem lakó lélekben nagy kívánság támadt, hogy
ott lakjak és az én helyemet fenntartották ott, mert így rendelte azt a Szellemek Ura.
Abban az idben dícsérettel és hódolattal dícsérni kezdtem az Úr nevét, mert meghagyta
nekem, hogy az áldás és alázat, amely neki tetszésére van, bellem sohase fogyjon ki.
Szemem pedig azt a helyet sokáig nézte és hódoltam neki és dícsértem t ezekkel a szavakkal:
Dicsség neki az idk kezdetétl az idk végéig. Számára nincs vég,  tudja, mi az örök, még
mieltt a világot teremtette és tudja, nemzedékrl nemzedékre, mi történik. Téged dicsítenek
az éberek, akik nem alusznak, a Te színed eltt állanak, hozzád emelkednek, neked hódolnak,
amikor azt mondják: Háromszor szent a Szellemek Ura, aki a földet szellemmel árasztja el!
Ezen a helyen láttam szemeimmel mindazokat az ébereket, akik nem alusznak az  színe eltt
és, azt mondják: Dícséret neked és dicsség az Úr nevének mindörökké. Látomásom pedig
akkor eltnt és nem láttam többé.
A mégy hang.
Ezután ezerszer ezer és tízezerszer tízezer megszámlálhatatlan és végtelen számú lelket
láttam, akik a Szellemek Ura eltt állottak. Az Úr négy oldalán pedig négy látomást láttam,
akik nem voltak olyanok, mint az éberek.
Megismertem az  nevüket, mert az angyal, aki velem jött, megmondta nekem és minden
titkot megmutatott. Ennek a négy látomásnak hangját is hallottam, amint azok a Szellemek
Urának nevét dicsítették. Az els hang a Szellemek Urát dícséri örök idkig. A második
hang a kiválasztottak hangja és a kiválasztottak dicsítették az Urat, akihez ragaszkodnak. A
harmadik hang kérlelt és könyörgött azokért, akik a földön laknak és a Szellemek Urához
imádkoznak. A negyedik hang pedig a gonosz szellemet utasította el és tartotta távol és nem
engedte meg neki, hogy a Szellemek Urához lépjen és a földön levkre panaszkodjon.
Ezután pedig nmegkérdeztem a Béke Angyalát, aki velem jött s aki nekem a rejtett dolgokat
megmutatta: Kicsoda ez a négy látomás, akinek hangját hallottam s akinek beszédét
feljegyeztem?
 pedig azt válaszolta: az els Michael, a türelmes és könyörületes, a másik Rafael, aki az
emberiség minden sebe és betegsége fölött uralkodik, a harmadik Gabriel, aki a hatalmak
fölött áll, a negyedik Fanuel, aki az örök életbe emelkedk reményeinek és bnbánatának ura.
Ez a Szellemek Urának négy angyala, akiknek hangját hallottam.
Az ég titkai.
Most pedig láttam az ég minden titkát, azt, hogy a birodalmat hogyan osztották fel, azt, hogy
az emberek tetteit miképpen mérik le. Ugyanott láttam a kiválasztottak lakóhelyét és szemeim
látták, hogy a vétkeseket, akik a Szellem Urának nevét megtagadták, miképpen zik el és az
Úr büntetése értelmében ott nincs és nem is lehet maradásuk. Ugyanott látták szemeim a
villám és a mennydörgés titkát, a szelek titkát, amelyeket ott osztanak el, hogy a földön
végigrohanjanak és a felhk titkát és a harmat titkát, azt, hogy honnan szállanak el és a föld
porát miképpen itatják át. Láttam a zárt kamrákat, ahol a szeleket elosztják, a szelek és a
jéges kamráit, a ködök és a felhk kamráit és az sfelht, amelybl az összes felhk a földre
leszállnak az idk kezdetétl fogva.
Láttam a Nap és a Hold kamráit, a helyet, ahonnan elindulnak és ahová visszatérnek.
Fenséges az  visszatérésük, az egyiké ragyogóbb, mint a másiké, csodálatos az  pályájuk,
ahogy a számukra megjelölt utat, megfutják anélkül, hogy ahhoz valamit is hozzátennének,
vagy abból valamit elvennének s ahogy hségüket megrzik és esküjöket megtartják.
Elször a Nap lép el és útját a Szellemek Urának parancsa szerint megteszi. Az  neve
mindörökre megmarad. Ezután kezddik a Hold láthatatlan és látható útja: vándorlásának
irányát arról a helyrl veszi és éjjel-nappal végzi. A Nap és a Hold egymással szemben áll, de
mind a kett dícséri a Szellemek Urát, szüntelenül, mert hálaadásában egyik sem ismer
pihenést. Mert a Nap az áldás és az átok keringését végzi, a Hold keringése pedig az igazak
fénye és a vétkesek sötétsége. A Szellemek Urának nevében élnek mind a ketten, mert 
választotta el a fényt a sötétségtl.  választotta el az emberek lelkeit,  alapozta meg az
igazakat az igazság nevében. Egyetlen angyal sem tartóztathatja fel ket és mozgásukben
senki sem akadályozhatja meg ket, mert a Magas Kormányzó mindent lát és mindaz, amit
kormányoz, színe eltt van.
A bölcsesség helye.
A Bölcsesség pedig nem talált helyet, ahol lakhatott volna s ezért az égben kapott lakást. A
Bölcsesség elindult, hogy az emberek között telepedjen le; de házat seholse talált. Akkor
pedig helyére visszatért és az angyalok között vett szállást. Ugyanakkor pedig az igaztalanság
kamrájából kilépett, az emberek közé ment és az emberek úgy fogadták, mint ahogy a sivatag
fogadja az est és a harmatot a szomjas földön.
A csillagok és a szentek.
S akkor újra láttam a villámot és az ég csillagait és hallottam, amint az Úr azokkat nevükön
szólítja és amint azok reá hallgatnak. Láttam az igazság mérlegét, amelyen mindent
megmérnek aszerint, hogy miben mennyi a világosság és láttam a tereket, a napokat, a
csillagok keltét s ahogy a csillagpályákon a villám keletkezik és láttam a csillagok keringését
s azt, hogy ez miképpen függ össze az angyalok számával s ahogy azok egymás között
hségben élnek. Megkérdeztem az angyalt, aki velem volt s aki nekem a titkokat megmutatta:
Mit jelentsen ez?  pedig azt mondta: A Szellemek Ura ezzel megmutatta, mi tartozik össze:
ez a földön lakó szentek neve, akik a Szellem Urához hek maradnak.
A villámra vonatkozóan még mást is láttam s azt, hogy az egyes csillagok miképpen lépnek ki
s akkor villámmá változnak, ezt az új alakjukat pedig nem tudják többé elhagyni.