Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jézus Krisztus Bölcsessége (Nag Hammadi Könyvtár, Codex III)

2010.10.26


 Jézus Krisztus Bölcsessége
(Nag Hammadi Könyvtár, Codex III)
Kopt nyelvböl angolra fordította Douglas M. Parrott
Magyarra fordította Waldmann Szabolcs
Jézus Krisztus Bölcsessége. Miután feltámadott a holtak közül, a tizenkét tanítványa és hét nő továbbra is a követői maradtak, és Galileába mentek, az „Istenítés és a Boldogság” hegyére. Amikor összegyűltek és az univerzum valóságának alapjairól, a tervről, a szent gondviselésről és a felsőbbségek erejéről tanakodtak, és minden másról is, hogy mit tesz velük a Megváltó a szent terv titkos leple alatt, a Megváltó megjelent – nem a korábbi formájában, hanem mint láthatatlan szellem. És a fény egy hatalmas angyalának képmása volt. De ezt a képmást én nem írhatom le. Nincs halandó hús mely el tudná viselni, csak a tiszta, tökéletes hús, mint amit tanított is nekünk az Olivákról elnevezett hegyen Galileában.
És azt mondta: „Béke veletek, az Én békémet adom nektek!” És nagyon csodálkoztak és rettegtek. A Megváltó felnevetett és így szólt: „Miről gondolkodtok? Miről tanakodtok? Mit kerestek?” Fülöp így szólt: „Az Univerzum valóságának alapjairól és a tervről.” A Megváltó így szólt: „Azt akarom, hogy tudjátok, hogy az emberek mindmáig a világ alapjából születnek a földön, porból, s bár keresték az Istent, hogy ki ő és miféle, nem találták meg. Nos, a legbölcsebbek a világ rendjéről és mozgásáról spekuláltak, de spekulációjuk nem érte el az Igazságot. Merthogy úgy mondják, a rendet három út irányítja, minden filozófus szerint, (és) lássátok, nem értenek egyet. Néhányan azt mondják a világról, önmagát irányítja. Mások, hogy az irányítója maga a Gondviselés. Megint mások, hogy a Sors. De egyik sem igaz. Mondom, a három út közül, amit most említettem, egy sincs közel az igazsághoz, és embertől valók. De én, aki a végtelen fényből jöttem, és itt vagyok – mert én ismerem őt (a Fényt) – ezért tudok beszélni az Igazság pontos természetéről. Mert bármi vagyon önmagából, az szennyezett élet. A Gondviselésben nincs bölcsesség. A Sors pedig nem vesz észre. De nektek elmondatik, és mindenkihez, aki méltó rá eljut, kiben nem fogant meg az ostoba szenny beszéd magja, de az Első, Aki Küldetik magja igen, mert ők a halandók között is örökké élnek.”
Máté így szólt: „Uram, senki sem találhatja meg az Igazságot, csak rajtad keresztül. Tanítsd nekünk az Igazat.” A Megváltó így szólt: „Ő a Mindenható. Semmi elv nem ismerheti őt, se hatalom, se Hódoltság, se egyetlen lény a világ alapítása óta, csak ő maga, és akinek kinyilatkoztatik az Első Fény által. Mostantól, én vagyok a Nagy Megváltó. Mert ő örök és halhatatlan. Halhatatlan, mert nem született; mert minden, ami megszületik, meg is hal egyszer. Nem nemzetett, mert nincs kezdete, mert minden, ami elkezdődik, véget is ér egyszer. Mivel senki sem uralkodik felette, nincs neve; mert akinek neve van, az valaki más teremtménye.”
„És önmagához hasonlatos – nem ahhoz, amit ti láttatok vagy kaptatok, de egy furcsa hasonlóság, ami minden dolgot maga mögé utasít és jobb, mint az Univerzum. Minden oldalra néz és önmagát látja önmagából. Mivel végtelen, ezért örökké felfoghatatlan. Elhervadhatatlan, és nem hasonlít (semmihez). Ő a változatlan jó. Ő a hibátlan. Ő örök. S bár soha nem lehet megismerni, ismeri önmagát. Ő mérhetetlen. Ő megfoghatatlan. Ő tökéletes, és nincs hibája. Ő a szent hervadhatatlanság. Ő az Univerzum Atyja.
Fülöp így szólt: „Uram, hogyan jelent meg a tökéleteseknek?” A tökéletes Megváltó így szólt: „Mielőtt láthatóvá válna, ami látható, a fenségesség és a hatalom már benne van, hiszen ő magához öleli a mindenséget, miközben őt nem öleli semmi. Mert ő minden ész. És ő minden gondolat, minden megfontolás, ésszerűség és hatalom. Ezek mind egyenrangú hatalmak. Ezek a mindenség forrásai. És minden fajuk az elsőtől az utolsóig ismert volt már a kezdetekben előtte, (ki a) végtelen, nemzetlen Atya.
Tamás így szólt: „Uram, Megváltóm, miért jöttek ezek létre, és miért lettek kinyilatkozatva?” a tökéletes Megváltó így szólt: „Én jöttem a végtelenből hogy elmondjam nektek ezen dolgokat. Az Örök Lélek volt a nemző, kinek nemzési hatalma volt és forma-adó természete, hogy a nagy gazdagság mi benne vagyon megnyilvánulhasson. Az ő könyörületessége és szeretete miatt akart gyümölcsöt hozni magától, hogy ne egyedül (élvezze) az istenségét, hanem (hogy) a megingathatatlan nemzettségből más lelkek is testet és gyümölcsöt hozzanak, tisztesség és becsület, hervadhatatlanság és az ő örök kegyelme, hogy a kincsei megmutatkozhassanak az Ön-nemzett Istennek, minden hervadhatatlanság Atyjának és mindennek, mi utána következett. De mindezek még nem voltak láthatóak. Nos, nagy különbségek vannak a hervadhatatlanok között.”
Felkiáltott: „Kinek füle van hogy halljon a végtelenségekről, halljon hát!” és „Szólítottam azokat, akik
felébredtek.” Csendesen folytatta: „Minden, ami az elpusztíthatóból jön, elpusztul maga is, mert pusztíthatóból jött. De bárki jön a halhatatlanságból az nem pusztul el, bár halandóvá válik. Sokan mentek téves irányba, mivel nem értették ezt a különbséget és meghaltak.”
Mária így szólt: „Uram, akkor honnan tudhatjuk mi?” A tökéletes Megváltó így szólt: „Indulj a láthatatlan dolgok felől a látható dolgok felé, és a Gondolat puszta kisugárzása felfedi előtted hogy a nem látható dolgokban lévő hit hogyan nyilvánul meg a látható dolgokban is, mindazokban, amik a születetlen Atyától erednek. Akinek füle van, hallja!”
„Az Univerzum urát nem Atyának, hanem Ősatyának hívják, mindennek kezdete, ami megjelenik, de az (Úr) az elkezdetlen Ősatya. Önmagában látja magát egy tükrön keresztül, önmagát megtestesítve, önhasonlósága, mint Isteni Ön-atyja jelent meg, és mint a megütközöttek ütköztetője, az Elsőként Létező Nemzetlen Atya. Ő valóban egyidős a Fénny(el) ami előtte volt, de nem azonos az erejük.”
„Ezután megütközött, ön-nemzettek egész sokasága nyilvánult meg, kik azonos erővel és korral rendelkeztek, dicsőségben és szám nélkül, kiket úgy hívnak, „a nemzedék, ami felett nincs királyság” abból, kikből tenmagatok is megjelentetek emberek.. S számtalanok azok, kik ezek közül hasonlóságban vannak veletek, kiket úgy neveznek, hogy „A Nemzetlen Atya, az Isten, Megváltó, Isten Fia”. Nos ő a kiismerhetetlen, örökké-halhatatlan kinek dicsősége és kimeríthetetlen boldogsága örök.. Ők mindannyian részét képezik, örökké fürödvén a kimeríthetetlen boldogságban, változatlan dicsőségben és mérhetetlen örvendezésben; ezeket senki sem hallotta még a rengeteg eonban és világban egészen mostanáig.
Máté így szólt, „Uram, Megváltó, hogyan nyilvánult meg az Ember?” A tökéletes megváltó így szólt: „Azt akarom hogy tudjátok, hogy ő, aki az végtelenben lévő Univerzum előtt jelent meg, Ön-növesztett, Ön-készített Atya, kifogyhatatlan és fénylő Fénnyel telve. A kezdetekben mikor úgy döntött, hogy a hasonmása nagy hatalmat kapjon, eme fény princípiuma, kezdete azonnal megjelent, mint halhatatlan kétnemű ember, hogy rajta keresztül elérhessék a megváltást és felébredjenek az elfeledettségből az a Tolmács által, aki elküldetett, aki veletek marad a tolvajok nyomorának végéig.„
„S az ő házastársa a Nagy Sophia (Bölcsesség) aki az elsőből egyességre lett teremtve az Ön-nemzett Atya által, A Halhatatlan Ember, aki elsőnek és istenségnek és királyságnak jelent meg, mert az Atya, aki „Ember, Ön-Atya” kinyilatkoztatta. És nagy Eon kreált, melynek neve „Ogdoad” lészen, a saját fenségességére.”
„Nagy hatalmat kapott, és a nyomor teremtése fölött uralkodott. Isteneket és angyalokat teremtett, és arkangyalokat, mérhetetlen mennyiségben kíséretnek, a Fényből és a hármas szentlélekből, ami a Sophia (bölcsesség), hitvese. Mert ettől kezdve Istenből áradt az istenség és a királyság. Ettől kezdve „Istenek Istenének” és „Királyok Királyának” nevezték.
„Az első embernek saját elméje van belül, és gondolata – ahogy őt is (kigondolták) – (és) megfontoltsága, elmélkedése, ésszerűsége és hatalma. Minden képesség, ami létezik tökéletes és örökkévaló. A halhatatlansághoz mérve, valóban egyen erejűek. (De) a hatalomhoz mérve, különbözőek, mint ahogy atya és fiú különbözik, <, és fiú> és gondolat, valamint a gondolat és az emlékezet. Mint korábban mondtam, a teremtett dolgok közül a Monász (oszthatatlan anyag, parány) volt az első.
Bart így szólt hozzá: „Hogyan (lehet) hogy <ő> az ’Ember’ és az ’Ember Fia’ is egyben az evangéliumban? Akkor hát kihez fűzi viszony ezt a fiút?” A Szent Egyetlen így szólt hozzá: „Azt akarom, hogy tudjátok, az Első Ember neve „Nemző, Ön-Tökéletesített Elme”. Ő a nagy Sophiával elmélkedett, ki a házastársa, és kinyilatkozatta az első nemzettet, ki a fiú volt Isten Képére. Férfineve „Első nemzett, Isten fia”, a női neve „Sophia Első nemzettje, Az Univerzum Anyja” volt. Néhányan „Szeretet”-ként ismerik. Az első nemzett neve ’Krisztus’, s mivel hatalmát az Atyjától kapta, Lélekből és fényből temérdek angyalt teremtett követőnek.”
A tanítványai így szóltak: „Urunk, beszélj nekünk arról, kit „Embernek” hívnak, hogy felfoghassuk a dicsőségét”. A tökéletes Megváltó így szólt: „Kinek füle van, hogy halljon, hallja! Az első nemző atya neve „Ádám, az Fény Szeme.”, mert a tündöklő fényből jött, és a szent angyalai, kik hervadhatatlanok (és) árnyéktalanok, örökké boldogságban úszva az ő tükörképükben, mit az Atyjuktól kaptak. Az Ember Fiának, kit „Isten Fiának” is neveznek, teljes királysága hervadhatatlan és árnyáktalan örömmel és örvendezéssel teljes, a halhatatlan dicsőségét ünnepelvén, mit eddig senki sem hallott máig, s az utána következő eonokban és azok világaiban sem. Én az ön-nemzettől és az Első Végtelen Fényből jöttem, hogy mindent kinyilatkoztathassak nektek.”
Újfent, így szóltak a tanítványok: „Mond el nekünk, hogyan jöttek le a láthatatlanok közül, a halhatatlanságból abba a világba, ami meghal?” A tökéletes Megváltó így válaszolt: „Az Ember Fia összeházasodott
Sophiával, és egy nagy kétnemű fényt hoztak létre. Ennek férfineve „Megváltó, Mindenek Nemzője”, női neve „Mindennemző Sophia”. Néhányan „Nő”-nek nevezik.”
„Mindenkit ki a világra jön, mint egy csepp a fényből, ő küld a Mindenható világába, hogy Ő vigyázzon rájuk. És feledésének kötöttsége Sophiatól ered, hogy az anyag megnyilvánulhasson általa a nyomor világában, mindez a (mindenható) arroganciáját és vakságát és ignoranciáját illeti, miután ezeknek nevezték. De én a magasságokból jöttem a nagy Fény akaratából, (én) elszakadtam attól a kötöttségtől, elvágtam a rablók munkáját. Felébresztettem azt a cseppet, amit Sophia küldött, hogy kivirágoztassék bennem, és hogy tökéletesedjen se legyen ismét hibás; s hogy velem, a Megváltóval egyesülvén a dicsősége megmutatkozhasson, s hogy Sophia igazoltassék ebből a hibából, s hogy fiai ne legyenek ismét hibásak, ellenben dicsőséget és becsületet szerezhessenek és feljussanak az atyához, hogy halhassák a férfi fény hangját.
És titeket a Fiú küldött, ki azért jött hogy megkaphassátok a fényt, és kimozdítsátok magatokat a nagyságok felejtéséből; s hogy soha ne mutatkozhasson meg miattatok a tisztátalan félelem a tűztől mi érzéki részeikből fakad. Tapossatok gonosz szándékaikon.”
Ekkor Tamás így szólt: „Urunk Megváltónk, mennyi Eon van, mi túlmutat a mennyeken?” A Megváltó így szólt. ”Dicsérem neved, mert a nagy Eonokról kérdezel, mert a ti gyökereitek is a végtelenben vannak. Nos, amikor azok, akikről korábban beszéltem, megnyilvánultak, teremtett…
[A 109-es és a 110-es oldal hiányzik, de a Berlini Gnosztikus Kódex (no.8502) ide illő részével szokták helyettesíteni – fordítás hamarosan.]
…s lészen kettőből egy, akárcsak az elsőből, hogy feljuthassatok gyümölcsöt aratni hozzá, Aki a Kezdetektől Létezik, kimeríthetetlen boldogságban és dicsőségben és az Univerzum Atyjának dicséretében.
„Aki aztán, ismeri az Atyát tiszta tudással, az Atyához kerül és a nemzetlen Atyánál békességre lel. Ki hibásan ismeri őt, a Nyolcadikban talál helyet a többi hibással együtt. Ki néma csöndben ismeri a Fény halhatatlan szellemét, tükörképben és megegyezésben, hozza magával a Láthatatlan jelét, és a Csend Szellemében fénnyé válik. Ki ismeri az Ember fiát szeretetben és tudásban, hozza magával az Ember Fiának jelét, és a Nyolcadikban talál magának helyet.”
”S Íme! Kinyilatkoztattam a Tökéletes nevét, a szent angyalok anyjának minden akaratát, hogy a sokaság itt kiteljesedhessen, hogy megjelenhessen az Eonokban, az örökkévalóságokat és azokat kik a Nagy Láthatatlan Szellem eltűnt jóságában vannak, hogy mindannyian merítkezhessenek Jóságából, még azok is, mik felett nincs királyság. Az Első Ki Küldött Volt-tól jöttem, hogy kinyilatkoztassam nektek Őt, Ki a Kezdetektől van, az ős-nemzők és az angyalaik miatt kik Isteneknek nevezik magukat. Azért jöttem hogy felnyissam szemük, hogy mindenkinek beszélhessek istenről, ki az Univerzum felett van. Ezért tapossatok a sírjaikra, alázzátok meg rosszakaratú szándékaikat, törjétek meg igájukat és ébresszétek az én királyságom. Hatalmat adok nektek mindenek felett mint a Fény Fiai, hogy erejükön taposhassatok lábaitokkal.”
Ezeket a dolgokat mondta az áldott megváltó, és eltűnt közülük. Ettől a naptól kezdve a tanítványok a lélek kimeríthetetlen boldogságban fürödtek. És ezen tanítványok elkezdték hirdetni Isten, a végtelen, halhatatlan szellem evangéliumát. Ámen.
Jézus Krisztus Bölcsessége

-------------------------------------------------------------------------------------




 


 

 
I. RÉSZ: ASENÁTH MEGTÉRÉSE ÉS HÁZASSÁGA
 
1 1. Történt ez a hét bõséges esztendõ elsõ évének a második hónapjában, annak a hónapnak az ötödik napján. Amikor Fáraó elküldte Józsefet, hogy körbejárja egész Egyiptom földjét.
2. És József elérkezett Heliopolisz területére az elsõ év negyedik hónapjában, annak a hónapnak a tizennyolcadik napján, és begyûjtötte a gabonáját annak a területnek, annyit, mint amennyi homok a tenger partján van.
3. És élt egy ember abban a városban, a Fáraó egy szatrapája, és ez az ember volt minden szatrapa és nemesember feje, mert az õ értelme nagyobb volt a Fáraó minden nemes emberéinél. És ennek az embernek a neve Pentefrész volt, Heliopolisz papja.
4. Neki volt egy leánya, egy tizennyolc éves szûz, aki magas termetû és helyes leány volt, és aki szebb kinézetû volt a föld minden többi szûzeinél.
5. És ez a leány semmiben nem hasonlított Egyiptom szûzeire, hanem minden tekintetben a héberek leányaihoz hasonlított; mert magas volt, mint Sára, és helyes, mint Rebeka, és szépséges, mint Rákhel.
6. Ennek a szûznek a neve Asenáth volt, és az õ szépségének híre eljutott annak a földnek minden területére, és a világ minden végébe, ahol emberek laktak. Mind a nemesemberek fiai, és mind a szatrapák fiai, és minden királyoknak a fiai, kik mind fiatalok és erõsek voltak, megkérték az õ kezét házasságra, és nagy civakodás volt közöttük Asenáth miatt, akkora, hogy harcra kívánták hívni egymást õérte.
7. És Fáraó elsõszülött fia is meghallotta e híreket õróla, és esedezett az õ apjához, hogy adja õt neki feleségül. És az elsõszülött így szólt Fáraóhoz: ’Atyám, add nekem feleségként Asenáthot, Pentefrésznek, Heliopolisz papjának leányát.’
8. És Fáraó, az õ atyja, ekként válaszolt néki: ’Miért keresnél magadnak olyan feleséget, aki alattad áll, mikor te az egész Egyiptom földjének királya vagy?’
9. Lásd, Moáb királyának, Joakimnak a leánya nem el van-e már jegyezve hozzád, aki királynõ és nagyon szépséges is? Õt vedd el feleségül.’
2 1. És Asenáth megvetette és kigúnyolta mind ezeket a férfiakat, és kérkedõ és gõgös volt mindenkivel szemben. És férfi õt soha nem látta, mert Pentefrész házához egy torony tartozott, amely nagy volt és magas, és ennek a toronynak a tetején, annak legfelsõ emeletén volt tíz szoba.
2. És az elsõ szoba tágas és pompás volt, lila kövekkel kipadlózva, és a falai ki voltak rakva értékes és színes kövekkel, a mennyezete pedig aranyból volt.
3. És annak a szobának a falaira az egyiptomiak számtalan istenei voltak felfüggesztve, istenek aranyból és ezüstbõl. És Asenáth imádta és félte mindegyiket, áldozatokat adva nekik minden nap.
4. És a második szobában voltak Asenáth ékszerei és szekrényei, ahol nagyon sok arany volt (a szobában), és ezüst és ruhák, amelyekbe aranyszálak voltak szõve, és válogatott és értékes, és az õ szüzességének megkülönböztetõ ruhái és díszei.
5. És a harmadik szoba Asenáth tárháza volt, és abban a föld minden jó dolgai ott voltak.
6. És hét szûz lakott a maradék hét szobában, mindegyik a maga szobájában, és ezek szolgálták Asenáthot, mindegyikük egy idõs, Asenáth-tal egy éjjelen születtek, és õ felettébb szerette ezeket. És mindannyian szépségesek voltak, mint a mennyek csillagai, és férfival õk soha nem beszéltek, még csak fiúgyermekkel sem.
7. És Asenáth nagyszobájának három ablaka volt, ahol szüzességét ápolta, és az egyik ablak igen nagy méretû volt, az a kelet felõl álló kert felé nézett, a második ablak délre tekintett, és a harmadik ablak az utca felõl állt, ahol az emberek jártak.
8. És a szoba közepén egy arany ágy állt, az ágy a kelet felé tekintõ ablak irányába nézett, és az ágyon aranyszövésû lila szõttes volt, átszõve bordóval, mélykékkel és fehérrel.
9. Abban az ágyan aludt Asenáth, egyedül; soha nem ült azon az ágyon férfi vagy más nõ, csak egyedül Asenáth.
10. És a házat egy nagy kert vette körül, a kertet pedig egy nagyon magas, nagydarab kockakövekbõl épített fal vette körül.
11. És a kertnek négy vasveretû kapuja volt, amelynek mindegyikét tizennyolc fiatal fegyveres férfi õrizte. És sokféle szép gyümölcsfa volt elültetve a kertben, végig a falak mentén. És azok gyümölcsei érettek voltak, mert éppen a termés ideje volt.
12. És a kertben, a jobb oldalon élõ víz forrása fakadt, s a forrás alatt egy medence, amelybe annak a forrásnak a vizei gyûltek. Onnan patak folyt keresztül a kerten, amely a kert fáit éltette.
3 1. És történt a hét bõséges esztendõ elsõ évében, annak negyedik hónapjában, a hónapnak a tizennyolcadik napján; József Heliopolisz területére érkezett, hogy annak a területnek a bõséges gabonatermését begyûjtse.
2. És amikor a városnak a közelébe ért, József elõre küldött hét férfit Pentefrészhez, a paphoz, üzenve neki. “Nálad fogok megpihenni, mert délnek órája van, ideje az ebédnek, és a nap is igen hevesen tûz, szeretnék hát felfrissülni házad árnyékában.”
3. És amikor ezt Pentefrész meghallotta, nagyon megörült, vidámmá lett, és így szólt, “Áldott legyen az Úr, Józsefnek Istene, mert az én uram, József érdemesnek talált engem arra, hogy hozzánk jöjjön“.
4. És Pentefrész elõhívatta házának fõszolgáját, és ezt mondta neki. “Siess, és tedd házam késszé, és készíts bõséges eledelt, mert József, az Isten Hatalmasa jön ma hozzánk.“
5. És Asenáth meghallotta, hogy apja és anyja megjött a mezõrõl, amely az örökségük volt, és megörült, majd ezt mondta: ‘Megyek én atyámhoz és anyámhoz, mert megérkeztek a mezõrõl, ami a mi örökségünk.’ Mert ekkor az aratás idõszaka volt.
6. És Asenáth gyorsan a szobájába ment, ahol ruhái voltak, és vászonruhába öltözött, amelybe arany és lila szálak voltak szõve, felövezte magát egy aranyozott övvel és karkötõket vett karjaira és lábaira, és drága ékességekkel és értékes kövekkel díszítette magát körül, és Egyiptom isteneinek a nevei voltak bevésve ékszereibe, a karkötõkbe és a díszkövekbe, és melléjük a bálványok ábrázatai is oda voltak vésve. És fejdíszt vett fejére, amirõl két diadém lógott halántékaira, és fátyollal takarta be fejét.
4 1. És lesietett a felsõ emeletrõl, hogy üdvözölje atyját és anyját, és megcsókolta õket. És Pentefrész és felesége együtt örültek leányuknak, gyönyörködtek benne, mert látták, hogy felékesítve magát úgy nézett ki, mint az Isten menyasszonya.
2. És elõvették a mindenféle jót, amit begyûjtöttek örökségük földjérõl, és odaadták leányuknak. És Asenáth megörült a sok jó ajándéknak, a gyümölcsöknek és szõlõnek, a datolyáknak és galamboknak, és a gránátalmáknak, és fügének, mert szépek voltak és nagyon ízletesek.
3. És Pentefrész így szólt Asenáth-hoz: ‘Gyermekem.’ És õ válaszolt: ‘igen, uram, elõtted vagyok.’
4. Apja pedig folytatta: ‘Ülj ide közénk, és én elmondom, amit szeretnék mondani.’
5. És Asenáth leült atyja és anyja közé. És Pentefrész, az atyja, megfogta leányának jobb kezét és megcsókolta õt, és kedvesen szólt hozzá: ‘Gyermekem, Asenáth.’
6. És Asenáth válaszolt: ‘Elõtted állok, uram. Beszéljen hát atyám és uram.’
7. És Pentefrész, az atyja beszélni kezdett hozzá: ‘József, az Isten Hatalmasa jön ma el hozzánk. És õ egész Egyiptom földjének a feje, és Fáraó, a király jelölte ki õt királlyá az egész föld fölött, és begyûjti a gabonát az egész földrõl, hogy félretegye azt az eljövendõ éhínség miatt. És József Istent imádó ember, önuralommal, és szûz, mint ahogyan te is az vagy ma. És József hatalmas bölcsességgel rendelkezik, és megpróbált, és Isten szelleme van rajta, és az Úr kegyelme vele van.
8. Jöjj hát gyermekem, és én átadlak neki feleségül, s te menyasszonya leszel neki, õ pedig võlegényed lesz örökkön örökké.’
9. És amikor Asenáth meghallotta atyjának e szavait, piros verejték öntötte el arcát, és dühös lett, nagy haraggal, sértõdötten atyjára tekintett, és ezt mondta: ‘Miért beszél az én uram és atyám ilyen szavakat, hogy átad engem, mint egy foglyot, egy idegenbõl jött embernek, aki menekült közöttünk, s akit rabszolgaként adtak el?
10. Nem õ-e a kánaáni pásztor fia, az, akit rajtakaptak, amikor úrnõjével akart hálni, és ura ezért sötét börtönbe vetette; és Fáraó engedte szabadon a börtönébõl, mert megfejtette álmait?
11. Nem, hanem a király elsõszülöttéhez megyek feleségül, mert õ lesz az egész Egyiptom földjének királya’
12. Pentefrész ennek hallatán annyira megszégyellte magát, hogy nem beszélt tovább Józsefrõl leányának, Asenáthnak, mert látta, hogy merészen beszélt, és kevélyen, és nagyon haragosan.
5 1. Ekkor besietett egy fiatalember Pentefrész szolgái közül, és mondta: ‘Íme, József a kertünk kapuja elõtt áll.’
2. És Asenáth elszökött az apja és anyja mellõl, amikor meghallotta e szavakat tõlük Józsefet illetõen, és felszaladt az emeletre, ott szobájába ment és megállt a nagy ablak elõtt, az egyedüli ablaknál, amely kelet felé nézett, hogy lássa, amint József belép atyjának házába.
3. És Pentefrész és felesége, és az egész háznép kisietett József elé, hogy vele találkozzanak.
4. És kitárták a keletre nézõ kaput, ahol József bevonult a Fáraó második harciszekerén állva, amelybe négy ló volt befogva, fehérek mint a hó, és arany zablákkal felszerelve, és az egész szekér színaranyból készült.
5. És József elõkelõ fehér tunikába volt öltözve, és a vállain keresztülvetett köpeny lila volt, lenbõl készült, aranyszálakkal beszõve, és fején arany korona volt, és a koronán tizenkét választott kõ volt körben, és a tizenkét kõ tetejébõl tizenkét aranysugár állt ki. És bal kezében királyi pálca volt, jobb kezében pedig egyenesen kitartva egy olívaágat tartott, amelyen bõven volt gyümölcs, és a gyümölcsei duzzadtak az olajtól.
6. És amikor József a kertbe érkezett, a kert kapuit bezárták, és minden férfi és minden nõ, akik idegenek voltak, kívül maradtak a kerten, mert a kapuk õrzõi szorosra zárták a kapukat, és minden idegen ki lett zárva.
7. És Pentefrész és felesége és az egész háznép, kivéve Asenáthot, leányukat, kimentek és mélyen meghajoltak arcukkal lefelé József elõtt. És József leszállt a szekérrõl, és jobb kezével intve üdvözölte õket.
6 1. És Asenáth meglátta Józsefet a harciszekéren, és mélyen megrendült egész szívében, és lelke összeomlott, és térdei megbénultak, és egész testében remegni kezdett, és hatalmas félelem fogta el. És nagyot sóhajtva ezt mondta szívében:
2. ‘Mit tehetek én, nyomorult, aki vagyok?
Nem én beszéltem akként, hogy jön József,
a pásztor fia Kánaán földjérõl?
És íme, a nap jött el a mennyekbõl a szekerén
és lépett be házunkba a mai napon,
ragyogva, amint a fény betölti a földet.

3. De én ostoba és merész, megvetettem õt,
és gonosz szavakat szóltam felõle,
s nem tudtam azt, hogy József az Isten fia.

4. Mert kinek van birtokában ekkora szépség a föld férfiai között,
és mely anyaméh hozhat, szülhet meg ilyen világosságot?
Milyen nyomorult és ostoba leány vagyok,
mert gonosz szavakat szóltam ellene atyámnak.

5. És hová mehetnék, hogy elrejtõzzem orcája elõl,
nehogy meglásson engem József, az Isten fia,
mert rettenetes dolgokat mondtam róla?

6. És hová menekülhetnék, hová bújhatnék elõle,
hiszen minden titkos helyet lát õ,
és semmi nem rejthetõ el elõtte
a benne lévõ hatalmas fényesség miatt?

7. Légy hát kegyelmes hozzám Uram, József Istene,
mert gonosz szavakat szóltam ellene az én tudatlanságomban,
és hadd adjon engem atyám Józsefnek, mint szolgálóleányt,
és én szolgaként fogom szolgálni õt mindörökkön örökké.’
7 1. És József belépett Pentefrész házába és leült a trónra. És megmosták a lábait, majd asztalt raktak eléje, külön állót, mert József soha nem étkezett az egyiptomiakkal, mert az utálatosság volt számára.
2. És amikor József felnézett, látta Asenáthot az ablakból kihajolni. És József azt mondta Pentefrésznek és egész családjának: ’Ki ez a nõ, aki a felsõ emeleten az ablakban áll? Menjen ki a házból.’
3. Mert Józsefet aggodalom fogta el, mondván: ’Nem akarom, hogy õ is molesztáljon engem.’ Mert minden férjes asszony, és a nemesek és szatrapák minden leányai az egész Egyiptom földjén, molesztálták õt, és vele akartak hálni, és az egyiptomiak feleségei és leányai mind rosszul lettek, amikor Józsefet meglátták, az õ szépsége miatt.
4. De József megvetette õket, és a futárokat, akiket az asszonyok hozzá küldtek arannyal és ezüsttel és egyéb ajándékokkal, József visszaküldte kemény fenyegetésekkel és sértõ szavakkal, mert József elhatározta: ’Nem fogok elkövetni bûnt az én atyámnak, Izraelnek az Úr Istene elõtt, sem az én atyám, Jákob elõtt.’
5. És József mindig maga elõtt látta atyjának, Jákobnak az arcát, és emlékezett atyjának parancsolataira. Mert Jákob gyakran mondta Józsefnek és többi fiának: ’Gyermekeim, erõsen õrizkedjetek attól, hogy idegen nõvel lépjetek kapcsolatba, mert az ilyenekkel való kapcsolatból romlás jön és pusztulás.’
6. Ez okból mondta József: ’az a nõ hagyja el a házat.’
7. És Pentefrész azt mondta neki: ’Uram, akit láttál a felsõ emeleten állni, nem idegen asszony õ, hanem a mi leányunk, szûz, aki gyûlöl minden férfit, és még nem is látta õt más férfi, csak egyedül te a mai napon. S ha kívánod, lejön, hogy tiszteletét kifejezze, mert leányunk olyan, mintha húgod lenne.
8. És ennek hallatán József nagyon megörült, mivel Pentefrész azt mondta: ’Szûz õ, aki gyûlöl minden férfit.’ És József így gondolkodott magában: ’Ha szûz, és gyûlöl minden férfit, akkor ez a leány bizonyára nem fog molesztálni engem.’ És József így szólt Pentefrészhez és annak egész családjához: ’Ha õ a ti leányotok, és szûz, akkor jöjjön le, mert húgom õ nekem, s mától húgomként fogom õt szeretni.’
8 1. És Asenáth anyja felment az emeleti szobába, s lehozta õt, és József elé állította. És Pentefrész így szólt leányához: ’Üdvözöld bátyádat, mert õ is szûz, mint te vagy ma, és õ is gyûlöl minden idegen asszonyt, ahogyan te is gyûlölsz minden ismeretlen férfit.’
2. És Asenáth így szólt Józsefhez: ’Légy vidám, uram, akit megáldott a Magasságos Úr’
3. És József felelt Asenáthnak: ’Áldjon meg téged Isten, aki minden élet adója.’
4. És Pentefrész ezt mondta leányának, Asenáthnak: ’Menj, és csókold meg bátyádat.’
5. És Asenáth Józsefhez ment, hogy megcsókolja õt, de József kinyújtott kezét a melkasára tette, a két melle közé, melyek már érettek voltak, mint az almák, és visszatartotta õt, mondván: ’Nem helyénvaló az istenfélõ embernek, aki szájával az élõ Istent áldja, és az élet áldott kenyerét eszi, és a halhatatlanság áldott kelyhébõl iszik, és aki a romolhatatlanság áldott keneteivel keni magát, az, hogy idegen nõt csókoljon, olyat, aki szájával az élettelen és süket bálványokat áldja, és azok megfojtott [állatainak] asztalának kenyerét eszi, és az alattomosság keverékeibõl iszik, és a pusztulás keneteivel keni magát.
6. Mert az olyan ember, aki Istent imádja, csak anyját és attól született leánytestvérét csókolja meg, leánytestvérét, aki saját nemzetségében és családjában született meg, és feleségét, akivel ágyát megosztja, s akik mindannyian szájukkal áldják az Istent.
7. Hasonlóképpen, nem helyénvaló az istenfélõ asszonynak sem az, hogy idegen férfit csókoljon, mert ez utálatosság az Úr Isten elõtt.
8. És amikor Asenáth meghallotta Józsefnek e szavait, mélyen szíven ütötte, és nagyon elszomorodott miattuk, és csak nézte Józsefet tágra nyitott, könnyes szemekkel. József pedig ezt látva erõs könyörületet érzett iránta, és magának is mélyen szívébe hatolt mindez, mert József nagyon gyengéd és könyörületes volt, aki félte Istent.
9. És felemelte jobb kezét, s azt Asenáth fejére tette, s imádkozni kezdett érte:
10. Az én atyámnak, Izraelnek Ura és Istene,
Jákob Magasságosa és Hatalmasa,
aki mindennek életet adott,
és aki a sötétségbõl a világosságra vezeti õket,
és a hamisságból az igazságra,
és a halálból az életre,
Te, Uram, áldd meg ezt a szüzet,
és tedd õt újjá Szellemed által,
és formáld õt újjá láthatatlan kezeiddel,
és adjál neki életet, a Te életedbõl,
és engedd meg neki, hogy egyen Tõled az élet kenyerébõl,
és igyon áldásaid kelyhébõl,
s vedd õt néped számai közé,
melyet elválasztottál, mielõtt bármi létrejött volna,
és engedd be õt a pihenõdbe,
amit választottaidnak készítettél el,
és éljen a te örök valóságodban, mindörökkön örökké.
9 1. És Asenáth nagyon megörült József áldásának, és sietve felment a felsõ emeletre egyedül, és nagyon fáradtan az ágyára esett, mert kavargott benne az öröm és a bánat, és akkora félelem, hogy remegett és verejtékezett tõle, azok után a szavak után, amelyeket Józseftõl hallott, és amelyeket a Magasságos Isten nevében szólt hozzá.
2. És sírni kezdett keserves sírással, és bûnbánat fogta el az istenekhez való kötõdése miatt, akiket azelõtt imádott, és megvetéssel gondolt a bálványokra, és várta, hogy eljöjjön az este.
3. Miután József evett és ivott, szolgálóihoz szólt: ’Fogjátok be a lovakat a szekér elé, mert tovább megyek az egész földet bejárni.
4. És Pentefrész ekként szólt Józsefhez: ’Szálljon meg énnálam az uram a mai napra, és folytassa az utat a holnapi napon.’
5. De József így felelt neki: ’Nem, hanem még ma elindulok, mert a mai nap az, amelyen Isten elkezdte teremtését létrehozni, de visszatérek a nyolcadik napon hozzád, és akkor megszállok majd nálad.’
10 1. És József útjára indult, Pentefrész és egész családja pedig visszamentek birtokukra.
2. És Asenáth egyedül maradt a szüzekkel, és továbbra is nyugtalanság zaklatta, és sírt egész naplementéig. Nem evett kenyeret, sem vizet nem ivott. És eljött az éjszaka, s mindenki aludni tért a házban, csak õ maradt ébren, továbbra is szomorúan és sírva; és néha mellkasát ütötte kezeivel, és rettenetes félelem szállta meg, és erõs remegés fogta el.
3. És Asenáth ágyából felkelve csendesen lement az alsó emeletre és kiment a kerti kapuhoz, ahol a kaput felügyelõ asszony aludt a gyermekeivel. És Asenáth az egyik ablakból letépte a függönyként lógó állatbõrt, és megtöltötte hamuval a tûzhelyrõl, és gyorsan felvitte a felsõ emeletre, ahol a padlóra öntötte. És szorosan bezárta az ajtót, elhúzta a vasreteszt, és nagyot sóhajtva keserûen sírni kezdett.
4. És az egyik szûz, aki fogadott testvére volt, és akit Asenáth jobban szeretett a többi szûznél, meghallotta a sóhajtozást és sietve felébresztette a másik hat szüzet. És mindannyian Asenáth ajtajához siettek, de az ajtót zárva találták.
5. És hallották, amint Asenáth sóhajtozik és sír, és így szóltak hozzá: ’Mi történt és miért oly szomorú az úrnõnk, és mi bántja ilyen nagyon?’ Nyisson ajtót nekünk, hogy lássuk, miben segíthetünk.
6. De Asenáth nem nyitott ajtót, hanem csak kiszólt: ’Nagyon heves fejfájásom van, és ágyamban pihenek, és nincs erõm arra, hogy felkeljek és ajtót nyissak nektek, mert tagjaim annyira gyengék.
7. Ti pedig menjetek vissza saját szobáitokba pihenni, és hagyjatok magamra.’
8. És a szüzek elmentek tõle, ki-ki a maga szobájába. És Asenáth felkelt, és halkan kinyitva az ajtót második szobájába ment, ahol öltözékeinek szekrényei voltak, és kinyitotta ruhásládáját, majd kivett abból egy egyszerû fekete tunikát. És ez volt a gyászruhája, amelyet akkor viselt, amikor öccse fiatalon meghalt. És ebbe a ruhába öltözve siratta testvérét.
9. És magához vette fekete ruháját és visszavitte azt szobájába, és újra szorosan bezárta az ajtót, eltolva a reteszt.
10. És Asenáth sietve levette magáról az aranyszálakkal átszõtt királyi vászonruháját, és felöltötte fekete gyászruháját, és levéve arany övét, háncskötelet kötött derekára, és levette fejérõl a fejéket és diadémet, és a karkötõket karjairól és lábairól, és mindezeket a padlóra dobta.
11. És fogta kedvenc ruháját, az arany övet és a fejdíszeket, a diadémet, és mindent kidobott az észak felé nézõ ablakon a szegények számára.
12. És Asenáth sietve összeszedte a szobájában lévõ isteneket, a számtalan arany és ezüst bálványt, s mindegyiket darabokra törte, és Egyiptom minden bálványát kidobta az emeleti szobájának északra nézõ ablakán a koldusoknak és szegényeknek.
13. Majd Asenáth fogta a királyi eledeleket, az ételek színét, a halat és üszõk húsát, mindent, amit a bálványoknak áldoztak, és az áldozati bort tartalmazó edényeket, és mindent kidobott az észak felé tekintõ ablakon, a kóbor kutyák elé vetve. Mert Asenáth ezt gondolta magában: ’az én kutyáim semmiképpen ne egyenek vacsorámból és a bálványok áldozataiból, hanem egyék ezeket meg a kóbor kutyák.’
14. Ezután Asenáth fogta a hamuval teli állatbõröket és a padlóra öntötte. És fogva egy darab zsákszövetet, azt dereka köré kötötte. És hajfonatait kiengedve fejére hamut szórt.
15. És a hamut szerteszórva a szobában, két kezével gyakran melleit ütötte, és a hamuba borulva sírt nagyon keserves sírással egész éjjen át, sóhajtozva és kiáltozva napfelkeltéig.
16. És napkeltekor felkelt Asenáth, s látta, hogy könnyeitõl sárossá vált a hamu egy része. És Asenáth arccal visszaesett a hamuba estig, amíg a nap lement.
17. És ezt tette Asenáth hét napon át, és nem evett kenyeret, sem vizet nem ivott ezen a hét napon, amíg megalázta magát.
11 1. És a nyolcadik napon, amikor hajnalodott és a madarak már énekeltek, és a kutyák ugatták a járókelõket, akkor Asenáth kissé felemelte fejét a földrõl és a hamuból, amelyben feküdt, mert nagyon fáradt volt, és képtelen volt tagjait megmozdítani a hét napi éhezés után. És tenyereit a padlóra téve térdre emelkedett, és lassan próbálta magát tovább emelni, fejét még leszegve, és haja szerteállt a sok hamutól. És Asenáth összeütötte tenyereit, ujjait ujjaihoz, és fejét rázta, és kezeivel mellét ütötte, és fejét ölébe hajtva, arcát könnyek borították el, és hatalmasat sóhajtott, és haját tépte és hamut szórt fejére. És Asenáth fáradt volt és kedveszegett, és minden ereje elszállt. És hátát a falnak támasztva ült a kelet felé nézõ ablak alatt.
2. És fejét az ölébe szegte, és ujjaival megragadta jobb térdét, és szája zárva volt, mert nem nyitotta ki a hét nap és hét éjjelen át tartó megalázkodásának ideje alatt.
3. És szívében eképpen beszélt, ajkainak megnyitása nélkül:
Mit tehetek én nyomorult, aki vagyok,
vagy kihez fordulhatnék,
kiben lesz nekem menedékhelyem,
vagy kihez szólhatnék,
én, a szûz és árva és elhagyatott és kitagadott és utált?

4. Mindenki meggyûlölt engem,
mindnek után még atyám és anyám is,
mert én is meggyûlöltem az isteneiket és összetörtem azokat,
és emberekkel tapostattam össze õket.

5. És ezokból az én atyám és anyám, és egész családom
meggyûlölt engem, és azt mondják: ’Asenáth nem a lányunk többé,
mert összetörte isteneinket.’

6. És minden ember meggyûlölt engem,
mert én magam is meggyûlöltem minden férfit,
és mindazokat, akik kezemet kérték házasságra.
És most pedig szégyenemre mindannyian gyûlölnek engem,
és kárörvendve nézik szenvedésemet.

7. És a hatalmas József Ura és Istene, a Felséges
gyûlöli mindazokat, akik bálványokat imádnak,
mert féltékeny és rettenetes Isten Õ,
mindazok iránt, akik idegen istenekhez fordulnak.
8. Annakokáért gyûlölt engem is,
mert süket és néma bálványokat imádtam,
és azokat áldottam,

9. és ettem a nekik adott áldozatokból,
és szám tisztátalan lett az asztaluktól,
és nincs bátorságom ahhoz, hogy a Mennyek Úr Istenéhez szóljak,
a hatalmas József Magasságosához, a Hatalmashoz,
mert szám tisztátalan a bálványok áldozataitól.

10. De hallottam, azt beszélik sokan,
hogy a héberek Istene az igaz Isten,
és az élõ Isten, aki kegyelmes Isten,
és könyörületes, és hosszútûrõ, és szánalmat érzõ, és gyengéd,
és nem rója fel az alázatosak bûneit,
fel sem fedi a meggyötört ember törvénytelen cselekedeteit, amikor az gyötrõdik miattuk.

11. Ennekokáért bátorságot veszek és Hozzá fordulok,
és Hozzá menekülök,
és megvallom minden bûnömet Neki,
és kiöntöm esedezéseim Elõtte.

12. Ki tudja, talán figyelembe veszi alázatosságom,
és kegyelmes lesz irántam.
Talán látni fogja az elhagyatottságom
és szánalommal lesz hozzám,

13. Vagy figyelembe veszi árvaságom
és oltalmába fogad engem,
mert atyja Õ az árváknak,
és az üldözöttek védelmezõje,
és a gyötrelmekben szenvedõk megsegítõje.
Bátorságot veszek, és Hozzá fogok sírni.
15. És Asenáth felkelt a fal mellõl, ahol ült, és a kelet felõli ablak felé fordulva térdeire ereszkedett, s kinyújtotta karjait a mennyek felé. És félt kinyitni a száját, és Isten nevét kimondani. És újra a fal mellé ült, és kezeivel mellkasát és fejét ütötte, és szívében kezdett beszélni, anélkül, hogy száját kinyitotta volna.
16. Milyen nyomorúságos nõ vagyok én, árva és elhagyatott,
ajkaim fertõzõdtek a bálványoknak adott áldozatoktól
és az egyiptomiak isteneinek mondott áldomásoktól.

17. És most, a könnyeim között, és a szerteszórt hamuban és az alázatom mocskában,
hogyan nyithatnám meg számat a Felséges felé,
és hogyan nevezhetném meg rettenetes szent nevén,
hogy az Úr meg ne haragudjon rám?
18. Mit is tehetnék most, én nyomorult?
De inkább bátorságot veszek és kinyitom a számat Hozzá,
és nevét hívom.
És ha haragjában az Úr le is csap rám,
Õ maga meg is fog gyógyítani engem;
És ha megfenyít engem ostoraival,
Maga meg is fog könyörülni rajtam;
és ha dühös rám a bûneim miatt,
visszabékít engem Magához, és megbocsátja minden bûnömet.
Bátorságot veszek hát, és megnyitom ajkaim Hozzá.
19. És Asenáth újból felemelte magát a fal mellõl, és térdeire egyenesedett és kitárta karjait kelet felé, és szemeit a mennyekre emelve kinyitotta ajkait Istenhez és ezt mondta:
12 1. Korok Ura és Istene,
Aki megteremtettél mindent, és életet adtál,
Aki az élet lehelletét adtad minden teremtményednek,
Aki világosságra hoztad a láthatatlan dolgokat,

2. Aki létrehoztad a meglévõket és mindazt, ami a nem láthatóból a látható létté vált,
Aki a mennyeket az ég boltozatára emelted, és a szelek hátára támasztottad,
Aki megalapítottad a földet a vizeken,
Aki hatalmas köveket helyeztél a vizek mélységeire, hogy a kövek nem merülnek el,
hanem mint a tölgyek levelei úsznak a víz felszínén,
és élõ kövek azok, és hallják szavaidat, Uram,
és tartják parancsolataidat, amelyeket megparancsoltál nekik,
és soha el nem térnek rendeleteidtõl, hanem akaratod végzik mindvégig.
Mert Te, Uram, kijelentetted és azok létrejöttek, mert szavad, Uram, élet a teremtményeidnek.

3. Hozzád menekülök, Uram, és Tehozzád kiáltok, Uram,
Hozzád öntöm ki kérelmeimet, Neked vallom meg bûneimet,
és Eléd tárom törvénytelen cselekedeteimet.

4. Ments meg, Uram,
mert sokat vétkeztem Elõtted, törvénytelenségben és tiszteletlenségben éltem,
és gonosz szavakkal, méltatlan beszédeket szóltam Elõtted.

5. Számat megfertõzték a bálványoknak adott áldozatok
és Egyiptom isteneinek asztalai.
Vétkeztem, Uram,
sokat vétkeztem Elõtted tudatlanságomban,
amikor élettelen és néma bálványokat imádtam.
És méltatlan vagyok arra, hogy számat megnyissam feléd, Uram,
És én, Asenáth, Pentefrésznek, a papnak leánya, a szûz és a hercegnõ,
aki büszke voltam és kevély,
és bõvölködtem gazdagságaimban, felettébb mindenki másnál,
most árva vagyok és magányos, akit mindenki elhagyott.

6. Hozzád menekülök, Uram,
és Teeléd hozom kérelmeimet, és Hozzád kiáltok.

7. Ments meg engem üldözõim elõl, mielõtt elérnek engem!

8. Mert amint egy félõ gyermek az atyjához menekül,
és atyja kinyújtott karjaival felkapja õt a földrõl,
és karjaival átölelve a mellére vonja,
és a gyermek az apja nyakára akaszkodik,
és visszatér lélegzete a félelme után,
és megpihen atyja kebelén,
az apja azonban mosolyogja a gyermeki elme zavarát,
aképpen Te is, Uram, karjaid nyújtod felém, mint gyermekét szeretõ atya,
és felragadsz engem a földrõl.

9. Mert íme, a vad, öreg oroszlán üldöz engem,
mert õ az egyiptomi istenek atyja,
és az õ gyermekei azok az istenek, akikért a bálványimádók õrjöngenek.
És én meggyûlöltem õket,
mert õk az oroszlán gyermekei,
és mindegyiket elvetetettem magamtól, és összetörtem azokat.

10. És az oroszlán, az atyjuk, dühösen üldöz engem

11. de Te, Uram, szabadíts meg kezei közül,
és óvjál meg szájától,
nehogy elragadjon engem, mint egy oroszlán,
és széttépjen és a tûz lángjaira vessen,
és a tûz a forgószélre dobjon,
és a forgószél a sötétségbe burkoljon
és a tengerek mélységeibe vessen,
és a hatalmas tengeri szörny, amely öröktõl fogva van, elnyeljen engem,
és elpusztuljak mindörökre.

12. Szabadíts meg, Uram,
mielõtt mindezek rám jönnek!
Szabadíts meg, Uram,
az elhagyottat és magányosat,
mert apám és anyám kitagadott, s ezt mondták: ’Asenáth nem a mi lányunk’,
mert darabokra törtem és elpusztítottam isteneiket,
amelyeket meggyûlöltem.

13. És most árva lettem és elhagyott,
és nincs másban reményem, csak Benned, Uram,
s nincs hová futnom, csak könyörületedbe, Uram,
mert Te atyja vagy az árváknak,
és az üldözöttek oltalmazója.

14. Könyörülj hát rajtam, Uram,
és óvjál engem, a szüzet, akit elhagytak és árvává lett,
mert Te, Uram, kedves és jó és gyengéd atya vagy.

15. Mely atya olyan kedves, mint Te, Uram,
és ki lehet annyira gyors a könyörületben, mit Te, Uram,
és ki más olyan hosszútûrõ a bûneink ellenére, mint Te, Uram?
Mert mindazok az ajándékok, amelyeket atyám, Pentefrész hagyott rám örökségként,
múlandóak és ingatagok,
de a Te örökséged ajándékai, Uram, romolhatatlanok és örökkévalók.

13 1. Légy hát tekintettel megalázottságomra és könyörülj rajtam!
Lásd, hogy árva vagyok, és mutass szánalmat a szenvedõ iránt.
Mert íme, mindent hátrahagytam és oltalmadba futottam, Uram,
Aki az egyedüli igaz barátja vagy az embernek.

2. Íme elfordultam minden földi jótól, s Hozzád menekültem, Uram,
így, zsákruhában és hamuban,
meztelenül és árván és elhagyottan.

3. Íme, levetettem királyi vászonruhám, a kékkel és arannyal szõttet,
és fekete gyászruhát vettem magamra.

4. Íme, leoldottam magamról az arany övet és elvetettem magamtól,
és kötelet és zsákot kötöttem magamra.

5. Íme, levetettem fejpántom és a diadémet fejemrõl,
és hamuval szórtam be.

6. Íme, szobámnak színes és lila kövekkel kirakott padlója egykor illatszerekkel volt hintve,
és tiszta vászonnal törölve,
most pedig könnyeim hintik azt,
és hamunak porától piszkos.

7. Íme, Uram, a könnyeimtõl és a hamutól olyan sáros lett a szobám padlója,
mint a széles utcáé.

8. Íme, Uram, királyi vacsorámat és ételeimet
az idegen kutyák elé vetettem.

9-10. És íme, hét napon és hét éjjelen át böjtöltem,
és nem ettem kenyeret, sem vizet nem ittam,
és szám kiszáradt, mint egy dob,
és nyelvem, mint a szaru,
és ajkam, mint a cserépedény,
és arcom beesett,
és szemeim szégyenben égnek a könnyeim sokaságától,
és minden erõm elhagyott.

11. Íme, most mindazokat az isteneket, amelyeket egykor tudatlanságban imádtam,
felismertem, hogy azok mind élettelen és néma bálványok,
és kivetettem azokat, hogy az emberek lábbal tiporják,
és a tolvajok ragadják el azokat, amelyek aranyból és ezüstbõl készültek.

12. És Benned találtam menedéket, ó Uram és Istenem.
Ments hát engem meg tudatlanságom minden cselekedeteitõl.

13. És bocsáss meg nekem, mert tudatlanságban vétkeztem ellened,
mert szûz vagyok, és akaratlanul estem hibába,
és így szóltam becsmérlõ szavakat Józsefet, uramat illetõen,
nem tudván, nyomorultként, aki vagyok, hogy fiad õ,
hanem amint azt az emberek mondták felõle, hogy József a kánaáni pásztor fia.
És én nyomorult, hittem szavaiknak és vétekbe estem.
És megvetettem õt, és gonosz szavakkal szóltam felõle,
És nem tudtam azt, hogy fiad õ.

14. Mert ki képes az emberek fiai közül ilyen szépséget nemzeni,
és akkora bölcsességgel, méltósággal és hatalommal,
mint a gyönyörû Józsefé?

15. Uram, maradjon õ kegyeidben,
mert jobban szeretem õt, mint saját lelkemet.
Tartsd meg õt kegyelmed bölcsességében.
És Uram, adj engem hozzá, mint szolgálólányt szolgájaként.
És én megvetem ágyát, és megmosom lábait, és szolgálok elõtte,
És szolgája leszek és neki szolgálok mindörökkön örökké.
14 1. És amikor Asenáth befejezte megvallását az Úrhoz, íme, kelet felõl felkelt az égen a hajnali csillag. És amikor Asenáth meglátta, megörült és így szólt: ’Az Úr Isten meghallgatta az imám, mert ez a csillag úgy kelt fel, mint egy hírnök, mint egy világosságot hozó szép napnak a hírnöke.’
2. És Asenáth tovább figyelte, s íme, a hajnalcsillag közelében megnyílt a menny, és hatalmas, kimondhatatlan fény támadt.
3. És Asenáth amikor meglátta, arcára borult, a hamu közé. És egy férfi jelent meg elõtte a mennybõl, s megállt Asenáth feje fölött.
4. És megszólította, s eként hívta: ’Asenáth, Asenáth.’
5. És Asenáth válaszolt: ’Ki szólít engem, mert szobám ajtaja zárva van, és a torony igen magas, miként jöhetett bárki a szobámba?’
6. És a férfi másodjára is megszólította: ’Asenáth, Asenáth.’
7. És õ válaszolt: ’Íme, itt vagyok, Uram, mondd meg, ki vagy?’
8. És a férfi válaszolt neki: ’Én vagyok az Isten házának fejedelme és a Felséges minden seregeinek kapitánya. Kelj fel, és én elmondom neked, amit mondani akarok.’
9. És Asenáth felemelte fejét, s ránézett, és íme, az elõtt álló férfi minden tekintetben Józsere hasonlított, ruhája, koronája és királyi pálcája csak annyiban különbözött, hogy arca olyan volt, mint a villám, szemei, mint a nap sugarai, és fejének haja olyan, mint az égõ fáklyának a lángnyelvei, és kezei és lábai ragyogtak, mint a tûzben izzó vas, és kezeibõl és lábaiból szikrák tüzeltek ki.
10. És Asenáth ezt látva leborult lábai elé a földre. És Asenáthot rettenetes félelem fogta el, és tagjai remegni kezdtek.
11. De a férfi így szólt hozzá: ’Végy bátorságot, ne félj, hanem állj fel, és én elmondom, amit mondani akarok.’
12. És Asenáth lábaira állt, a férfi pedig ezt mondta neki: ’Menj gyorsan a második szobádba, és vesd le magadról fekete gyászruhádat, és oldd le a zsákruhát a derekadról, és rázd ki hajadból a hamut, és mosd meg az arcodat és kezeidet élõ vízben, és ölts magadra egy új ünnepi vászonruhát, amely még nem volt használva, és köss magadra egy új páros övet, szüzességedért.
13. És gyere vissza hozzám, és én elmondom, amit mondanom kell.’
14. És Asenáth a második szobájába sietett, ahol ékességeit tárolta, és kivett ládájából egy új vászonruhát, ünnepi ruhát, amelyet soha nem viselt, és levetette fekete gyászruháját, és leoldotta zsákruháját a derekáról, és felvette a még soha nem viselt ünnepi ruhát, és maga köré vette szüzességének páros öveit, és szorítóval körbetekerte melleit.
15. És kirázta hajából a hamut, és élõ vízben megmosta kezeit és arcát. És magára vett még egy soha nem használt ünnepi vászonfátylat, amellyel betakarta fejét.
15 1. És visszatért az elsõ szobájába, és megállt a férfi elõtt. És a férfi így szólt hozzá: ’Vedd le fejedrõl a fátylat, miért vetted azt fel? Egy erényes szûz vagy ma, és fejed olyan, mint fiatal férfié.’
2. És Asenáth levette fátylát a fejérõl. És a férfi újra szólt: ’Bátorság, Asenáth, erényes szûz. Íme, hallottam megvallásod és imád minden szavát.
3. És íme, láttam alázatodat is, és sanyarúságodnak hét napját, amint éheztél. Íme, láttam, hogy sárossá vált a hamu könnyeidtõl.
4. Bátorság, Asenáth, erényes szûz. Mert íme, neved be lett írva az élõk könyvébe a mennyben; a könyv elején, mint a legelsõkét, nevedet az én ujjaim írták fel, és soha ki nem lesz törölve onnan.
5. Íme, a mai naptól megújulsz és újjá leszel formálva, és élõvé válsz, és enni fogod az élet áldott kenyerét, és iszol a halhatatlanság áldott kelyhébõl, és a romolhatatlanság áldott kenetével kened fel magad.
6. Bátorság, Asenáth, erényes szûz. Íme, a mai napon neked adom Józsefet võlegényként, és õ pedig võlegényed lesz mindörökkön örökké.
7. És a te neved nem lesz többé Asenáth, hanem neved Menedék Városa lesz, mert sok nemzet általad talál majd menedéket az Úrban, a Felségesben, és szárnyaid alatt kap védelmet sok nép, akik bízni fognak az Úr Istenben, és falaid mögött találnak oltalomra azok, akik a megtérés nevében magukat a Felséges Istenhez csatolják. Mert a megtérés a mennybõl való, egy kiváltképpen szép és jó leánya a Felségesnek. Mert õ állandóan esedezik a Felséges elõtt értetek, és mindazokért, akik megtérnek a Felséges Isten nevében, mert Õ a megtérés Atyja. És õ [a megtérés] minden szûznek a megõrzõje, és szeret titeket nagyon, és mindenkor a Felséges elõtt jár miattatok, és helyet készített a mennyben mindazok számára, akik megtérnek. És õ megújítja mindazokat, akik megtérnek, és segíti õket mindörökkön örökké.
8. Mert a megtérés felettébb gyönyörû, mindig tiszta és vidám szûz, aki gyengéd és szelíd. És ezért a Felséges Atya szereti õt, és minden angyal ámulattal figyel rá. És én magam is nagyon szeretem õt, mert õ az én lánytestvérem. És mert õ szeret titeket szüzeket, én is szeretlek benneteket.
9. És íme, most elmegyek Józsefhez, és mindent elmondok rólad õneki, amit el kell mondanom. És József el fog jönni hozzád ma, és látni fog, és megörül neked, és szeretni fog, és te menyasszonya leszel neki mindörökkön örökké.
10. Figyelj hát rám, Asenáth, erényes szûz, és öltsd magadra menyasszonyi ruhád, az õsidõkbõl való elsõ ruhát, amely öröktõl fogva félre lett téve a szobádban, és vedd magadra mennyegzõi ékszereidet, és ékesítsd fel magad, mint egy jó menyasszony teszi, és menj, találkozz Józseffel. Mert íme, õ maga jön el hozzád ma, és amikor meglát, örülni fog neked.
11. És amikor a férfi befejezte ezeket a szavakat, Asenáthot nagy öröm fogta el mindezek hallatán, és leborult a lábai elé, és meghajolt arccal a föld felé, és ezt mondta neki:
12. ’Áldott legyen az Úr, az Istened, a Felséges, aki elküldött, hogy megments engem a sötétségtõl és felhozz engem a mélység fenekérõl, és áldott legyen a neved mindörökké.
13. Mi a neved Uram, mondd meg, hogy dicsõíthessem azt mindörökké.’ És a férfi ezt mondta neki: ’Miért akarod tudni a nevem, Asenáth? Az én nevem a mennyekben van, a Felséges könyvébe írva az Isten ujja által, a könyv elején, minden más név elõtt, mert én vagyok a Felséges házának a fejedelme. És minden név, ami a Felséges könyvébe van írva, az kimondhatatlan, és ember nem mondhatja ki vagy hallhatja meg ebben a világban, mert azok a nevek fölöttébb nagyok, és csodálatosak és hangzatosak.’
 
 
A további részek fordítása folyamatban...
-------------------------------------------------------------