Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TEOLÓGUS SZENT JÁNOS APOKRIF APOKALIPSZISE

2010.10.26


TEOLÓGUS SZENT JÁNOS APOKRIF APOKALIPSZISE
János látomása
1. Urunk Jézus Krisztus mennybevétele után én, János, egymagm elmentem a Tábor hegyére,
oda, ahol nekünk teljes isteni hatalmát is kinyilatkoztatta, s mivel nem tudtam megállni a
lábamon, leborultam a földre, az Úrhoz fohászkodtam és így szóltam: “Uram, Istenem, aki
arra méltattál, hogy szolgád legyek, halld meg szavam és taníts meg eljöveteledrl, mi lesz
akkor, amikor majd eljössz a földre. Az ég, a föld, a nap meg hold, mivé lesznek azokban az
idkben? Tárj fel nekem mindent! Mert bizakodom benne, hogy meghallgatod szolgádat!"
2. És hét napot töltöttem imában, azután pedig fényes felh ragadott fel a hegyrl, odavitt az
ég színe elé és hangot hallottam, amelyik így szólt hozzám: “Nézz föl, Isten szolgája, János,
és tudd meg!" S föltekintve láttam, hogy kitárult az ég, gyönyörséges illatszerek illata áradt
az ég belsejébl és hatalmas fényárt láttam, sokkal fényesebbet, mint a nap.
3. És ismét hangot hallottam, amelyik így szólt hozzám: “Nézd, igaz ember, János!" És
fölemeltem szemem, s kitett könyvet láttam, vastagsága, ahogy elnéztem, hét hegy,
szélességét emberi elme föl nem foghatja, rajta hét pecsét. És így szóltam: “Uram, Istenem,
tárd fel nekem, mi van írva ebben a könyvben."
4. És hangot hallottam, amelyik így szólt hozzám: “Halld, igaz ember, János: ez a könyv,
amelyet láttál, ebben meg van írva az, ami az égben, a földön és a mélységben van, s az egész
emberi nem megítélése és igazságos ítélete."
5. És így szóltam: “Mikor lesz ez, uram, s miben lesznek majd mások azok az idk?" És
hangot hallottam, amelyik ezt mondta nekem: “Halld, igaz ember, János! Abban az idben a
gabonának és bornak olyan bsége lesz, amilyen nem volt a földön és nem is lesz addig, amíg
el nem jön az az id. Akkor majd a gabona kalásza fél mér termést hoz, a szlt ága ezer
fürtöt terem, s a fürt fél csöbör bort ad. A rákövetkez évben pedig az egész föld színén nem
találni fél mér gabonát és fél csöbör bort sem.
Az Antikrisztus
6. És ismét szóltam: “Azután, Uram, mit fogsz tenni?" És hangot hallottam, amelyik így szólt
hozzám: “Halld, igaz ember, János! Akkor megjelenik majd a Tagadó, a sötétségbe
számzött, akit Antikrisztusnak hívnak."
7. És ismét szóltam: “Tárd fel nekem, Uram, miféle ?" És hangot hallottam, amelyik így
szólt hozzám: “Arca éjszínü, fejének fürtje hegyes mint a nyílvessz, szemöldöke mint a
szántóföldé, jobb szeme mint a csillag, a hajnalban kel, másik szeme mint az oroszláné, szája
úgy egy könyök, fogai arasznyiak, ujjai mint a sarló, lábának nyoma két arasz, homlokán
felirat: Antikrisztus. Fölemelkedik az égig, lehatol az alvilágig, s hamis látomásokat kelt.
Akkor bronzzá változtatom az eget, hogy ne bocsásson harmatot a földre, s titkos helyre
rejtem a felhket, hogy ne vigyenek harmatot a földre, s nyugalmat teremtek a négy
világtájon, hogy ne fújjon szél a földön.
8. És ismét szóltam: “Uram, hány évig lesz a földön?" És hangot hallottam, amelyik így szólt
hozzám: “Halld, igaz ember, János! Három évig tart majd az az id, s a három évet olyanná
teszem, mint három hónap, s a három hónapot mint három hét, s a három hetet mint három
nap, s a három napot mint három óra, s a három órát mint három perc, ahogyan Dávid próféta
mondta: »Trónját a földre döntötted, megrövidítetted ifjúsága napjait, t magát pedig
szégyennel töltötted el«. És akkor elküldöm majd Énokot és Illést, hogy leleplezzék.
Bebizonyítják majd róla, hogy hazug és tévelyg, s  megöli ket az oltár eltt, ahogy a
próféta mondta: »akkor majd áldozati állatokat visznek oltárodra«."
9. És ismét szóltam: “És azután mi történik majd, Uram?" És hangot hallottam, amelyik így
szólt hozzám: “Halld, igaz ember, János! Akkor kihal az egész emberi nem, és nem lesz
ember az egész földön." És ismét szóltam: “És azután mit teszel majd, Uram?" És hangot
hallottam, amelyik így szólt hozzám: “Halld, igaz ember, János! Elküldöm akkor angyalaimat,
s k fölemelik a felhkön fekv kecskeszarvakat, és a mennybl eljön Mihály és Gábor, és
megfújják azokat a szarv-kürtöket, ahogyan Dávid próféta megjövendölte: »szarukürt
hangjával«". És elhallatszik a kürt hangja a világ egyik végétl a másikig, és e kürt hangjától
»megrendül az egész föld«, ahogy a próféta megjövendölte, »és a madár hangjára feltámad
majd minden növény«, vagyis az arkangyal hangjára feltámad majd az egész emberi nem."
A feltámadt emberek
10. És ismét szóltam: “Azok, Uram, akik Ádám óta egészen a mai napig meghaltak, azok is,
akik az sidk óta az alvilágban vannak, és azok is, akik az idk végén halnak meg,
milyeneknek támadnak föl?" És hangot hallottam, amelyik így szólt hozzám: “Halld, igaz
ember, János! Minden emberi lény harmincévesen támad majd föl."
11. És ismét szóltam: “Uram, mint férfiak és nk halnak meg, egyesek öregek, mások
fiatalok, ismét mások csecsemk: a feltámadás idején milyeneknek támadnak föl?" És hangot
hallottam, amelyik így szólt hozzám: “Halld, igaz ember, János! Ahogyan a méhek vannak, és
nem különbözik az egyik a másiktól, hanem mind egyforma és egykorú, úgy lesz minden
ember is a feltámadásban. Nincsen se szke, se vörös, se feketehajú; de még etióp sem, vagy
különböz arcok, hanem mind ugyanabban az alakban és ugyanabban az életkorban támadnak
fel. Az egész emberi nem testetlenül fog föltámadni, ahogyan megmondtam nektek: »a
feltámadásban nem házasodnak és nem mennek férjhez, hanem olyanok, mint Isten
angyala«."
12. És ismét szóltam: “Meg tudják-e ismerni egymást, Uram, abban a világban, testvér a
testvérét, vagy barát a barátját, vagy apa saját gyermekeit, vagy a gyermekek saját szüleiket?"
És hangot hallottam, amelyik így szólt hozzám: “Halld, János! Az igazak számára lesz
felismerés, a bnösöknek azonban egyáltalán nem lesz, s a feltámadásban sem tudják majd
megismerni egymást." És ismét én, János szóltam: “Érdeklik-e ket az e világi dolgok, akár a
szántóföldek, akár a gyümölcsösök, akár másvalami az itteniek közül?" És hangot hallottam,
amelyik így szólt hozzám: “Halld, igaz ember, János! Dávid próféta ezt mondja: »Tudom,
hogy porból származunk. Az ember napjai a fhöz hasonlók: virul, mint a mez virága, de
egy kis szell s már vége van: a hely is elfeledte, ahol addig állt«." Ugyan mondta továbbá:
»az élet elhagyja, visszatér a porba s odavan minden terve«."
A föld megtisztítása
13. És ismét szóltam: “Azután, Uram, mit fogsz tenni?" És hangot hallottam, amelyik így
szólt hozzám: “Halld, igaz ember, János! Akkor elküldöm angyalaimat az egész föld színére,
s felvisznek minden dicsséges és minden drága holmit a földrl, a tiszteletre méltó szent
ikonokat is, a dicsséges drága kereszteket is, a templomok szent edényeit is, meg az isteni
szent könyveket is: mindent, ami drága és szent, föl fognak emelni a felhkön a levegbe. És
akkor megparancsolom majd, hogy emeljék föl azt a nagy és tiszteletre méltó hatalmi
jelvényt, amelyen karjaim kitártam, s angyalaim minden serege leborul majd eltte. És akkor
az egész emberi nem felemeltetik a felhkre, amint Pál apostol megjövendölte: »velük együtt
elragadtatunk a felhkön a levegbe, az Úrral való találkozásra«. És akkor eljön minden
gonosz szellem, a földön levk, a mélységbeliek, ahol csak vannak az egész föld színén,
napkelettl napnyugatig, s csatlakoznak ahhoz, akinek az ördög szolgál, vagyis az
Antikrisztushoz, s fölemelkednek a felhkre."
14. És ismét szóltam: “Uram, azután mit fogsz tenni?" És hangot hallottam, amelyik így szólt
hozzám: “Halld, igaz ember, János! Akkor elküldöm majd angyalaimat a föld színére, és
elhamvasztják a földet nyolcezerötszáz könyökre, elhamvadnak a magas hegyek, porrá ég
valamennyi szikla, s olyan lesz, mint a futóhomok; elhamvad minden fa, minden állat, minden
csúszómászó, amelyik a földön mászik, minden a föld színén kúszó lény és minden madár,
amelyik a levegben száll, s az egész föld színén nem lesz semmi, ami megmoccan, s a föld
mozdulatlan lesz."
15. És ismét szóltam: “Uram, azután mit fogsz tenni?" És hangot hallottam, amelyik így szólt
hozzám: “Halld, igaz ember, János! Akkor kinyitom a Kelet négy táját és eljön négy
hatalmas szél és tisztára fújják a föld egész színét a föld egyik végétl a másikig, és az Úr
elsöpri a bnt a földrl, s a föld fehér lesz, mint a hó, s olyan, mint az írólap, s nem lesz
szakadéka, hegye, dombja vagy sziklája, hanem a föld színe kelettl nyugatig olyan lesz, mint
az asztal lapja, és fehér, mint a hó. S kiégnek a föld veséi és így kiált majd hozzám: Szz
vagyok a színed eltt, Uram, s nincsen bennem bn. Ahogy Dávid próféta mondta:
»Meghintesz majd izsóppal és megtisztulok, megmosol, s a hónál fehérebb leszek!«. Azt is
mondta: »Minden gödröt fel fognak tölteni, minden hegyet és dombot elhordanak, s ami
görbe, egyenes lesz, a göröngyös sima úttá változik és minden ember meglátja majd Isten
üdvösségét«."
16. És ismét szóltam: “Uram, azután mit fogsz tenni?" És hangot hallottam, amelyik így szólt
hozzám: “Halld, igaz ember, János! Akkor megtisztul majd a föld a bntl és az egész földet
jó illat tölti majd be, mert le fogok szállni a földre. És akkor eljön a nagy és tiszteletre méltó
hatalmi jel angyalok ezreivel, akik imádják, ahogyan megmondtam. És akkor megjelenik az
Emberfia jele az égen hatalommal és nagy dicsséggel. És meglátja szolgáival együtt a
gonoszság mvelje és szörnyen csikorgatja majd a fogát, s minden tisztátalan lélek
megfutamodik. Láthatatlan er igazzá le ket, s nem tudnak hova futni, ezért vicsorogni
fognak ellene és így szólnak majd hozzá: »Hol van hatalmad? Hogyan tévesztettél meg
minket? Megfutottunk és elvesztettük azt a dicsséget, amelyik a mienk volt, miatta, aki
eljön, hogy megítéljen bennünket és az egész emberi nemet. Jaj nekünk, mert számz minket
a küls sötétségbe«."
A végítélet
17. És ismét szóltam: “Uram, azután meg mit fogsz tenni?" És hangot hallottam, amelyik így
szólt hozzám: “Akkor elküldök majd egy angyalt az égbl és ers hangon kiáltva így szól
majd: »Halld, föld, szedd össze erdet, mert leszállok rád.« És az angyal hangja elhallatszik a
föld egyik szélétl a másikig, s a mélységek fenekéig. Akkor megrendül majd az angyalok és
a sokszemek minden ereje, nagy zúgás támad az égben, s megrendül az ég hét pántja,
félelem és döbbenet szállja meg az összes angyalokat. Akkor megnyílnak az egek napkelettl
napnyugatig és angyalok megszámlálhatatlan tömege száll le a földre, és akkor feltárulnak az
egek kincstárai és lehoznak minden értéket, az illatszerek illatát, s felékesített
menyasszonyként lehozzák a földre Jeruzsálemet. És akkor angyalok és arkangyalok tízezrei
vonulnak majd elttem, viszik trónszékemet s így kiáltanak: »Szent, szent, szent a seregek
ura, tele van az ég és a föld a dicsségeddel!« És akkor kivonulok hatalommal és nagy
dicsséggel. Minden szem látni fog engem a felhkön, és akkor meghajol minden térd, az
égieké, a földieké és a föld alattiaké. És akkor az ég üres marad és leszállok a földre, s
mindent, ami a levegben van, lehoznak a földre, az egész emberi nemet is, és az
Antikrisztussal együtt az összes gonosz lelket is, s fölsorakoznak elttem meztelenül és
födetlenül.
18. És ismét szóltam: “Uram, hogyan lesz az ég, a nap, és a hold a csillagokkal?" És hangot
hallottam, amelyik így szólt hozzám: “Nézd, igaz ember, János!" És feltekintve egy bárányt
láttam, hét szeme volt és hét szarva. És ismét hangot hallottam, amelyik így szólt hozzám:
“Megparancsolom majd a báránynak, hogy jöjjön elém, és így szólok majd: »Ki nyitja fel ezt
a könyvet?« És az angyalok egész sokasága így válaszol majd: »Adassék oda ez a könyv a
báránynak, hogy kinyissa!« És akkor majd megparancsolom, hogy nyissák fel a könyvet. És
amikor feltöri az els pecsétet, lehullanak a csillagai az égnek, az egyik végétl a másikig. És
amikor feltöri a második pecsétet, eltnik a hold, s nem lesz fénye.
19. És amikor feltöri a harmadik pecsétet, kialszik a nap fénye, s nem lesz világosság a
földön. És amikor feltöri a negyedik pecsétet, leomlanak az egek, s a leveg üres lesz, ahogy a
próféta mondja: »És az ég a te kezed alkotása; ezek elmúlnak, de te megmaradsz, és mint a
köntös, elavulnak mind«. És amikor feltöri az ötödik pecsétet, meghasad a föld, és az egész
föld színén feltárul minden per. És amikor feltöri a hatodik pecsétet, eltnik a tenger
kétharmada. És amikor feltöri a hetedik pecsétet, föltárul az alvilág."
A gonoszok büntetése
20. És így szóltam: “Kik lesznek azok, akiket elször vizsgálnak és ítéletüket megkapják?" És
hangot hallottam, amelyik így szólt hozzám: “A tisztátalan lelkek, az Ellenséggel együtt.
Megparancsolom nekik, hogy távozzanak a küls sötétségbe, ahol a mélységek vannak." És
szóltam: “Uram, az hol van?" És hangot hallottam, amelyik így szólt hozzám: “Halld, igaz
ember, János! Amilyen messzire egy harmincéves ember le tud hengeríteni egy követ és
leküldeni a mélységbe: húsz évig gurul, de nem ér le az alvilág fenekéig, ahogyan Dávid
próféta megjövendölte: »és megtette a sötétséget odújának«."
21. És szóltam: “És azok után melyik népet fogják vizsgálni, Uram?" És hangot hallottam,
amelyik így szólt hozzám: “Halld, igaz ember, János! Ádámtól fogva kivizsgálják majd ama
népeket, azaz a pogányságot; azokat is, akik a bálványokban hittek, meg a napban és a
csillagokban, és azokat is, akik a hitet eretnekséggel szennyezték be, s akik nem hittek a szent
feltámadásban, s akik nem vallották meg az Atyát, a Fiút és a Szemléiket. Akkor leküldöm
majd ket az alvilágba, ahogyan Dávid próféta megjövendölte: »Menjenek a bnösök az
alvilágba, s mind a népek, amelyek elfelejtik Istent «. Ugyan továbbá ezt is mondta: »Az
alvilágba helyezték ket, mint a juhokat, a halál legelteti majd ket«.
22. És ismét szóltam: “Öutánuk, Uram, kiken fogsz ítélkezni?" És hangot hallottam, amelyik
így szólt hozzám: “Halld, igaz ember, János! Akkor majd a zsidók nemzetének a kivizsgálása
következik, azoké, akik engem mint gonosztevt felszögeztek a fára." És így szóltam:
“Milyen büntetést fognak kapni és milyen helyen, azért, hogy ezt tették veled?" És hangot
hallottam, amelyik így szólt hozzám: “A Tartaroszba mennek majd, ahogy Dávid próféta
megjövendölte: »Kiáltottak, de nem jött szabadítójuk, hívták az Urat, de nem hallotta meg
szavukat«. Továbbá Pál apostol ezt mondta: »Az, aki úgy vetkezett, hogy nem volt a
törvénynek alávetve, a törvény nélkül vész el; aki pedig a törvénynek alávetve vetkezett, a
törvény alapján nyeri el ítéletét«."
23. És ismét szóltam: “És azokkal mi lesz, Uram, akik megkapták a keresztséget?" És hangot
hallottam, amelyik így szólt hozzám: “Akkor következik majd a keresztény nemzet
kivizsgálása, akik megkapták a keresztséget, s akkor intésemre ellépnek az igazak, s az
angyalok elindulnak és egybegyjtik ket, külön a bnösöktl, ahogy Dávid próféta
megjövendölte: »Nem engedi meg« az Úr »a bnösök hatalmát az igazak öröksége fölött«. És
az igazak mind odaállnak majd a jobbomra, és ragyognak, mint a nap. Úgy, János, ahogy az
égi csillagokat látod, mert mind egyszerre született, de különbözik a fényük, így lesz ez az
igazakkal és a bnösökkel: az igazak ragyognak majd, mint a fényes csillagok és mint a nap, a
bnösök pedig sötétek lesznek."
24. És ismét szóltam: “Uram, ugyanarra a büntetésre jut valamennyi keresztény, a királyok, a
fpapok, a papok, a pátriárkák, a gazdagok és a szegények is?" És hangot hallottam, amelyik
így szólt hozzám: “Halld, igaz ember, János! »A szegények állhatatossága sohasem veszíti el
jutalmát«, ahogy Dávid próféta megjövendölte. Ami pedig a királyokat illeti: úgy hajtják majd
el ket, mint a rabszolgákat és sírni fognak, mint a csecsemk. Ami meg azokat a
pátriárkákat, papokat meg levitákat, akik bnt követtek el, ket a büntetésben szétosztják,
kinek-kinek a vétke szerint, kit a tzfolyóba, kit az alvást nem ismer féreghez, másokat meg
a büntetés hétlyukú vermébe: ezekre a büntetésekre osztják majd szét a bnösöket."
Az igazak jutalma
25. És ismét szóltam: “Hát az igazak, Uram, k hol fognak lakozni?" És hangot hallottam,
amelyik így szólt hozzám: “Akkor feltárul majd a Paradicsom, és az egész világ és a
Paradicsom egy lesz, és az igazak a föld egész színén együtt lesznek az angyalokkal, amint a
Szentlélek megjövendölte Dávid próféta által: »Az igazak azonban birtokolják a földet, és ott
laknak mindörökre«."
Egyéb kérdések
26. És ismét szóltam: “Uram, mekkora az angyalok száma? És melyik nagyobb, az angyaloké
vagy az embereké?" És hangot hallottam, amelyik így szólt hozzám: “Amekkora az angyalok
száma, annyi az emberi nem, amint a próféta mondta: »A népeknek határokat Isten
angyalainak száma szerint szabott«"
27. És ismét szóltam: “Azután, Uram, mit fogsz tenni? Milyen lesz a világ? Tárj fel nekem
mindent!" És hangot hallottam, amelyik így szólt hozzám: “Halld, igaz ember, János! Akkor
nem lesz baj, nem lesz bánat, nem lesz nyögés, nem lesz haragtartás, nem lesznek könnyek,
nem lesz irigység, nem lesz testvérgylölet, nem lesz jogtalanság, nem lesz gg, nem lesz
megszólás, nem lesz elkeseredés, nem lesz aggodalom a megélhetés miatt, nem lesz fáradozás
a szülk vagy gyermekek miatt, nem lesz fáradozás az arany miatt, nem lesznek bnös
gondolatok, nem lesz ördög, nem lesz halál, nem lesz éjszaka, hanem mindig nappal, ahogyan
megjövendöltem: »Más juhaim is vannak, amelyek nem ebbl az akolból valók« vagyis azok
az emberek, akik erényes életükkel hasonlóvá váltak az angyalokhoz, »ezeket is ide kell
vezetnem. Hallgatni fognak a szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor."
A látomás vége
28. És ismét hangot hallottam, amelyik így szólt hozzám: “Íme, mindent hallottál, igaz ember,
János! Bízd rá ezt hséges emberekre, hogy másokat is megtanítsanak rá; ne vegyék semmibe,
ne vessék gyöngyeinket a sertések elé, mert különben eltapossák a lábaikkal."
És még hallottam a hangot, amikor egy felh levitt engem és letett a Tábor-hegyen. És elért
hozzám a hang és ezt mondta: “Boldogok, kik szem eltt tartják parancsait, és az igazsághoz
szabják tetteik minden idben", s boldog az a ház, ahol ez a lelkület van, amint az Úr mondta:
“Aki szeret engem, az megtartja szavamat" Urunkban, Jézus Krisztusban, dicsség Neki
mindörökké, ámen.
Fordította Kapitánffy István
(In: Apokalipszisek. Bp; Telosz Kiadó, 1997)
---------------------------------------------------------

Jakab Apokrifonja
 
Jakab írja, hogy […]: Béke legyen veled a Béke által, szeretet a Szeretetből, kegyelem a Kegyelemből, hűség a Hűségből, élet az Életből!
Mivel megkértetek, elküldöm nektek a titkos könyvet, melyet az Úr nekem és Péternek nyilatkoztatott ki, nem fordultam el tőletek, és nem tagadtalak meg benneteket; hiszen leírtam mindezeket a héber ábécével és elküldtem nektek, és csak nektek. Mivel az üdvözítő szentek követei vagytok, komolyan igyekeztek és nem áll szándékotokban, hogy ezt a szöveget a sokaságnak is elismételjétek – révén a Megváltó nem kívánt mindannyiunkhoz szólni, hanem csak a tizenkét tanítványához. Ám áldottak lesznek azok, akik megtérnek, mert hűségesek ehhez az beszámolóhoz.
Ugyancsak elküldtem nektek, tíz hónappal ezelőtt, egy másik szent könyvet, melyet a Megváltó nyilatkoztatott ki számomra. A körülmények hatására, azonban, figyelembe véve, hogy ezt az egyet számomra, Jakab számára,  nyilatkoztatta ki; ez… [lefordíthatatlan töredékek]
…a tizenkét apostol összegyűlt és a Megváltó által számukra külön-külön adott tanítást idézték fel, vajon ezek titkosak vagy nyilvánosak, aztán mindezeket a dolgokat egy könyvben foglalták össze – De mindezt leírtam a könyvemben is – íme, a Megváltó újra megjelent, miután eltávozott közülünk, amint hosszasan figyeltük. És ötszáz és ötven nappal azután, hogy felemelkedett a halálból, azt mondtuk neki, „Elhagytál minket és eltávolítottad magad közülünk?” Jézus azonban így felelt: „Nem, de elmegyek arra a helyre, ahonnan jöttem. Ha szeretnétek velem tartani, gyertek!”
Mindannyian feleltek, ezt mondván: „Ha meghívsz bennünket, megyünk.” Ő ezt mondta: „Bizony mondom tinéktek, senki sem lép be a mennyek királyságába a meghívásomra, amíg (csak) nem válik eltöltötté, mint ti. Hagyjátok Jakabot és Pétert velem, hogy eltölthessem őket.” Amint elhívta e kettőt, félrevonta őket, és meghagyta a többieknek, foglalják el magukat szándékuk szerint.
A Megváltó így szólt: „Megkaptátok a kegyelmet…
(7 sor hiányzik)
Nem vágytok akkor hát az eltöltésre? A szívetek megrészegedett, nem vágytok akkor hát a kijózanodásra? Szégyelljétek tehát magatokat! A továbbiakban, akár ébren vagytok, akár alszotok, emlékezzetek arra, hogy láttátok az Ember Fiát, és beszéltetek vele személyesen, és hallgattátok őt személyesen. Szomorúság azoknak, akik látták az Ember Fiát; áldottak lesznek, akik nem látták a férfit, és azok, akik nem társultak vele, ás akik nem beszéltek vele, és akik nem hallottak semmit sem tőle, tiétek az Élet! Tudjátok meg tehát, ő meggyógyított benneteket, amikor betegek voltatok, hogy uralkodhassatok. Szomorúság azokra, akik számára megkönnyebbülés a betegségük, akik visszaesnek betegségükbe. Áldottak, akik nem betegedtek meg, és azelőtt megkönnyebbültek, mielőtt betegségbe estek volna, tiétek az Isten királysága. Azért azt mondom nektek, ’Legyetek eltöltöttek, és ne hagyjatok magatokban helyet az ürességnek, mert aki eljön, kigúnyolhat benneteket.”
Ezután Péter így felelt: „Íme háromszor is elmondtad nekünk, ’Legyetek eltöltöttek’, de hiszen eltöltöttek vagyunk. A Megváltó válaszolt neki, mondván: „Éppen ezért mondtam nektek, ’Töltődjetek el”, mert nem vagytok nagy szükségben. Ők azonban, akik nagy szükségben vannak, nem lesznek megváltva. Mivel jó érzés eltöltöttnek lenni, és rossz dolog nagy szükségben. Ennélfogva, pontosan olyan jó nagy szükségben lenni, mint amilyen rossz az ellenkezője, eltöltöttnek lenni, mert aki eltöltött az nagy szükségben van, és aki nagy szükségben van, nem tud eltöltötté válni, mert hogy ő az, aki eltöltötté szeretne lenni, és ő az, aki eltöltött; és így sorjában elnyeri a kellő tökéletességet. Ezért tehát nagy szükségben kell lennetek, amíg lehetségessé nem válik, hogy eltöltődjetek, és eltöltötté kell lennetek, míg lehetségessé nem válik, hogy nagy szükségben legyetek,  ily módon képessé válhattok arra, hogy jobban eltöltsétek magatokat. Ennélfogva töltődjetek el a Lélek által,  de legyetek nagy szükségében az értelemnek, mely a lélekhez <tartozik>; és így sorjában, ez a lélek (természete).”
Azonban válaszoltam, ezt mondván néki: „Uram, engedelmeskedünk neked, ha úgy kívánod, hagyjuk el apáinkat és anyáinkat és a faluinkat, és kövessünk téged. Jutalmazz meg azért, ne engedd, hogy a megkísértsen minket, a gonosz.”
Az Úr válaszolván ezt mondta: „Mi lesz a jutalmatok, ha teljesítitek a az Atya kívánságát és mindezt nem érdemként kapjátok meg, miközben a Sátán kísért benneteket? Ám ha a Sátán elnyomása alatt vagytok és üldöz titeket, és mégis megteszitek (az Atya) kívánságát, azt mondom nektek, szeretni fog benneteket ezért, és egyenlővé tesz titeket velem, és emlékeztet majd benneteket, hogy gondviselő szeretetének részeseivé váltatok, a saját választásotok eredményeként. Így hát nem adjátok fel a test szeretetét és a félelmet a szenvedéstől? Vagy nem tudjátok, hogy be akarnak mocskolni benneteket és igazságtalanságokat akarnak elkövetni ellenetek, és hogy be akarnak börtönözni, és törvénytelen módon elítélni, és keresztre feszíteni bármiféle ok <nélkül>, és eltemetni, mint velem tették, a gonosz által? Elég bátrak vagytok, hogy tartózkodjatok a hústól, ti akiket a Lélek fallal vesz körül? Ha tudatosul bennetek, hogy a világ mennyi ideje létezett már <előttetek>, és mennyi ideig fog létezni utánatok, úgy fogjátok találni, a ti életetek egyetlen nap csupán, és szenvedéseitek mindössze egy órát tesznek ki.  Mivel a jó nem lép be a világba. Halálos gúny, ezért, mindvégig az élet során! Emlékezzetek keresztemre és halálomra, és életetek lesz!”
Én azonban válaszoltam neki, ezt mondván: „Uram, ne emlegesd nekünk a keresztet és a halált, mivel mindezek távol állnak tőled!”
Az Úr válaszolván ezt mondta: „Bizony mondom nektek, senki nem lesz megmentve mindaddig, amíg nem hisz a keresztemben. Ám azok, akik hisznek a keresztemben, birtokolják az Isten királyságát. Ezért keressétek a halált, ahogy a halál is keresi az élőt, azért, mert amit keresnek, kinyilatkoztatik számukra. És milyen probléma adódik mindezzel? Számotokra, amikor a halállal kapcsolatban vizsgálódtok, megtanít titeket választani. Bizony mondom nektek, senki azok közül, aki féli a halált sem kap megmentést; a királyság azoké, akik hallára adják magukat. Legyetek jobbak, mint én; tegyétek magatokat olyanná, mintha a Szent Lélek fiai lennétek!”
Azután megkérdeztem őt: „Uram, miként leszünk képesek prófétálni azoknak, akik megkérnek minket, prófétáljunk nekik? Merthogy igen sokan vannak, akik megkérnek minket, és ránk figyelnek, hogy meghallják a nagy bölcsességet.”
Az úr válaszolván azt mondta: „Hát nem tudjátok, hogy a prófétálás fejét levágták Jánossal?”
Én erre azt mondtam: „Uram, lehetséges volna eltávolítani a prófétálás fejét”
Az Úr azt mondta nekem: „Amikor majd felismeritek, a ’fej’ mit jelent, és a prófétálás a fejből árad, (akkor) megértitek majd a jelentését ’a fejét eltávolították’. Először példabeszédekben szóltam hozzátok, és ti nem értettétek, most nyíltan beszélek, és (továbbra) sem fogjátok fel. Nos, ti voltatok, akik a példabeszédeimhez például szolgáltatok, és minthogy ami világos a (szavakban) az világos.
„Siettesd a megmentésed anélkül, hogy sürgetnéd! Ahelyett, légy buzgó tenmagad szerint, és, ha lehetséges, előttem érkezz, hogy az Atya szeretetét elnyerd.”
„Jöjj és vesd meg a képmutatást és a gonosz gondolatokat, merthogy a gondolat az, ami a képmutatást szüli, a képmutatás pedig messze áll az igazságtól.”
„Ne engedd a mennyek királyságát elsorvadni, merthogy olyan az, mint egy pálmacserje, melynek gyümölcse maga köré hull. Ezek (pl. a lehullott gyümölcsök) leveleket hoznak, és miután szétterjedtek, méhük kiszáradását okozzák. Így igaz ez a gyümölcsre is - mely ebből az egyszerű gyökérből növekedett -, mely gyümölcsöt mikor felszedték(?), sok(?) további gyümölcsöt hozott. A (gyökér) természetesen jó volt, (és) ha lehetséges lenne számotokra, hogy új növényeket növesszetek, <ti> megtennétek.
„Mivel én már megdicsőültem eképpen, miért tartotok hát vissza szándékomban, hogy eltávozzam? A munka után, kényszerítettetek, hogy maradjak veletek további tizennyolc napot, a példabeszédek miatt. Már éppen elég volt néhánynak <hogy figyelje> a tanítást és megértse a ’Pásztorokat’ és a ’Magot’ és az ’Épületet’, és a ’Szűzek lámpáit’ és a ’Munkások bérét’ és a ’Kétdrachmásról’ és az ’Asszonyról’ szólót”.
„Legyetek határozottak a világ dolgai felöl! A világ számára az első dolog a hit, a második a szeretet, a harmadik a munka – ezek nélkül nincs élet. A világ olyan, mint a gabonaszem, amikor valaki elvetette, hinnie kellett benne, és amikor kihajtott, szerette azt, mivel sok-sok magról gondoskodott már azon a helyen. És amikor dolgozott, megmenekült, mivel gondoskodott majdani élelméről (és) hagyott is (valamennyi), hogy újra vethessen. Így tehát ti is megkaphatjátok a mennyek királyságát, ezen igaz tudás megszerzése révén, e nélkül azonban nem lesztek képesek megtalálni azt.”
„Ezért mondom nektek, legyetek józanok, ne legyetek megtévesztve! És megannyiszor elmondtam nektek mindannyiótoknak, és neked külön is Jakab megmondtam, ’Térj meg’. És rád parancsoltam, kövess engem, és megtanítottalak miként szólj az arkónok nyelvén. Kutassátok az alászállásomat és elmondott beszédeimet és elítéltetésem történetét, és nyerjétek el koronámat miután megtérített benneteket. Mivel eljöttem, hogy veletek éljek, ezért nektek is – ha rákerül a sor – velem kell élnetek.  És fedetlenül találjátok majd otthonaitokat, melyeket én készítettem lakhelyül a házakban, melyek befogadtak engem alászállásom idején.”
„Ezért bízzatok bennem, testvéreim, értsétek meg, mily hatalmas a fény. Az Atyának nincs szüksége rám – az apának nincs szüksége fiúra, a fiú az, akinek szüksége van apára -, így tehát vele tartok.  A Fiú Atyja számára nem vagytok szükségesek.
„Figyeljetek a világra, értsétek meg a tudását, szeressétek az életet, és senki sem fog üldözni benneteket, senki sem fog benneteket elnyomni sem, mások, legfeljebb ti magatok.”
„Óh, ti nyomorultak; óh, ti szerencsétlenek; óh, ti igazságkeresők; óh, ti a tudás meghamisítói;  óh, ti Lélek ellen bűnt elkövetők, képesek vagytok rá, hogy figyeljetek ugyanúgy mint amikor elősző szóltam hozzátok? Képesek vagytok rá, hogy még mindig aludjatok, mikor az ébredésnek szenteltétek magatokat a kezdetektől, hogy a mennyek királyságát megkaphassátok? Bizony mondom nektek, ha azok küldtek volna, akik figyelnek rám és akikhez szóltam,  soha nem jöttem volna a Földre. Szóval, szégyelljétek magatokat ezek miatt.”
„Figyeljetek, eltávozom tőletek és elmegyek, és nem kívánok veletek maradni tovább, mint ahogy ti magatok sem akarjátok ezt. Nos, ezért kövessetek hamar. Ez az amiért beszélek hozzátok, ’A ti kedvetekért jöttem le’. Ti vagytok a szeretettek; ti vagytok azok, akik révén sokaknak élete lesz. Hívjátok segítségül az Atyát, esedezzetek az Istenhez gyakran, és ő megadja nektek. Áldottak azok, akik Ővele láttak benneteket, mikor bemutatták az angyalok körében, és dicsőítették a szentek között; tiétek az élet. Örvendezzetek, és legyetek boldogok, mint az Isten gyermekei. Tartsátok meg kívánságát, ami megváltásotokhoz vezethet; fogadjátok el a feddést tőlem és váltsátok meg magatokat. Közbenjárok értetek az Atyánál, és meg fog nektek bocsátani teljesen.”
És amikor meghallottuk ezeket a szavakat, örvendezni kezdtünk, mert hogy előtte bánat töltött el bennünket a korábban hallott szavak miatt. Amikor látta örvendezésünket, így szólt: ’Jaj nektek, akik nem figyeltek a közbenjáróra! Jaj nektek, akik a kegyelem szükségében éltek! Áldottak lesznek azok, akik őszintén beszélnek és kegyelmet szereznek maguknak. Hasonlítsátok magatokat az idegenekhez; mifélék ők a városotok szemében? Miért vagytok zavarban, amikor elszakítjátok magatokat megszokott dolgaitoktól és megváltok városotoktól? Miért hagyjátok figyelmen kívül a nektek megfelelő lakhelyet, előkészítve azoknak, akik abban akarnak lakni? Óh, ti kitaszítottak és hontalanok, jaj nektek, mert elfognak benneteket! Vagy esetleg úgy gondoljátok, hogy az Atya az emberiség kedveltje, vagy azt, hogy üldözik őt az imádkozók, vagy adományként elenged az egyiknek amit a másik ellen tett, vagy hogy elnéző a kérdezősködőkkel szemben? – Mivel ismeri a vágyakat és azt is, mire van a húsnak szüksége! – (Vagy azt gondoljátok) hogy ez nem a (hús), mely a lélek után vágyik? Mivel lélek nélkül, a test nem követ el bűnt, ahogy lélek sem térhet meg a szellem nélkül. Ám amikor a lélek megtér (amikor) gonoszság nélkül való, és a szellem szintén megtér, azután a test megszabadul a bűntől. A szellem tehát az, mely felemeli a lelket, de a test az, amely megöli azt, így tehát a (lélek az), mely megöli saját magát. Bizony mondom nektek, nem fogja megbocsátani a léleknek a bűnt semmilyen körülmények között, ahogy a hús bűnét sem. Senki számára azok közül, aki húsból való, nincs megtérés. Vagy úgy gondoljátok, hogy sokan rátaláltak a mennyek királyságára? Boldog az, aki úgy tekinthet magára, hogy ő a negyedik a mennyben!”
Amikor mindezeket hallottuk, igen bánatosak lettünk. Ám amikor látta, hogy elszomorodtunk, így szólt: „Ennek okáért azt mondom nektek, hogy ismerjétek meg önmagatokat. A mennyek királysága hasonló egy gabonakalászhoz, mely a mezőn növekszik. És amikor beérik, szétszórja termését és újra megtölti a mezőt kalászokkal a következő évben is. Nektek is siettetnetek kell az élet kalászának beérését önmagatok számára, hogy eltöltődhessetek a királysággal!”
„És ameddig veletek vagyok, figyelmetek szenteljétek rám; ám amikor eltávozom tőletek, emlékezzetek rám.  És emlékezzetek rám, mert amikor veletek voltam, nem ismertetek meg engem. Áldottak azok, akik megismertek engem, jaj azoknak, akik hallottak és nem hittek! Áldottak azok, akik nem láttak engem és mégis hisznek!”
„És még egyszer rábeszélnélek titeket, mert kinyilatkoztattam számotokra, építsetek egy házat, mely nagy értéket jelent számotokra amikor menedéket nyújt falai között, és akkor is kitart a szomszédaitok házai között, amikor azok összeomlással fenyegetnek. Bizony mondom nektek, jaj azoknak, akik miatt leküldettem erre a helyre; áldottak azok, akik az Atyához térnek meg! Még egyszer megdorgállak benneteket, ti akik vagytok, váljatok olyanná, amilyenek nem vagytok, hogy azokkal lehessetek, akikkel nem vagytok.”
„Ne tegyétek a mennyek királyságát sivataggá önmagatokban. Ne legyetek büszkék arra a fényre, mely beragyog benneteket, hanem úgy viselkedjetek önmagatokkal, ahogy én veletek. Miattatok helyeztem alá magam mindezeknek a rontásoknak, azért, hogy megtérjetek.”
Azonban Péter válaszolt ezekre a szavakra, imígyen szólva: „Olykor sürgetsz minket a mennyek királyságával kapcsolatban, aztán később visszafordítasz bennünket, Uram; olykor rábeszélsz minket és ráveszel arra, hogy hűek legyünk és életet ígérsz nekünk, azután ismét előre küldesz minket a mennyek királysága felé.”
Az Úr válaszolt és azt mondta: „Sokszor adtam számotokra hűséget, továbbá, kinyilatkoztattam magamat számotokra, Jakab, és ti még mindig nem ismertetek meg engem. Nos újra hát, láttalak titeket számos alkalommal örvendezni, és amikor megmárosodtatok az élet ígéretétől, még mindig szomorúak vagytok és bánkódtok, miközben útbaigazítást kaptatok a királysághoz? Hiszen ti, a húség és a tudás által, életet kaptatok. Vessétek meg a visszautasítást, amikor ilyesmit hallotok, azonban amikor ígéretet hallotok, még inkább örvendezzetek. Bizony mondom nektek, az, aki megkapja az életét és hisz a királyságban, soha nem hagyja azt el, még akkor sem, ha az Atya száműzni kívánja őt.”
Ezek azok a dolgok, melyeket eddig elmondtam nektek, most azonban felemelkedek arra a helyre, ahonnan jöttem. Ám ti, amikor el akartam távozni, kivetettetek, és ahelyett, hogy csatlakoztatok volna hozzám, győzködtetek. Viszont szenteljetek figyelmet a rám váró dicsőségnek és nyitott szívvel hallgassátok a fent a mennyekben rám váró himnuszokat, mert ezen a napon el kell foglalnom (a helyem) az Atya jobbján. Már elmondtam utolsó szavaimat nektek, most már eltávozom tőletek, a szellem szekere visz magával a magasba, és ettől a pillanattól levetkőzöm önmagam, hogy felöltöztethessem magam. De figyeljetek rám; áldottak, akik hirdették a Fiú megérkezését, mielőtt alászállt volna, hogy mikor megérkeztem, (ismét) felemelkedhessek. Háromszorosan áldottak azok, akiknek hirdették a Fiút az ő létezésük előtt, hogy ti osztályrészesei lehessetek nekik.”
Ezeket a szavakat mondván, távozott. Mi azonban meghajtottuk térdünket, én és Péter, és hálát adtunk, és felküldtük szívünket a mennybe. Hallottuk fülünkkel és láttuk szemünkkel a háború hangját, és a trombita harsogását, és a hatalmas nyugtalanságot.
És amikor túlhaladtunk azon helyen, felküldtük gondolatainkat az atyához, és láttuk a szemünkkel és hallottuk a fülünkkel himnuszokat, és angyali áldást, és angyali örvendezést. És mennyei fenségek énekeltek áldást, és mi szintén örvendeztünk.
Mindezek után ismét szerettük volna elküldeni szellemünket a Fenségeshez, és felemelkedése után nem kaptunk engedélyt, hogy lássunk vagy halljunk bármit is, a többi tanítvány megszólított bennünket és megkérdezték: „Mit hallottatok a Mestertől. És mit mondott nektek? És hová ment?”
Mi azonban így válaszoltunk: „Ő felemelkedett, és fogadalmat tett számunkra, megígérte, hogy valamennyiünknek élete lesz, és fennmaradunk majd gyermekeinkben, akik utánunk következnek, mivel megtiltotta nekünk, hogy szeressük őket, amennyiben mi megtérhetünk az ő révükön.”
És amikor ők (ezt) meghallották, elkezdték mélyen hinni a kinyilatkoztatást, ám elégedetlenek voltak azokkal, akik ezután születnek. És így, nem kívánván megsérteni őket, elküldtem őket egyenként máshová. Én magam azonban felmentem Jeruzsálembe, imádkozni azért, hogy bekerülhessek a szeretettek közé, akik kinyilatkoztatást kapnak.
És imádkozom azért, hogy tőletek induljon el a kezdet, így képessé válok a megváltásra, mivel ők megvilágosodást nyernek általam, a hűségem révén – és további (hűség) árán, mely erősebb az enyémnél, ezért szeretném, ha az enyém kevesebb lenne. Határozottan törekedni, azután olyanná tenni magadat, mint ők. És imádkozni, hogy részese lehessek mindannak, aminek ők. Ezért, amint megmondtam, a Megváltó a kinyilatkoztatást nem őmiattuk adta. Mi vagyunk igazából, akik  kinyilvánítják részük, azok számára akiknek a kinyilvánítás történt - azok pedig nem mások, mint akiket az Úr a fiaivá tett.
 
 
Fordította: Aranyi László

----------------------------------------------------------------------------

János Apokrifonja
 
A Megváltó tanítása, és a misztériumok kinyilatkoztatása, és a hallgatásban rejtett dolgok, sőt még azok a dolgok is, melyeket ő tanított Jánosnak, tanítványának.
És történt egy napon, amikor János, Jakab fivére – aki Zebedeus fia – feljött a templomba, akkor egy Arimanius nevű farizeus odajött hozzá és ezt mondta neki: „Hol van a mestered, akit követtél?” És ő így válaszolt neki: „Eltávozott, arra a helyre, ahonnan jött.” A farizeus ezt mondta neki: „Csalással csinálta ez a Nazarénus, hogy becsapjon titeket, és teletöltötte a fületeket hazugságokkal, és bezárta szíveteket (és) elfordított benneteket atyáitok szokásaitól.”
Amikor én, János meghallottam ezeket a dolgokat, elfordultam a templomtól és egy elhagyatott helyre mentem. És mélyen elszomorodtam szívemben, mondván, „Hogyan lett hát a Megváltó kiválasztva és miért küldte őt Atyja a világba, és ki az ő Atyja, hogy elküldte őt, és miféle korszak az, amely felé haladunk? Mit értett az alatt, amikor azt mondta nekünk: „Ez a korszak melyen áthaladtok, a rendíthetetlen fajtából való, azonban nem tanított nekünk a későbbi dolgokról, mifélék lesznek azok.”
Abban a pillanatban, miközben ezeken a dolgokon elmélkedtem, láttam, amint megnyílnak a mennyek és az egész teremtés mely a menny ragyogása alatt látszott, és megrengette a világot.  Megrémültem, és láttam és figyeltem a fényben egy fiatalt, aki mellettem állt. Miközben figyeltem őt, olyanná vált, mint egy öregember. Aztán (ismét) felvette eredeti küllemét, olyan formát öltött, mint egy szolga. Nem volt előttem embertömeg, azonban megjelent egy arc, mely különböző formákat öltött, és ezek egymás után jelentek meg, és az arc három formát öltött.
Így szólt hozzám: „János, János, miért kételkedsz, és miért félsz? Számodra nem szokatlan ez a kép, igaz? – ezért ne légy félénk! – Én vagyok az, aki mindig veletek van. Én vagyok az Atya, én vagyok az Anya, én vagyok a Fiú. Én vagyok a szeplőtelen és a megvesztegethetetlen. Most azért jöttem, hogy tanítsalak téged arról, mi van és mi volt és mi fog elkövetkezni, hogy megismerhesd ezeket a dolgokat, melyek nincsenek kinyilatkoztatva és azokat, melyek kinyilatkoztatásra kerültek, és hogy tanítsalak a megrendíthetetlenül tökéletes Ember fajával kapcsolatos dolgokról. Nos, ezért hát, emeld fel az arcod, hogy befogadhasd azokat a dolgokat, melyeket ma tanítok neked, és hogy elmondhasd szellemtársaidnak, akik a megrendíthetetlenül tökéletes Emberi fajból származnak.”
És megkérdtem, hogy mindezt megtudhassam, és ezt mondta nekem: „A Monád egyfajta monarchia, és semmivel sem több. Ő az aki létezik, és mint Isten és mindeneknek Atyja, a láthatatlan Egy, aki mindenek felett áll, aki létezik, aki romolhatatlanként a tiszta fényben van, abban, melyet egyetlen szem sem láthat.
„Ő a láthatatlan Lélek, akire nem helyes úgy gondolni, mintha Isten lenne, vagy valami hasonló. Mivelhogy ő több annál, mint egy isten, mivel senki nem áll felette, semmilyen úr nem felettese. Nem úgy létezik, mint valaki alárendeltje, merthogy minden őbenne létezik. Mert ő az, aki önmagát létrehozta. Ő örök, mivel nincs szüksége semmire sem. Teljes mértékben tökéletes. Semmiben sem szenved hiány, ami szükséges lenne teljessé válásához. Ő sokkal több ennél, tökéletes a fényben. Ő határtalan, mivel nincs más, senki sem jár előtte, hogy határokat szabjon számára. Ő kutathatatlan, mivel senki sem jár előtte, hogy megvizsgálhatná. Ő mérhetetlen, mivel senki sem jár előtte, hogy megmérhetné. Ő láthatatlan, mivel senki sem látta őt. Ő örök, mivel örökké létezik. Ő kimondhatatlan, mivel senki sem volt aki képes lett volna neki, róla beszélni. Ő megnevezhetetlen, mivel senki sem jár előtte, aki nevet adna neki.
„Ő a megmérhetetlen fény, mely tiszta, szent (és) makulátlan. Ő a kimondhatatlan, tökéletes a megvesztegethetetlenségben. (Ő) nincs a tökéletesség állapotában, sem az áldás nélküliben, sem az isteniben, ám ő messze a legnagyobb. Neki nincs sem testi felépítése, sem testetlen. Nem nagy és nem kicsi. Nincs értelme azt mondani: ’mekkora?’ vagy hogy ’milyen?”, merthogy senki sem ismerheti őt. Ő nem valaki a (többi) létező között, ő messze a legnagyobb. Ő nem csak (egyszerűen) a legnagyobb, hanem létezése nem része sem a korszakoknak, sem az időnek. Mivel ő, aki részese egy korszaknak már korábban létrejött. Időt nem juttattak számára, mivel semmit sem kapott senkitől, ezért az csak kölcsön kapható. Mivel aki másokat megelőz nem szenved hiányt, azért  megkaphatja tőle. Inkább, ez utóbbi az, ami az ő fényénél inkább elvárhatónak tűnik.”
 „A tökéletesség szempontjából fenséges. Ő tiszta, mérhetetlen tudat. Ő egy korszakadó korszak. Ő életadó élet. Ő áldásadó áldott. Tudásadó tudós. Jóságot adó jóság. Ő irgalmas és megváltás-adó irgalom. Ő malasztadó malaszt, de nem mert birtokolja, hanem mert ő adja a mérhetetlen felfoghatatlan fényt.”
Hogyan is beszélhetnék neked őróla? Az ő isteni személyisége elpusztíthatatlan, nyugalomban van és a csendben létezik, nyugalomban van (és) mindenek fölött áll. Mivel ő valamennyi istenség feje, és ő az, aki erőt és jóságot ad nekik. Mivel nem ismerjük a kimondhatatlan dolgokat, és nem értjük mi a megmérhetetlenség, kivéve őt, aki tőle származik, nevezetesen az Atyától. Mivel ő az egyedüli, aki mindezt elmondta nekünk. Mivel ő az, aki az őt körülvevő fényben tekint önmagára, nevezetesen, az élet vizének forrása. És ő az, aki minden istenségnek ad és mindenféle módon, (.s) ki felnéz az ő képére, melyet a Szellem forrásában lát. Ő az, aki csodálattal adódik az ő vízfényének, mely az őt övező tiszta vízfény forrásában található.”
„És az ő gondolata cselekvést eredményezett és ő (nőnemű) létrejött, nevezetesen ő (nőnemű), aki ő (hímnemű) előtte jelent meg a fény ragyogásában. Ez volt az első hatalmasság mely mindannyiuk előtt létezett (és) az ő gondolata által jött létre. Ő (nőnemű) mindenek előgondolata – az ő (nőnemű) fénye ugyanúgy ragyog mint az övé – a tökéletesen hatalmas láthatatlan képe, a szűzi Szellem, aki tökéletes. Az első energia, Barbelo dicsfénye, a korszakok tökéletes dicsfénye, a kinyilatkoztatás dicsfénye, ő (nőnemű) dicsőítette meg a szűzi Szellemet és ő volt az, aki imádta őt, mert köszönetet mondott neki azért, hogy létrejöhetett. Ez az első gondolat, az ő (hímnemű) képe; ő (nőnemű) vált mindenek méhévé, mivel ő (nőnemű) az, aki mindenek felett áll, az Anya-Atya, az első férfi, a szent Szellem, a háromszorosan férfi, a háromszorosan  hatalmas, a háromszorosan megnevezett androgín, és az örök istenség a láthatatlanok között, és az első aki létrejött.”
„<Ő> (nőnemű) megkérte a láthatatlan, szűzi Szellemet – aki Barbelo -, hogy adjon számára előtudást. És a Szellem beleegyezett. És amikor beleegyezett, az előtudás létrejött, és az előgondolat támogatta, a szűzi Szellem láthatatlan gondolatból származott. Dicsőítette őt (hímnemű) és az ő tökéletes hatalmasságát, Barbelot, mert őmiatta (nőnemű) létezett és jött létre korábban.”
„És ő (nőnemű) újra kért, az elpusztíthatatlanság adományát, és ő (hímnemű) beleegyezett. Amikor beleegyezett, létrejött az elpusztíthatatlanság, a gondolat és az előtudás támogatta. Dicsőítette a láthatatlan Egyet és Barbelot, az egyet, aki miatt létrejöttek.”
„És Barbelo az örök élet adományát kérte. És a láthatatlan Szellem beleegyezett. És amikor beleegyezett, az örök élet létrejött, és ők együtt dicsőítették a láthatatlan Szellemet és Barbelot, az egyet, aki miatt létrejöttek.”
„És ő (nőnemű) kérte az igazság adományát. És a láthatatlan Szellem beleegyezett. És amikor beleegyezett, az igazság létrejött. És ők együtt dicsőítették a láthatatlan, csodálatos Szellemet és az ő Barbelóját, az egyet, aki miatt létrejöttek.
„Ez a korszakok Atyjának ötöse, aki az első ember, a láthatatlan Szellem képe; ez az előgondolat, mely Barbelo, és a gondolat és az előtudás; és a megsemmisíthetetlenség, és az örök élet és az igazság. Ez az istenek androgin ötöse, mely az istenségek tizede, mely az Atya.”
„És ő (hímnemű) ránézett Barbelora, a tiszta fénnyel, mely körülvette a láthatatlan Szellemet, és az ő csillogásával, és ő (nőnemű) megfogant tőle. Ő (hímnemű) csillogó fényt nemzett, egy áldottsághoz hasonlító fénnyel. Ez azonban nem volt egyenlő az ő (hímnemű) nagyszerűségével. Ez csak egy egyetlen-nemzett gyermeke volt az Anya-Atyának, mely létrejött; ez volt az egyetlen leszármazott, az egyetlen nemzettje az Atyának, aki a tiszta fény.”
„És a láthatatlan, szűzies Szellem megörvendezett a megszületett fény kapcsán, mely létrejött először az előgondolat első hatalmassága által, mely Barbelo. És ő felszentelte a nemzettet az ő jóságával mindaddig amíg tökéletes nem lett, nem hagyván figyelmen kívül semmiféle jóságot, merthogy ő a láthatatlan Szellem jóságával együtt örvendezett. És ő (a nemzett) csatlakozott hozzá, amint kitöltötte rá. És hirtelen, amikor a nemzett mindezt megkapta a Szellemtől, dicsőíteni kezdte a szent Szellemet és a tökéletes előgondolatot, akiknek köszönhetően létrejött.”
„És a nemzett megkérte őt, kaphasson egy munkatársat, mely a tudat, és ő (hímnemű) boldogan teljesítette. És amikor a láthatatlan Szellem beleegyezett, a tudat létrejött, és csatlakozott Krisztushoz, dicsőítvén őt és Barbelot. És mindezek a dolgok csendben jöttek létre.”
„És a tudat cselekedni szeretett volna a láthatatlan Szellem szava által. És a szándéka tetté vált és a tudattal együtt jelent meg; és a fény dicsőítette. És a szót szándék követte. Mert a szó miatt, Krisztus az isteni Önteremtő hozott létre mindent. És az örök élet <és> az ő szándéka és a tudat és az előtudat csatlakozott és dicsőítette a láthatatlan Szellemet és Barbelot, akik miatt létrejöttek.”
„És a szent Szellem kiteljesítette az isteni Önteremtőt, a fiát, együtt Barbeloval, hogy csatlakozhasson a hatalmashoz és láthatatlanhoz, a szűzi Szellemhez mint az isteni Önteremtő, a Krisztus, akit megajándékozott erős hanggal. Az előgondolat révén jött létre. És a láthatatlan, szűzi Szellem mindenek fölé helyezte az igazság isteni Önteremtőjét. És ő alávetett neki minden hatalmat, és az igazságot, mely benne volt, hogy tudhasson Mindent, mely dolgokat néven neveznek, melyeket minden névnél magasabb névvel illettek. Ezeket a neveket azok kapcsán említik, akik érdemesek rá.”
„A fényből, mely a Krisztus, és az elpusztíthatatlanság, a Szellem adománya által, a négy fény (megjelent) az isteni Társteremtőktől. Elvárta, hogy esetleg csatlakoznak hozzá. És a három kívánság lesz, gondolta, és élet. És a négy hatalmasság a következő: a megértés, a kegyesség, az érzékelés és az óvatosság.  És a kegyesség a fény-eónhoz, Armozelhez tartozott, aki az első angyal. És volt három további eón, a kegyesség, az igazság és az alak. És a második fény, Oriel, akit a második eón fölé helyeztek. És volt három további eón vele: az eszme, az érzékelés és az emlékezet. És a harmadik fény, Daveithai, aki a harmadik eón fölé helyeztek. És volt három további eón volt vele: a megértés, a szerelem és az elképzelés. És a negyedik eónt a negyedik fény Eleleth fölé helyezték. És volt további három eón vele: a tökéletesség, a béke és a bölcsesség. Ők a négy fény, melyek társultak az isteni Társteremtőkhöz, (és) ők a tizenkét eón, melyek csatlakoztak a hatalmashoz, a Társteremtőkhöz, a Krisztushoz, a kívánság által, és láthatatlan Szellem adománya révén. És a tizenkét eón a Társteremtők fiához tartozott. És mindezen dolgokat a szent Szellem kívánsága hozta létre a Társteremtők révén.
„És a tökéletes tudás előgondolatától, a láthatatlan Szellem kívánságának megnyilatkozása által és a Társteremtők kívánsága által a tökéletes Férfi (megjelent), az első kinyilatkoztatás, és az igazság. Ő volt az, akit a szűzies Szellem „Pigera-Adamas”-nak nevezett, és az első eón fölé helyezte őt, a hatalmassal, a Társteremtőkkel, és Krisztussal, együtt, az első fény, Armozel által, és vele voltak az ő hatalmasságai is. És a láthatatlan Egy adott neki szellemiséget, legyőzhetetlen erőt. És ő beszélt és dicsőítette és magasztalta a láthatatlan Szellemet, mondván, ’Minden miattad jött létre és minden hozzád tér vissza. Magasztallak és dicsőítelek téged és a Társteremtőket és az eónokat, és a hármasságot: az Atyát, az Anyát és a Fiút, a tökéletes hatalmasságot.’”
„És elhelyezte fiát, Seth-et a második eón fölé a második fény, Oriel jelenlétében. És a harmadik eón, Seth magja, a harmadik fény, Daveithai fölé helyeztetett. És a szentek lelkei (oda) helyeztettek. És a negyedik eónban azon lelkek helyeztettek el, akik nem ismerték a Pleromát és akik nem voltak általában bűnbánóak, ám akik egy darabig állhatatosak voltak és aztán bűnbánóak; a negyedik fény Eleleth által. Ezek azok a teremtmények, akik dicsőítették a láthatatlan Szellemet.”
„És Epinoia Bölcsessége, révén eón, önmaga által megfogant egy gondolatot, és a láthatatlan Szellem és az előtudat megértését. Szerette volna létrehozni önmaga hasonmását a Szellem hozzájárulása nélkül – aki nem hagyta helyben – és hitvese nélkül, és annak tekintetbe vétele nélkül. És habár a férfiasság személye nem hagyta jóvá, és ő nem kapta meg az ő (nőnemmű) beleegyezését, és a Szellem hozzájárulása nélkül gondolkodott, és az ő beleegyezésének ismerete nélkül, (mégis) létrejött. És mert a legyőzhetetlen erő őbenne volt, a gondolata nem maradt tétlen, és valami létrejött általa, mely tökéletlen volt és különbözött az ő megjelenésétől, mert ő alkotta őt, az ő (Szellem) beleegyezése nélkül. És nem volt hasonlatos az ő anyjának megjelenéséhez, mivel másfajta volt.”
„És amikor látta, (az eredményét) az ő vágyának, az megváltozott egy oroszlán-arcú kígyóvá. És a szemei szikrákat szórtak, mint a villámlás. Ő elűzte magától, kívülre arról a helyről, melyet senki sem láthat a halhatatlanok közül, mivel tudatlanság révén alkotta meg. És világító felhővel vette körül, és egy trónt helyezett a felhő közepébe, hogy senki se láthassa, kivéve a szent Szellemet, akit az élet anyjának neveznek. És ő (nőnemű) kimondta az ő (hímnemű) nevét, Jaltabaoth.
„Az első arkón volt az, aki hatalmasságot vett el anyjától. És eltávolította önmagát őtőle és eltávozott azokról a helyről, melyen megszületett. Megerősödött és további eónokat teremtett önmaga számára fénylő tűz lángjával, mely (még) most is létezik. És csatlakozott az arroganciájához, mely benne volt és önmagának jogosultságokat adott. Az első neve Athoth, akit a generációk az aratómunkásnak hívnak. A második neve Harmas, aki a irigység szeme. A harmadik neve Kalila-Oumbri. A negyedik Yabel. Az ötödik Adonaiou, akit Sabaothnak neveznek. A hatodik Cain, aki az emberek generációi a Napnak hívnak. A hetedik Ábel. A nyolcadik Abrisene. A kilencedik Yobel. A tizedik Armoupieel. A tizenegyedik Meicer-Adonein. A tizenkettedik Belias, ő az, aki Hades mélysége felett áll. És hét királyt helyezett – mindegyik hasonlít a menny boltozataihoz, és ötöt a mélységek mélysége fölé, hogy uralkodjanak. És ő megosztotta a tüzét velük, azonban nem szórta rájuk fényét, melyet az anyjától vett el, mivel nem törődött a sötétséggel.”
„És amikor a fény összekeveredett a sötétséggel, a sötétség fényleni kezdett. És amikor a sötétség összekeveredett a fénnyel, elhomályosította a fényt, mert sem nem fény volt, sem sötétség, hanem homály keletkezett.”
„Nos az arkón, aki gyenge volt, három nevet viselt. Az első neve Yaltabaoth volt, a második Saklas és a harmadik Samael. És ő boldogtalan volt az arroganciájában, mely benne lakozott. ’Én vagyok Isten és nincs más Isten mellettem,’ mert őt nem érdekli az ereje, és a hely, ahonnan származik.”
„És az arkónok megteremtettek hét hatalmasságot önmaguk számára, és a hatalmasságok teremtettek maguknak hat angyalt, egészen addig, míg el nem érte a számuk a 365-öt. És ezek a teremtmények a következő nevet viselték: az első Athoth, neki álmos arca volt; a második Eloaiou, neki szamárarca volt; a harmadik Astaphaios, neki hiéna arca volt; a negyedik Yao, neki kígyó arca volt hét fejjel; az ötödik Sabbaot, neki sárkány feje volt; a hatodik Adonin, neki majom arca volt; a hetedik Sabbede, neki ragyogó tűz arca volt. íme a hetek hetessége.”
„Azonban Yaltabaothnak több arca volt, több, mint mindannyiuknak, így képes volt mindegyikük elé egy arcot tenni, a vágyaiknak megfelelőt, amikor a szeráfok között volt. Megosztotta velük tüzét, azért az urukká vált. A dicsőség hatalma miatt birtokolta anyja fényét, ezért Istennek hívta magát. És nem engedelmeskedett annak a helynek, ahonnan származott. És egyesítette a hét hatalmasságot gondolatában az elöljárókkal, az elöljárókkal, akik vele voltak. És amikor megszólalt, mindez megtörtént. És minden egyes hatalmast megnevezett, a legmagasabban állóval kezdve: az első a jóság az első elöljáróval, Athoth; a második az előtudás a másodikkal, Eloaio; a harmadik istenség a harmadikkal, Astraphaio; a negyedik az uraság a negyedikkel, Yao; az ötödik a királyság az ötödikkel, Sabaoth; a hatodik az irígység a hatodikkal, Adonein; a hetedik a megértés a hetedikkel, Sabbateon. És ők birtokoltak egy-egy égboltozatot a nekik megfelelő eón-mennyből. Nevet kaptak azzal a dicsősséggel összhangban, mely az adott mennyhez tartozott, a pusztító erők révén. És az Alkotó által adott nevek hatalmat jelentettek. Ám a nevek, melyeket a dicsőség révén kaptak, mely az  adott menyhez tartozott, pusztítást és erőtlenséget jelentett számukra. Így hát két nevük volt.
„És megteremtvén […] mindent, megszervezte az első eónok modelljével összhangban melyek  létrejöttek, így meg tudta alkotni őket, hasonlatosan az elpusztíthatatlanokhoz. Nem azért, mert meglátta az elpusztíthatatlanokat, hanem az ő hatalmassága miatt, melyet az anyjától vett, és ami létrehozta őbenne a kozmoszhoz való hasonlatosságot. És mikor látta az őt körülvevő teremtményeket, és a körülötte lévő angyalok seregét, melyek általa jöttek létre, így szólt hozzájuk: ’Én vagyok a féltékeny Isten, és nincs más Isten mellettem.’ Ám ezt bejelentve, jelezte az angyalok felé, akik jelen voltak, hogy létezik másik Isten is. Ha nincs másik, akkor kire féltékeny?”
„Azután az anya ide-oda mozogni kezdett. Tudatosodott benne hiányossága amikor fénye halványulni kezdett. És ő elsötétedett, mert hitvese nem értett vele egyet.”
És én ezt mondtam: „Uram, mit jelent az, hogy ide-oda mozgott?” Ám ő elmosolyodott és azt mondta: „nem gondolod, hogy ez az, amiről Mózes szólt, miszerint „a vizek felett’. Nem, de amikor látta a gonoszságot, mely megtörtént, és a fia által elkövetett rablást, igen bánatos lett. És a tudatlanság sötétségébe burkolózott, hogy felejtsen és szégyenkezni kezdett. És nem volt bátorsága visszatérni, de mozgolódott. És a mozgása ide-oda zajlott.”
„És az arrogáns hatalmasságot vett el az anyjától. Mivel nemtörődöm volt, úgy gondolta, nincs más létező, kivéve egyedül az anyját. És amikor látta az angyalok sokaságát, melyeket ő teremtett, saját magát fölébük helyezte.”
„És amikor az anya felismerte, hogy a sötétség ruhája nem teljesen burkolja be, rájött, a hitvese nem ért vele egyet. Bűnbánó sírás tört ki rajta. És a teljes isteni hatalmasság (pleroma) meghallotta bűnbánó imáját, és dicsérték őt a láthatatlan, szűzi Szellem nevében. És beleegyezett; és amikor a láthatatlan Szellem beleegyezett, a szent Szellem eltöltötte őt teljes isteni hatalmasságukkal (pleroma).  Mivel nem a hitvese volt, aki eljött hozzá, hanem (a hitves) az isteni hatalmasságok révén jött el hozzá, azért hogy helyreigazítsa az (anya) tökéletlenségét. És (az anya) felemeltetett, nem a saját eónhoz, hanem a fia fölé, így a kilencedikben volt, amíg nem javította ki (az anya a) tökéletlenségét.”
„És egy hang hallatszott az emelkedett eón-mennyből: ’Az Ember létezik és az Ember fia.’ És a fő arkón, Yaltabaoth, hallotta (ezt) és úgy gondolta, a hang az anyjától jön. És nem tudta, honnan jön. És tanította őket, a szent és tökéletes Anya-Atyát; az egész előismeretet, a láthatatlan egy képét, aki mindenek Atyja (és) aki által jött létre minden, az első Ember. Ezért nyilvánította ki önmagát emberi formában.”
„És a fő arkón összes eónja megremegett, és a végtelen mélység alapjai rázkódtak. És a vizek, melyek az anyag felett álltak, az alsó részt megvilágította az ő képének megjelenése, mely kinyilatkoztatott. És amikor az elöljárók és a fő arkón szétnézett, látták, hogy az egész alsó rész meg van világítva. És a fényen át látták a képet a vízben.”
„És így szólt a vele együtt lévő elöljárókhoz: ’Gyertek, alkossunk embert az Isten képére és a mi hasonlatosságunkra, hogy az ő képe adjon fényt számunkra.’ És megalkották megfelelő hatalmuk révén, összhangban azokkal a tulajdonságokkal melyek megadattak. És mindegyik elöljáró kialakított egy tulajdonságot a képnek megfelelően, melyet annak természetes (formájában) látott. Megalkotta a teremtményt az elsőhöz, a tökéletes Férfihoz  való hasonlatosságnak megfelelve. És azt mondták: ’Hívjuk Ádámnak, mert hogy neve legyen a hatalmasság fénye számunkra.’”
„És a hatalmasságok elkezdték: az első, a jóság megalkotta a csont-lelket; és a második, az előismeret, megalkotta az ín-lelket; a harmadik, az istenség, megalkotta a hús-lelket; és a negyedik, az uraság, megalkotta a velő-lelket; az ötödik, a királyság, megalkotta a vér-lelket; a hatodik, az irigység, megalkotta a bőr-lelket; a hetedik, a megértés, megalkotta a haj-lelket. És az angyalok sokasága csatlakozott hozzájuk és ők megkapták az erejét a természet hét szubsztanciájának azért, hogy megalkossák a végtagok alkotóit és a hátsórész alkotóit és hogy megfelelően dolgozzanak össze minden egyes részt.”
„Az első elkezdte megalkotni a fejet. Eteraphaope-Abron megalkotta a fejét; Meniggesstroeth megalkotta az agyat; Asterechme (megalkotta) a jobb szemet; Thaspomocha, a bal szemet; Yeronumos, a jobb fület; Bissoum, a bal fület; Akioreim, az orrot; Banen-Ephroum, az ajkakat; Armen, a fogakat; Ibikan, a zápfogat; Basiliademe, a mandulákat; Achcha, a nyelvcsapot; Adaban; a nyakat; Chaaman, a hátgerincet; Dearcho, a torkot; Tebar, a jobb vállat; […] a bal vállat; Mniarcon; a jobb könyököt; […] a bal könyököt; Abitrion, a jobb hónaljat; Evanthen, a bal hónaljat; Kris, a jobb kezet; Beluai, a bal kezet; Treneu, az ujjakat a jobb kézen; Balbel; az ujjakat a bal kézen; Kriman, a körmöket a kezeken; Astrops, a jobb mellkast; Barroph, a bal mellkast; Baoum, a jobb váll izületeit; Ararim, a bal váll izületeit; Areche, a hasat; Phthave, a köldököt; Senaphin, a gyomrot; Arachethopi, a jobb bordázatot; Zabedo, a bal bordázatot; Barias, a jpbb derekat; Phnouth, a bal derekat; Abenlenarchei, a velőt; Chnoumeninorin, a csontokat; Gesole. A hasat; Agromauna, a szivet; Bano, a tüdőket, Sostrapal, a májat; Anesimalar, a lépet; Thopithro, a beleket; Biblo, a veséket; Roeror, az izomzatot; Taphreo, a gerincet; Ipouspoboba, a vénákat; Bineborin, az artériákat; Atoimenpsephe, minden lélegzetet, mely eljut a végtagokba; Entholleia, az összes húst; Bedouk, a jobb fart (?); Arabeei, a bal péniszt; Eilo, a heréket; Sorna, a nemi szerveket; Gorma-Kaiochlabar, a jobb combot; Nebrith, a bal combot; Pserem, a jobb láb veséit, és a bal vesét; Ormaoth, a jobb lábat; Emenun, a bal lábat; Knyx, a jobb sípcsontot; Tupelon, a bal sípcsontot; Achiel, a jobb térdet; Phene, a bal térdet; Phiouthrom, a jobb lábat; Boabel, a lábujjakat; Trachoun a bal lábat; Phikna, a lábujjait; Miamai, a lábak körmeit; Labernioum -.
“És akiket mindezek fölé helyeztek, a következők voltak: Zathoth, Armar, Kalila, Jabel, (Sabaoth, Cain, Abel). És azokat, akik különösen a végtagoknál voltak aktívak, a fejnél Diolimodraza, a nyaknál Yammeax, a jobb vállnál Yakouib, a bal vállnál Verton, a jobb kéznél Oudidi, a bal kéznél Arbao, a jobb kéz ujjainál Lampno, a bal kéz ujjainál Leekaphar, a jobb mellnél Barbar, a bal mellnél Imae, a mellkasnál Pisandriaptes, a jobb váll izületeinél Koade, a bal váll izületeinél Odeor, a jobb bordáknál Asphixix, a bal bordáknál Synogchouta,  hasnál Arouph, a méhnél Sabalo, a jobb combnál Charcharb, a bal combnál Chthaon, valamennyi nemi szervnél Bathinoth, a jobb lábnál Choux, a bal lábnál Charcha, a jobb sípcsontnál Aroer, a bal sípcsontnál Toechtha, a jobb térdnél Aol, a bal térdnél CHaraner, a jobb lábnál Bastan, a lábujjainál Archentechtha, a bal lábnál Marephnounth, a lábujjainál Abrana.
„Közülük hétnek mindezen dolgok felett hatalma volt, ezek: Ouriel, Asmenedas, Saphasatoel, Aarmouriam, Richram, Amiorps. És az aki felelősséggel tartoznak az észlelésekért iránt: Archendekta; és aki felelős az érzékelésért Deitharbathas; és az aki felelős a képzeletért Oummaa; és aki felelős az elrendezésért Aachiaram; és aki a teljes ihletért felelős Riaramnacho.”
„És a démonok eredete melyek az egész testben vannak, négy dolog által meghatározottak: meleg, hideg, nedvesség és szárazság. És mindannyiuk anyja az anyag. És ő, aki a meleg felett uralkodik Pholoxopha; és ő, aki uralkodik a hideg felett Oroorrothos; és ő aki a szárazság felett Erimacho; és ő aki uralkodik a nedvesség felett Athuro. És az anyja mindezeknek, Onorthochrasaei, középen áll, mivel ő mérhetetlen, és ő elkeveredik valamennyivel. És ő igazi anyag, mert fenntartja őket.”
A négy fő démon a következő: Ephememphi, akié az elégedettség, Yoko, akié a vágy, Nenentophomi, akié a nyomorúság, Blaomen, akié a félelem.  És az anyja mindannyiuknak Aesthesis-Ouch-Epi-Ptoe. És a négy démon szenvedélye létrejött. És a nyomorúságból irigység, féltékenység, gyötrelem, baj, fájdalom, érzéketlenség, aggály, gyász, stb. és az elégedettségből bűn emelkedett, és üres büszkeség, és hasonló dolgok. És a vágyból düh, harag, és keserűség, és keserű szenvedély, és kielégületlenség, és hasonló dolgok. És a félelemből a rettegés, hízelgés, gyötrődés, és szégyen. Mindezek a dolgok hasznos dolgok és ördögi dolgok is egyúttal. Azonban az igazi belső (karakter) Anaro, aki a fő anyagi lélek, mivel hozzá tartozik a hét érzékelés, Ouch-Epi-Ptoe.”
„Ez az angyalok száma: mindösszesen 365. mindannyian ezen dolgoztak, amíg végtagról végtagra, a természetes és az anyagi test el nem készült általuk. Most mások felelőssége került előtérbe, a további érzelmeké, akiket most nem említek neked. Ha azonban meg akarod ismerni őket, le vannak írva Zoroaszter könyvében. És az összes angyal és démon addig dolgozott, míg nem alkották a természetes testet. És művük teljesen tétlen és mozdulatlan volt hosszú időn át.”
„És amikor az anya vissza akarta kapni a hatalmasságot, melyet odaadott a fő arkónnak, a mindenek Anya-Atyjához fordult kérelemmel, ki a legkegyelmesebb. Ő elküldte, szent rendelet által, az öt fényt le az angyalok és a fő arkón tartózkodási helyére. Azt javasolták neki, hogy szükségük lenne az anya hatalmára. És azt mondták Yaltabaothnak: ’Fújj az arcába a lelkedből, és a teste fel fog emelkedni.’ És ő az arcába fújta a szellemet, mely az anyja hatalmából származott; de ő nem tudta ezt, mert nem volt tudatában a létezésének. És az anyja hatalma kiáradt Yaltabaothból a természetes testbe, melynek képét az egyetlen után mintázták meg, aki a kezdetektől fogva létezik. A test megmozdult és felegyenesedett, és fénylett.”
„És ebben a pillanatban a többi hatalmasság irigyé vált, mert az ember létrejött, az angyalok és az arkónok  közreműködése által, és neki adták hatalmukat az embernek, és az ő intelligenciája nagyobb volt azokénál, akik megalkották őt, és nagyobb, mint a fő arkóné. És amikor észrevették, hogy fénylik, és hogy jobban képes gondolkodni, mint ők, és hogy mentes a bűntől, megragadták őt, és kivetették az összes anyagi lét legalacsonyabb szintjére.”
„Azonban az Áldott, az Anya-Atya, a jótékony és irgalmas Egy, az anya kegyelmét gyakorolta, mely a fő arkón által nyilvánult meg, mivel (az arkónok) képesek erőt gyűjteni a természetes és a látható testből. És elküldte, jótékony szelleme által, hatalmas irgalmasságát, egy segítőt Ádámhoz, a fénylő Epinoiat, mely belőle származott, és aki az Élet nevet viselte. És ő segített az egész teremtménynek, együtt gürcölve vele, és helyreállítva teljeségét, és tanítva őt a magjának leszármazásáról (és) tanítva őt származása felől, (mi) módon került le. És a fénylő Epinoiát elrejtették Ádámban, azért, hogy az arkónok ne ismerhessék fel, ám az Epinoia kijavíthassa az anya tökéletlenségét.”
„És a férfi megelevenedett, mivel a fény árnyéka őbenne volt. És gondolkodása magasabb szinten állt, mint azoké, akik megalkották. Amikor felnéztek, belátták, hogy gondolkodása magasabb rendű. És tanácskozást tartottak minden arkón és angyal bevonásával. Tüzet, földet és vizet vettek, majd összekeverték mindezeket a négy heves széllel. És összedolgozták őket és nagy zavart okoztak. És elhozták őt (Ádámot) a halál árnyékába, azért, hogy újraalkothassák őt földből és vízből és tűzből és szellemből, mely az anyagból ered, mely nincs tudatában a sötétségnek és a vágynak, és az ő szellemük utánzata. Ez a sírja az újraformált-testnek, mellyel a rablók felöltöztették az embert, a feledékenység kötelékével, és így halandó emberré vált. Ő volt az első, aki lejött, és az első akit különválasztottak. Az Epinoia fénye azonban mely őbenne volt, volt az, aki éberen tartotta gondolkodását.”
„És az arkónok megfogták őt és a paradicsomba tették. És azt mondták neki: ’Egyél, kedved szerint’, mivel fényűzésük keserűbb lett és szépségük csökkent. És fényűzésük csalódás és a fáik istentelenek és gyümölcseik halálos mérgek és ígéretük maga a halál. És életük fája, melyet a paradicsom közelébe helyeztek.”
„És megtanítom nektek, mi az élet misztériuma, mi az a terv, mely alapján együtt megalkották a szellemük képmásának megfelelően. A gyökere ennek a (fának) keserű és ágai halottak, árnyéka gyűlölt és csalódást hordoz leveleiben, és a virága a gonosz kenőcse, és gyümölcse a halál és vágyak vannak magjában, és kiterjeszti a sötétséget. A lakhelye mindazoknak akik megízlelik ezt, a Hádész és a sötétség a további tartózkodási helyük.”
„Ám amit a jó és gonosz tudása fájának neveznek, mely a fény Epinoia-ja, ott maradtak előtte, hogy ő (Ádám) ne nézhessen fel önmaga teljességére és nem ismerhesse fel a meztelenségének szégyenteljes mivoltát. Ám én voltam az, aki előidéztem, hogy egyenek.”
És azt mondtam a Megváltónak: „Uram, nem a kígyó volt az, aki megtanította Ádámot enni?” A Megváltó elmosolyodott és így szólt: „A kígyó tanította meg őket arra, hogy egyenek a nemzés, a bujaság (és a) rombolás bűnéből, hogy ő (Ádám) hasznos legyen a számára. És ő (Ádám) tudta, hogy nem fog engedelmeskedni neki (a fő arkónnak), mivel Epinoiai fényét hordozta önmagában, mely kifogástalanabbá tette őt gondolkodásában mint a fő arkón. És (ez utóbbi) megakarta mutatni hatalmasságát, melyet ő adott saját magának. És a feledékenységet bocsátotta Ádámra.”
És így szólt a Megváltóhoz: „Mi az a feledékenység?” És ő azt mondta: „Nem az a dolog, amiről Mózes ír (és) te hallottál. Mivel az első könyvében így ír: ’Álmot bocsátott rá’ (Gn 2:21), de ez az ő értelmezése (volt). Mivel a próféták által is így mondta: ’Megnehezítem szívüket, hogy ne figyeljenek és ne lássanak.’” (Is 6:10).
„Azután a fény Epinioiaja elrejtette önmagát őbenne (Ádámban). És a fő arkón ki akarta hozni őt a bordák közül. De a fény Epinoiaját nem tudta megragadni. Habár sötétséget kényszerített rá, mégsem tudta elkapni őt. És kivette a hatalmának egy részét belőle (Ádámból). És másik teremtményt alkotott, egy női formát, Epinoia hasonlatosságára, aki megjelent előtte. És kivette és belehelyezte a hatalmat, melyet az férfiból vett ki, a női teremtménybe, és nem miként Mózes mondja a „az ő bordájából’”.
„És (Ádám) látta, hogy a nő mellette van. És ebben a pillanatban a fénylő Epinoia megjelent, és fellebbentette a fátylat, mely az ő (Ádám) gondolatait elfedte. És kijózanodott a sötétség jelentette részegségből. És felismerte az ő ellen-képét és így szólt: ’Ő valójában csont a csontomból és hús a húsomból.’ Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és a két test eggyé válik. Ezért hitvesének küldték hozzá, és ő el fogja hagyni érte atyját és anyját … [három sor olvashatatlan]”
„És nővérünk, Szófia, ő az, aki lejött ártatlanságban, azért hogy kiigazítsa az ő tökéletlenségét. Ezért őt úgy hívták: az Élet, mely az élők anyja, az egyeduralkodó menny előtudása által. És általa megízlelték a tökéletes Tudást. Megjelentem sas képében a tudás fáján, mely az tiszta előtudat Epinoiája, azért, hogy tanítsam őket és felébresszem őket a mélységes álomból. Mivel mindketten bukott állapotban voltak, és felismerték meztelenségüket. Az Epinoia megjelent nekik fény alakjában és felébresztette gondolkozásukat.”
„És amikor Yaltabaoth észrevette, hogy ők eltávolodtak tőle, megátkozta a Földjét. A nőt úgy találta, amint a férje számára előkészíti magát. Ő (Yaltabaoth) uralkodott fölötte, bár nem ismerte a misztériumot, mely megtörtént a szent döntés által. És attól félt, vádolni fogják őt. És megmutatta angyalainak a benne lakozó nemtörődömséget. És kiűzte őket a paradicsomból és felöltöztette őket komor sötétséggel. És a fő arkón látta a szüzet, aki Ádám mellett állt, és azt hogy az élet fénylő Epinoiaja megjelent benne (a szűzben). És Yaltabaothot teljes mértékben eltöltötte a nemtörődömség. És amikor a mindenek előtudása észrevette (ezt), elküldött néhányat és ők kiragadták az életet Évából.”
 „És a fő arkón elcsábította őt és két fiút nemzett neki; az első és a második a (következők): Eloim és Yave. Eloimnak medve-arca volt, míg Yavenak macska-képe. Az egyik becsületes, a másik becstelen. (Yave a becsületes, Eloim a becstelen.) Yavet a tűz és a szél felügyelőjévé tette meg, és Eloimot a víz és a föld felügyelőjévé. És így nevezte őket: Kain és Ábel – a megtévesztés kedvéért.”
„Egészen a mai napig, a szexuális kapcsolat folytatódik – a fő arkónnak köszönhetően. És szexuális vágyat ébresztett őbenne, aki Ádámhoz tartozott. És a testi kapcsolat révén lemásolta a testeket (a fő arkón), és hamis szellemét ültette el bennük.”
„És két arkónt állított a fejedelemségek fölé, kormányozzák a sírt. És amikor Ádám felismerte a hasonlóságot a saját előtudatához, nemzette az emberfia hasonlóságát. Sethnek nevezte el, megfelelve a fajnak eónokon át vezető útjának. Ugyanígy, az anya is leküldte a maga szellemét, mely az ő hasonlóságából fakadt és egy másolatát azoknak, akik a pleromában voltak, mivel életteret készített a majdan megszülető eónok számára. És megitatták velük a felejtés vizét a fő arkón által, azért, hogy ne ismerjék honnan származnak. Így, a mag megmaradt egy darabig szolgálni (őt), azért, hogy amikor a Szellem megszületik a boldog eónokból, felemelkesse és meggyógyíthassa a fogyatékosságaiból, hogy az egész Pleroma (ismét) boldoggá válhasson és hibátlanná.”
És így szóltam a Megváltóhoz: „Uram, minden lelket ezek után biztonságosan a tiszta fénybe hoznak?” ő így válaszolt nekem: „Nagy dolgok jutottak eszedbe, mivel nehéz ezt elmagyarázni a többieknek, kivéve azokat, akik a megrendíthetetlen fajból származnak. Azokat, akikre az élet Szelleme leereszkedik (azokkal) vele lesz az erő, megmenekítik majd őket és tökéletessé válnak és a nagyság kiválóságát hordozzák és megtisztulnak azon a helyen minden bűntől és gonosz dolgokba keveredéstől. Ezután már semmi más, mint a megvesztegethetetlenségre való törekvés vezeti őket, ez irányítja figyelmüket innentől kezdve, harag vagy irigység vagy féltékenység vagy vágyakozás vagy kapzsiság nélkül. Semmi sem fog rájuk hatást gyakorolni csak az a tény egyedül, hogy a hús állapotában vannak, melyet elviselnek miközben keresve néznek azon időszak elé, amikor találkoznak majd a fogadóival (a testnek). Ezek az elmúlhatatlan kiválóságai, az örök élet és az elhivatottság. Mivel bármit elszenvednek és bármilyen terhet képesek hordozni, befejezhetik a jó harcot és örökölhetik az örök életet.”
Azt mondtam neki: „Uram, azok lelkek, akik nem tették meg ezeket a dolgokat (de), a Szellem hatalma rájuk szállt, (visszautasításra kerülnek? Válaszolván azt mondta nekem: „Ha a Szellem (rájuk ereszkedett), ők minden körülmények között meg lesznek mentve, és megváltoznak (jobbá válnak). A minden emberre leszálló hatalom által, enélkül senki sem tud meglenni. És miután megszülettek, amikor az élet Szelleme növekszik és a hatalma eljön és megerősíti a lelket, senki sem képes többé rossz irányba menni, a gonosz dolgait tenni. Azonban akikre a hamis lélek ereszkedik, elmerülnek általa és tévútra mennek.”
És én azt mondtam: „Uram, hová mennek ezek lelkei amikor elhagyják a testet?” Elmosolyodott és azt mondta nekem: „A lélek, mely hatalmában erősebb lesz a hamis léleknél, elég erős ahhoz, hogy eltávozzon a gonosz dolgoktól és, megvesztegethetetlen Egynek közreműködése által megmenekül és felvitetik a többi eónhoz.”
.És én mondtam: „Uram, azok, akárhogy is, akik nem tudták hova tartoznak, mivé lesz a lelkük?” És ő azt mondta nekem: „Azokban a megvetendő szellem összegyűjti erejét, amikor tévútra térnek. És megterheli a lelket és gonosz munkákra vonja, és kiveti a feledésbe. És aztán kijön (a testből), átadásra kerül az elöljáróknak, akik az arkónok révén jöttek létre, és megkötözik láncokkal és börtönbe vetik, és addig társulnak hozzá, amíg meg nem szabadítják a feledésből, és a szükséges tudással el nem látják. És ha mindez tökéletesen sikerül, megmenekül.”
És én mondtam: „Uram, miként válhat a lélek kisebbé és térhet vissza anyjának természetébe vagy egy férfibe?” Aztán megörvendezett amikor ezt kérdeztem és azt mondta nekem: „Bizony, áldott vagy, mert megértetted! Azt a lelket más (nőnem) követésére késztetik, mivel az élet Szelleme benne van. Általa menekül meg. Nem vetik ki újabb testbe.”
És én mondtam: „Uram, mindezeket akik nem tudják, és elfordultak, hová kerül a lelkük?” Azután azt mondta nekem: „Arra a helyre, ahová a hatalom angyalai mennek, elviszik őket, a helyre, ahol nincs bűnbocsánat. És addig a napig fogják ott tartani őket, amíg azok, akik istenkáromló lélekkel rendelkeznek meg nem kínoztatnak, és meg nem büntettetnek örök büntetéssel.”
És az mondtam: „Honnan származik a hamis szellem?” Ezután ő azt mondta nekem: „Az Anya-Atya, aki kegyelemmel teljes,  a szent Szellem mindenféle módon, az Egy, aki kegyelmes, és aki együtt érez veletek, pl. az előtudás fényének Epinoiája, ő felemelte a tökéletes faj utódait és gondolkodását ember örök fényéről. Amikor a fő arkón megértette, hogy rangban fölé helyezték el őket és – felülmúlják őt a gondolkozásban – azután meg akarta szerezni a gondolatukat nem tudván, hogy felülmúlják őt gondokozásukban, emiatt nem lesz képes megszerezni tőlük.”
 „Tervet készített az elöljáróival, melyek a hatalmát hordozzák, hűtlenséget követtek el Szófiával, és keserű sors nemződött általuk, mely a legutolsó a változékony kötöttségek közt. És ez olyasmi, ami megváltoztatható. És keményebb és erősebb mint ő (nőnemű) akivel az istenek egyesültek,  és az angyalok és a démonok és minden generáció a mai napig. Ettől a sorstól származik minden bűn és igazságtalanság és istenkáromlás, és a felejtés lánca és a nemtörődömség és minden súlyos parancs, és súlyos bűn és rettentő félelem. És így az egész teremtett világot megvakították, azért, hogy ne ismerje az Istent, aki mindenek felett áll. És a felejtés lánca miatt, a bűneik rejtve maradtak. Mivel a kiterjedés és az idő és a pillanat kötelékében vannak, mióta a (sors) az úr mindenek felett.”
„És ő (a fő arkón) bánatot érzett mindazokért a dolgokért, melyek az ő révén születtek meg. Ekkor tervezte, hogy áradást kelt az ember munkájára. Azonban az előismeret nagyszerű fénye tudatta mindezt Noéval, és ő kihirdette minden leszármazottjának, akik az ember fiai voltak. Azonban akik számára idegen volt, nem hallgattak rá. Nem úgy volt, ahogy Mózes állítja: ’Elrejtőztek egy bárkában’ (Gen.7:7), inkább elrejtőztek egy helyen, nemcsak Noé, hanem sok-sok más ember is a megrendíthetetlen fajból. Elmentek egy helyre és elrejtőztek egy fényes felhőben. És ő (Noé) felismerte elöljáró mivoltát, és mindazok, akik a fényhez tartoztak, vele voltak, rájuk ragyogott a fény, mert ő (a fő arkón) sötétséget borított az egész Földre.”
„És tervet készített a hatalmaságaival. Elküldte angyalait az emberek lányaihoz, hogy vegyenek magukkal néhányat közülük és támasszanak nekik utódokat kedvük szerint. Eleinte sikertelenek voltak. Amikor sikertelenek voltak, összegyűltek ismét és közösen kidolgoztak egy tervet. Hamis szellemet teremtettek, aki emlékeztetett a Szellemre, aki alászállt, azért, hogy általa megmérgezzék a lelkeket. Az angyalok átalakították önmagukat az ő hasonlatosságukra, a párjaik hasonlatosságára (az emberek lányainak), eltöltvén őket a sötétség szellemével, melyet számukra állítottak össze, és a gonoszsággal.  Aranyat és ezüstöt és ajándékot és rezet és vasat és fémet hoztak számukra és mindenféle dolgot. Aztán az őket követő embereket súlyos bajba keverték, félrevezetvén őket sok-sok fortély által. Ők (az emberek) ezért megöregedtek, anélkül, hogy örömük telt volna benne. Meghaltak, anélkül, hogy rátaláltak volna az igazságra, anélkül, hogy ismerték volna az Isten igazságát. Ezért az egész teremtés mindörökké rabszolgasággá vált, a világ kezdeteitől mostanáig. És ők nőket vettek magukhoz és gyerekeket nemzettek nekik a sötétségből, hasonlatosan a bennük lakozó szellemhez. És bezárták a szívüket és megkeményítették önmagukat a hamis szellem sötétségén át egészen mostanáig.”
„Én ezért, a mindenek felett álló Pronoia, átváltoztattam magam leszármazottaimba, mivel én léteztem legelőször, minden úton végigmegyek. Mivel én vagyok a fény gazdagsága, én vagyok a pleroma emléke.”
„És elmentem a sötétség birodalmába és kitartottam amíg el nem értem a börtön közepéhez. A káosz alapjai rázkódtak. Elrejtőzködtem előlük gonoszságuk miatt, és nem ismertek fel engem.”
„Ismét visszatértem, most már másodszorra, és körüljártam. Azoktól származom, akik a fényhez tartoznak, mely én vagyok, az emlékezés Pronoiája.  Beléptem a sötétség közepébe és a Hádész belsejébe, mivel kerestem (hogy teljesíthessem) a feladatom. És a káosz alapjai rázkódtak, így ráomolhatnak azokra, akik káoszban vannak és elpusztíthatják őket. És felfutottam ismét fény-gyökereimhez, nehogy elpusztuljanak idő előtt.”
„Mégis, harmadszor is elmentem – én vagyok a fényben létező fény, én vagyok a Pronoia emlékezése – hogy belépjek a sötétség közepébe és Hádészbe. És eltöltöttem arcomat az eónjaik beteljesülésének fényével. És beléptem börtönük közepébe, mely a test börtöne. És azt mondtam, ’Aki hallja, kelljen fel a mély álomból.’ És ő sírt és a könnyeit törülgette. Keserű könnyeket sírt és azt mondta: ’Ki az aki a nevemen szólít, és honnan jött el ez a remény hozzám, miközben a börtön láncait hordoztam?’ És azt mondtam: ’Én vagyok a tiszta fény Pronoiája, én vagyok a szűzies Szellem gondolata, aki felemelt téged megbecsült helyre. Emelkedj fel tehát és emlékezz, te vagy az aki figyel, és kövesd a gyökeredet, amely én vagyok, a kegyelmes, és őrizd meg magad a szegénység angyalaitól, és a káosz démonaitól és mindazoktól, akik elcsábítanak téged, és óvakodj a mély álomtól, és attól, hogy Hádész magába zárjon.”
„És felemeltem őt, és lepecsételtem őt a víz vényében öt pecséttel, azért, hogy a halálnak ne legyen hatalma többé felette innentől kezdve.”
„És figyelj, most felmegyek a tökéletes eónhoz. teljessé tettem mindent veled kapcsolatban, amit hallanod kellett. Mindent elmondtam neked, hogy leírhasd és odaadhasd titokban a társ szellemeidnek, mivel ez a rendíthetetlen faj misztériuma.”
És a Megváltó mindezeket a dolgokat átadta neki, hogy megírhassa, és biztonságban tarthassa. És azt mondta neki: „Átkozott legyen mindenki, aki megváltoztatja ezeket a dolgokat ajándékért, ételért vagy italért vagy ruháért vagy bármi ehhez hasonló dologért.” És mindezen dolgokat mint misztériumokat adta át neki, és azonnal eltűnt előle. Ő pedig visszatért a többi tanítványhoz és elmondta nekik, amit a Megváltótól hallott.
Jézus Krisztus, Ámen
 
Szómagyarázat:
·    Barbelo – az első isteni megnyilvánulás
·    Epinoia – gondolat, szándék
·    Szófia – nőnemű lény, központi eleme a gnosztikus keresztények kozmológiai felfogásának. Hasonlít az emberi szellemhez, bár képes egyszerre az Isten női lényét megtestesíteni, illetőleg Krisztus menyasszonyát. Valamiképpen kegyelmet vesztett, így segíti az anyagi világ megteremtését. A végső és egyben a legalacsonyabb szintű isteni emanáció.
·    Arkón – irányító
·    Eón – 1. korszak, 2. a legfelsőbb létezőtől eredő isteni hatalom vagy isteni természet, mely az Univerzum működésében különböző formákban jelenik meg.
·    Yaltabaoth – a gonosz teremtő
·    Pleroma – a totális isteni hatalom
·    Pronoia – Az isteni Szentháromság főistene
 
 
Fordította: Aranyi László