Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2 Baltasar Gracián Az életbölcsesség kézikönyve

2010.09.08

 

 

101

Az emberek egyik fele kineveti a másikat, de valamennyi balga. Minden lehet jó vagy rossz, a szavazatokhoz képest. Amiért az egyik követ, a másik megkövez. Csak a kiállhatatlan bolond akar mindent a maga esze szerint elrendezni. A tökéletesség nem egy ember helyeslésétől függ. Ahány fej, annyi ízlés, de annyiféle is: nincs hiba, melyért ne lelkesednék valaki, és nem kell elcsüggedni, ha valami némelyeknek nem tetszik, majd akad más, aki becsüli. De a tetszés se tegyen elbizakodottá, mert mások le fognak hurrogni. Az igazi siker ménéke a jeles férfiak helyeslése, akiknek ezekben a kérdésekben szavazatuk van. Nem egy szavazatból élünk, nem is a divatból, nem is egy évszázadból.

102

Nagy szerencsefalatok megemésztésére való gyomor. Az okosság szervezetében nem legkisebb fontosságú szerv a bendő, mert nagy részekből tevődik össze a nagyság. Nem zavarja meg a jószerencse azt, aki még jobbat érdemel: ami egyiknél jóllakottság, a másiknál még éhség. Sokan az első nagyobb fogástól megcsömörlenek, mert természetük keveset bír, és sem a megszokás, sem születésük nem képesíti őket magasabb tisztségre. Az ilyenek modora megsavósodik, és a bitorolt rang gőze a fejükbe száll; a nagy méltóság veszélyt hoz rájuk; nem fémek a bőrükbe, mert az érvényesülés felpüffeszti őket. Mutassa meg hát a valóban nagy ember, hogy még nagyobb sikereket is elbír, és különös gonddal kerülje mindazt, ami lelki kicsinységre vall.

103

Mindenki legyen a maga módján fejedelmi. Ha nem király teszi is, minden tettünk legyen a maga körében fejedelmi, és magatartásunk a sorsunk szabta határokon belül királyi. Cselekedeteink legyenek emelkedettek, gondolkodásunk fensőbbséges, úgy, hogy mindenben ha nem is tényleges, de érdem szerinti királynak mutatkozzunk. Mert az igazi felség az erkölcsi feddhetetlenség, és nem kell irigyelnie a nagyságot annak, aki példaképe lehetne. Főként a trónhoz közel állókra tapadjon valami az igazi fensőségből; tegyék inkább a királyi tulajdonságokat magukévá, mint a hiúság ceremóniáit, és ne a felfuvalkodottságot tanulják meg, hanem a valóságos nagyságot.

104

Tartsd kezed a hivatalok ütőerén. Sokféleségük ismerete mesteri tudomány, és derekas figyelmet kíván. Az egyikhez bátorság, a másikhoz éles elme kell. Könnyebb azok betöltése, amelyek tisztességet, nehezebb azoké, amelyek ügyességet követelnek; amazokhoz nem kell egyéb erős jellemnél, emezekhez minden figyelem és éberség elegendő. Az embereken uralkodni nehéz mesterség, kivált ha őrültek vagy ostobák. Kettőnek való ész kell ahhoz, akinek magának nincs. Elviselhetetlen hivatal az, amely egész embert kíván kiszámolt órákra és megszabott teendőkre, jobb az olyan, amely nem fáraszt el, és ahol a komolysághoz változatosság járul, mert a sokféleség felüdíti a szellemet. A legkívánatosabb hivatal azonban az, melynél kisebb vagy közvetettebb a függés, a legrosszabb pedig az, amely sok verejtékbe kerül ezen a földön, és még többe a túlvilágon.

105

Ne légy más terhére. Az együgyű és bőbeszédű ember rendesen terhünkre van. A rövidség kellemes, és megkönnyíti az elintézést; amit a szűkszavúságon veszít, megnyeri az udvariasságon. A jó, ha rövid, kétszeresen jó, de még a rossz sem olyan rossz, ha kevés. A tiszta párlat hatékonyabb a kotyvaléknál, és közismert igazság, hogy a bőbeszédű ember ritkán okos, nem annyira szavai tartalma, mint észjárása miatt. Vannak emberek, akik inkább kerékkötői, mint díszei a világegyetemnek: fölösleges bútorok, amelyeket mindenki félretol. Az okos ne háborgasson senkit, főként ne nagy elfoglaltságú főrangú személyeket, mert ezek megharagítása többet árt, mint mindenki másé. Amit jól mondasz, hamar elmondhatod.

106

Ne kérkedj szerencséddel. A méltóság fitogtatása sértőbb, mint a személyes tulajdonságoké. A hivalkodás gyűlöletes, érd be avval, hogy irigyelnek. Minél jobban keresed a megbecsülést, annál kevésbé éred el, mert mások tiszteletétől függ, tehát nem veheted el, hanem ki kell várnod és érdemelned. A magas hivatalok megkövetelik a betöltésükhöz mért tekintélyt, enélkül nem gyakorolhatók méltóképpen. Ügyelj hát az őket megillető tiszteletre, hogy jól teljesíthesd a velük járó kötelességeket; de a tiszteletet nem kierőszakolni, hanem megszolgálni kell. Akik állásukkal kérkednek, azt igazolják, hogy nem érdemlik, s hogy a méltóság túlságosan magas nekik. Ha érvényesülni akarsz, tedd azt inkább képességeiddel, mint külső dolgokkal; a királynak is inkább személye szerezze meg a hódolatot, mint hatalma külső eszközei.

107

Ne mutatkozzál elégedettnek magaddal. Ne légy magaddal elégedetlen, mert az kishitűség, de öntelt sem, mert az ostobaság. Az önteltség üresfejűek boldogságában végződik, mely a legtöbb embernél tudatlanságból fakad; kellemes lehet ugyan, de nem kedvez a tekintélynek. Mivel mások kiemelkedő tökéletességéig nem ér fel, beéri önmaga valamilyen középszerűségével. A bizalmatlanság mindig hasznos, amellett, hogy okos, részben mert elősegíti ügyeink sikerét, részben mert megvigasztal a balsikerért, nem lévén meglepődve rossz fordulatoktól az, aki tartott tőlük. Homérosz maga is alszik néha, és Nagy Sándor lezuhan nagysága és csalódása magaslatáról. Sokféle körülménytől függ minden, s aki egyik helyen és egyik alkalommal győzött, máskor kudarcot vall. A javíthatatlan ostobaság azonban abban áll, hogy az oktalan önteltség kivirágzik és mindenfelé elszórja magvait.

108

Igyekezz a legrövidebb úton válni valakivé. A társas érintkezés hatása nagy, a szokások és ízlések kicserélődnek, a jellem, sőt a gondolkodásmód is észrevétlenül átragad másra. Igyekezzék tehát a hebehurgya a meggondolthoz csatlakozni, s ugyanez áll minden más természetre; így megerőltetés nélkül elérhető a helyes mérték. S aki alkalmazkodni képes, jól jár. Az ellentétek kölcsönhatása szépíti meg és tartja fenn a világegyetemet, és ha a természetben összhangot teremt, az erkölcsiekben még inkább azt teszi. Élj evvel az okos óvatossággal barátaid és szolgáid megválasztásánál, mert a végletek párosítása jó középmértéket ad.

109

Ne vádaskodjunk. Vannak komor jellemű emberek, akik mindenben bűnt látnak, nem is szenvedélyből, hanem természetüknél fogva. Mindenkit elitélvek: némelyeket tetteikért, másokat azért, amit tenni fognak. Lelkük nemcsak kegyetlen, hanem silány is. Túlzott vádaskodásukban a porszemből is gerendát csinálnak, hogy kiszúrják vele mások szemét. Ezek a minden állásban feltalálható porkolábok a Paradicsomot is fegyházzá változtatnák; ha hozzá még szenvedélyük is megszólal, mindent a végletekig hajtanak. A nemes lelkű viszont mindenre talál mentséget: ha nem készakarva, elnézésből.

110

Ne várj arra, hogy lemenő nap légy. Okosaknak való szabály: hagyd el a dolgokat, mielőtt azok hagynak el téged. Tanuld meg, hogy saját bukásodból is győzelmet csinálj, ahogyan a nap is néha teljes ragyogásában felhő mögé bújik, hogy ne lássuk letűntét, és bizonytalanságban legyünk, vajon lement-e vagy sem. Húzd ki magad a bajból, nehogy bőröddel fizess rá a kudarcra; ne várd meg, hogy mások fordítsanak neked hátat, és érzésben még élve, de becsülésben holtan eltemessenek. Az elővigyázatos idejekorán küldi nyugalomba versenylovát, és nem vár arra, hogy futás közben elessék, és a nézők kacajának tárgya legyen. Törje el tükrét a szép nő ravaszul idejekorán, ne pedig türelmetlenségében utóbb, mikor már meglátta benne a kiábrándító valót.

111

Legyenek barátaink. Második életünk ez. A barát szemében minden barát jó és bölcs. Minden jól végződik köztük. Az ember annyit ér, amennyit a többiek akarják, hogy érjen; hogy pedig akarják, a szíven keresztül kell meghódítani szájukat. Nincs különb varázsszer a szívességnél, és a barátok szerzésének ez a legjobb módja. A legtöbb és legkülönb, amink van, másoktól függ. Kénytelenek vagyunk vagy barátok, vagy ellenségek között élni. Szerezzünk meg mindennap valakit, ha nem belső barátnak, legalább jóakarónak, mert ezek közül néhány utóbb megmarad bizalmasunknak, ha túlestünk a tüzetesebb rostáláson.

112

Nyerd el mások jóindulatú vonzalmát. Még az első és legfőbb Ok is szerepet juttat ennek magasztos terveiben. A jóindulaton keresztül szerezhető meg a jó vélemény. Némelyek annyira meghíznak értékükben, hogy elhanyagolják a jóindulat meghódítását; hozzáértők azonban tudják, hogy az érdem útja nagy kerülő, ha nem rövidíti meg a vonzalom. A jóakarat mindent megkönnyít és kipótol: nemcsak feltételezi a jó tulajdonságokat, mint bátorság, derékséfi, tudás, sőt okosság, hanem valónak tekinti, a szeplőket nem látja, mert nem akarja látni. Alapja rendesen külső egyezés: a jellem, nemzet, rokonság, születés és foglalkozás közössége. De lehet belső összhang is, és ez magasabb rendű: tehetségeken, kötelezettségeken, hírnéven és érdemeken nyugvó. Csak a jóakarat elnyerése okoz nehézségeket, mert megtartani már könnyű. Vívd hát ki, és tudd jól hasznát venni.

113

Jó sorsban készülj fel a rosszra. Okos ember nyáron gyűjt készletet télire, mert így kényelmesebb; akkor olcsó a kegy, és bőven akad barát. Jó, ha megőrizzük őket a drágaság és szükség napjaira. Gyűjts magadnak barátokat és lekötelezett híveket, mert egyszer még becsülni fogod, amit ma nem veszel sokba. Az alacsony lelkeknek kedvező időben nincs barátjuk, mert nem ismerik; de ha sorsuk rosszra fordul, az nem ismeri majd őket.

114

Ne versengj másokkal. Minden igény, ha ellenzői vannak, árt a hitelnek. A vetélytárs rögtön rágalmakat szór rád, hogy kisebbítsen. Csak kevesen harcolnak nemesen; a vetélkedés leleplezi a fogyatkozásokat, amelyeket az elnézés eltakart. Legtöbben nagy tekintélynek örvendenek, míg nincs vetélytársuk. A verseny láza felébreszti vagy feltámasztja a holt gyalázatot, kiássa a földből a régi és még régebbi csúnyaságokat. A vetélkedés a másik fél gyöngéinek dobraverésével kezdődik, és azt rángatja elő, amit tud, nem amit szabad. És noha olykor, sőt legtöbbször a személyeskedés nem hasznos fegyver, az ellenfél megszerzi vele magának a bosszú alantas kielégülését, és úgy forgatja, hogy dicstelen dolgokról veri le vele a feledés porát. A jóindulat mindig békés, és a jó hír mindig jóindulatú.

115

Szokd meg ismerőseid rossz tulajdonságait. Akárcsak a rossz arcokat. Függőségi viszonyban éppenséggel elengedhetetlen az ilyen. Vannak ördögi jellemek: velük élni nem lehet, de nélkülük sem. Aki élelmes, úgy megszokja őket, mint valaki rútságát, hogy ne rémüljön meg tőle, ha szeme elé kerü1. Először visszataszítónak hat, de az első ijedtség gyorsan eloszlik, s a megfontolás eltűri és megelőzi a kellemetlenséget.

116

Érintkezzünk jóravaló emberekkel. Az ilyenekkel lehetséges a kölcsönös lekötelezettség. Tisztességük magatartásuk legfőbb záloga, még elhidegülés esetén is, mert magukhoz méltóan járnak el. Jóravaló emberekkel harcolni jobb, mint gonoszokat legyőzni. Az aljassággal nem lehet összeférni, mert nem kötelezi a becsület; ezért nincs rossz emberek között barátság, és baráti szolgálataik akkor sem értékesek, ha látszólag azok, mert nem becsületérzésből fakadnak. Ne érintkezzünk velük, mert aki a tisztességet nem becsüli, az erényt sem becsüli, a tisztesség pedig a jellem trónusa.

117

Ne beszéljünk soha magunkról. Mert vagy dicsérjük magunkat, ami hetvenkedés, vagy becsméreljük, ami kislelkűség, s ha elmondójában az okosság hiányára vall, a hallgatónak viszont kín. Kerüljük tehát baráti körben is, még inkább magas polcon, ahonnan mindenkihez szólunk, s ahol a balgaságnak már látszata is annak számít. Éppígy nem fér össze az okossággal, hogy jelenlevő személyekről beszéljünk, mert könnyen beleütközik a két zátony egyikébe, melyek neve: hízelgés vagy ócsárlás.

118

Tartsanak udvariasnak, kedvelni is fognak. Az udvariasság a műveltség színe-java, a varázslat egyik neme, s így mindenki vonzalmát elnyeri, míg az udvariatlanság általános megvetést és ellenszenvet kelt. Ha büszkeségből fakad, visszataszító, ha durvaságból, megvetendő. Legyen az udvariasság inkább több, mint kevesebb a kelleténél, de ne legyen mindig egyforma, mert ez igazságtalanságra vezetne. Ellenféllel szemben kötelezőnek tekinthető és saját értékünket mutatja, kevésbe kerül, és sokat ér: aki mást megtisztel, magát tiszteli meg. A jó modornak és a tiszteletadásnak nagy előnye, hogy azé marad, aki él vele.

119

Ne gyűlöltesd meg magad. Az ellenszenvet nem kell kihívni, magától is jön az. Sokan vannak, akik csak úgy gyűlölnek, maguk sem tudják, hogyan és miért. Rosszakaratuk minden előzékenységet megelőz; a kajánság gyorsabban és hathatósabban dolgozik a más kárán, mint a vágy a magunk javán. Némelyek abban tetszelegnek, hogy mindenkivel összekülönböznek, mert ellenszenvet keltenek, vagy arra hajlanak. S ha már felülkerekedett a gyűlölet, éppoly nehéz körtani, mint a rossz véleményt. Az eszes emberektől félnek, a rossznyelvűeket utálják, a nagyképűektől irtóznak, a csúfolódókat nem állhatják, a különcködőket faképnél hagyják. Mutass hát tiszteletet, hogy téged is tiszteljenek, s ha boldogulni akarsz, boldogíts mást figyelmeddel.

120

Éljünk a jelenben. Még a tudás is a divatnak hódol, s ahol nem divat, értenünk kell ahhoz, hogy tudatlanságot tettessünk. Az észjárás és az ízlés az idővel változik; nem szabad régimódian gondolkoznunk, és ízlésünk legyen modern. Minden téren a többség ízlése az irányadó. Ezt kell tehát követnünk, és emelésén dolgoznunk. Az okos ember alkalmazkodjék testi és lelki viseletében a mához, még ha jobbnak találja is a múltat. Csak a jóságra nem érvényes ez az életszabály, mert az erényt mindig gyakorolni kell. Ma ugyan nem tudnak róla, s az igazmondás és a szótartás mintha más időkből maradtak volna ránk, a jó emberek pedig mintha egy jobb kornak születtek volna, bár még mindig kedveltek. Ha szerencsére akad is itt-ott egy, nem divatos és nem utánozzák. Oh, boldogtalan századunk, melyben ritkaság az erény és közönséges a gonoszság! Az okos éljen, ahogy lehet, nem ahogyan szeretne. Amit megadott neki a sors, tartsa többre annál, amit megtagadott tőle.

121

Ne csináljunk a dolgokból ügyeket. Némelyek mindenből pletykát csinálnak, mások mindenből ügyet. Mindig fontoskodnak, mindent komolyan vesznek és veszekedéssé vagy titokká változtatnak. Kellemetlen dolgokat lehetőleg ritkán vegyünk észre, különben állandó bonyodalmak állanak elő. Nincs fonákabb valami, mint ha az ember szívére veszi azt, amit félvállról kellene vennie. Sok dolog, ami valami volt, semmivé lesz, ha nem törődünk vele; sok pedig, ami semmi volt, attól kap jelentőséget, hogy ügyet csinálunk belőle. Eleinte mindennel könnyen végezhetünk, később már nem. Sok betegséget maga az orvosság idéz elő. Nem a legrosszabb életszabály tehát hagyni a dolgokat úgy, ahogy vannak.

122

Légy úr szóban és tettben. Így mindenütt boldogulsz, és eleve tiszteletet keltesz magad iránt. Az ilyesmi mindenütt megmutatkozik: a társalgásban, a szónoklásban, sőt a járásban, de még a nézésben és a hajlamokban is. Nagy győzelem a szívek meghódítása; ehhez azonban nem dőre vakmerőség és barátságtalan modor kell, hanem a fensőbbséges jellemből folyó és az érdemektől támogatott méltóságteljes előkelőség.

123

Kerüljük a mesterkéltséget. Minél több a jó tulajdonság, annál kevésbé van szükség a tetszelgésre, mely csúfosan elhomályosítja. Éppoly utálatos másnak, mint kínos annak, aki csinálja, mert örök aggodalom mártírja, és folyton szenved a vigyázástól. Még kiválóságaira is árnyat vet, mert ezeket is inkább mesterkélt erőszaknak tudják be, mint a természet adományának. Pedig a természetes mindig kedvesebb a mesterkéltnél. Sohasem hiszik el, hogy a tetszelgő bírhatna avval, amit színlel. Minél jobban csinálunk valamit, annál kevésbé szabad látszania a szándékosságnak, hogy úgy tűnjék, mintha természetünkből fakadna a teljesítmény. De vigyázzunk arra is, hogy a tetszelgést kerülve, bele ne essünk, és ne tetszelegjünk abban, hogy nem tetszelgünk. Az okos sohase mutassa, hogy tisztában van érdemeivel, mert éppen a nemtörődömség kelti fel mások figyelmét. Kétszeresen kiváló az, aki minden tökélyt magában hord, de egyet sem gondol a tökéletességével. Az ilyen megfordított úton jut el céljához, a sikerhez.

124

Érd el, hogy visszakívánjanak. Csak kevesen képesek magukat így megkedveltetni, s boldog, akinek ez okosoknál sikerül. Az elmenőkkel langyosan szoktak bánni. Mégis van mód arra, hogy a szeretet zsoldjára szert tegyünk, éspedig biztosan, ha hivatalunkban képességeinkkel tűnünk ki, még biztosabban, ha szíves modorunkkal. Ilyenkor a szeretet a kiválóság jutalma, és észre fogják venni, hogy állásunknak volt szüksége ránk, nem nekünk az állásra. Egyesek díszére válnak hivataluknak, másoknak az válik díszükére. Nem előny viszont, ha a rossz utód miatt látszunk jónak, mert akkor nem annyira bennünket kívánnak vissza, mint inkább a másikat a pokolba.

125

Ne légy élő botránykrónika. Csak aki a maga jó hírét már eljátszotta, törődik mindig a más szégyenével. Némelyek mások foltjaival szeretnék kendőzni, ha ugyan nem lemosni a magukét, vagy pedig vigasztalást merítenek belőle, holott ez ostoba vigasz. Bűzös azok szája, akik mások szennyének csatornái. Aki leginkább szeret vájkálni az ilyesmiben, leghamarább bemocskolja magát. Nemigen van ember eredendő fogyatkozás nélkül, vagy színén, vagy fonákján. Csak a kevéssé ismertek hibái maradnak ismeretlenek. Az óvatos tartózkodjék attól, hogy bűnlajstrom legyen, mert az ilyen utálatos fráter él ugyan, de lelke nincsen.

126

Nem az az ostoba, aki ostobaságot csinál, hanem aki az elkövetett ostobaságot nem tudja leplezni. Az ember rejtse el hajlamait, de még inkább hibáit. Minden ember téved, de azért van különbség: az okosok leplezik, amit már elkövettek, az ostobák pedig a majdan elkövetendők kedvéért hazudnak. A tekintély inkább az eltitkoláson alapszik, mint a tetten, mert akinek vaj van a fején, ne menjen a napra. A nagy emberek botlásai észrevehetőbbek, akárcsak a nagyobb égitestek fogyatkozása. Még a barát se ismerje be hibáit, sőt, ha lehetne, maga előtt is el kellene tagadnia. Itt azonban már egy másik életszabály alkalmazható, éspedig ez: tudjunk felejteni.

127

Kecses légiesség mindenben. A tehetség élete, a beszéd lélegzete, a cselekvés lelke, a kiválóságok kiválósága. Minden más tökély a természet ékessége, de a fesztelenség a tökélyeké maguké, még az észjárásban is tükröződik. Javarészt adomány ez, és csak kisrészt tudható be a tanulásnak, mert még a nevelésnek is fölötte áll. Túlmegy a könnyedségen, és a bátorságot is eléri, előfeltétele a nyűgnélküliség, melyet tökéletességgel pótol. Nélküle minden szép külső halott, és minden kellem kellemetlen. Mindenen túltesz, bátorságon, okosságon, óvatosságon, sőt még a méltóságon is. Az ügyek elintézését diplomatikusan megrövidíti, és művelt formában kihúz minden csávából.

128

Lelki emelkedettség. A hős egyik legfontosabb kelléke, mert a nagyság minden fajtája iránt fellelkesít: emeli az ízlést, tágítja a szívet, köszörüli az elmét, nemesíti a kedélyt, és méltóságot kölcsönöz. Akárhol található, kitűnik, és ha a sors mostohasága egykor elfojtja is, kitör, hogy ragyoghasson, és az akarattal nő ott is, ahol a lehetőséget eltorlaszolják előtte. A nagylelkűség, a nagyvonalúság és minden hősi tulajdonság forrásukat ismerik fel benne.

129

Ne panaszkodjunk soha. A panaszkodás mindig árt a tekintélynek. Inkább mások indulatának ad serkentő példát, mint nekünk a részvét vigaszát. Hallgatójának utat mutat a felpanaszolt irányban, és az első sérelem ismerete mentsége lesz a másodiknak. Sokan régi bajaik elpanaszolásával újakat indítanak el, és miközben orvoslást vagy vigaszt keresnek, kárörömöt, sőt megvetést keltenek. Jobb politika, ha dicsérjük némelyek jó szolgálatait, hogy másokat hasonlókra bírjunk, mert távollevők szívességeinek felemlegetésével a jelenlevőket buzdítjuk, s ily módon egyeseknél élvezett tekintélyünket másoknak adjuk tovább. Óvatos ember nem teszi közhírré kudarcait vagy fogyatkozásait, a másoknál élvezett becsülést azonban igen, mert ez alkalmas arra, hogy barátokat nyerjen és ellenségeket verjen.

130

Lenni és látszani. A dolgok értékét nem az adja meg, amik, hanem aminek látszanak. Valamit érni és meg is mutatni annyi, mint kétszer annyit érni. Ami nem látható, olyan, mintha nem is volna. Még az igazságot sem tisztelik, ahol nincs igazság-színe. Sokkal többen vannak az elámítottak, mint a belátók. Az ámítás hatalma nagy, és a dolgokat külszínűkről ítélik meg; vannak, amelyek merőben másfélék, mint amilyennek látszanak; a jó külső a belső tökély legjobb ajánlólevele.

131

A lélek bája. A léleknek is van bája: a szellem kecsessége, melynek megnyilvánulása igazi ékessége a szívnek. Nem mindenki mondhatja magáénak, mert belső nagyság kell hozzá. Első jele az, hogy jót mondunk ellenségünkről, és még jobbakat teszünk vele. Legszebb fényében akkor mutatkozik, mikor bosszúra nyílik alkalma: az ilyent nem hagyja kihasználatlanul, hanem megnemesíti avval, hogy a győzelmet a döntő pillanatban váratlan nagylelkűséggé változtatja. Amellett politikus is, sőt az állambölcsesség netovábbja, mert sohasem színlel győzelmet, aminthogy semmit sem színlel, ha pedig érdemével kivívja, nagylelkűen átsiklik fölötte.

132

Kétszer gondolj át mindent. A másodszori felülvizsgálat nagy biztonságot ad; kivált, ahol nem értesz jól valamit, igyekezzél időt nyerni, hogy kiegyezz, vagy jobb helyzetbe kerülj. Új érvek vetődnek fel, hogy álláspontodat erősítsék vagy igazolják. Ha arról van szó, hogy adj valamit, a megfontolt adomány nagyobb becsben fog állani a gyorsaság okozta örömnél, mert mindenki többre tartja azt, amit tovább kívánt. Ha pedig nemet kell mondanod, időd lesz annak formáját átgondolni és megérlelni a visszautasítást, hogy ízletesebb legyen; az első vágy hevének elmúltával, lehiggadt fővel senki sem érzi annyira sértőnek a kosarat. Gyors kérést lassan teljesíts, mert ez a fortély alkalmas az óvatosság kijátszására.

133

Inkább légy mindenkivel bolond, mint egymagadban okos. Számító emberek elve. Mert ha mindenki bolond, senki sem rövidül meg, de a magányos okosságot bolondságnak fogják tartani. Ennyire fontos, hogy az árral ússzunk. A tudás néha a tudatlanságban vagy annak színlelésében áll. Emberek között kell élnünk, és a tudatlanok többségben vannak. Aki magában akar élni, félisten legyen vagy egészen állat. De át is alakíthatom az aforizmát, így: inkább légy a többiekkel okos, mint magadban bolond. Némelyek hóbortjaikkal akarnak kiválni mások közül.

134

Kétszeresen legyen meg, ami az élethez kell. Akkor az élet is megkétszereződik. Függésünk a dolgoktól ne legyen kizárólagos, és ne szorítkozzék egyetlen dologra, akármilyen egyedülálló is az. Minden legyen meg kétszeresen, főleg a boldogulás, a kedveltség, az élvezet kellékei. Fölöttébb nagy a hold változékonysága, minden létező határa: de annál is változékonyabbak a dolgok, melyek a gyarló emberi akarattól függenek. Védekezzünk a törékenység ellen nagyobb készlettel, és tegyük szabályává az életművészetnek, hogy minden jóból és kellemesből kettős tartalékunk legyen. Ahogyan a természet is minden igazán fontos és veszélyeztetett szervet párosával ad az embernek, tegye a művészet ugyanezt mindennel, amitől függünk.

135

Ne iparkodjunk mindig ellentmondani. Az ellentmondás szelleme ostobaság és bosszúság. Hívjuk ellene segítségül az okosságot. A mindig akadékoskodó elmés lehet, de makacssága nem menekülhet az ostobaság vádja elől. Az ilyenek a legkellemesebb társalgást közelharccá teszik, s így nagyobb ellenségei környezetüknek, mint azoknak, akikkel nem érintkeznek. A legízletesebb falatban legjobban érezhető a szálka, mely átfúrja. Ilyen szórakozás közben az ellentmondás a balgák és kártékonyak szenvedélye, akik az oktalan állattal a vadállatot egyesítik magukban.

136

Ismerd meg jól tárgyadat. Tapints elevenére az ügyeknek. Sokan a haszontalan okoskodás ágain vagy a fárasztó szószátyárkodás levelei közt vergődnek, s a világért nem bukkannak rá az eset lényegére; százszor kerülgetnek egy pontot, magukat és másokat kifárasztva, csak éppen az ugróponthoz nem jutnak el soha. A kusza elmék bűne ez, amelyek képtelenek kigabalyodni, csak pazarolják az időt és a türelmet olyasmire, amit elhagyhatnának, úgyhogy végül mind a kettőből kifogynak, mire eljutnak ahhoz, amit a végére hagytak.

137

Legyen a bölcs elég magának. Volt, akinek mindene önmaga volt,* s ha magát hozta, mindenét hozta. Ha egyetlen mindenre használható barát elég Róma és az egész világ felépítésére, legyen az ember ilyen jó barátja önmagának, akkor egyedül is élhet. Ki is hiányozhatnék neki, mikor az övénél nagyobb elme és jobb ízlés nincs. Az ilyen csak magától függ, s a legfőbb lényhez hasonlítani a legfőbb boldogság. Aki ily módon meg tud állapi magában, semmiben sem lesz az állathoz hasonló, de sokban a bölcsekhez és mindenben istenhez.**

138

Ez is művészet: hagyni mindent, ahogy van. Éspedig annál nagyobb, minél jobban zajlik a nyilvános és magánélet tengere. Vannak örvényei a társas létnek, viharai a szívnek: ilyenkor az okos visszahúzódik a kikötő biztos révébe. Sokszor a gyógyszer csak súlyosbítja a betegséget, engedjünk ilyenkor mind a természetnek, mind az erkölcsi dolgoknak szabad folyást. A tudós orvosnak éppúgy kell értenie a rendeléshez, mint a nem rendeléshez, mert néha inkább abban áll a művészet, hogy ne alkalmazzunk orvosságot. A tömeg zajlásának lecsillapítására válasszuk azt a módot, hogy kezünket visszahúzva megvárjuk, míg a tömeg magától elcsendesül. Az átmeneti visszavonulás későbbi győzelmet jelent. Kis ok elég ahhoz, hogy a forrás megzavarodjék, és nem beavatkozásunktól tisztul meg, hanem attól, hogy magára hagyjuk. Sok baj ellen a legjobb orvosság, ha nem nyúlunk hozzá, akkor magától elmúlik.

139

Ismerd fel a szerencsétlen napokat. Mert vannak ilyenek: semmi sem sikerül, s játékot változtathatsz ugyan, de szerencsét nem. Két játszma után be kell látnod ezt, és vonulj vissza, ha úgy veszed észre, hogy a nap nem kedvező. Az év sem mindig egyforma, nem lehet az ember minden órában okos. A gondolkodáshoz éppúgy szerencse kell, mint egy jó levél megírásához. Minden kiválóságnak megvan a maga időszaka: a szépség sem tündöklik mindig. Sokszor az okosság rácáfol magára, akár hátra-, akár előretekint. Mindennek a maga napján kell végbemennie, hogy jól végződjék. Ahogyan némelyeknek minden rosszul, másoknak minden jól sikerül, kisebb megerőltetéssel. Ezeket már minden készen várja: a szellem megfelelő, a hangulat alkalmas, és a csillagok kedveznek. Az ilyen alkalmat ragadjuk meg, és egyetlen parányát se engedjük elveszni. Azért a megfontolt ember egyetlen balsiker miatt nem fogja a napot végleg rossznak, sem egy siker miatt jónak nyilvánítani, hiszen amaz hangulathiány, emez szerencsés véletlen is lehet.

140

Nyomban megtalálni a jót mindenben, az ízlés diadala. A méh rögtön megtalálja az édest, hogy mézet csináljon belőle, a vipera a keserűt, mert mérgéhez kell. Ilyenek az ízlések is: egyiknek a legjobb kell, másiknak a legrosszabb. De nincs, amiben ne volna valami jó, főként ha könyv, tehát gondolat szüleménye. Némelyeknek azonban olyan szerencsétlen természetük van, hogy ezer tökély között is rábukkannak az egyetlen fogyatkozásra, s azon rágódnak aztán, mint mások akaratának és eszének szemetesládái. Minden tévedést nyilvántartanak, inkább rossz ítélőképességük büntetéseképpen, mint elméjük köszörülésére. Életük sanyarú, mert mindig keserűséget esznek, hisz mások hibáiból táplálkoznak. Szerencsésebb azok ízlése, akik ezer fogyatkozás közt rátalálnak az egyetlen véletlenül útjukba akadó kiválóságra.

141

Ne élvezd saját szavaidat. A magad megelégedésével nem mégy sokra, ha másokat nem elégítesz ki. Az öntömjénezés szokott büntetése közmegvetés. Aki magának tetszik, mindenki másnál visszatetszik. Nem jó egyszerre beszélni és önmagunkat hallgatni: ha magunkban beszélni kótyagosság, kétszeresen az mások előtt hallgatni magunkat. Nagyurak betegsége, hogy folyton elismételgetik: "Jól mondom?", meg: "Ugye?" - hogy a hallgatók háta borsódzik belé. Minden mondat végén tapsot várnak, vagy dicséretet, és kimerítik az okosok türelmét. A felfuvalkodottaknak sokszor visszhangjuk is akad, és mivel beszédük csupa sallang, valamelyik ostoba minden szavukra rávágja az éljent.

142

Ne szegődj önfejűségből a rosszabbik párthoz, csak mert ellenfeled megelőzött, és a jobbikat választotta. Ha ezt teszed, eleve elvesztetted a harcot, és csúfosan fogod végezni. Rossz eszközökkel sohasem állhatsz jó bosszút. Ellenfeled előrelátóan csatlakozott a jobbik párthoz, te elkésve és botorul küzdenél ellene a rosszabbikon. Akik tetteikben önfejűek, jobban megjárják, mint akik csak szóban azok, mert a tett kockázatosabb a szónál. A makacsok közönségessége abban áll, hogy ha ellentmondhatnak, nem nézik sem az igazságot, sem a harci esélyt. Az óvatos mindig az igazság, nem az indulat oldalán áll, vagy mert rögtön belátta azt, vagy mert utóbb okult. Akkor, ha az ellenfél ostoba, hasonló helyzetben ő fog visszakozni és átmenni a másik oldalra, vagyis a rosszabbik párthoz. Hogy eltántorítsd a jótól, nem kell mást tenned, mint hogy te magad állj oda, akkor balgasága rá fogja bírni arra, hogy cserbenhagyja, így saját önfejűségén fog rajtaveszteni.

143

Ne essünk paradoxonba, csak hogy köznapiak ne legyünk. Mindkét véglet árt a hitelnek. Minden vállalkozás, amely csorbát ejt méltóságunkon, máris a dőreség egy neme. A paradoxon az a csalás, amely eleinte tetszetős, mert meghökkent újszerűségével és furcsaságával; később azonban, ha kiderül a turpisság, és az igazi jelentőségében látják, pórul járunk vele. A szemfényvesztés egy fajtája, és közügyekben az állam romlására vezet. Akik nem tudnak vagy nem mernek az erény útján eljutni az igazi nagyságig, rávetik magukat a paradoxra: az ostobákat elkápráztatják, de az okosokat igazmondásra bírják vele. Az ítélőképesség kificamultságára vall, s ezért annyira ellentéte az okosságnak; ha alapja olykor nem hamis, legalábbis bizonytalan, és fontos dolgokat kockáztatunk gyakorlásával.

144

Kezdd el a más ügyével, végezd a magadéval. Ez a hadicsel a siker biztosítéka; a keresztény mesterek égi dolgokban is alkalmazzák ezt a szent fogást. Fontos fortély, mert a vélt előny csalétekül szolgál az idegen akaratnak; azt hiszi, az ő ügyéről van szó, pedig csak a magad kérésének egyengeted vele az utat. Soha ne haladj vaktában, legkevésbé ingatag talajon. Olyan emberekkel szemben, akiknek első szava rendszeresen "nem", tanácsos kitérni a nyílvessző útjából, hogy ne eszméljenek rá a beleegyezésükkel járó kockázatra, előre kitalálva a készülő fordulatot. Ez a tanács összefügg a második szándékról mondottakkal.* Ez is, az is nagy ravaszságot kíván.

145

Ne áruld el gyöngédet, mert rátalálnak. Ne panaszold el, mert a rosszindulat mindig odanyúl, ahol legjobban sajog. Akkor aztán hiába berzenkedel, avval is csak a szórakozást fokozod. A kajánság addig szimatol, míg leránthatja a leplet gyöngédről, és alapos tapogatózás után még is találja, hol a bibe. Ezer módon próbálkozik, míg csak az eleven húshoz nem ér. Az óvatos ne mutassa ki, hogy átláttak rajta, és ne takarja ki sem személyes, sem örökölt fogyatkozását, mert néha még a szerencsének is kedve telik benne, hogy ott okozhat fájdalmat, ahol a legfájóbb. Ütése mindig elevenre talál, ezért ne mutasd ki soha, mi okoz szenvedést és mi örömet. Ha eszerint jársz el, amaz múló, emez tartós.

146

Nézz belülre. A dolgok többnyire merőben mások, mint aminek látszanak, és a kéregnél megálló tudatlanság kiábrándulássá lesz, ha aztán beljebb hatol. Mindenben elöljár a hazugság, és állandó közönségessége magával rántja a balgákat, az igazság csak utolsónak kullog utána messziről. Az okos tartogassa neki másik felét a képességnek, melyet mindnyájunk édesanyja, a bölcs természet párosával adott. A csalás nagyon felszínes, és akik maguk is azok, rögtön ráakadnak. Az igazi lényeg azonban mélyen visszahúzódik, hogy a bölcsek és eszesek annál jobban becsüljék.

147

Ne legyünk hozzáférhetetlenek. Senki sem olyan tökéletes, hogy időnként ne szorulna figyelmeztetésre. Gyógyíthatatlanul ostoba az, aki senkire sem hallgat. A legönállóbb ember is engedje szóhoz jutni a baráti tanácsot, melynek megszívlelésétől a fejedelmi rang sem mentesít. Vannak menthetetlen, mert hozzáférhetetlen emberek, akik vesztükbe rohannak, mert senki sem mer odamenni és visszatartani őket. A legkiválóbb is tartson nyitva egy ajtót a barátságnak, és a segítség fog belépni rajta. A barátnak pedig álljon módjában, hogy fesztelenül adhasson tanácsot, sőt gáncsolhasson is. Ezt a kiváltságot megelégedésünk s a hűségről és okosságról táplált jó véleményünk adja neki. Nem szabad mindenkinek osztogatnunk becsülésünket, sőt hitelünket sem; de óvatosságunk mélyén őrizzük meg egy bizalmasunk tükrét, akinek intelmeiért és útbaigazításaiért köszönettel és becsüléssel adózunk.

148

A társalgás művészete. Ebben mutatkozik meg, vagyunk-e valakik. Egyetlen más emberi foglalkozás sem kíván több figyelmet. Éppen mert a legmegszokottabb az életben, egész tekintélyünk rajta áll vagy bukik. Mert ha már a levélíráshoz is figyelem kell, lévén a levelezés megfontolt írásbeli társalgás, mennyivel több kell a közönségeshez, mely okosságunkat teszi előkészületlenül próbára. A tapasztaltak a nyelven tapintanak rá a lélek ütőerére, ezért mondhatta a Bölcs: "Beszélj, ha azt akarod, hogy megismerjelek." Némelyek abban látják a társalgás művészetét, hogy művészet nélkül való és fesztelen legyen, mint a ruha. Ez valóban áll jó barátok esetében, de ha tiszteltebb személyről van szó, tartalmasabbnak kell lennie, és a beszélő tartalmas voltáról kell tanúskodnia. Hogy sikerünk legyen, alkalmazkodjunk a többi jelenlevő jelleméhez és szelleméhez. Ne bírálgassuk a szavakat, mert nyelvbogarászónak néznek. Még kevésbé szabad az érveket méricskélnünk, különben kerülni fogják társaságunkat, és drágán adják el nekünk véleményüket. A tapintat fontosabb a beszélgetésben, mint az ékesszólás.

149

Tudnunk kell másra hárítani az ódiumot. Hasznos furfangja az uralkodóknak, hogy pajzsuk van a rosszakarat ellen. Ennek oka nem a tehetség hiánya, mint a kajánság véli, hanem az a magasabb törekvés, hogy legyen, akire visszahullik a balsiker gáncsa és az általános rosszallás büntetése. Nem üthet ki minden jól, és nem lehet mindenkinek kedvére cselekedni. Legyen hát egy bűnbakod, akire átháríthatod a rossz következményeket, még becsvágyad árán is.

150

Tudd jól eladni a portékádat. Belső értéke nem elég, mert nem mindenki harap a lényegbe, vagy néz a dolgok belsejébe; legtöbben oda tódulnak, ahol csoportosulást látnak, szóval a többiek után mennek. Az ügyesség főként a jó hír megszerzésében áll, akár portékád feldicsérésével, mert a dicséret felkelti a megszerzés vágyát, akár valami jó elnevezéssel, ami fokozza a kelendőséget. De kerüld ebben is a tetszelgést. Mindenkit csábít, ha valamiről azt mondod, hogy csak hozzáértőknek való, mert mindenki annak tartja magát, és ha nem, hiányérzete lesz a vágy sarkantyúja. Viszont sohase mondj valamit könnyűnek vagy általánosnak, mert így inkább lealacsonyítod, mint hozzáférhetővé teszed. Mindenki a rendkívüli után kap, mert jobban ingerli mind az ízlést, mind a szellemet.

151

Gondolkozzunk előre. Ma holnapra, sőt sokkal továbbra. A legnagyobb előrelátás, ha külön órákat szánunk erre. Az óvatos számára nincs véletlen, és a vigyázatos nem juthat bajba. De ne várj a gondolkozással, míg nyakadig ér a víz. Előre kell gondolkoznod, és többszörös, érett megfontolással elejét venned a bajnak. A párna néma jósnő, és a dolgokra egyet aludni többet ér, mint álmatlanul hánykolódni miattuk. Némelyek előbb cselekszenek, aztán gondolkoznak: ezeknek fontosabb a mentség a következményeknél. Mások sem előzőleg, sem utólag nem gondolkoznak. Az egész élet gondolkozás legyen, hogy eltaláljuk a helyes utat. Az ismételt megfontolás és az előrelátás lehetővé teszi, hogy a jövőben is éljünk.

152

Ne szegődjünk olyanhoz, aki elhomályosíthat, akár mert több, akár mert kevesebb nálunk. Akinek képessége több, tekintélye is nagyobb. Mindig övé lesz a főszerep, miénk csak a második, s ha valami sikerül, neki tudják be. A hold addig ragyog, míg egymaga áll a csillagok közt; de alig kel fel a Nap, vagy nem tűnik fel többé, vagy eltűnik. Ne csatlakozzunk soha ahhoz, aki árnyékot vet ránk, csak ahhoz, aki mellett tündökölhetünk. Így tűnhetett fel szépnek Martialis okos Fabullája csúnya és rosszul öltözött társnői között. Arra is ügyeljünk, hogy a rossz társaság bajba ne hozzon, vagy másokat saját hitelünk rovására meg ne tiszteljünk. A feltörekvő szegődjék a kiválókhoz, a már beérkezett a középszerűekhez.

153

Ne menjünk oda, ahol nagy űrt kell betöltenünk. S ha mégis megtesszük, legyünk bizonyosak, hogy túlteszünk elődünkön. Ha csak utol akarjuk érni, meg kell kettőzni igyekezetünket. Amilyen célszerű, ha utódunk olyan, hogy visszakívánjanak bennünket, ugyanannyi ravaszság kell ahhoz, hogy elődünk ne homályosítson el. Nagy űrt nehéz betölteni, mert a régebbi mindig jobbnak látszik, s az sem elég, ha értékünk az övével egyenlő, mert övé az elsőség. Fölös számú kiválósággal kell tehát rendelkeznünk, hogy az emberek jó véleményében elfoglalhassuk helyét.

154

Nem szabad könnyen hinni, sem hamar szeretni. Lassan hinni érettség jele. A hazugság gyakori, ezért szabad csak ritkán hinni. Aki könnyen elindul, utólag szégyenkezni kénytelen. De ne mutassuk meg, hogy kételkedünk más igazmondásában, ami az udvariatlanságon is túlmenő sértés, mert csalónak vagy becsapottnak nézzük, akivel beszélünk. A legnagyobb bökkenő azonban nem ez, hanem, hogy a hitetlenkedés hazugság jele, mert a hazugot két dolog jellemzi: hogy ő nem hisz másnak, és hogy neki sem hisz más. Az okos hallgató függessze fel véleményét, az elbeszélő pedig hivatkozzék forrására. Ugyancsak oktalanság könnyen megszeretni valakit, mert nemcsak szavakkal lehet hazudni, hanem tettekkel is, és a tettleg elkövetett csalás még ártalmasabb.

155

A felindulás művészete. Ha lehet, fékezze higgadt meggondolás a közönséges indulatokat. Az okosnak ez nem is esik nehezére. A felindulás első fokán észrevesszük, hogy felindultunk, s evvel már urává is lettünk érzéseinknek, megállapítva, hogy eddig és eddig a pontig akarunk elmenni haragunkban, tovább nem. Evvel a fensőséges megfontolással kezdődjék és végződjék a felindulás. Tudjuk, hogyan kell idejében megállani, mert a futásban is ez a legnehezebb. Nagy próbája az ítélőképességnek, az őrültség perceiben is megőrizni okosságunkat. Minden szenvedély az ésszerűségtől való eltántorodás, de a mondott mesteri óvatossággal sohasem botlik el az ész, és nem lép túl az ösztönös józanság határain. Hogy urai legyünk egy szenvedélynek, mindig erősen kezünkben kell tartanunk a gyeplőt, és mi leszünk az első lovas bölcs,* ha nem is az utolsó.

156

Kiválasztott barátok. Az ész vizsgája és a változó sors tegye próbára barátainkat, s ne csak a vonzalom adja meg rangjukat, hanem az értelem is. Ez az élet legnagyobb sikere, mégis a legkevesebb gondot fordítják rá. Némelyek tolakodásukkal, mások véletlen folytán lesznek barátainkká. Pedig mindenkit barátairól ítélnek meg, mert a bölcs sohasem fér össze tudatlanokkal. Ha valaki tetszik nekünk, az még nem jelent bizalmasságot, mert ennek oka az illető kedvessége még inkább lehet, mint képességébe vetett bizalmunk. Vannak hites és törvénytelen barátságok; ezek kedvtelésünkre szolgálnak, amazok elménk megtermékenyítésére. Az embernek magának kevés barátja akad, szerencséjének sok. Egy jó barát belátásából több hasznunk van, mint sok más jóakaratából. Ezért válasszuk ki barátainkat mi, ne a véletlen. Az okos barát ért hozzá, hogy elhárítsa a kellemetlenségeket, az ostoba maga hívja ki. Végül: ne kívánjunk barátainknak nagy szerencsét, ha nem akarjuk őket elveszteni.

157

Ne csalódjunk emberekben, mert ez a csalódás legcsúnyább és leggyakoribb fajtája. Inkább csalódjunk az árban, mint az áruban. Nincs, aminek jobban belsejébe kellene néznünk, mint az embereknek. A dolgokhoz érteni egészen más valami, mint az embereket ismerni. Nagy bölcsesség kell hozzá, hogy jellemüket megértsük, és az egyik természetét a másikétól megkülönböztessük. Az embereket éppúgy tanulmányozni kell, mint a könyveket.

158

Tudjuk felhasználni barátainkat. Ez is az okosság egyik művészete. Némelyek távolról jók, mások közelről, s amelyik talán alkalmatlan a társalgásra, alkalmas a levelezésre. A távolság sok hibát elmos, mely a közvetlen érintkezésben tűrhetetlen volt. Ne csak örömünk legyen barátunkból, hanem hasznunk is, azért rendelkezzék barátunk a Jó, mások szerint a Létező mindhárom tulajdonságával: legyen egy, jó és igaz*, mert a barát minden. Csak kevesen alkalmasak igazi barátságra, s számukat a kiválasztás nehézségei még jobban csökkentik. Tudnunk kell őket megtartani, mert ez még megszerzésüknél is többet jelent. Keressünk olyanokat, akik megmaradnak, s ha kezdetben újak is, szolgáljon annál nagyobb örömünkre, hogy régiekké válhatnak. A mindenképpen legjobbak azok, akikben sok a só, még ha rámegy is a véka kipróbálásukra.** A legpusztább sivatag a barátok nélküli élet: a barátság megsokszorozza a jót, és elosztja a rosszat, az egyetlen orvosság a sors mostohasága ellen, és a fuldokló lélek levegőhöz jutása.

159

Tanuljuk meg eltűrni az ostobákat. A bölcsek mindig türelmetlenek, mert a tudás gyarapítása egyben a türelmetlenség gyarapítása, s a sok tudás sok igényt jelent. A legjobb életszabály Epiktétosz szerint a tűrés, ebben áll szerinte a bölcsesség fele. Minden fajtájú butaság elviseléséhez azonban tömérdek türelem kell. Sokszor azoktól nyeljük le a legtöbbet, akiktől függünk, mert a szolgálat önmagunk legyőzésével jár. A tűrésből fakad a megbecsülhetetlen belső béke, ez pedig a földi üdvösség. Akinek lelkülete nem alkalmas a tűrésre, húzódjék vissza önmagába, ha ugyan önmagát képes elviselni.

160

Beszélj figyelmesen. Vetélytársaiddal óvatosságból, a többiekkel illemtudásból. Mindig ráérsz kimondani egy szót, de visszavonni nem. Beszélj úgy, mintha végrendelkeznél: minél kevesebb szó, annál kevesebb pör. A mellékes dolgokban szerezd meg a gyakorlatot a fontosakhoz. A titokzatosságnak isteni arculata van. Aki könnyen beszél, hamar legyőzik és meggyőzik.

161

Ismerjük dédelgetett hibáinkat. A legtökéletesebb ember sem mentes tőlük, és vagy házasságban él velük, vagy ágyasságban. A szellemben is feltalálhatók, s minél nagyobb, annál számosabban vagy annál észrevehetőbben. Nem mintha az illető nem ismerné, hanem mert szereti őket, ami pedig kettős baj, mert szenvedély, és mert tárgya fogyatékosság. A tökéletesség szeplői ezek a hibák, kívülállókra éppoly rosszul hatnak, amilyen kedvére valók az embernek magának. Itt csak önmagunk bátor legyőzése segít; meg kell adnunk ezt az elégtételt egyéb, jó tulajdonságainknak. Mert mindenki erre veti magát, és ha már kénytelen dicsérni a sok csodálatra indító jót, ezen a ponton megáll, és más tehetségeink befeketítésére használja.

162

Tudd legyőzni vetélytársaidat és rosszakaróidat. A lenézés nem elég, akármilyen okos. Nemeslelkűséggel többre megyünk. Nem dicsérhető eléggé, ha valaki jót mond arról, aki rosszat mond róla; a leghősiesebb bosszú, ha érdemeinkkel és jó tulajdonságainkkal győzzük le és vonjuk kínpadra az irigységet. Minden szerencsénk szorít egyet a rosszakarat nyakára tett hurkon, és az irigyelt dicsősége a vetélytárs pokla: méltán mondják a legnagyobb gyötrelemnek, mert a boldogságból szűr mérget. Az irigy nem egyszerre hal meg, hanem annyiszor, ahányszor az irigyelt tetszést arat. Ily módon az egyik sikere örökéletűségben a másik kínjával versenyez, s amaz éppoly halhatatlan a felmagasztosulásban, mint emez a szenvedésben. A hír harsonája, mikor az egyik halhatatlanságát hirdeti, a másik kivégzését jelenti be, mert irigység általi lassú halálra ítéli.

163

A boldogtalan iránti részvét ne bírjon rá soha, hogy osztozz balsorsában. Ami némelyeknek szerencsétlenség, másoknak rendesen szívbeli öröm, mert az egyik ember nem volna boldog, ha sok más nem volna boldogtalan. A szerencsétlenek sajátossága, hogy megszerzik maguknak mások jóindulatát, mely meddő kegyével igyekszik kárpótolni őket a sorscsapásokért. Előfordul, hogy akit jó sorsában mindenki utált, bajában mindenki szán: a magasállású elleni gyűlölet átalakul az elbukott iránti részvétté. De a bölcs figyelje meg, hogyan keveri kártyáit a sors. Vannak, akik mindig csak boldogtalanok társaságát keresik, és balsorsában ahhoz csatlakoznak, akit tegnap még mint Fortuna kegyeltjét messze elkerültek. Az ilyesmi néha nemes lélekre vall, de okosságra nem.

164

Röppents föl előre dolgokat. Így kipuhatolhatod az elérendő hatást, különösen ha a siker és a kedvező fogadtatás kétes. Bizonyosodjál meg az ügy kedvező kimeneteléről, és közben elhatározhatod, vágj-e bele valóban, vagy húzódjál vissza. Ezen a módon megismerheted mások szándékait, és óvatosan kitapasztalhatod, műyen talajon állasz, ez pedig a legfontosabb szabály, akár kérsz, akár akarsz, akár parancsolsz.

165

Harcolj becsülettel. Kényszerrel a bölcs is rávehető a harcra, de tisztességtelenségre nem. Ki-ki úgy cselekszik, amilyen, nem amilyenné a kényszer tenni akarja. Szép a lovagiasság a vetélytárssal vívott harcban; így kell küzdened, hogy ne csak erőd győzzön, hanem harcmodorod is. A csúnya győzelem nem dicsőség, hanem vereség. A nagylelkűség mindig felsőbbrendűség. Jóravaló ember nem használ tiltott fegyvereket, amilyen a volt baráté az újdonsült ellenséggel szemben, mert a bizalmat sohasem szabad bosszúra felhasználni. Minden, aminek árulásszíne van, beszennyezi a jó hírt. Jelentősebb embereknél a legkisebb nemtelenség megütközést kelt, a nemesség és aljasság között nagy távolságnak kell lennie. Büszkeséged az legyen, hogy ha a lovagiasság, nagylelkűség és hűség kivesznék a világból, a te szívedben megtalálnák.

166

Különböztesd meg a szó emberét a tettek emberétől. A határvonal olyan éles legyen, mint a barát és ellenség, a személy és hivatala között, pedig ezek nagy különbségek. Az is rossz, ha valakinek szavai jók, de tettei rosszak; még rosszabb, ha szavai ugyan nem rosszak, de tettei nem jók. A szó nem ehető, mert puszta szél, s az udvariasságból nem lehet megélni, mert csak udvarias csalás. Madarat lámpással fogni: ez az igazi szemfényvesztés. De a nagyképűeket széllel is jól lehet lakatni. Legyenek a szavak a tettek zálogai. Ebben álljon az értékük. A fából, melynek nincs gyümölcse, csak levele, hiányzik a velő. Igyekezzünk ismerni őket, hogy egyikből hasznunk, a másiktól árnyékunk legyen.

167

Tudjunk segíteni magunkon. Nagy bajban nincs jobb társ az erős szívnél; ha gyöngeség fogná el, pótolják a közelébe eső szervek. Kisebb a vesződség, ha segíteni tudunk magunkon. Ne adjuk be derekunkat a sorsnak, mert ettől egészen elviselhetetlen lesz. Némelyek keveset tesznek bajaik ellen, és megkétszerezik azokat, mert nem képesek elviselni. Aki már ismeri magát, meggondolással pótolja gyöngeségét: az okos mindent legyőz, még a csillagokat is.

168

Ne legyünk a balgaság szörnyetegei. Ilyen minden fennhéjázó, önhitt, konok, szeszélyes, magabiztos, különcködő, nagyképű, tréfacsináló, újsághajhász, ellenkező, szektárius és minden fajtájú kibicsaklott ember, csupa szörnyetege a mértéktelenségnek. Minden lelki nyomorúság még jobban eltorzít a testinél, mert felsőbbrendű szépségen ejt csorbát. De ugyan ki hoz helyre ennyi diszharmóniát? Ahol nincs meg az ösztönös ítélőképesség, lehetetlen az eligazodás, és a valóságos gáncs józan tudomásulvétele a csak képzelt tetszéssel való pöffeszkedésnek adja át helyét.

169

Fontosabb, hogy ne tévedjünk egyszer sem, mint hogy százszor sikerünk legyen. A fénylő napot senki sem nézi, de fogyatkozását mindenki. A tömeg nem azt számolja, mikor találunk célba, hanem, hogy mikor tévesztjük el. A rosszakat a szóbeszéd ismertebbekké teszi, mint a jókat a helyeslés. Sokan csak akkor váltak híresekké, mikor valami gaztettet követtek el. Minden jó eredmény együtt nem képes egyetlen kis baklövést elfelejtetni. Legyünk tisztában avval, hogy minden rosszat terhükre írnak, de a rosszakarat semmi jót nem ír a javunkra.

170

Legyen mindenből tartalékunk. Evvel bizonyítjuk be fontosságunkat. Ne használjunk fel mindent, amink van, és ne merítsük ki minden készletünket egyszerre. A tudásban is kellenek az utóvédek, így megkettőztethetjük kiválóságainkat. Mindig maradjon valami, amihez szorult helyzetben folyamodhatunk: segítséget hozni hasznosabb a támadásnál, mert emeli az értéket és a tekintélyt. Az okosság mindig biztosra megy, s ebben az értelemben is igaz az a furcsa paradoxon, hogy a fél több az egésznél.

171

Ne aprózd el a jóindulatot. A nagy pártfogók nagy alkalmakra valók; a nagy bizalmat ne fordítsuk kis ügyekre, mert ez a jóindulat elpazarlása. A szent horgonyt tegyük el mindig végső szükség esetére. Ha a kiválósággal apróságokban élünk vissza, mi marad azutánra? A jó közbenjáróval mindig jól járunk, és a hatalmasok kegyénél nincs ma különb kincs: mindent az épít fel és ront le, még szellemet is adhat és elvehet. A bölcsekhez a természet és a hír kegyes, de szerencséjük rendesen fukar. A nagyok jóindulatának megszerzése és megtartása több a va­gyonnál.

172

Ne kezdjünk ki olyannal, akinek nincs vesztenivalója. Az ilyen harc egyenlőtlen, mert az ellenfelet semmi sem feszélyezi; szégyenérzetét is elvesztette már, mindennel leszámolt, több vesztenivalója nincs, s így minden vakmerőségre hajlandó. Sohase tegyük ki felbecsülhetetlen jó hírünket ilyen csúnya kockázatnak. Mert ha hosszú éveken át szereztük meg, szempillantás alatt elveszíthetjük, s egy balsiker sok fényes verejtéket megfagyaszt. A hírét féltő ember vigyáz, sok vesztenivalója van; saját tekintélyét is mérlegeli, ellenfeléét is, és mert óvatosan lát munkához, óvja magát, hogy az okosságnak ideje legyen a visszavonulásra és tekintélye kimentésére. Hiszen győzelmével nem nyerhet annyit, mint amennyit már elvesztett avval, hogy kitette magát a veszteség kockázatának.

173

Ne légy üvegből a társas, még kevésbé a baráti érintkezésben. Némelyek rögtön eltörnek, evvel bizonyítják törékenységüket. Maguk tele vannak sértődöttséggel, s a többieket bosszúsággal töltik el; kedélyük mimózább a mimózánál, mert sem tréfából, sem komolyan nem lehet hozzájuk nyúlni. Minden szépséghibát személyes sértésnek vesznek, még a láthatatlant is. Környezetüknek nagy tapintattal kell velük bánni, mert a legkisebb kényelmetlenség lesújtja őket: mindig tekintettel kell lenni érzékenységükre, még arcukat is figyelni kell. Rendesen testestül-lelkestül hozzájuk tartozó szolgáik azok, szeszélyeik rabjai, akik - hamis becsület bálványimádói - mindenen átgázolnának értük. A szerelmes fél-gyémánt: megvan benne a gyémánt tartóssága és keménysége.

174

Ne éljünk gyorsan. A dolgokat beosztani annyi, mint helyesen élvezni. Sokan még javában élnek, mikor boldogságuk már befejeződött; örömeiket elügyetlenkedik, mert nem élvezik, csak mikor már régen továbbmentek, szeretnének visszafordulni. Az életnek ezek a postakocsisai az idő gyors futását még megtoldják a szívük szerint való rohanással is. Legszívesebben egy nap alatt annyit habzsolnának, amennyit egész életükben nem tudnának megemészteni. Minden gyönyörűséggel előlegben vannak, a jövő esztendőket eszik, és mert annyira sietnek, hamar elkészülnek mindennel. Még a tudásvágyban is ménéket kell tartani, mert nem érdemes azt is tudni, amit tudni nem jó. Több nap, mint öröm. Legyen az ember az élvezésben lassú, a cselekvésben gyors, mert a tettek megtéve jók, de az örömök bevég­ződve rosszak.

175

A lényeg embere. Aki az, nem találja kedvét azokban, akik nem azok. Silány nagyság az, amely nem a lényegben gyökeredzik. Nem mindenki ember, aki annak látszik; vannak a hazugok, akik képzelgésektől foganván, valótlant szülnek, és vannak a segítőik, a hozzájuk hasonlók, akiknek kívánatosabb a csalás ígérte bőség, mint a csekély bizonyosság, melyet az igazság kínál. Szeszélyességüknek mindig rossz a vége, mert nincs becsületes alapja. Igazi tekintélyt csak az igazság adhat, és hasznot a lényeg hajt. A csalásnak sok más csalásra van szüksége, s az egész építmény káprázat: mivel levegőre épült, össze kell omolnia. A hamis sohasem lehet időtálló; nagy ígéretei magukban elegendők ahhoz, hogy gyanússá tegyék, aminthogy nem lehet helyes, ami túlságosan sokat bizonyít.

176

Légy magad okos, vagy hallgass más okosra. Értelem nélkül - akár saját, akár kölcsönkért - nem lehet élni. Ám sokan nem tudják, hogy nem tudnak, mások meg azt hiszik, tudnak, pedig nem tudnak. Az ostobaság gyógyíthatatlan fogyatkozás, mert a tudatlan nem ismeri magát, s így nem is igyekszik segíteni a hiányon. Némelyek bölcsek lennének, ha nem hinnék, hogy azok. Innen van, hogy az okosság orákulumai, amilyen ritkák, foglalkozás nélkül vannak, mert senki sem kér tőlük tanácsot. A nagyságot nem kisebbíti, és a tehetségnek nem mond ellene, ha tanácsot kérünk, inkább becsületünkre válik, ha a balsors ártalma ellen az értelem oltalmát keressük.

177

Kerüljük a bizalmaskodást az érintkezésben. Se magunk ne éljünk vele, se másnak ne engedjük meg. Aki leereszkedik, rögtön elveszti feddhetetlenségével megszerzett magasabbrendűségét, majd tekintélyét is. A csillagok azért tartják meg fényüket, mert nem súrlódnak hozzánk. Ami isteni, tiszteletet kíván. A nagy emberségesség lenézést szül: az emberi dolgokat annál kevesebbre tartják, minél több van belőlük, mert a közlékenység az addig óvatosan eltitkolt tökéletlenségek közlését jelenti. Ezért nem tanácsos senkihez dörgölőzni; a nagyokhoz nem, mert veszélyes, az alárendeltekhez pedig azért nem, mert az illem ellen való; főként azonban közönséges emberekhez nem, mert ezek ostobaságukban vakmerőek, és az irányukban tanúsított jóindulatot félreértve, azt hiszik, jár nekik. A mindenkivel való barátkozás közönségessé tesz.

178

Hallgass szívedre, főként ha már kipróbáltad. Ne vonakodj követni, mert többnyire a legfontosabb dolgok előhírnöke, igazi házi jós. Sokan azon vesztenek rajta, amitől mindig féltek. De mit ér a félelem megelőzés nélkül? Némelyeknek magasabb rendű természetüknél fogva hű szív jutott osztályrészükül, amely minden bajtól óvja őket, és megsúgja, mivel háríthatják el. Nem okos dolog, ha valaki keresi a bajt, de ha jön, menjen elébe, hogy legyőzze.

179

Titoktartás az okosság pecsétje. A titok nélküli szív nyitott levél. Ahol mélység van, a titkok is mélyen nyugosznak, mert nagy üregek és öblök vannak, ahol a súlyos dolgok alámerülhetnek. A hallgatás nagy önuralmat követel, s az igazi diadal azé, aki ezen a téren legyőzi magát. Ahány embernek feltárjuk szívünket, annyinak válunk adófizetőjévé. A belső mértéktartásban van a szellemi egészség. A titoktartás veszedelme a mások puhatolódzása, a vallomás kicsikarását célzó ellentmondás, az incselkedés; az óvatos ilyenkor még jobban begombolkozik. Amit tenni fogunk, ne mondjuk el, s amit elmondunk, ne tegyük.

180

Ne igazodjunk soha ahhoz, amit ellenfelünknek kellene tennie. Az ostoba sohasem fogja azt tenni, amit az okos helyesnek ítél, mert nem képes felfogni, mi a helyes. Ha pedig van esze az ellenfélnek, már kitalált, sőt előre kivédett szándékát éppoly kevéssé fogja végrehajtani. Mindkét oldalról vegyük szemügyre a dolgokat, és készüljünk fel több eshetőségre. Az ítélőképesség sokféle: a határozatlan összpontosítsa figyelmét nem annyira arra, ami lesz, mint arra, ami lehet.