Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3 Baltasar Gracián Az életbölcsesség kézikönyve

2010.09.08

 

181

Ne hazudjunk, de ne mondjuk el az egész igazságot sem. Semmi sem kíván több tapintatot, mint az igazság, ez a szíven végzett érvágás. Elmondásához ugyanannyi hozzáértés kell, mint elhallgatásához. Egyetlen hazugság egész szavahihetőségünkbe kerülhet. A csalás hibának számít, s a csaló képmutatón , ami még rosszabb. Nem minden igazság mondható el, az egyik magunk, a másik mások miatt nem.

182

Egy lat bátorság mindenben, fontos szabálya az okosságnak. Mérsékelten gondoljunk jót másokról, nehogy olyan nagy véleményünk legyen róluk, hogy féljünk tőlük. Ne engedjük a képzeletet elhatalmasodni a szíven. Némelyeket nagyoknak látunk, míg közelükbe nem kerülünk, de a közvetlen érintkezés velük inkább kiábrándító, mint tiszteletet ébresztő. Senki sem léphet át a szűk emberi korlátokon; mindenkinek van gyöngéje, egyik embernek szellemi, másiknak jellembeli. A magas rang látszólagos tekintélyt ad, de a személyes csak ritkán jár vele, mert a sors a hivatal nagyságát az érdemek csekély voltával szokta megbosszulni. A képzelet mindig előre rúgtat, és sokkal többnek mutat mindent a valóságnál: nemcsak azt látja, ami van, hanem azt is, ami lehetne. Helyesbítse a tapasztalatokon okult óvatosság. De az ostobaság ne legyen vakmerő, és az erény ne legyen félénk. Ha az együgyűségnek is előnyére válik az önbizalom, mennyivel inkább az értéknek és tudásnak.

183

Ne kapaszkodj görcsösen semmibe. Minden ostoba meggyőződéses, és minden meggyőződéses ostoba. S minél tévesebb, amit hisz, annál makacsabbul ragaszkodik hozzá. Még nyilvánvaló esetekben is szép, ha engedünk, mert az ok nem marad ismeretlen, és fény derül udvariasságunkra. A nyakassággal többet vesztünk, mint a győzelemmel nyerhetünk, mert itt nem az igazság védelméről van szó, hanem gorombaságról. Vannak vasfejek: ezeket nem lehet meggyőzni és lehetetlen más véleményre bírni, ha pedig meggyőződésükhöz még szeszély is járul, felbonthatatlan frigyre lépnek a butasággal. Az akarat legyen szilárd, ne az ítélőképesség. De vannak kivételes esetek, mikor az engedékenység végzetes, mert két vereséget jelent: a véleményét és a végrehajtásét.

184

Ne legyünk szertartásosak. Az ebben való tetszelgést még királyoknál is mint furcsaságot emlegetik. Az ünnepélyes ember terhünkre van: egész nemzetek szenvednek ebben a betegségben. Az ostobaság köpenyét fércelik vele össze. Vannak bálványimádói a becsületnek, akik csak azt bizonyítják, hogy az övéknek nem sok alapja van, mert mindenki kárt tehet benne. Legyünk azon, hogy megadják nekünk a tiszteletet, de ne tartsanak a formaságok nagymesterének. Igaz azonban, hogy a nem szertartásos embereknek kiváló erényekre van szükségük. Az udvariasságot ne majmoljuk, de ne is vessük meg: nem vall nagyságra, ha apróságokra nézünk.

185

Ne kockáztasd híredet egyetlen kísérletért. Mert ha az balul üt ki, helyrehozhatatlan a kár. Könnyen megeshetik, hogy egyszer, főként előszörre - tévedünk. Nem minden alkalom kedvező, ezért mondják, hogy mindenek vannak jó és rossz napjai. Kapcsoljuk hát a második kísérletet az elsőhöz, s akár jól, akár rosszul üt ki, az első mentségéül fog szolgálni a másodiknak. Hadd hivatkozhassunk mindig több és jobb előzményre. Minden sok mellékkörülménytől függ, azén olyan ritka a teljes siker.

186

Ismerjük fel a hibákat, akármilyen tiszteltek. A feddhetetlen ember ne hunyjon szemet a bűn fölött akkor sem, ha bársonyba öltözik; a vétek, ha aranykoronát visel, akkor is vétek. A rabszolgaság ott is gyalázat, ahol a gazda nemes lelkülete menti. A bűnök a kiváltságosoknál sem kiválóságok. Némelyek meglátják ebben vagy abban a nagy emberben a fogyatkozást, de elfelejtik, hogy nem az tette naggyá. A magasabb példa olyan ékesszóló, hogy a rútságot is elkendőzi, ahogyan a hízelgő néha rút arcon is talál dicsérnivalót, és nem veszi észre, hogy amit a főrangúaknak elnéz, az alacsony sorsúaknál utálattal tölti el.

187

A tetszetős dolgokat tegyük magunk, a gyűlöleteseket végeztessük mással. Az elsővel vonzalmat keltünk, a másodikkal elejét vesszük a rosszakaratnak. Nagy ember jobban szereti, ha jót tehet, mint ha vele tesznek jót: ez a nagylelkűség legszebb vonása. Ritkán okozunk másnak keserűséget úgy, hogy részvét vagy megtorlás alakjában ne hullna vissza ránk. A felülről ható Ok nem hat jutalom vagy büntetés nélkül. Tegyünk hát jót közvetlenül, és rosszat közvetve; legyen valakink, akire lesújthat az elégedetlenség minden csapása: a gyűlölet és szidalom. Az alantasok dühe olyan, mint a falka: nem nézi, ki bántotta, hanem ráront az eszközre, s noha nem ezt terheli a fő bűn, közvetlenül ez issza meg a levét.

188

Dicsérjük, amiről beszélünk. Jó fényt vet ízlésünkre, mert azt mutatja, hogy fejlett, és a jövőben is meg lehet bízni benne: aki eddig meglátta a tökéletességet, ezután is meg fogja becsülni. A dicséret alapot ad a társalgásnak és az utánzásnak, elősegíti a kellemes eszmecserét. Diplomatikus módja annak, hogy a jelenlevők érdemei iránt udvariasnak mutatkozzunk. Mások ellenben mindent ócsárolnak, s miközben a jelenlevőknek hízelegnek, megszólják a távollevőket. De csak a felületeseknél érnek el sikert: ezek nem veszik észre a turpisságot, hogy mindenkinek másról mondanak rosszat. Némelyek azt a politikát követik, hogy magasabbra helyezik a mai középszerűségeket a tegnapi nagyságoknál. Az óvatos ismerje fel ezeket a fogásokat, és sem az egyik ember túlzott dicsérete ne vegye le lábáról, sem a másik hízelgése ne tegye felfuvalkodottá. Vegye észre, hogy egyik helyen ugyanazt teszik, amit a másikon, nézeteiket csereberélik, és mindig ahhoz a helyhez illeszkednek, ahol éppen vannak.

189

Használjuk ki a másnál tapasztalt hiányt. Mert ha vágyat szül, az a leghathatósabb hüvelykszorító. A filozófusok szerint a hiány semmi, a politikusok szerint minden. Az utóbbiak ismerik jobban. Sokan lépcsőt építenek mások vágyaiból, a maguk céljainak elérésére. Élnek az alkalommal, s az odajutás nehézségeivel szítják a sóvárgást. A szenvedély tüzétől többet várnak, mint a bírás langyosságától; amennyivel nő az ellenállás, annyival lesz szenvedélyesebb a vágy. Kitűnő fogás szándékunk elérésére, ha másokat függőségben tanunk.

190

Merítsünk vigaszt mindenből. Még a semmire sem valók is vigasztalódhatnak avval, hogy lelkük örök. Nincs bánat enyhülés nélkül. Az ostobák vigasza az, hogy szerencsések, s mint mondják, a csúnya lánynak is szép a pénze. A hosszú élet titka: nem érni sokat. A repedt fazék sohasem törik el egészen, hanem bosszantóan tartós. A szerencse mintha irigyelné a jelentős embereket, mert a tartósságot némelyek haszontalanságához, a jelentőséget pedig mások korai elmúlásához méri. Így aztán az értékesek elmúlnak, de akiből senkinek sincs haszna, örökké él, akár látszatra, akár mert valóban így is van. A szerencsétlen úgy érzi, mintha szerencse és halál összebeszéltek volna, hogy megfeledkezzenek róla.

191

Ne örüljünk a túlzott udvariasságnak, mert a csalás egy fajtája. Némelyeknek nincs szükségük Thesszália füveire, hogy varázsoljanak, mert egyetlen kalapemeléssel elbűvölik az ostobákat, ha eléggé hiúk. Pénzért árulják a tiszteletadást, és jó szavak szelével fizetnek. Aki mindent ígért, semmit sem ígér, mert az ígéret az ostobák csapdája. Az igazi udvariasság kötelesség, a majmolt, főként a szokatlanul nagy, csalás: nem illemtudás, hanem függőségben tartás. Nem a személy előtt hajbókolnak, hanem szerencséje előtt, és nem elismert jó tulajdonságainak hízelegnek, hanem a tőle remélt előnyöknek.

192

Békés élet - hosszú élet. Ha élni akarsz, hagyj mást is élni. A békések nemcsak élnek, uralkodnak is. Hallj és láss, de hallgass. A pör nélkül eltelt nap hozza meg az álmot éjszakára. Aki hosszan és kellemesen él, kettő helyett él, ez a békeszeretet gyümölcse. Mindene megvan annak, aki avval törődik, ami fontos neki. Nincs nagyobb oktalanság, mint ha mindent a szívünkre veszünk. Olyasmin keseregni, amihez semmi közünk, ugyanolyan balgaság, mint félvállról venni azt, ami fontos.

193

Légy résen, ha valaki idegen üggyel kezdi, hogy a magáéval végezze. Nincs az óvatosságnál jobb oltalom a ravaszság ellen. Furfang ellen csak furfang segít. Némelyek idegen ügyet csinálnak a magukéból, s ha nem látunk át szándékukon, minden lépésre olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy mi kaparjuk ki a tűzből a más hasznát, és kezünk vallja kárát.

194

Legyen okos véleményünk magunkról és dolgainkról, főként az élet küszöbén. Mindenkinek nagy véleménye van magáról, a legnagyobb a legkisebbeknek. Mindenki szerencséjéről álmodozik és csodának tartja magát. A remény ész nélkül ígérget, a tapasztalat utóbb semmit sem tart meg. A hiú elképzelések gyötrelme az igazi valóság szerezte kiábrándulás. Az okosság vegye elejét az ilyen botlásoknak, s még ha a legjobbat várhatja is, készüljön el mindig a legrosszabbra, akkor egykedvűen fogadja majd, ami jön. Az ügyes lövő magasabbra céloz ugyan, hogy biztosan találjon: de nem annyira, hogy lövése dőrén süljön el. Nincs egyetemesebb orvosság minden balgaság ellen a belátásnál. Ismerje mindenki hatókörét és helyzetét, akkor hozzáigazíthatja elgondolását a valósághoz.

195

Tudj megbecsülni mást. Nincs, akitől ne tanulhatnánk valamit, és nincs kiválóság, amelynél kiválóbb ne volna. Mindenkinek hasznát venni hasznos tudomány. A bölcs mindenkit megbecsül, mert mindenkiben elismeri a jót, és tudja, milyen nehéz valamit csinálni. Az ostoba mindenkit lenéz, mert nem ismeri a jót, és a rosszabbat választja.

196

Ismerd csillagodat. Nincs oly gyámoltalan, akinek ne volna szerencsecsillaga, s aki boldogtalan, azért az, mert nem ismeri. Némelyek fejedelmek és hatalmasok kegyét élvezik, pedig nem is tudják, hogyan és miért, csak mert jó szerencséjük hozzájuttatta őket, s nekik már csak segíteniük kell a szorgalmukkal. Mások a bölcseknél állanak kegyben. Van, akit egyik nemzet jobban befogad, mint a másik, s egyik városban szívesebben látnak, mint a másikban. Egyik állásban vagy helyzetben ugyancsak több szerencséd lehet, mint másoknak, hiába van egyenlő vagy ugyanolyan érdemük. A sors akkor és úgy keveri kártyáit, amikor és ahogyan akarja. Mindenki ismerje a maga csillagzatát, akárcsak tehetségét, mert aszerint veszít vagy nyer; tudja követni és segíteni; ne cserélje el, mert könnyen elvétheti az irányt mutató Sarkcsillagot.

197

Ne terheld magad ostobákkal. Aki nem ismeri fel őket, vagy, noha felismeri, nem tartja távol magától, maga is az. Felületes ismerősöknek veszedelmesek, bizalmasaknak ártalmasok. És bár egy ideig saját félénkségük és a te óvatosságod kordában tartja őket, végre mégis tesznek vagy mondanak valami bárgyúságot, annál nagyobbat, minél tovább vártak vele. Rossz támasza más tekintélyének, akinek magának nincs. Ezek az emberek boldogtalanok, mert ez a butaság nyomatéka, és egyik kiegészíti a másikat. Csak egyvalami kevésbé rossz náluk: hogy ha már nekik nincs semmi hasznuk az okosokból, viszont ők hasznára vannak a bölcseknek, tapasztalatszerzés vagy okulás szempontjából.

198

Tudd magad átplántálni. Bizonyos nemzetek fiainak az kell a boldoguláshoz, hogy áthelyeződjenek, főleg magasabb helyre. A szülőföld mindig mostohája a kiválóságoknak, mert természetes talajuk lévén, honfitársaik irigykednek rájuk, és jobban emlékeznek elindulásuk tökéletlenségeire, mint azóta elért nagyságukra. Egy gombostű becsült jószággá vált, mikor egyik világrészből a másikba jutott, és az üveg elhomályosította a gyémántot, mert máshová vitték. Minden idegent megbecsülnek, vagy mert messziről jött, vagy mert készen és tökéletes alakban kapják. Láttunk már embereket, akiket kuckójukban lenéztek, s most a világ büszkeségei, akiket honfitársaik és az idegenek egyformán becsülnek - ezek, mert távolról nézik, azok, mert távolról jötteknek látják őket. Soha a szobrot nem fogja az oltáron imádni az, aki fatörzs korában ismerte a kertben.

199

Csinálj magadnak okosan helyet, nem tolakodóan. A tekintélyszerzés igaz útja az érdem, és ha az iparkodás az értékre támaszkodik, legrövidebb ösvénye a boldogulásnak. A feddhetetlenség magában nem elég, a törekvés magában méltatlan, mert minden olyan besározottan ér el hozzánk, hogy a tekintélyen csorbát ejt az utálkozás. Meg kell találnunk a középutat érdem és ügyes fellépés között.

200

Legyen kívánnivalód. Enélkül boldogságodban is szerencsétlen leszel. A test lélegzik, a lélek áhít. Ha mindent megkapnál, minden kiábrándulássá és elégedetlenséggé válnék. Még az ész számára is kell hogy maradjon valami megtudnivaló, ami tápot ad a kíváncsiságnak, és élteti a reményt. A boldogság csömöre halálos. Az jutalmaz ügyesen, aki sohasem elégít ki egészen. Ahol nincs kívánnivaló, annál több a félnivaló. Boldogtalan boldogság az ilyen. Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a félelem.

201

Ostoba mindenki, aki annak látszik, és a fele azoknak, akik nem látszanak annak. A butaság a világgal együtt született, és ha van bölcsesség, az Ég előtt az is ostobaság. A legostobább azonban az, aki magát nem tartja annak, de mindenki mást annak vél. Aki bölcs akar lenni, nem elég, ha annak látszik, kivált saját szemében. Az tud, aki azt hiszi, hogy nem tud, és az nem lát, aki nem látja, hogy mások látnak. A világ tele van balgákkal, magáról mégsem hiszi, sőt nem is gyanítja senki, hogy az.

202

Szavak és cselekedetek teszik a tökéletes férfit. Mondjuk a legjobbat és cselekedjük a legtisztességesebbet: az a fej, emez a szív tökéletessége, s mindkettő a lélek felsőbbrendűségéből ered. A szavak a tettek árnyékai, amazok a nők, ezek a férfiak. Többet ér, ha magasztalnak, mint ha magasztalsz. Beszélni könnyű, cselekedni nehéz. A tett az élet magva, a szavak csak díszei. A kiválóság tetteiben él, mondásaiban elmúlik. A cselekedet a gondolat gyümölcse: ha ez bölcs, az sikeres.

203

Ismerd századod kiválóságait. Nem sok van: egyetlen főnix a világon, egyetlen nagy hadvezér, tökéletes szónok és bölcs egy egész században, egy nagy király sokban. A középszerűségek számban és megbecsülésben közönségesek, a kiválóságok mindenben ritkák, mert a tökély tetőfokát követelik meg, és minél emelkedettebb a munkakör, annál nehezebb a legnagyobbat elérni. Sokan vették kölcsön Ceasartól és Sándortól a Nagy melléknevet, de hasztalan, mert tettek nélkül a szó puszta lég. Kevés Seneca volt, és a hír csak egy Apellészt ünnepelt.

204

A könnyűt tedd úgy, mintha nehéz, a nehezet, mintha könnyű volna. Amazt, hogy önbizalmad ne tegyen elbizakodottá, emezt, hogy a bizalom hiánya ne tegyen kishitűvé. Hogy valamit ne tégy meg, elég, ha olybá tekinted, mintha már megtetted volna. Evvel szemben az igyekezet a lehetetlent is lehetővé teszi. A nagy teendőket végiggondolni sem szabad, elég, hogy vannak, nehogy a nehézségek látása habozóvá tegyen.

205

Tudni kell, mikor helyénvaló a megvetés. A dolgok elérésénél jó fogás a megvetés. Ha keresünk valamit, rendesen nem találjuk, s utóbb, ha nem törődünk vele, ölünkbe hull. Minden a földön az örök dolgok árnyéka lévén, az árnyéknak avval a sajátosságával is bír, hogy menekül attól, aki űzi, és kergeti azt, aki fut előle. Amellett a megvetés a legokosabb bosszú is. A bölcsek egyetlen életelve: nem használni védekezésre tollukat, amely mély nyomot szánt, és végül inkább dicsősége lesz az ellenfélnek, mint bűnhődése vakmerőségének. Méltatlanoknak agyafúrtsága, hogy belekötnek nagy emberekbe, s így kerülő úton tesznek szert az ünnepeltetésre, ha már egyenes úton nem jutottak hozzá. Sok emberről nem is tudnánk, ha kiváló ellenfeleik nem hederítettek volna rájuk. Nincs jobb bosszú a feledésnél, mert az semmiségük porába temeti őket. Némely vakmerő úgy akarja megörökíteni nevét, hogy csóvát dob a világ és a századok csodáira. A rágalom elleni védekezés művészete nem törődni vele. Harcba szállni vele káros és a legelőnyösebb esetben is hátrányos; az ellenfél örül az ilyesminek, mert a legkisebb árnyék is foltot ejt hírünkön, ha nem homályosítja is el egészen az igazi tökéletességet.

206

Tudnunk kell, hogy mindenütt van csőcselék. Még Korinthoszban is, még a legválogatottabb családban is. Saját házában tapasztalhatja mindenki. De van al- és főcsőcselék, s emez rosszabb. Ez a különleges csőcselék a közönséges minden tulajdonságával bír, mint a törött tükör darabjai az egészével, csak még ártalmasabb. Ostobán beszél és helytelenül kritizál; nagy tanítványa a tudatlanságnak, pártfogója a butaságnak, és szövetségese a pletykának. Nem szabad törődnünk vele, mit mond, mit gondol. Fontos felismernünk, hogy megszabaduljunk tőle, mint résztől és mint egésztől, mert minden ostobaság csőcselék-tulajdonság, és a csőcselék ostobákból tevődik össze.

207

Használjuk a zablát. Álljunk gondolatban minden vak- és baleset fölött. A szenvedély rohamai az okosság csúszdái: könnyen nyakát szegheti rajtuk. A düh vagy ujjongás egy pillanatában többre jut az ember, mint a higgadtság sok órájában. Néha úgy nekilódul, hogy egy életen át attól koldul. Mások ravaszsága az okosságnak ezeket a megkísértéseit lelkünk ismeretlen birodalmába vezető felfedezőútnak használja, és hasznot húz a titkok kicsikarásának ebből a módszeréből, mely a legjobb agyat is kiszolgáltatja. Legyen az ármány ellenszere a zabla, főként gyors szükségben. Sok megfontolás kell, hogy az indulat el ne rugaszkodjék, és igazán okos legyen az, aki lovon is az.* De aki a veszélyt felismeri, óvatosan halad. Amilyen könnyűnek érez egy szót, aki odaveti, olyan jelentőséget tulajdonít neki, aki kapja és latolgatja.

208

Az ostobák halálos nyavalyája. A bölcsek többnyire eszüket elveszítve halnak meg, az ostobák ellenben torkig jó tanáccsal. Ostoba módra meghalni annyi, mint a túlságos okoskodásba halni bele. Némelyeket az öl meg, hogy eszmélnek, másokat az éltet, hogy nem eszmélnek; szóval ezek azén ostobák, mert nem halnak bele az eszmélésbe, amazok, mert belehalnak. Ostoba az, aki a túlságos okosságba hal bele; amikor némelyek mint okosak halnak meg, mások az okosság hiányából élnek. S noha sokan halnak meg mint ostobák, még mindig kevés ostoba hal meg.

209

A közkeletű ostobaságoktól csak különleges okosság szabadít meg. Bizonyos ostobaságok nagy ereje elfogadottságukban van, s bár némelyek nem adják be derekukat a különös balgaságnak, az általánostól mégsem képesek szabadulni. Ilyen általános balgaság, hogy senki sem elégedett sorsával, akármilyen jó, és senki sem elégedetlen eszével, akármilyen rossz. Mindenki a más szerencséjét irigyli, és a magáét kevesli. Továbbá: a ma élők a tegnapi dolgokat dicsérik, az itt élők az ottaniakat. Aki mindenen nevet, ugyanolyan ostoba, mint aki mindenen kesereg.

210

Tudjunk bánni az igazsággal. Az igazság veszélyes, de jóravaló ember nem tehet mást, mint hogy megmondja. Itt csak a művészet segít: a lélek ügyes orvosai azon vannak, hogy az igazságot valamiképpen megédesítsék, mert az alján levő csalódás tömény keserűség. A hozzáértés ügyes módszerhez folyamodik: egyazon igazsággal az egyik embernek hízeleg, a másikat fejbe vágja. Mondjuk el a jelenlevő emberek dolgait múlt időben: a jó felfogású ember célzásokból is ért, és ha semmi sem elég, legjobb elhallgatni. Fejedelmeket nem szabad keserű orvossággal gyógyítani, erre való a csalódás bearanyozásának művészete.

211

A mennyben csak gyönyör van, a pokolban csak siralom. A földön, a kettő között, ebből is van, abból is. Két szélsőség között élünk, s így mindkettőből részesedünk. A sors forgandó: ne várjunk csupa boldogságot, se csupa balszerencsét. A világ zérus: magában semmit sem ér, a mennyhez kapcsolva sokat. Változásait közönnyel fogadni okosság, s a bölcs nem is szereti az újságot. Életünk úgy bonyolódik, mint a színdarab, a kibontakozás a végén következik. Ügyeljünk hát a jó végre.

212

Tartogassuk a művészet utolsó fogásait. A nagy mesterek járnak el így: az okosság tanítása közben sem adják ki egészen tudásukat, így maradnak mindig felül, igazi mesterek. A művészet közléséhez művészet kell. A tanítás forrását éppúgy nem szabad kimeríteni, mint az adakozásét. Evvel őrizhető meg a tekintély és mások függősége. A szívességben és tanításban kövessük azt a jeles szabályt, hogy a csodálatot mindig táplálni, s a tökéletességet fokozni kell. Az élet és a siker egyik legfőbb törvénye: mindenből készletet tartani, kivált a legmagasabb polcokon.

213

Tudjunk ellentmondani. Kitűnő fortélya a puhatolódzásnak nem a magunk, hanem mások belerántására. A legjobb vallató szerszám az, amely az indulatokat kavarja fel. A hitetlenkedő langyosság hánytatóként hat a titkokra, és a legzárkózottabb szív kulcsát is kezünkbe adja. Az akarat és ítélőképesség kitapogatásához alapos ravaszság kell. De a burkolt célzások bölcs semmibevevése a legféltettebb titkot is előcsalogatja: észrevétlenül a száj felé nyomja, míg csak a nyelvig nem tolul, és bele nem hull a fondorlat hálójába. Az óvatos tartózkodás a másik felett minden óvatosság félredobásával bírja, s végre is kirukkol különben kifürkészhetetlenül szívébe zárt érzéseivel. A színlelt tamáskodás a kíváncsiság legfinomabb horga, hogy mindent megtudjon, amit akar. Tanulás közben is jó csel, ha a tanuló ellent mond mesterének, aki erre nagyobb hévvel fog az igazság kifejezéséhez és megokolásához; így hát a mérsékelt ellenvetés alaposabb tanításra ad alkalmat.

214

Ne csináljunk egy bolondságból kettőt. Gyakori dolog, hogy egy botlás helyrehozására még négyet követünk el. Kis illetlenséget nagyobbal kiköszörülni a hazugság egy neme, de az ostobábbik fajtából, mert hogy egy is megállhasson, sok másra van szükség. A rossz ügynél is rosszabb az érte való kiállás, és nagyobb hiba magánál a hibánál is, ha nem tudjuk leplezni. A tökéletlenség jövedelme a többi tökéletlenség kamata. Egy meggondolatlanságot a legokosabb ember is elkövethet, de kettőt már nem, s az elsőt is csak mentében, nem ültében.

215

Óvakodjunk attól, aki leplezett szándékkal jön. Körmönfont üzletemberek elterelik a vevő figyelmét, hogy aztán támadjanak akaratára, mert ha meggyőzik, le is győzik. Eltitkolják szándékukat, hogy elérjék, a második sorba tolják, hogy elsősorban érvényesítsék, ily módon biztosítva, hogy ne vegyék észre, miben sántikálnak. De a figyelem se aludjék, mikor a szándék ennyire éber, s ha ez alakoskodásból a háttérbe vonul, lépjen amaz az előtérbe, hogy keresztüllásson rajta. Az óvatosság lásson át a furfangon, és ügyeljen az ürügyre, mellyel hozzá közelednek, hogy rátérjenek az igazi ügyre. Mást kínálnak és másra pályáznak, aztán ravaszul fordítanak egyet a dolgon, és szándékuk célpontjába találnak. Tudnunk kell tehát, mit kapunk tőlük, és néha helyénvaló értésükre adni, hogy értjük őket.

216

Kifejezőkészség. Nemcsak szabatosságot, de fogalmi tisztaságot is jelent. Némelyek jól fogamzanak, de rosszul szülnek, mert világosság nélkül nem lehet napvilágra hozni a lélek gyermekeit, a fogalmakat és elhatározásokat. Egyesek fogékonyságukban azokra az edényekre emlékeztetnek, amelyek sokat magukba fogadnak, de keveset adnak vissza; mások ellenben még többet mondanak, mint bennük van. Ami az akaratnak az elhatározás, az a kifejezésmód az értelemnek: mindkettő nagy kiválóság. A világos elméknek sikerük van, a zavarosakat azért tisztelik, mert nem értik, s néha helyénvaló is a homályos beszéd, hogy közönségesek ne legyünk. De hogyan fogjon fel a hallgató valamit, aminek az elmondó fejében sincs fogalmi megfelelője?

217

Ne szeress és ne gyűlölj mindörökre. Barátaidban úgy bízzál meg, mint leendő legrosszabb ellenségeidben. Mivel a valóságban számos ilyen eset van, számoljon vele az óvatosság. A barátság katonaszökevényeinek ne adjunk fegyvert, hogy idővel ellenünk ne fordítsák. Viszont ellenségünknek hagyjunk mindig nyitva egy ajtót a békülésre, legalább a nemeslelkűségét, mert ez a legbiztosabb. Előfordul, hogy az egykori bosszúból utóbb lelkifurdalás lesz, és a gonosztettén érzett öröm bánatává válik elkövetőjének.

218

Ne cselekedjünk önfejűségből, csak belátásból. Minden önfejűség üresfejűség, a szenvedély szülötte, amely sohasem volt jó tanácsadó. Vannak, akik mindenből háborúságot csinálnak. A társas érintkezésnek ezek a banditái azt szeretnék, ha minden tettük győzelem lenne. Békésen nem is képesek cselekedni. Ezek, ha uralkodnak és parancsolnak, ártalmasak, mert a kormányból pártkormányt csinálnak, és azokból, akiket gyermekeikké kellene tenniük, ellenségeket. Mindent csellel akarnak előkészíteni és mesterkedés árán elérni. De ha a többiek rájönnek képtelen természetükre, mindenki ellenük fordul, és megakadályozza hóbortjaik megvalósítását, úgyhogy semmit sem érnek el, csak megtelnek bosszúsággal, és mindenki csak bánatot okoz nekik. Az ilyenek ítélőképessége meghibbant, és sokszor szívük is romlott. Az efféle szörnyetegekkel szemben akkor viselkedünk helyesen, ha a világ másik végére futunk előlük, mert könnyebb elviselni a vademberek műveletlenségét, mint az ő féktelenségüket.

219

Ne tartsanak agyafúrtnak, bár ravaszság nélkül nem lehet megélni. Inkább tartsanak óvatosnak, mint kétszínűnek. Az egyszerűség mindenkinek tetszik, de nem mindenki él vele. Az őszinteség ne fajuljon együgyűséggé, sem az okosság agyafúrtsággá. Inkább tiszteljenek bölcsességünkért, mint rettegjenek számító voltunkért. Az őszinte embereket szeretik, de rászedik. Legnagyobb művészetünk abban álljon, hogy elrejtjük, ami rászedésnek látszhatna. Az aranykorban a tisztalelkűség virágzott, most, a vaskorban a sandalelkűség. Akiről azt tartják, hogy mindig tudja, mit tegyen, tisztelt és megbízható ember hírében áll; a képmutatónak viszont rossz híre van, és mindenki szemében gyanús.

220

Ha oroszlánbőrt nem ölthetünk, bújjunk rókabőrbe. Az időnek engedni annyi, mint legyőzni. Aki szándékát keresztülviszi, sohasem veszti el tekintélyét. A hiányzó erőt pótoljuk ravaszsággal. Két út közül egyik célra vezet: vagy a bátorság országútja, vagy a ravaszság dűlője. A furfang többet elér az erőszaknál, és a bölcsek többször legyőzték már a bátorságot, mint megfordítva. Ha valamit nem tudunk elérni, folyamodjunk a megvetéshez.

221

Ne kapjunk az alkalmon, hogy magunkat vagy másokat bonyodalmakba rántsunk. Némelyek folyton vétenek az illem ellen, akár a maguk, akár a más személyében, de mindig balgaságból; amilyen könnyű velük találkozni, olyan bizonyos, hogy kellemetlen lesz az elválás. Száz bosszúság egy napon kevés nekik, semmi sincs ínyükre, mindenbe és mindenbe belekötnek. Ítélőképességük bal lábbal kelt fel, ezért találnak mindenen kivetnivalót. Az okosság legrosszabb kísértői azonban mégis azok, akik semmit sem csinálnak jól, és mindenről rosszat mondanak. Mert az illetlenség népes birodalmában szeri-száma nincs a szörnyetegeknek.

222

A tartózkodás okosság jele. A nyelv ragadozó: ha egyszer elszabadult, nehéz újra láncra verni. Ütőere a léleknek, s a hozzáértők belőle következtetnek az érzületre, mert a figyelmes kiérzi belőle a szív dobogását. A baj az, hogy éppen az fékezi magát a legkevésbé, akinek leginkább kellene. A bölcs kerüli a kellemetlenségeket és bonyodalmakat, s megmutatja, mennyire ura magának. Elővigyázatosan halad, a méltányosságban Janus, az éleslátásban Argus. Momusnak nem annyira a szem kellett volna a kézen, mint az ablaknyílás a mellen.*

223

Ne legyünk módfelett egyéniek, sem tetszelgésből, sem gondatlanságból. Némelyeknek kirívó egyéni tulajdonságaik vannak, mégis eszelősök módjára cselekszenek. Mindez inkább hiba, mint megkülönböztető vonás, s ahogyan egyesek arcuk valamilyen különös rútságával tűnnek ki, ezek valamilyen viselkedésbeli szertelenséggel. Az ilyen egyéni jelleg csak visszatetsző különlegesség jele, mely hol nevetésre, hol bosszankodásra indít.

224

Ne fogjunk meg semmit visszájáról, akárhogyan jön is. Mindennek a világon van színe és visszája. A legjobb és legkedvezőbb dolog is, ha élén fogjuk meg, sebet ejt, viszont a legszúrósabb is védelemre használható, ha nyelét kapjuk el. Sok minden elszomorítja az embert, aminek pedig, előnyeit tekintve, örülhetnénk. Az ügyesség abban áll, hogy találjuk meg a dolog kellemes oldalát. Ugyanaz a dolog más színben tűnik fel, ha más világításban vesszük szemügyre. Igyekezzünk tehát a legkedvezőbb világításban nézni, nem tévesztve össze a jót a rosszal. Ez okozza, hogy némelyek mindenből örömet, mások mindenből keserűséget merítenek. Nagy segítség a sors visszásságai ellen, ha ezt tudjuk, s jeles életszabály minden időben és minden rendű embereknek.

225

Ismerjük főbenjáró hibánkat. Nincs a világon, akiben ne ellensúlyozná valami rossz a fényes tulajdonságokat, s ha a hajlam is támogatja, zsarnoki módon eluralkodhat rajta. Kezdjük meg ellene a harcot avval, hogy csatasorba állítjuk a figyelmet, és első haditettünk az legyen, hogy nyilvánvalóvá tesszük, mert ha már ismerjük, hamar le is győzzük. Kivált ha érdekelt létünkre ugyanolyan pontosan látjuk, mint a kívülállók. Aki ura akar lenni magának, felülről nézze magát. És ha legfőbb tökéletlenségünkön erőt vettünk, a többivel már hamar végzünk.

226

Igyekezzünk mást lekötelezni. Legtöbben nem aszerint beszélnek és cselekszenek amik, hanem aszerint, ahogyan lekötelezték őket. A rossz elhihetéséhez akármi elég, mert a rosszat még akkor is elhiszik, ha éppenséggel hihetetlen. De ami a legtöbb és legjobb számunkra, a más becsülésétől függ. Némelyek beérik avval, hogy az ő oldalukon van az igazság. Holott ez nem elég, igyekvésünkkel kell hozzájárulnunk. Mások lekötelezése néha fölöttébb kevésbe kerül, de sokat ér. Szavakkal tetteket vásárolhatunk. Nincs olyan silány holmi a világ nagy háztartásában, hogy évenként legalább egyszer ne lenne szükség rá, s akkor, akármilyen keveset ér, nagyon hiányzik. Mindenki hajlamai szerint beszél a tárgyról.

227

Ne engedjünk az első benyomásnak. Némelyek úgy kapnak az első híren, hogy valósággal összeházasodnak vele, s minden ezutáni már csak ágyasuk. Mivel pedig a hazugság mindig elsőnek jön, az igazságnak nem marad hely. Nem szabad, hogy az első tárgy birtokába vegye akaratunkat, és az első beszámoló agyunkat. Ez szellemi rövidlátás. Sokan olyanok, mint az új korsó: nyomban átveszi az első folyadék szagát, akár jó, akár rossz. Ha ez a rövidlátás ismertté válik, káros, mert utat nyit a kaján mesterkedésnek: a rosszindulatúak sietnek a hiszékenységét saját színükre festeni. Mindig maradjon mód az ellenőrzésre. Nagy Sándor mindig tartsa fenn fél fülét a másik félnek. Hagyjunk mindig helyet a második és harmadik beszámolónak. Aki minden benyomásnak enged, gyönge szellem, és hamar prédájává válik indulatainak.

228

Ne légy rossznyelvű. Még kevésbé legyen olyan híred, mert a hitelrontónak hitele is rossz. Ne légy a más rovására szellemes, mert ez inkább ellenszenves, mint nehéz. Mindenki rád fog támadni és téged szól meg, mivel pedig te egyedül vagy, és azok sokan, előbb győznek le téged, mint te meggyőzöd őket. A rosszban nemcsak kedvünk ne teljék: beszélnünk sem szabad róla. A rágalmazót mindig gyűlölni fogják, s ha néha szóba áll vele főrangú személy, az is inkább kajánságát élvezi, mint eszét becsüli. S aki rosszat mond másról, még rosszabbakat fog hallani magáról.

229

Osszuk be életünket okosan. Nem ahogyan az alkalmak adódnak, hanem előrelátó és válogató módon. Pihenők nélkül gyötrelmes az élet, mint a hosszú vándorút fogadók nélkül; kellemessé a tudós változatosság teszi. Fordítsuk a szép élet első szakát a halottakkal folytatott beszélgetésre: azért születtünk, hogy mást és magunkat megismerjük, s a hű könyvek tesznek bennünket valakivé. Az út második szakaszát töltsük az élőkkel, lássunk és vegyünk számba minden jót, ami a világon van: nem minden jó található fel egy országban; a Mindenható sokfelé osztotta el adományait, s némelyikkel a legcsúnyább földet gazdagította. Az út harmadik harmadában legyünk egészen a magunké, mert a végső boldogság a bölcselkedés.

230

Nyissuk ki szemünket idejében. Nem mindenkinek van nyitva a szeme, aki lát, és aki néz, még nem mind lát. Későn ráeszmélni a dolgokra nem javunkra szolgál, hanem bánatunkra. Némelyek akkor kezdenek látni, mikor már nincs mit, mert minden jószáguk semmivé lett, mielőtt ők maguk valakivé lettek volna. Nehéz észt adni annak, akinek nincs akarata, még nehezebb akaratot adni annak, akinek esze nincs. A körülöttük levők úgy játszanak velük, mint a vakokkal, mások nevetségére; fülük hallani süket, hát szemüket sem nyitják fel, hogy lássanak vele. Mégis mindig akad, aki tápot ad érzéketlenségüknek, mert létezése azon alapul, hogy ők ne legyenek. Megsínyli a jószág, ha gazdájának nincs szeme: sohasem hízik meg.

231

Ne mutassunk meg félig kész dolgokat. Élvezzük őket befejezetten. Minden kezdet kialakulatlan, és a formátlanság képe marad utána. Az előbb látott tökéletlenség emléke elrontja a bevégzett mű élvezetét is. A nagy alkotás egy csapásra való élvezete eltereli ugyan figyelmünket a részletekről, de egyedül felel meg a jó ízlésnek. A dolgok, mielőtt valamivé lesznek, semmik, s amikor lenni kezdenek, még nagyon a semmiség állapotában vannak. A legízletesebb étel, ha elkészítés közben látjuk, inkább undort kelt, mint étvágyat. Ügyeljen hát minden igaz mester, hogy művét ne lássák embrionális állapotban; tanulja meg a természettől, hogy csak akkor hozza napvilágra, mikor már megtekinthető.

232

Legyen bennünk valami az üzletemberből. Ne csak mindig elmélkedjünk, cselekedjünk is. A nagyon bölcseket könnyű rászedni, mert ismerik ugyan, ami rendkívüli, de nem tudnak az élet közönséges dolgairól, pedig ez szükségesebb. A fennkölt dolgok szemléletétől nem látják a mindennaposakat, és mivel éppen azt nem tudják, amit elsősorban kellene tudniuk, s amit mindenki hajszálpontosan ismer, a felületes tömeg vagy megcsodálja őket, vagy tudatlannak kiáltja ki. Ezért intézze a bölcs úgy, hogy legyen benne valami az üzletemberből, éppen csak annyi, hogy ne szedjék rá, de még inkább, hogy ki ne nevessék. Legyen cselekvő ember, mert ez ugyan nem a legmagasabb rendű, de a legszükségesebb az életben. Mit ér a tudás, ha nem gyakorlati? Az élni tudás manapság az igazi tudás.

233

Ne vétsük el mások ízlését, különben élvezet helyett bosszúságot okozunk nekik. Némelyek szívességet szeretnének tenni, de csak visszatetszést keltenek, mert félreismerik mások érzületét. Némely mű egyesek szemében hízelgés, másokéban sértés, és sok vélt szolgálat bizonyult már megbántásnak. Némelykor több fáradságba kerül valakit elkeseríteni, mint megörvendeztetni: ilyenkor célt téveszt a hála és az adomány, mert mi is eltévesztettük a tetszéshez vezető utat. Akinek hajlamait nem ismerjük, nehezen fogjuk kielégíteni. Így esik meg, hogy valaki dicsérni akar, és gáncsol, jól megérdemelt büntetésül. Mások azt hiszik, hogy ékesszólásukkal szórakoztatnak, miközben agyonuntatnak fecsegésükkel.

234

Ne bízzuk jóhírünket senkire, ha zálogul nem adja ide az övét. Intézzük úgy, hogy a hallgatás mindkét félnek előnye, a közlés pedig hátránya legyen. Becsületbeli kérdésekben mindig törekedjünk társas viszonyra, úgy, hogy mindenki a maga becsülete érdekében vigyázzon a másikéra. De rá ne bízzuk senkire, s ha egyszer mégis megtesszük, intézzük ügyesen úgy, hogy az okosság helyét az óvatosság foglalhassa el. Legyen a kockázat közös, és az ügy kölcsönös, hogy ne váljék tanúvá az, aki részes társnak érzi magát.

235

Tudj kérni. Nincs ennél nehezebb némelyeknek, de könnyebb másoknak. Vannak, akik képtelenek nemet mondani: az ilyeneknél nincs szükség feszítővasra. Másoknak pedig első szavuk mindig az, hogy "nem": ezeknél ügyességre van szükség. A kellő idő azonban ezeknél is, azoknál is fontos. Várjuk ki a testi vagy lelki lakoma utáni kellemes hangulatot, mikor a megfontolt óvatosság nem vág elébe a kérni akaró ravaszságának. Az örömnapok a kegy napjai is, mert a kegy belülről árad. Ne jöjjünk olyankor, mikor emberünk másnak már nemet mondott, mert ilyenkor nem riad vissza még egy elutasítástól. Akit szomorúság ért, annál nincs keresnivalónk. Előre lekötelezni valakit: olyan csere, amelyben a hitványság nem fizeti meg tartozását.

236

Tegyük előzetes tartozássá, amit utólagos jutalomnak szántak. Nagy politikusok fortélya a később kiérdemlendő szívesség: lekötelezni szerető emberre vall. Az így előlegezett kegynek két nagy előnye van: a gyors adás jobban lekötelezi az elfogadót, és ugyanaz az adomány, mely később tartozás volna, most zálog. Ravasz módja a kötelezettségek átalakításának, mert amit a lekötelező jutalomnak szánt, most ellenszolgáltatásként hárul a lekötelezettre. Ilyesmi azonban csak tartozásaikat ismerő emberekről tételezhető fel, mert a hitványaknak az előlegezett tiszteletdíj sarkantyú helyett zabola volna.

237

Nagyurak titkait ne osszuk meg. Azt hisszük, egy tálból cseresznyézünk velük, pedig csak a magja jut ránk. Sokan rajtavesztettek már a bizalmasságon. Ezek olyanok, mint a kenyérből készült kanál: végül szintén megeszik. Főrangú emberektől nem kegy a közlés, hanem belső kényszer. Sokan eltörik a tükröt, mert rútságukat tárja eléjük: nem szeretjük látni, aki látott bennünket, és nem látjuk szívesen azt, aki rosszat látott nálunk. Senki ne legyen túlságosan lekötelezettünk, legkevésbé a hatalmas; vagy inkább kössék hozzánk a mi jó szolgálataink, mint az ő kegye. Elsősorban veszélyesek a bizalmas baráti közlések. Aki titkát mással közölte, rabszolgájává tette magát. Fejedelmek számára ez olyan kényszerhelyzet, amely nem tarthat soká. Azon vannak, hogy elvesztett szabadságukat visszaszerezzék, s ennek érdekében mindenen keresztülgázolnak, az igazságon is. Szóval: titkokat ne hallgassunk meg és ne mondjunk el.

238

Tudnunk kell, mi nincs meg bennünk. Sokan nagy valakik volnának, ha nem hiányoznék belőlük valami, ami nélkül sohasem érik el a tökéletesség csúcsát. Némelyeken meglátszik, hogy sok lehetne belőlük, ha egy kicsiségből többjük volna. Például hiányzik belőlük a komolyság, s ez semmivé teszi kiválóságaikat. Másokban nincs meg a nyájas természet, melyeknek hiányát környezetük hamar észreveszi, főként magas állású személyeknél. Egyesektől több tetterőt várnánk, másoktól több mérsékletet. Mindezeken a bajokon, ha rájuk eszmélünk, könnyen segíthetünk, mert az igyekezet második természetté teheti a szokást.

239

Ne legyünk borotvaeszűek. Legyünk inkább csak okosak. A kelleténél több tudás éle kicsorbul, és az agyafúrt pórul jár. Biztosabb a kipróbált igazság. Jó az ész, de nem a szószátyárság. A sok beszéd már-már civódás. Többet ér a jó és alapos fej, amely nem gondolkodik tovább a szükségesnél.

240

Tudjuk hasznát venni a butaságnak. A legnagyobb bölcs is él néha evvel a fortéllyal, és vannak alkalmak, mikor a legnagyobb okosság abban áll, hogy úgy teszünk, mintha semmit sem tudnánk. Ne legyünk tudatlanok, de színleljük a tudatlanságot. Ostobák közt éppoly céltalan bölcsnek lenni, mint őrültek között józannak. Beszéljünk mindenkivel a maga nyelvén. Nem az a balga, aki balgaságot tettet, hanem aki abban szenved. Az igazi ostobaság a céltalan, nem a céltudatos, mert idáig megy az ügyesség. Az egyetlen módszer, hogy megkedveltessük magunkat, ha a legegyügyűbb állat bőrét öltjük fel.