Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Baltasar Gracián Az életbölcsesség kézikönyve

2010.09.08

 

Baltasar Gracián

Az életbölcsesség kézikönyve

[Oráculo manual]

Fordította Gáspár Endre

A fordítást az eredetivel egybevetette Csuday Csaba

1

Minden a netovábbig fejlődött már, s az ember is a végsőkig tökéletesedett. Hét ókori bölcsből nem telnék ma ki egy, s egyetlen ember több figyelmet érdemel napjainkban, mint valaha egy egész nép.

2

Jellem és szellem. A ragyogó képességek két tengelye. Egyik a másik nélkül fél boldogság. Nem elég az értelem, lelki jelesség is kell. Ostobák szerencsétlensége, hogy rosszul választják meg állapotukat, hivatásukat, munkájukat, lakóhelyüket, barátaikat.

3

Ne tudják, mi a célunk. Az újdonság keltette ámulat a siker fokmérője. Nyílt kártyákkal játszani nem üdvös, nem is ízléses. Aki nem nyilvánítja ki rögtön szándékát, várakozást kelt, főként ahol a magas tisztség biztosítja az általános érdeklődést, titokzatosságba burkolódzik, s már kifürkészhetetlenségével tiszteletet ébreszt. Még a közlékenységben se menjünk el a bizalmasságig, aminthogy a társas érintkezésben se tárjuk ki mindenkinek bensőnket. Óvatos hallgatás az okosság szentélye. A bejelentett elhatározást nem méltányolják, sőt mert módjukban áll megróják, s ha balul üt ki, kétszeres baj. Kövessük hát az isteni módszert: keltsünk várakozást és nyugtalanságot.

4

Tudás és bátorság a nagyság két összetevője. Halhatatlanok lévén, halhatatlanná tesznek. Annyit érünk, amennyit tudunk, s a bölcs mindenre képes. Ismeretek híján úttalan a világ. Hozzáértés és erő: szem és kéz. Bátorság nélkül meddő a tudomány.

5

Tarts másokat függőségben. A bálványt nem aranyozója teszi azzá, hanem bálványozója. Okos ember többre tartja, ha rászorulnak, mint ha hálásak neki. Reményt szítani finom, hálát elvárni pórias dolog, mert amilyen hosszú emlékezetű az, olyan feledékeny emez. A függésből több a haszon, mint a hálálkodásból. A kielégült hamar hátat fordít a forrásnak, s a kifacsart narancs aranyból sárba hull. Ha oda a függés, oda a megértés és vele a becsülés. Tanítson meg a tapasztalat elsősorban arra, hogy tartsuk ébren a várakozást, de ne elégítsük ki, s még koronás urunk is minduntalan ránk szoruljon. Azért nem szabad abba a túlzásba esnünk, hogy hallgatásunkkal elősegítsük más tévedését, vagy saját előnyünkért helyrehozhatatlan kárt okozzunk neki.

6

Legyünk, amivé lehetünk. Senki sem születik készen; az ember napról napra tökéletesedik személyében és hivatásában, míg teljességéhez, képességei és kiválóságai tetőfokára eljut. Az ilyen ember ízlése emelkedettségéről, szelleme tisztultságáról, ítélete érettségéről, akarata józanságáról ismerhető fel. Sokan sohasem érik el a csúcsot, mindig hiányzik belőlük valami. Mások késve lesznek azzá, amik. A szavaiban bölcs, tetteiben eszes, kiteljesült férfit nemcsak befogadják, szívesen is látják az okosok bizalmas körében.

7

Óvakodjunk feljebbvalónkon túltenni. Minden győzelem gyűlöletes, a gazdánkon aratott meg éppen vagy ostoba, vagy veszélyes. A fölény mindig ellenszenves, hát még ha fensőbbség issza meg a levét. Óvatos ember leplezi közönséges képességeit, ahogyan szépségét is hanyag külső mögé rejti. Akad, aki elismeri más nagyobb szerencséjét vagy kiválóbb jellemét, de szellemi elsőbbségét soha, legkevésbé, ha főrangú személy. Mert a szellem a tulajdonságok királya, s így minden megsértése felségsértés. A fejedelmek abban akarnak fők lenni, ami a legfőbb. Ínyükre van, ha segítik, de nem szeretik, ha túlszárnyalják őket. A tanács itt inkább tűnjön fel az emlékezet felfrissítésének, mint kívülről hozott világosságnak. Jól megtanítanak erre a fortélyra a csillagok: a Nap e gyermekei fényesek, mégsem vetélkednek soha a napvilággal.

8

A szenvtelenség igazi lelki nagyság jele. Ez az egy magasabbrendűség megszabadít alantas külső befolyásoktól. Nincs nagyobb dolog, mint önmagunkon, indulatainkon uralkodni: így jutunk el az akarat diadalához. S ha már úrrá lesz rajtunk magunkon a szenvedély, legalább hivatalunkig ne merészkedjék, annál kevésbé, minél nagyobb az. Ez az úri elv sok bosszúságtól megóv, és megrövidíti a tekintélyhez vivő utat.

9

Cáfolj rá nemzeti fogyatékosságaidra. A víz felveszi jó és rossz tulajdonságait a rétegeknek, melyeken átszűrődik, s az ember a földét, ahol születik. Egyesek többet köszönhetnek hazájuknak másoknál, mert szerencsésebb helyen ringott bölcsőjük. Nincs nemzet, amelynek, akármilyen művelt, ne volna valamely eredendő hibája, a szomszéd népek pedig akár óvatosságból, akár a maguk vigasztalására sietnek kicsúfolni. Az ilyen nemzeti fogyatkozásokat leküzdeni vagy legalább leplezni tiszteletre méltó ügyesség. Szert teszünk vele arra a kitüntető véleményre, hogy kivételek vagyunk, mert a váratlan mindig becsesebb. A származásból, a társadalmi helyzetből, a hivatásból és a korból is erednek hibák, melyek, ha mind felhalmozódnak egy személyben, és az óvatosság nem tartja féken őket, elviselhetetlen szörnyet adnak.

10

Szerencse és hírnév. Amilyen állhatatlan az egyik, olyan szilárd a másik. Az első az életre szól, a második azutánra; amaz az irigység, emez a felejtés ellenszere. A szerencsét óhajtjuk, olykor elő is segítjük, a hírt kiérdemeljük. A hírnév vágya a kiválóságból ered: Fáma az óriások húga volt, és ma is az: a végleteket, az utálat és tetszés szörnyeit vagy csodáit kedveli.

11

Társalkodj avval, akitől tanulhatsz. A baráti érintkezés a tanultság iskolája legyen, s a beszélgetés művelt oktatás; legyenek barátaid a mestereid, és a hasznos okulás váltakozzon a kellemes társalgással. Az okosok társaságában felváltva élvezzük a sikert, melyet szavaink keltenek, s az okulást, melyet a hallottakból merítünk. Mindenkit önérdeke vonz másokhoz, de ez itt magasabb rendű. Eszes ember forgolódjon a kiválóságok körül, akiknek háza inkább a nagyság színpada, mint a hiúság hajléka; ezek amellett, hogy példájukkal és modorukkal minden nagyság orákulumai, a jó ízlés és előkelő bölcsesség magas iskolájává avatják hódoló környezetüket.

12

Természet és művészet, anyag és mű. Külső segítség nélkül nincs szépség, és minden tökély eldurvul, ha az iskolázottság nem emeli, mert csak ez javítja a rosszat és tökéletesíti a jót. A természet egy szép napon rendszerint cserbenhagy bennünket, fogódzkodjunk hát inkább a művészetbe. Nélküle sekélyes marad a legszebb természetes hajlam, ám a kultúra nélküli képesség csak fél képesség. Mesterséges továbbképzés nélkül mindenki bárdolatlannak hat, és a tökély minden fajtájában pallérozásra szorul.

13

Járjunk el hol második, hol első szándékunk szerint. Az emberi élet az emberi gonoszság ellen viselt háború, s az okos a szándékokkal taktikázik. Sohasem azt teszi, amit várnak tőle, csak ámít avval, amit előre jelez. Ügyes cselvágás után nem várt helyen sújt le igazán, ily módon tévesztve meg ellenfelét. Szándékot színlel, hogy elterelje a figyelmet, s hirtelen valami egészen mást tesz: meglepetéssel győz. De az éles elme megelőzi figyelmével és óvatosan kikémleli; mindig az ellenkezőjét gyanítja, mint amit el akarnak vele hitetni, és nyomban átlát minden színlelt szándékon; az első szándékra nem hederít, hanem várja a másodikat, sőt a harmadikat. Az így leplezett turpisság erre még ravaszabbá válik, s most már magával az igazsággal próbál csalni: játékot változtat, hogy cselt változtasson, és azt színleli, hogy nem színlel, a teljes őszinteségre alapítva furfangját. De a megfigyelő okossága ezen a ravaszságon is átlát; bevilágít a fénynek kendőzött homályba, és felismeri az ártatlanság mögé rejtőző még alattomosabb szándékot. Így győzi le Phyton csele Apolló átható sugarait.*

14

Tények és mikéntjük. Nem elég a lényeg, a körülmények is fontosak. A rossz mód, ahogyan valamit teszünk, mindent elront, még a jogost és igazat is. A jó viszont mindent pótol, megaranyozza a nemet, megédesíti a valót, még az öregséget is megfiatalítja. Nagy úr a miként, és a hogyan szíveket oroz. A szép magatartás az élet dísze; a tetszetős fogalmazás pompásan átsegít a dolgokon.

15

Tegyünk szert segítő elmékre. Jó a hatalmasoknak, hogy jeles szellemekkel vehetik körül magukat, akik a tudatlanság minden csávájából kihúzzák őket, és helyettük küzdenek meg a nehézségekkel. Az az igazán nagy, akinek bölcsek szolgálnak, s csak a Tigranészek alantas ízlése törekszik ehelyett arra, hogy meghódolt királyok legyenek lakájai.* Az uralkodás egy neme az élet legjavában, ha ügyességünkkel azt tesszük szolgánkká, akit a természet fölénk rendelt. Rengeteg tudnivaló van, az élet rövid, s aki nem tud, nem is él. Ezért kiváló ügyesség fáradság nélkül tanulni sokaktól sokat, és mindenki által gyarapodni tudásban. Ily módon sokakért szólsz a gyülekezetben, mert szádból szól minden bölcs, aki ellátott tanáccsal, s így mások verejtéke árán kerülsz lángész hírébe. Amazok üggyel-bajjal szedik össze az ismereteket, te már velejét kapod tőlük a tudásnak. Ha pedig nem áll módodban, hogy szolgád legyen a bölcs, légy azon, hogy ismerősöd legyen.

16

Tudás és nemes szándék. Ez a kettő hozza meg a sikert. A rosszakarattal párosuló észbeli tehetség mindig torz és visszataszító. A gonosz szándék minden tökély mérge, s ha tudás támogatja, csak furfangosabban ártalmas. Boldogtalan az a kiválóság, mely alantas célokat szolgál. Okosság nélkül kétszeres dőreség a tudomány.

17

Váltogasd cselekvésed módját. Ne járj el mindig egyformán, hogy kijátszd mások, főként ellenfeleid éberségét. Ne cselekedj mindig első szándékod szerint, mert rájönnek egyformaságára, és megelőzik, sőt meghiúsítják tetteidet. Az egyenes vonalban szálló madarat könnyű eltalálni, az ide-oda csapongót nehéz. Második szándékodat se kövesd mindig, mert másodszorra már átlátnak a szitán. A rosszindulat lesben áll, rászedéséhez nagy ravaszság kell. A hamiskártyás sohasem játssza ki azt a lapot, amelyet ellenfele vár vagy óhajt.

18

Szorgalom és tehetség. Nincs kiválóság e kettő nélkül, igazi jelesség pedig csak ott van, ahol találkoznak. A középszerűség is többet elér szorgalommal, mint a felsőbbrendűség anélkül. A jó hírt munkával kell megvásárolni; ami kevésbe kerül, keveset is ér. Vannak, akik előkelő pozíciókban is híjával maradtak a szorgalomnak, mert az alkat ritkán hazudtolja meg magát. Aki nem akar kiválni alantas állásában, inkább középszerű a nagyban, annak mentsége lehet a lelki nemesség; de aki kiváló lehetne, s beéri avval, hogy középszerű, azt semmi sem menti. Egyszóval: természet és művészet, s a kettőre a szorgalom teszi rá a koronát.

19

Ne lépjünk fel úgy, hogy kelleténél többet várjanak tőlünk. Szokott kudarca a nagyon feldicsértnek, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményt. A valóság sohasem ér fel az elképzeléssel, mert könnyű gondolatban magunkra ruházni minden tökélyt, de nehéz elérni. A képzelet a vággyal társul, és mindig többet tesz fel a dolgokról a valóságnál. Bármilyen nagyok a kiváló tulajdonságok, a képzetükkel nem versenyezhetnek, s mivel a túlajzott várakozást megcsalják, inkább kiábrándulást keltenek, mint csodálatot. A remény nagy meghamisítója az igazságnak. Az okosság segítsen a bajon, és intézze úgy, hogy az élvezet nagyobb legyen az óhajnál. Némi előlegezett hitel alkalmas a kíváncsiság felkeltésére, de nem kötelez semmire. Jobban jársz, ha a valóság túlszárnyalja az elképzelést, és több, mint hitték. Ez a szabály a rosszra nem érvényes, mert ennek a túlzás csak javára szolgál, öröm, ha valótlannak bizonyul, és még tűrhetőnek is tűnik fel, amitől mint a gonoszság netovábbjától féltek.

20

A korára talált ember. Az igazán kitűnőek koruktól függenek. Nem mindenki él abban a korban, melyet megérdemel, és sokan, ha abban élnek is, nem tudnak vele élni. Van, aki szebb századot érdemelne, mert nem mindig diadalmaskodik a jó: mindennek megvan a maga ideje, még a kiválóságok is a divatnak alávetvék. A bölcsességnek azonban előnye, hogy örök, és ha ez a század nem az övé, sok más az lesz.

21

A szerencse is művészet. Szabályai is vannak, mert a bölcs számára nem minden véletlen, hanem hozzáértéssel irányítható. Némelyek beérik avval, hogy jó képpel odaállnak a szerencse ajtaja elé, és várják, hogy megnyíljon. Mások ügyesebben közelébb lépnek, és az okos merészséget hívják segítségül, hogy a rátermettség és bátorság szárnyán elérjenek a szerencséhez, és hathatósan magukhoz édesgessék. A filozófus szemével nézve azonban az erényen és óvatosságon kívül nincs más módszer, mert a szerencse és a balszerencse csak okosság vagy oktalanság kérdése.

22

Tetszetős ismeretek. Az okosok fegyverzete a pallérozott, ízléses tanultság, a napi kérdésekben való inkább tudós, mint közkeletű jártasság. Derekas készletük van elmés mondásokból és választékos tettekből, melyekkel alkalomadtán élni is tudnak, mert olykor többet ér a tréfás formában, mint akár a legkomolyabb fölénnyel adott tanács. A társaságbeli tudással többre mennek egyesek, mint mások mind a hét művészettel, akármilyen szabadok.*

23

Ne legyen fogyatékosságunk. Ez a tökély előfeltétele. Kevesen vannak akár erkölcsi, akár testi hiba nélkül, s többen még dédelgetik is könnyen orvosolható hibáikat. Mások okossága sajnálkozva látja, ha néha a legfényesebb tulajdonságok együttesébe belekeveredik egy apró folt. Egyetlen felhő elég, hogy elsötétítse a napot. A tekintélynek ezeken a szeplőin kap, sőt kapva kap a rosszindulat. Az ügyesség netovábbja volna jelességekké változtatni ezeket. Így font Caesar babért természetes fogyatékossága köré.*

24

Mérsékeljük fantáziánkat. Hol tartsuk féken, hol engedjük szabadjára, mert egész boldogságunk tőle függ. Még az okosságot is szabályozza. De zsarnokságra hajlik, és nem éri be a szemlélődéssel, hanem cselekszik, hatalmába keríti az egész életet, és szeszélye szerint hol élvezetessé, hol terhessé teszi. Békétlenné vagy elégedetté tesz önmagunkkal, némelyeknek folytonos szenvedést tár elébe, és házi hóhérjává válik a balgáknak; másoknak boldogságot és jó szerencsét mutogat vidám kábulatban. Mindenre képes, ha józan önfegyelem nem zabolázza.

25

Ne csak szóból értsünk. Valaha a művészet teteje volt jól okoskodni. Ma már ez sem elég, ki kell találni a dolgokat, főként ahol csalódást kell eloszlatni. Nem lehet értelmes, aki nem ért meg mást. Vannak jövendőmondói a szíveknek s hiúzai a szándékoknak. A legfontosabb igazságok mindig félszavakból derülnek ki. Fogja fel az okos egész jelentőségükben: ha kedvezőek, rántsa vissza a hiszékenység gyeplőit, ha rosszak, eressze meg.

26

Találd meg mindenki hüvelykszorítóját. Ez a művészet mozgatja mások akaratát. Inkább ügyesség, mint elhatározás dolga: tudnod kell, hogyan férkőzz mindenkihez. Nincs akarat különleges hajlam nélkül, s ez a hajlam az ízlés sokféleségéhez képest más és más. Mindenki bálványimádó: az egyik ember bálványa a megbecsülés, a másiké az érdek, a legtöbbé az élvezet. A fortély abban áll, hogy megismerjük ezeket a bálványokat, és tudjuk, mivel hozhatjuk hathatósan mozgásba őket; ez annyi, mint az idegen akarat kulcsát kezünkbe kapni. Vissza kell mennünk az első rugóig, mely nem mindig a legmagasabb rendű, sőt gyakran a legalacsonyabb, mert a világon több a kusza, mint a fegyelmezett lélek. Készítsük elő érzésben, találjuk meg a kellő szót, aztán támadjunk rá kedvelt szenvedélyével, és bizonyos, hogy szabad akaratának befellegzett.

27

Tartsd többre a jót a soknál. A tökéletesség nem a mennyiségben van, hanem a minőségben. Ami igazán jó, mindig kevés és ritka; a gyakoriság értéktelenné teszi a dolgokat. Az emberek közt is rendesen az óriások a valódi törpék. Némelyek vastagságuk szerint becsülik a könyveket, mintha inkább a kar, mint az elme edzésére íródnának. A külső nagyság magában sohasem ad többet középszerűségnél, s a mindentudók nyavalyája, hogy mindenben jártasak akarván lenni, semmiben sem azok. A bensőségesből fakad a kiválóság, s ha tárgya fennkölt, a hősiesség.

28

Semmiben sem légy közönséges. Ízlésben: oh, milyen bölcs volt az, akit bántott, hogy beszéde ínyére van a sokaságnak!* A köznép tapsa nem elégíti ki az okost. Vannak kaméleonjai a népszerűségnek, akiknek nem Apollo édes fuvallatában telik kedvük, hanem a tömeg morajában. Felfogásban sem: ne örülj a csőcselék csodálatának, mert nem megy túl a szájtátáson. Az általános ostobaság ámul, míg az egyéni okosság rájön a csalásra.

29

Legyünk tisztességesek. Álljunk mindig az igazság pártján, olyan elszánt kitartással, hogy sem tömegszenvedély, sem zsarnoki erőszak ne kényszerítsen soha átlépnünk az igazság határát. De ki ilyen főnixe a derékséfinek? A tisztesség híveinek száma vajmi csekély. Sokan magasztalják ugyan, de nem élnek vele; mások a veszély pillanatáig követik, ott aztán az álnokok megtagadják, a számítók elleplezik. A tisztesség nem bánja, ha barátságba, erősebb hatalomba vagy önérdekbe ütközik is, ezért hagyják hamar cserben. A körmönfontak tetszetős elmélettel magyarázzák hűtlenségüket, mondván, hogy nem akarnak magasabb vagy állami érdeket sérteni. Az állhatatos férfi szemében azonban árulás a színlelés; inkább akar következetes lenni, mint okos, mindig ott van, ahol az igazság, és ha elhagyja társait, nem azért teszi, mert ő ingatag, hanem mert a többiek azok, és már előbb letértek az igazság útjáról.

30

Ne foglalkozzunk rossz hírben álló személyekkel, dolgokkal. Főleg szélhámosokkal ne, akikkel több lenézést szerzünk magunknak, mint hitelt. Sok bizarr szekta van, józan ember valamennyit kerüli. A hóbortos ízlés mindig olyasmin kap, amit a bölcsek elutasítanak; nagy kedve telik minden különcködésben, s ismertté teszi ugyan magát vele, de inkább nevetség, mint tisztesség okából. Az óvatos még bölcsességével sem igyekszik kitűnni, hát még olyasmivel, ami nevetségessé teszi gyakorlóját! Hogy mi ilyen, nem részletezem, az általános lenézés úgyis megmutatja.

31

Ismerd fel a szerencséseket, hogy csatlakozz hozzájuk, és a szerencsétleneket, hogy kerüld őket. A boldogtalanság rendesen ostobaságból eredő bűn, és mindennél ragadósabb. Sohase tárd ki ajtód a kisebbik rossznak, mert sok más nagyobb bejön utána. A kártyajáték legfőbb fortélya a jó eldobás: a legkisebb mostani tromf többet ér a legnagyobb azelőttinél. Kétes esetben leghelyesebb józan bölcsekhez társulni, ezek előbb-utóbb ráakadnak a szerencsére.

32

Tartsanak előzékeny embernek. A hatalmon lévők tekintélyét emeli, ha nyájasak; az uralkodóknak díszére válik a közkedveltség. A parancsolás egyetlen előnye, hogy több jót tehetünk bárki másnál. Barátok azok, akik barátilag viselkednek. Mások ellenben igyekeznek nem tenni szívességet, nem annyira az avval járó fáradság miatt, mint rosszindulatból, mindenben ellentétei lévén az isteni kegyességnek.

33

Tudjuk magunkat kivonni. Bölcs életszabály, hogy az ember tudjon valamit megtagadni. Még fontosabb, hogy önmagát meg tudja tagadni ügyektől és személyektől. Vannak különös foglalatosságok, melyek szú módjára őrlik az értékes időt. Nem illő dolgokkal foglalkozni rosszabb a semmittevésnél. Nem elég, ha az óvatos ember maga nem tolakszik, több kell ennél, más tolakodását is el kell tudnia hárítani. Ne legyen annyira mindenkié, hogy megszűnjék önmagáé lenni. Ne élj vissza barátaid készségével, és ne kérj tőlük többet, mint amennyit maguktól adnak. Minden túlzás hiba, főként a társas érintkezésben: okos mérséklettel jobban megőrzöd mindenki jóindulatát és becsülését, mert nem használódik el a mindennél becsesebb illemtudás. Őrizd meg hát a választékos iránti hajlamod szabadságát, és ne véts a jó ízlés törvénye ellen.

34

Ismerd legfőbb képességedet. Ápold kiemelkedő tulajdonságodat, és segítsd elő a többit. Némelyek sokra vihetnék egyik-másik téren, ha tudatában volnának saját kiválóságuknak. Figyeld meg, mihez értesz legjobb, és fordítsd arra szorgalmadat. Egyesekben több az ész, másokban a bátorság. Sokan erőszakot tesznek magukon, s így folyton alulmaradnak: rájuk cáfol holnap, ami ma hízeleg szenvedélyüknek.

35

Alkoss mindenről véleményt, de leginkább arról, ami fontos. Az ostobákat a gondolkodás hiánya veszejti el. A dolgoknak felét sem fogják fel, s mert kárukat vagy előnyüket nem látják, nem feszítik meg erejüket. Némelyek lényegtelen dolgokkal sokat, fontosakkal keveset törődnek, szóval mindig fonákul számolnak. Sokan azért nem vesztik el az eszüket, mert nincs nekik. Vannak dolgok, amelyeket a legnagyobb figyelemmel kell megvizsgálnunk és lelkünk mélyén elraktároznunk. A bölcs mindent átgondol, de azért különbséget tesz: ott ás mélyre, ahol alapot talál, s néha abban a hiszemben, hogy több van a dolgok mögött, mint gondolja. Ily módon a megfontolás tovább segít a megértésnél.

36

Mérlegeld szerencsédet. Nem vérmérsékleted vizsgálata fontos, ha cselekedni, valamire vállalkozni akarsz, hanem ez. Mert ha ostoba az, aki negyvenéves fővel Hippokrátésztől kér egészséget, még ostobább, aki Senecától kér észt. A szerencse irányítása nagy hozzáértést kíván: egyszer ki kell várnod, mert várakozással is sokat elérhetsz nála, másszor üstökön kell ragadnod az időt és alkalmat, bár a szerencse sokkal kiismerhetetlenebb, semhogy rájöhetnénk, hogyan dolgozik. Aki kedvezőnek ítéli, menjen merészen tovább, mert többnyire a bátrakért lelkesedik, és negédes lévén, az ifjakért. Akinek nincs szerencséje, hagyja abba, amit csinál, és a már úgyis rázúdult balsikerrel ne idézzen magára újabbat. Szerencsések, előre!

37

Az ugratás tudománya és felhasználása. A társas érintkezés legkényesebb pontja. Az érzület kitapogatására szolgál, vele lehet a szívet a legfondorlatosabban és legbehatóbban próbára tenni. Vannak rosszmájú, szemtelen, az irigység maszlagával megkent és a gyűlölet mérgébe mártott kiszólások: ezek váratlan villám módjára röpítenek ki más rokonszenvéből és becsüléséből. Sokan estek ki már, egy-egy könnyedén odadobott mondástól megsebezve, nagyok és kicsinyek barátságából, akiket a tömeg zúgolódása és egyesek rosszindulata képtelen volt akár csak megingatni is. Máskor éppen ellenkezőleg, hasznos a csipkelődés, mert alátámasztja és megszilárdítja tekintélyünket. De amilyen ügyesen lövi ki az ilyent a célzatosság, olyan ügyesen kell hogy fogadja az óvatosság, sőt várja az előrelátás. Mert amit várunk, könnyű kivédeni, és az előre látott lövés mindig célt téveszt.

38

Nyerés közben hagyd ott a szerencsét. Jó játékosok ezt teszik. A szép visszavonulás felér a merész támadással. Akár eleget végeztél, akár sokat, tudj pontot tenni. A tartós megelégedés mindig gyanús; biztosabb az időközönkénti, s az ínynek is jobb egy kis keserű az édesben. Minél jobban nekirugaszkodik a szerencse, annál nagyobb a veszély, hogy elcsúszik és mindent magával ránt. Olykor a boldogság rövidségéért nagysága kárpótol. A szerencse belefárad, hogy sokáig hátán hordjon valakit.

39

Vedd észre, mikor ér valami tetőfokára, s akkor ragadd meg. A természet minden műve eljut kiteljesedéséhez. Van egy pont, ameddig gyarapszik, aztán már csak hanyatlik. A művészet alkotásai ellenben ritkán érik el azt a tökélyt, hogy ne lehetne rajtuk többé javítani. Mindent teljében élvezni, kitűnő ízlésre vall, de ez nem mindenkinek adatott meg, s a módját sem érti mindenki. Még a szellem termékeinek is van ilyen érettségi foka, melyet fontos felismerned, hogy megbecsüld és kihasználd.

40

Az emberek kegye. Mindenki csodálatát kivívni nagy, szeretetét elnyerni még nagyobb dolog. Némi szerencse és főként igyekezet kell hozzá: amaz kezdetnek, ez folytatásnak. Nem elég a szellemi kiválóság, noha előfeltétel, mert az értelem megnyerése után a szív már könnyen megnyerhető. Amellett a jóindulat megszerzéséhez jótett is kell. Tégy két kézzel jót, adj jó szót és még jobb tetteket, és szeress, hogy szerettessél. Előzékenység a főrangú személyek legnagyobb diplomáciai bűvészete. Nyúljunk előbb a tettekhez, csak aztán a tollhoz, előbb a kardlaphoz, aztán a könyvlaphoz. Mert az írók kegyét is meg kell nyerni, s az örök.

41

Ne túlozzunk soha. Az óvatosság egyik fő szabálya, hogy kerüljük az ömlengő szavakat, nehogy az igazságon csorba essék, vagy bölcsességünk valljon kárt. A túlzás a becsülés tékozlása, s az értelem és ízlés korlátoltságára vall. A dicséret felingerli a kíváncsiságot, sarkantyút ad a vágynak, s ha aztán mint többnyire történni szokott az érték alatta marad az árnak, a várakozás a csalás ellen fordul, és a magasztalt, valamint a magasztaló lenézésével áll bosszút. Az okos tehát megfontoltan jár el, és inkább mond keveset, mint sokat. A nagy kiválóság úgyis ritka, ezért jobb csínján bánni az elragadtatással. Az agyondicsérés a hazugság egy neme; művelését a jó ízlés híre sínyli meg, ami sok, és az okosságé, ami még több.

42

A természetes fölényről. A magasabbrendűség titokzatos ereje ne bosszantó mesterkéltségből fakadjon, hanem az uralomra való rátermettségből. Az ilyennek mindenki hódol, nem is veszik észre, hogyan, csak érzik az istenadta tekintély rejtélyes erejét. Ezek az előkelő szellemek érdemüknél fogva királyok és velük született nemességüknél fogva oroszlánok; szívét és eszét is foglyul ejtik a többieknek. Kikényszerítik a tiszteletet, és ha más előnyös képességeik is vannak, a kormányrúdnál a helyük, mert egy fenyegető pillantással többet elérnek, mint más hosszú szónoklatokkal.

43

Oszd a kisebbség véleményét, de mondd a többségét. Aki az ár ellen úszik, más balhitét nem oszlatja el, de maga könnyen bajba jut. Szokratész legyen, aki erre vállalkozik. A különvélemény sértő, mert mások ítéletének rosszallását jelenti. Egyre nagyobb körben kelt visszatetszést, részben a kifogásolt tárgy miatt, részben azok miatt, akiknek tetszett. Az igazság keveseké, a csalás általános is, közönséges is. Nem piacon tanorr beszédeiben mutatkozik meg a bölcs, mert ott nem a maga hangján szól, hanem a tömeg ostobaságát mondja, ha belül mégúgy tagadja is. Okos ember éppúgy kerüli, hogy ellentmondjanak neki, mint hogy ő mondjon ellent; amilyen kész a bírálatra, úgy tartózkodik annak kimondásától. A vélemény szabad, nem tehet és ne is tegyen rajta senki erőszakot. Az okos visszahúzódik hallgatása szentélyébe, s ha nagy néha megnyilatkozik, a kevesekhez és megértőkhöz szól.

44

A nagy emberek iránti rokonszenv. Nagyok tulajdonsága a nagyokkal való együttérzés: a természet nemes és hasznos csodája. A szíveknek és szellemeknek is van rokonságuk, melynek megnyilvánulásait a tudatlan tömeg varázsitalnak tulajdonítja. Nem áll meg a becsülésnél, hanem elmegy a jóakaratig, sőt a vonzalomhoz is eljut. Szavak nélkül meggyőz, és érdem nélkül célt ér. Van aktív és passzív rokonság, s mindkettő annál üdvösebb, minél fennköltebb. Felismerése, megkülönböztetése és helyes felhasználása nagy ügyességet kíván, mert enélkül a titokzatos kegy nélkül a legnagyobb kitartás is kevés.

45

Élj a ravaszsággal, de ne élj vissza vele. Ne élvezd és főként ne mutasd ki: titkolj el mindent, ami mesterséges, mert gyanús, kivált azonban óvatosságodat, mert gyűlöletes. A csalás gyakori, légy hát sokszorosan elővigyázatos, de ne mutasd ki gyanúdat, nehogy bizalmatlanságot kelts. A nagy gyanakvás visszatetszést szül, és kihívja a bosszút, felidézi a rosszat, melyre addig senki sem gondolt. A megfontolt cselekvés nagy előny: nincs ennél jobb bizonyítéka az okosságnak. A tettek legfőbb tökéletessége végrehajtásuk módjának fölényességétől függ.

46

Parancsolj ellenszenvednek. Rendszerint önkéntelenül gyűlölünk valakit, még tulajdonságai megismerése előtt, s ez a velünk született alantas idegenkedés olykor kiváló embereket is kikezd. Tartsa féken az okosság, mert nincs hitelrontóbb valami, mint a nálunk különbeket gyűlölni, s ahogyan a nagyok iránti rokonszenv becsületünkre válik, az ellenszenv lealacsonyít.

47

Ne keveregjünk lovagias ügyekbe. Az okosság egyik első szabálya. A nagy lelkekben mindig nagy távolság van a végletek között, s egyik szélsőségtől a másikig hosszú az út, ők maguk azonban okosságból mindig középen maradnak. Húzódnak az összeveszéstől, mert könnyebb az alkalom elől kitérni, mint jól megúszni. A józan ész e kísértéseit biztosabb kerülni, mint győzni bennük. Az egyik ügy másik nagyobbat von maga után, s árát a becsület adja meg. Vannak, akik hajlamaiknál vagy nemzeti jellemüknél fogva könnyen keverednek ilyen ügyekbe, de aki az ész fényében jár, mindig jól megfontolja a dolgot. Úgy véli, több bátorság kell az alkalom kerüléséhez, mint a győzelemhez, s ha már van egy bolond, aki kedvét leli ilyesmiben, a bölcs avval menti ki magát, hogy nem akar ő a második lenni.

48

Kiben mi lakozik, annyiban számíthat valakinek. Legyen a belső mindig kétszer annyi, mint a külső mindenestül. Némelyeknek csak homlokzatuk van, mint a befejezetlen házaknak, amelyek továbbépítésére nem volt már pénz: a bejárat palotát mutat, a lakás vityillót. Nincs bennük semmi, ami megállásra késztetne, vagy minden nyomban megáll: az ember éppen csak köszön nekik, azzal vége a társalgásnak. Nagy bólogatva jönnek, mint a szicíliai lovak, aztán némán megállanak, mert a szó hamarabb elapad ott, ahol gondolat nem táplálja. Az ilyenek könnyen megtévesztik a hozzájuk hasonlóan felületes látásúakat, de nem az éles elméjűt, aki beléjük néz és ürességet talál, elrettentő például az okosoknak.

49

Ítélő- és megfigyelő képesség. Ez teszi az embert a környező dolgok urává. Aki rendelkezik vele, a legnagyobb mélységet megméri ónjával, tökéletes boncolni tudással hatol be mások agyába. Ha ránéz valakire, már érti és értéke szerint osztályozza. Finom megfigyelései vannak, és a lélek legtitkosabb redőiben olvas. Élesen lát, pontosan mér fel és helyesen következtet; mindent felfedez, észrevesz, felfog és megért.

50

Soha ne veszítsük el önbecsülésünket, és ne járassuk le magunkat. Feddhetetlenségünk legyen becsületünk mértéke, és a belső parancs kérlelhetetlenebbül hasson ránk minden külső szabálynál. A nem illő cselekedetektől inkább saját okosságunk, mint idegen tekintély tisztelete tartson vissza. Tanuljuk meg, hogy féljünk önmagunktól, és akkor nem lesz szükségünk Seneca kitalált tanítómesterére.

51

A választani tudás. Nincs fontosabb az életben. Jó ízlés és helyes ítélőképesség kell hozzá, mert a tanultság és a szellem nem elegendő. Enélkül nincs tökéletesség, mert a választani tudás azt is jelenti, hogy tudjuk, mi a legjobb. Sok termékeny és kiváló szellemű, éles elméjű, tudós és tapasztalt ember el van veszve, ha választásra kerül a sor: mindig a rosszabbikhoz kap, mintha csak kedve telnék a tévedésben. A választani tudás ily módon igazi égi adomány.

52

Ne jöjj ki a sodrodból. Az okosság egyik fő szabálya: sohasem háborodni fel. Ám ehhez királyi szív kell, mert a nagy lelket nehéz megingatni. Az indulat olyan, mint a belső nedvek: túltengésük az okosság megbetegedését idézi elő, s ha a baj netalán a szájig jut, jó hírünk vallja kárát. Légy hát ura magadnak, éspedig oly mértékben, hogy sem jóban, sem rosszban senki se lásson magadból kikelve, hanem csodálja fölényedet.

53

Cselekvés és belátás. A cselekvés egyszerre valóra váltja, amit az értelem apróra kitervelt. Az elhamarkodottság az ostobák bűne: nem látják a nehézséget, tehát vakon nekivágnak. A bölcsek ezzel szemben inkább túlságosan tartózkodóak, mert az óvatosság a dolgok előrelátásából fakad, s a tetterő gyöngesége nemegyszer hatástalanítja az ítélőképesség erejét. A gyorsaság a boldogság szülőanyja. Aki semmit sem halaszt holnapra, sokat végez. Lassan járj, tovább érsz: fejedelmi jelmondat.

54

Az okos legyen bátor. A döglött oroszlánt még a nyulak is megtépik. A bátorsággal nem lehet tréfálni: ha az elsőnek engedünk, a második elől is hátrálni leszünk kénytelenek, s így tovább az utolsóig. A késői győzelem nem kerül kevesebb fáradságba, hasznosabb tehát mindjárt azzal kezdeni. A lelkierő múlja felül a testit. Hordjuk kard módjára az okosság hüvelyében: várjon ott sorára, mint személyünk védelmezője. A lelki gyengeség ártalmasabb a testinél. Sok kitűnő képességű ember, csak mert nem volt szívében bátorság, élőhalott volt, és végül tétlensége sírjába is zuhant. Nemhiába adta a gondviselő természet a méhnek a méz édességéhez a fullánk szúrósságát. A testben ideg is van, csont is: ne legyen a lélek sem csupa lágyság.

55

A várni tudás. Szívbeli nagyságra vall és derekas türelemre, ha sohasem sietsz és háborogsz. Légy előbb önmagad ura, aztán másoknak is ura leszel. Az alkalom központjába az idő hosszú ösvényén át visz az út. Bölcs önmegtartóztatás fűszerezi a sikert és érleli meg a titkos elhatározást. Az idő többre képes Herkules ércbuzogányánál. Isten sem bottal ver, hanem idővel. Nagy mondás: Az idő és én, együttes erővel.* Maga Fortuna is busásan jutalmazza a várakozást.

56

Lélekjelenlét. Szerencsés gyorsaság gyümölcse. Az elevenség és fürgeség nem ismer kényelmes helyzetet vagy veszélyt. Némelyek sokat töprengenek, aztán mindent rosszul csinálnak; mások sok gondolkozás nélkül rögtön fején találják a szöget. Vannak paradox lények, akik a bajban legjobban megállják helyüket: az ilyen csodalényeknek minden sikerül, amibe belevágtak, és biztos a kudarc, ha megfontoltak valamit. A dolgok vagy rögtön jutnak eszükbe, vagy soha: utólagos felülvizsgálat nincs. Az ilyen gyorsaság rokonszenves, mert pazar tehetségre vall: finomságra a gondolkodásban és okosságra a cselekvésben.

57

Meggondolt ember biztosabban jár. Úgysem késik el semmivel. Ami hamar áll elő, hamar semmivé lesz. Ami századokig fennmarad, ugyancsak századokon át jön létre. Törekedjünk tökélyre, mert csak az igazán jó maradandó. Az alapos elme műve örök időkre szól. Ami sokat ér, sokba is kerül. A fémek közül is a legsúlyosabb és a legjobban megmunkált áll a legnagyobb becsben.

58

Takarékoskodjunk magunkkal. Ne mutassunk egyforma szellemet mindenkinek, és ne használjunk el több erőt a kelleténél. Ne pazaroljunk se tudást, se tehetséget. A solymár nem röpít fel több sólymot, mint ahány kell a vadászathoz. Ne tündököljünk mindig, hagyjunk valamit holnapra is. Mindig tartogassunk valami újat, amivel hatást kelthetünk, mert aki mindennap többet mutat, ébren tartja a várakozást, és sohasem fogják felfedezni, hogy szellemi kincseink elfogytak.

59

A jó utóíz. Fortuna hajlékába örömkapun érkezünk, de bánatkapun távozunk, vagy megfordítva. Ügyeljünk hát a befejezésre, és fordítsunk nagyobb gondot a szerencsés távozásra, mint a tetszetős belépésre. Közönséges balsors, hogy amit nagy sikerrel kezdünk, éppoly tragikusan végezzük. Ezért nem a belépés aratta köztetszés a fontos, hisz az minden érkezőnek kijut, hanem elmenetelünk általános hatása. Mert a szívesen látott vendég ritka, az elmenőt kevésszer kíséri a szerencse, s amilyen előzékenyen fogadják az érkezőket, olyan udvariatlanok az elmenőkhöz.

60

Helyes ítélőképesség. Némelyek okosoknak jönnek a világra; a velük született ösztönös ítélőképességnek ezzel az előnyével fognak a tanuláshoz, s így a siker útjának felét eleve megtették. A kor és a tapasztalat utóbb még jobban megérleli elméjüket, s eljutnak a valóban jó ítélőképességhez. Minden szeszélytől mint az okosság zátonyától irtóznak, főként közügyekben, melyek fontossága éppenséggel megkívánja a teljes bizonyosságot. Az ilyenek méltók rá, hogy az államvezetésben szerepük legyen, akár mint a hatalom birtokosainak, akár mint tanácsadóknak.

61

Tűnjünk ki abban, ami a legjobb. Sok kiválóság közt ez a legkiválóbb. Nincs nagy ember, aki nem a legkülönb valamiben. A középszerűséget nem illeti meg a tetszés. A jelentős téren elért kiválóság emel ki a szürke tömegből, és állít a kevesek sorába. Szerény foglalkozási körben kitűnni annyi, mint kicsinyben valaminek lenni: az ilyen kellemesebb, de ugyanannyival kevésbé dicsőséges. A legfontosabb dolgokban mindenkit túlszárnyalni fejedelmi rangot ad: kivívja csodálatunkat és elnyeri vonzalmunkat.

62

Használj jó eszközöket. Némelyek azt szeretnék, ha szellemi jelességüket szerszámaik silánysága még jobban kiemelné. Ez a veszélyes önteltség megtorlást érdemel a sorstól. Soha még a szolga érdeme nem kisebbítette a gazda nagyságát. Ellenkezőleg, a siker dicsősége utólag éppúgy a tett mozgatójára hárul, mint a balsiker ódiuma. A hír mindig az elsőkhöz szegődik. Sohasem mondja, "Ennek jó vagy rossz segédei voltak." Hanem: "Ez jól vagy rosszul járt el." Válassz hát ügyesen, és nézd meg jól, kire bízod halhatatlan híredet.

63

Az elsőség érdem, és kétszeresen az, ha kiválósággal párosul. A játékban a kihívó előnye, hogy egyenrangú kártyával is ő üt. Sokan örök díszei lettek volna szakmájuknak, ha mások nem előzik meg őket. Az elsők hitbizományul kapják a dicsőséget, az utánuk jövők már csak kegydíjért perelnek; akárhogyan izzadnak, nem tisztázhatják magukat az utánzás csúnya vádja alól. A lángelmék nagysága, hogy új utat törnek a kiválóságnak, ha okosságuk biztosítja őket a megelőzés ellen. A bölcsek eszméik újszerűségével írják be magukat a nagy emberek könyvébe. Van, aki inkább másodrangú dolgokban első, mint elsőrangúakban második.

64

A bajt kerülni hasznos bölcsesség, és sok bosszúságtól kímél meg. Az okosság sok mindentől megóv, bábája a boldogságnak s így az elégedettségnek is. Rossz hírt ne közölj, de ne is hallgass meg, zárj be előtte minden ajtót, legfeljebb a segítségét ne. Némelyek azt szeretik, ha mézes bókokkal telik meg fülük, mások keserű pletykákat akarnak hallani, és van, aki éppúgy nem tud élni mindennapos bosszankodás nélkül, mint Mithridátész méreg nélkül. Az sem helyes szabálya az önfenntartásnak, hogy egész életünkre szóló bánatot okozzunk magunknak, csak hogy egyszer örömet szerezzünk másnak, akármennyire szívünkhöz nőtt is. Ne vétkezzünk soha saját boldogságunk ellen, hogy szívességet tegyünk valakinek, aki tanácsol valamit, aztán kívül marad az ügyön. Általában valahányszor csak saját kárunk árán tehetünk valakinek jót, a legjobb szabály az, hogy inkább a másikat érje bánat most, mint minket azután, éspedig orvosolhatatlanul.

65

Emelkedett ízlés. Éppúgy pallérozható, mint az ész. Az értelem kiválósága magasabb igényekkel jár és nagyobb élvezete telik az elért célban. A szellem fennköltsége a vágyak emelkedettségében mutatkozik meg. Magas cél legyen az, ami nagy tehetségeket kielégít. Ahogyan a nagy falatok nagy toroknak, a fenséges tárgyak is fenséges lelkeknek valók. A legnagyobbak félnek tőlük, s a legbiztosabb tökély meginog előttük. Kevés dolog igazán nagy, legyen a hódolat is ritka. Társaságban ragadós az ízlés, és az állandó érintkezés továbbfejleszti, nagy dolog tehát, ha különösen jó ízlésű emberrel társalkodunk. De ne helytelenítsünk hivatásszerűen mindent. Ez a nagyképű badarság kiváltképp gyűlöletes, még ha nem annyira nemtetszésből fakad is, mint nagyzolásból. Némelyek azt szeretnék, ha Isten új világokat és új nagyszerűségeket teremtene, pusztán az ő délibábos képzeletük kedvéért.

66

Legyünk azon, hogy dolgaink jól végződjenek. Némelyek többet törődnek dolgaik helyes menetével, mint a cél szerencsés elérésével. Pedig a balsiker szégyene mindig többet nyom a latban az igyekezet elismerésénél. Aki győz, nem köteles számadásra. Legtöbben nem látják a közelebbi körülményeket, csak a jó vagy silány eredményt, úgyhogy mások jó véleményét sohasem veszti el, aki eléri célját. A jó vég mindent bearanyoz, akármennyire ellene szól az eszközök helytelensége. Néha az is művészet, ha a művészet szabályai ellen cselekszünk, ha másképpen nem juthatunk el a kedvező eredményhez.

67

Válasszunk az embereknek tetsző foglalkozást. A dolgok nagyrészt mások jóindulatától függenek. A tehetségnek a megbecsülés az, ami a virágnak a szellő: életadó fuvallat. Bizonyos foglalkozások általános kegyben állanak, másokat, noha fontosabbak, nem néznek jó szemmel. Az előbbieket mindenki szeme láttára gyakorolják, s általános szeretetnek örvendenek; az utóbbiak, hiába ritkák és becsesek, láthatatlanságukba burkoltan, tiszteletet gerjesztenek, de tetszést nem. A fejedelmek közül is a győzteseket ünneplik, ezért voltak az aragón királyok annyira kedveltek mint harcosok, hódítók és nagylelkű uralkodók. Érdemes ember válasszon olyan foglalkozást, amelyet mindenki észrevesz és érdeklődésével kísér, s a közvélemény megszavazza neki a halhatatlanságot.

68

Észt adni nagyobb dolog, mint emlékezőtehetséget. Már csak azért is, mert az utóbbi esetben csak emlékeztetünk valakit, az előbbiben gondolkodásra indítjuk. Némelyek csak azért nem tesznek meg sok helyénvaló dolgot, mert nem kínálkoznak fel maguktól. Ilyenkor a baráti figyelem segítse elő a helyesre való ráeszmélést. Az ész egyik legfőbb előnye, hogy a fontos dolgok maguktól felkínálkoznak neki: ennek híján sok siker elmarad. Akinek keze ügyében a világosság, adja oda, s akinek kell, kérje el, emez szerényen, amaz előzékenyen. Egy kis útbaigazítás elegendő: ez a fogás lényeges ott, ahol a ráébredő előnye forog kockán. Ha nem elég, mutasd ki készségedet, és szolgálj többel. A meglevő "nem"-hez keresd meg ügyesen az "igen"-t, hiszen legtöbbször azért nem érünk el valamit, mert nem törekszünk rá.

69

Ne engedd át magad mindenféle hangulatnak. A kiváló ember sohasem hódol külső benyomásoknak. Önmagunk megfigyelése az okosság iskolája. Ismerjük ki pillanatnyi lelkiállapotunkat és küzdjük le; ha kell, csapjunk át akár a másik végletbe, csak hogy megtaláljuk az ésszerű egyensúlyt önkéntelen és szándékolt között. Az önismeret a javulás kezdete. Vannak szörnyű hangulatlények, akik mindig valamilyen érzés rabjai, és aszerint váltogatják hajlamaikat; következetlenségük úgy elragadja őket, hogy egészen ellentmondó dolgokba fognak, s ez a szertelenség nemcsak akaratukat őrli fel, hanem eszükhöz is hozzáférkőzik, egyformán árt a jellemnek és az értelemnek.

70

Tudjunk nemet mondani. Nem szabad mindenkinek mindent megadnunk. Ez is éppoly fontos, mint hogy adni tudjunk, főrangú személyeknél meg éppen elengedhetetlen. Itt aztán lényeges a mód, ahogyan megtagadunk valamit. Némelyek szájából a "nem" kedvesebb, mint másokéból az "igen", mert a jól körített visszautasítás jobban kielégít a száraz beleegyezésnél. Vannak, akiknek mindig nyelvükön van a "nem", s ha végül megteszik is, amit kérnek tőlük, nem hálásak nekik érte, mert még érzik a régebbi elkedvetlenedést. Ne tagadjunk meg semmit kereken, kortyonként adagoljuk a csalódást, és ne adjunk egészen kosarat, hogy meg ne szűnjön a függés. Hagyjunk mindig egy szemernyi reményt, hogy ízesítse meg a visszautasítás keserűségét. A megtagadott szívesség támasztotta űrt töltsük ki udvariassággal, és a tett hiányát pótolja a jó szó. A "nem" és "igen" kurta szavak, de hosszú megfontolást kívánnak.

71

Ne légy más és más. Ne cáfolj magadra tetteidben, sem természettől fogva, sem tetszelgésből. Az okos minden tökéletességben mindig ugyanaz, s evvel igazolja okosságát. Csak új körülmények és érdemek idéznek elő nála változást. Az ész dolgaiban csúnya a változatosság. Némelyek naponta mások, még észjárásuk is másforma, hát még akaratuk és viselkedésük. Ami tegnap még fehér "igen" volt, mára fekete "nem", így hazudtolják meg folyton saját megbízhatóságukat és borítanak árnyékot mások jó véleményére.

72

Az eltökéltség. Ártalmasabb a határozatlanság, mint ha rosszul viszünk véghez valamit. A folyadékból, míg folyik, kevesebb vész el, mintha megreked. Vannak elhatározásra képtelen emberek, akik mindenben külső elindításra szorulnak, s ennek oka gyakran nem annyira az ítélőképesség zavara, mert az éles, mint inkább az akarathiány. Nehézségeket meglátni sokszor tehetségre vall; de a bajból kilábolni több. Másokat semmi sem csüggeszt el, ezek a nagy és eltökélt jellemek a legfőbb polcokra születtek, mert hatalmas értelmük megkönnyíti a sikert és az ügyek elintézését. Mindennel egykettőre elkészülnek; ha egy világnak számot adnak, még mindig marad idejük egy másodikra, s ha szerencséjüktől előleget kaptak, még nagyobb biztonsággal látnak munkához.

73

A jó kibúvó tudománya. Az okosak menekvése: egy-egy tréfás ötlettel a legkellemetlenebb bonyodalmakból is kihúzzák magukat. A legcsúnyább veszekedést is megússzák egy finom mosollyal. A legnagyobb hadvezér is ennek köszönhette sikereit. Ha megtagadunk valamit, éljünk avval az udvarias csellel, hogy másra tereljük a szót. Az óvatosság teteje úgy tenni, mintha nem értenénk, miről van szó.

74

Ne legyünk ridegek. Az igazi fenevadak a legsűrűbben lakott vidékeken élnek. A hozzáférhetetlenség a magukat félreismerők bűne, akik rangjukkal változtatják jellemüket. Ha mások becsülésére pályázol, a megbotránkoztatás helytelen eszköz. Nincs csúnyább az ilyen szörnyetegnél, mindenkit elriasztó embertelenségével! Akiket a balsors alája rendelt, úgy közelednek hozzá, mintha tigrissel harcolnának: a türelem és óvatosság fegyvereit szegzik ellene. Az ilyenek, míg fel akarnak kapaszkodni, mindenkihez nyájasak, mihelyt fenn vannak, kárpótlásképpen mindenkivel meggyűlöltetik magukat. Állásuknál fogva sokakhoz kellene emberségeseknek lenniük, de faragatlanságból vagy gőgből senkihez sem azok. Méltó büntetésük, hogy faképnél hagyjuk s társaságunkkal együtt okosságuktól is megfosztjuk őket.

75

Állítsunk ragyogó példát magunk elé, inkább vetélkedés, mint utánzás céljából. Vannak a nagyságnak megtestesítői, a dicsőség élő szobrai. Ki-ki válassza ki a hivatásában legkiválóbbakat, nem annyira, hogy kövesse, mint hogy megelőzze őket. Nagy Sándor nem az eltemetett Achillészt siratta, hanem hogy saját hírnevének napja még nem kelt fel. Semmi sem kelti fel jobban a szív becsvágyát, mint az idegen dicsőség harsonája. A nagy lelket ugyanaz bátorítja, ami az irigységet porba sújtja.

76

Ne tréfáljunk folyton. Az okosság a komolyságban mutatkozik meg, mely nagyobb becsben áll a szellemességnél. Aki mindig tréfál, sohasem vehető komolyan. Az ilyent a hazuggal egyformán kezelik: egyiknek sem adnak hitelt, mert itt hazugságtól tartanak, ott turpisságtól. Sohasem tudni, mikor beszél belőle a józan ész, s ez ugyanaz, mintha nem volna neki. Nincs elkedvetlenítőbb az állandó jókedvnél. Sokan elérik, hogy elmés embereknek tartják őket, de eszeseknek nem. A kedélyességnek megvan a maga ideje, a többi a komolyságé.

77

Tudjunk másokhoz hasonulni. Az a bölcs Proteusz, aki a tudóssal tudós, a szenttel szent. Ez a nagy tehetség mindenkit megnyer, mert a hasonlóság vívja ki a jóindulatot. Figyeld meg más lelkiállapotát, és illeszkedjél hozzá; akár komoly, akár kedélyes, haladj a széllel, változz át diplomatikusan. Különösen fontos ez a függő helyzetben levőknél. Nagy életművészet, és rátermettséget kíván, de a gazdag tudású és ízlésben sokoldalú embernek nem esik annyira nehezére.

78

A vállalkozás művészete. A butaság hanyatt-homlok vág a dolgokba, mert az ostobák mindig merészek. Együgyűségük nem engedi, hogy előre gondoskodjanak kibúvókról, utóbb pedig tudatában legyenek a kudarcnak. Evvel szemben az okosság elővigyázatosan lát munkához, előőrsei az óvatosság és a figyelem, ezek kémlelik ki az utat, hogy veszély nélkül haladhasson. Az okosság minden vakmerőséget kárhoztat, még akkor is, ha utólag igazolná a siker. Szakadék szélén lassan illik járni. Fürkéssze ki a terepet a megfontolás, és menjen utána lépésben az ész. A társasélet manapság mély víz; jó, ha mérőónt használunk.

79

Jókedvű természet. Ha mérsékelt, nem hiba; hanem előny. Egy szemernyi elmésség mindent fűszerez. A legnagyobb emberek is eltréfálkoznak olykor, és így teszik magukat közkedveltekké; de mindig ügyelnek arra, hogy okosságukon ne essék csorba, és az illendőség határán innen maradjanak. Mások kibúvónak használják a tréfát, mert vannak tréfára veendő dolgok, köztük éppen olyanok, melyeket más a legkomolyabban gondol. Békés érzületről teszünk vele tanúságot, az pedig a szívek horga.

80

Vigyázzunk, honnan szerezzük értesüléseinket. Jobbadán abból élünk, amit hallunk. Csak nagy néha látunk valamit magunk, minden mást csak elhiszünk. A fül az igazság mellékkapuja és a hazugság főbejárata. Az igazat rendesen látjuk, rendkívüli esetben halljuk. Ritkán jut hozzánk hamisítatlanul; főként, ha messziről jön, mindig belevegyül valami az indulatokból, melyeken áthaladt. A szenvedély, amit érint, mindent a szeretet vagy a gyűlölet színével fest meg. Mindig valamilyen hatásra törekszik. Ezért ügyeljünk, ha dicsérnek, és még jobban, ha megszólnak valakit. Ezen a ponton nem lehetünk eléggé óvatosak, hogy átlássunk a közvetítő szándékán, és előre tudjuk, miben jár. Legyen a meggondolás a hiányos vagy hamis súly ellenőre.

81

Újítsd meg időnként fényedet. A főnix kiváltsága ez. A kiválóság megöregszik, s vele a hírnév is. A megszokás csökkenti a csodálatot, és a középszerű újdonság rendszerint legyőzi a legnagyobb elkopott kiválóságot. Iparkodjál tehát újjászületni bátorságban, tehetségben, boldogságban, mindenben. Vállalkozzál új, színes feladatokra, és kelj fel többször, mint a nap. Változtasd közben ragyogásod színhelyét, hogy egyik embert a hiány érzése kíváncsiságra, másikat az újdonság tapsra indítsa.

82

Ne meríts ki semmit egészen, se rosszat, se jót. Egy bölcs az egész bölcsességet a mindenben való mértékletességre vezette vissza. A legfőbb ok igazságtalansággá torzul, és a túlfacsart narancs végül is keserű ízt ad. Az élvezetben sem szabad soha elmenned a végső határig. A szellem is elapad, ha kimerítik, és tej helyett vén szív, aki mohón szürcsöl.

83

Engedélyezz magadnak megbocsátható botlásokat. Egy kis gondatlanság néha a képesség legjobb ajánlólevele. Az irigység törvényszéke előtt az nyeri meg a pört, aki hibásabb. A tökéletest a bűntelenség bűnével vádolja, és mert mindenben tökéletes, mindenben elmarasztalja. Árgus szemekkel keres hibát az igazán jóban is, ha másért nem, hát önmaga vigasztalására. A gáncs villám módjára csap le a legfelségesebb ormokra. Hagyd hát Homért olykor aludni, és színlelj némi hanyagságot tehetségben és bátorságban, de sohasem okosságban, hogy megnyugtasd a rosszindulatot, nehogy kipukkadjon a méregtől. Dobd oda mintegy köpenyed az irigység bikájának, hogy megmentsd halhatatlanságodat.

84

Húzz hasznot ellenségeidből. Értened kell hozzá, hogy mindent a jó végén fogj meg, ne a pengén, hogy megvágjon, hanem a markolatán, amely megvéd. Kivált, ha ellenségről van szó. A bölcsnek több haszna van ellenségeiből, mint az ostobának barátaiból. A rosszakarat néha hegyeket elmozdít, melyeknek a jóindulat nem merne nekigyürkőzni. Sokak nagyságát haragosaik alapozták meg. A hízelgés ártalmasabb a gyűlöletnél, mert ez hatásosan orvosolja a hibákat, melyeket amaz elhallgat. Az okos tükörnek használja a kajánságot, mert jobban megmutatja a valót a vonzalomnál, és általa elejét veszi gyöngéi leszapulásának, vagy kijavítja azokat. Aki a torzsalkodás vagy rosszindulat mezsgyéjén él, nem lehet eléggé résen.

85

Ne igyekezz tromf lenni. Minden kiválóság fogyatkozása, hogy a gyakori veleélés visszaéléssé fajul. Mivel mindenki töri magát érte, végül mindenki neheztel miatta. Nagy baj, ha valaki semmire sem használható, de nem kisebb baj, ha mindenre alkalmas akar lenni. Az ilyenek addig nyernek, míg rajta nem vesztenek, és amilyen kedveltek voltak annak előtte, éppoly gyűlöltek most. Ezek a tromfok a tökély minden nemében elkopván, elvesztik a ritkaságnak kijáró becsülést, és megkapják cserében a közönséges dolgokat megillető megvetést. Minden szélsőség egyetlen orvosszere, hogy csak csínjával tündököljünk: a tökély maga lehet túlzott, megmutatásában azonban legyen mérték. Minél jobban világít a fáklya, annál gyorsabban hamvad el. A látszat lefokozását a tekintély megtetézése jutalmazza.

86

Vedd elejét a rossznyelvűségnek. A tömegnek sok feje van, tehát sok szeme a kandiságra és sok nyelve a szapulásra. Ha már elindult a pletyka, a legszebb nevet is elhomályosítja, s ha netán rajta ragad valakin, oda a legnagyobb tekintély. Rendszerint valami kiötlő fonákság indítja útnak, valami nevetséges fogyatkozás, amely tápot ad a szóbeszédnek. De vannak ráfogások is, amelyeket némelyek vetélkedése szállít az általános rossznyelvűségnek. A gonosz nyelvek gyorsabban teszik tönkre valaki hírét egyetlen élccel, mint nyílt rágalommal. Hírbe hozni valakit fölöttébb könnyű, mert a rosszat hamar elhiszik, és a fullánkos nyelvek elhallgattatása nagyon fáradságos. Az okos tehát kerülje az ilyen kellemetlenséget, és a tömeg arcátlanságával óvatosságát szögezze szembe, mert könnyebb bármit megelőzni, mint helyrehozni.

87

Műveltség és választékosság. Az ember barbárnak születik; a műveltség szabadítja meg állati mivoltából. A műveltség teszi valakivé, annál inkább, minél nagyobb. A görögök műveltségüknél fogva nevezhették a világ többi részét barbárnak. A tudatlanság faragatlanság: semmi sem palléroz jobban a tudásnál. De még a tudás is durva, ha hiányzik belőle a választékosság. Nemcsak az értelem szorul finomításra, hanem az akarat is, és főként a modor. Vannak természettől fogva előkelő emberek, akik kívül-belül finomak gondolkodásban és beszédben, testi ékességükben, mely mintegy kérge a fának, és lelki tulajdonságaikban, melyek annak gyümölcsei. Mások ellenben annyira bárdolatlanok, hogy amijük van, még kiválóságaikat is, valami elviselhetetlen, barbár parlagiasság ékteleníti el.

88

Légy viselkedésedben nagyvonalú, fölényre törekvő. A nagy ember ne legyen eljárásában kicsinyes. Soha ne bolygassa túlságosan a dolgokat, főként ne a kellemetleneket. Mert ha előny is alkalomadtán mindent észrevenni, szándékosan firtatni nem az. Legyen magatartásunkban valami fensőbbséges kivételesség, az úriság egy neme. Uralkodni jórészt annyi, mint nem venni észre dolgokat; rokonok és barátok, de főleg ellenségek között sok mindenre nem szabad ügyet vetni. Minden túlzás bosszantó, és mint jellemvonás, terhes. Mindenki többnyire aszerint viselkedik, amilyen a jelleme és gondolkodásmódja.

89

Önismeret. Ismernünk kell magunkat: lelki alkatunkat, tehetségünket, ítélőképességünket, hajlamainkat. Nem lehet ura önmagán , aki nem ismeri magát. Az arcnak van tükre, a léleknek nincs. Legyen az az értelmes elmélkedés önmagunkról, s ha külső képünket elfelejtenénk is, őrizzük meg a belsőt, hogy javítsuk és tökéletesítsük. Mielőtt valamibe fogunk, ismerjük okosságunk és ügyességünk határait, lelkierőnket, mérjük meg mélységünket, és vegyük fontolóra minden képességünket.

90

A hosszú élet művészete. Éljünk helyesen. Két dolog vet az életnek gyors véget: az ostobaság és a romlottság. Némelyek azén vesztik el életüket, mert nem tudják, mások, mert nem akarják megtartani. Ahogyan az erény önmaga jutalma, a káros szenvedély önmaga büntetése. Aki mohón áldoz káros szenvedélyének, kétszeres gyorsasággal ér el élete végére; aki az erényben mohó, sohasem hal meg. A lelki épség rányomja bélyegét a testre, s az igaz élet nemcsak befelé, hanem kifelé is hosszú lesz.

91

Csak akkor cselekedj, ha nem félsz, hogy oktalanság. A cselekvő félelme a balsikertől a néző s még inkább a vetélytárs szemében már bizonyosság. Ha az ítélőképességnek már az elhatározás hevében kételyei vannak, lehűlvén kimondott ostobaságot fog látni tettében. A kétséges okosságú cselekedetek veszélyesek, jobb az ilyenekről lemondani. Az okosság nem tűr találgatást, mindig az ész világosságának verőfényében halad. Hogyan sikerülhetne az a vállalkozás, amelyet már az elhatározás pillanatában elitéi a kétely? S ha már a legátgondoltabb, belső ellenkezés nélkül létrejött elhatározás is balul végződhetik, mit várhatunk attól, amely habozás és balsejtelmek között fogant?

92

Rendkívüli éleslátás, mindenre kiterjedően. Első és legfőbb szabálya a cselekvésnek és szólásnak; annál inkább követendő, minél nagyobb és fontosabb hivatalt töltünk be. Többet ér egy lat okosság, mint több mázsa ravaszság. Csak így haladunk biztonságban, ha nem kísér is helyeslés, ámbár okosnak számítani a hírnév diadala; elég az okosok tetszését kivívnunk, mert az a siker próbaköve.

93

Az egyetemes ember. Aki minden tökélyt egyesít magában, sokak szemében értékes. Öröm az élet, ha kiválósága környezetére is átragad. A tökéletességgel nyújtott változatosság a legnagyobb gyönyörűség a földön. Nagy művészet minden jóra szert tenni; s mert a Természet kitüntető kegyében minden teremtett dolgok foglalatává tette az embert, tegye a művészet egész világegyetemmé az ízlés és értelem gyakorlása és pallérozása által.

94

A szellemi képesség kiismerhetetlensége. Az óvatos ne engedje, hogy akár tudását, akár tehetségét legmélyéig megmérjék, ha azt akarja, hogy mindenki becsülje. Ám hadd ismerjék, de ne értsék meg egészen. Senki se tapasztalja ki képessége határait, hogy természetszerű csalódás ne érje. Ügyelj, hogy ne lásson át rajtad senki teljesen, mert a találgatás és kétség, vajon mennyire vagy képes, több tiszteletet kelt, mint szellemi kincseid pontos ismerete, bármilyen nagyok is azok.

95

Tartsd ébren a várakozást. Adj neki mindig tápot; a sok kecsegtessen még többel, és a nagy tett legyen még nagyobbak előhírnöke. Ne adj bele mindent az első dobásba. Jó csel, ha takarékoskodsz erőddel és tudásoddal, ily módon fokozva a várakozást.

96

Az ösztönös ítélőképesség. Az ész trónusa, az okosság talpköve, mert segítségével könnyűszerrel elérünk mindent. Égi adomány, melyet mint elsőt és legtöbbet, mindenki kíván. Fegyverzetünk legszükségesebb darabja, annyira, hogy másnak hiánya nem is teszi tökéletlenné az embert, ennek hiánya viszont annál észrevehetőbb. Minden cselekvés az életben ennek befolyásától függ, s hozzájárulása mindenkinek kell, mert minden csak vele végezhető. Ismertetőjele a minden ésszerű dologra való velünk született hajlam, mely mindig a leghelyesebbet választja.

97

Mások becsülésének kivívása és megtartása: a hírnév kihasználása. Sokba kerül, mert kiválóságból ered, s ez olyan ritka, amilyen közönséges a középszerűség. Ha már kivívtad, könnyen megtarthatod. Sokra kötelez, még többet művel. Szinte királlyá tesz, ha oka és hatóköre fenségességénél fogva hódolatra készt. Igazi értéke azonban csak a jól megalapozott hírnévnek van.

98

Akaratod legyen titkosírás. Az indulatok a lélek kapui. A leghasznosabb tudás a titkolódzás. Könnyen veszít az, aki nyílt kártyákkal játszik. Az óvatos tartózkodása vetélkedjék a számító ember figyelmével; a ravasz hiúzhoz társuljon a bujkáló tintahal. Ne ismerjék ízlésedet, nehogy felkészülhessenek rá, akár ellentmondás, akár hízelgés céljából.

99

Valóság és látszat. A dolgokat nem aszerint értékelik, amik, hanem aszerint, amiknek látszanak. Csak kevesen néznek mélyükre, legtöbben csupán a külszínt becsülik. Igazat mondani kevés, ha olyan képet vágsz hozzá, mintha hazudnál.

100

Elfogulatlanság. Légy bölcs keresztény, filozófus világfi, de nem szabad annak látszanod, még kevésbé tettetned. A filozófia hitelét vesztette, noha a bölcsek főfoglalkozása. Az okosság tudománya nem áll jó hírben. Rómába Seneca vezette be; egy ideig becsülték az udvarnál, ma illetlenségnek számít. Holott az elfogulatlanság mindenkor az elme tápláléka, a jóravalók öröme.