Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bölcsesség könyve

2010.08.04



   1. fejezet

1. Szeressétek az igazságot ti föld bírái! Gondoljatok az Úrra jó lélekkel, keressétek õt szívetek egyszerûségében,

2. mert azok találnak rá, akik nem kísértik, s azoknak nyilvánítja ki magát, akik bíznak benne!

3. Az aljas gondolatok ugyanis eltávolítanak Istentõl, s a próbára tett hatalom megfeddi a balgákat.

4. Mert nem tér a bölcsesség gonosz szándékú lélekbe, és nem lakik bûnnek adózó testben.

5. Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és visszariad, ha igazságtalanság közelít.

6. A bölcsesség emberbarát lélek ugyan, de nem hagyja büntetlenül a káromló ajkának vétkét, mert Isten az ember veséit kutatja, a szívét jól megvizsgálja, és nyelvét meghallgatja.

7. Az Úr lelke ugyanis betölti a földkerekséget, s aki egybefogja a mindenséget, az tud is minden szóról!

8. Ezért senki nem maradhat rejtve, aki igaztalant beszél, nem kerüli el azt a büntetõ igazság, mert az istentelennek számot kell adnia fondorlataiért, és beszédeinek híre eljut az Istenhez, hogy gonoszságai elvegyék a büntetésüket.

10. Hisz mindent meghall a féltékeny fül, s a zúgolódás moraja nem marad rejtve!

11. Kerüljétek tehát a hasztalan zúgolódást, s óvjátok nyelveteket a rágalomtól, mert beszéd titokban sem hangzik el büntetlenül, s a hazug száj megöli a lelket.

12. Ne törjétek magatokat a halál után tévelygõ életetekkel, ne siettessétek romlásotokat kezetek munkájával!

13. Hisz Isten nem alkotta a halált, és nem leli örömét az élõk vesztén.

14. Azért teremtett mindent, hogy legyen, s a földkerekség nemzedékeit gyógyulásra szánta. Nincs meg bennük a romlás mérge, és nincs a földön az alvilág országa!

15. Az igazság ugyanis örök és halhatatlan.

16. A gonoszok azonban kézzel és szóval magukhoz édesgetik a halált, a barátjuknak hiszik, sorvadnak utána, szövetségre lépnek vele, és méltók is arra, hogy martalékává legyenek.


   2. fejezet

1. Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak: "Rövid az életünk értelme és szomorú, nincsen orvosság az ember halála ellen, és nincs, akirõl tudnák, hogy visszajött az alvilágból.

2. Mert semmibõl lettünk és majd olyanok leszünk, mintha nem is lettünk volna, mert csak füst az éltetõ lehelet orrunkban, s a gondolat csak szikra szívünk lüktetésére:

3. ha ez elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek pedig elszáll, mint gyenge szellõ.

4. Idõ múltán elfelejtik nevünket is, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhõ szertefoszlik, eloszlik mint a köd, melyet a nap sugara elûz, és a melege földre sújt.

5. Olyan az életünk, mint az árnyék vonulása, és végünkbõl nincs visszatérés, mert le van pecsételve az, és nem tér vissza senki sem.

6. Rajta tehát! Éljünk a jelen javakkal, élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk!

7. Töltekezzünk pompás borral és mirhával, ne menjünk el az évszak virágai mellett!

8. Koszorúzzuk magunkat rózsákkal, mielõtt elhervadnának, ne maradjon rét kicsapongásainktól érintetlen!

9. Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból, mindenütt rakjuk le vígságunk jeleit, mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk!

10. Nyomjuk el a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet, és ne tekintsünk a koros aggastyán õsz hajára!

11. Erõnk legyen az igazság mércéje, mert ami gyenge, az haszontalan!

12. Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen.

13. Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát.

14. Nézeteinknek õ a vádlója,

15. még az is terhes nekünk, ha látjuk õt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek.

16. Õ komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytõl, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy az Isten az õ atyja.

17. Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége!

18. Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor õ meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezébõl.

19. Tegyük õt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát!

20. Ítéljük õt gyalázatos halálra, mert – amint mondja – oltalomban részesül!

21. Így gondolják õk, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette õket.

22. Nem ismerik Isten titkait, nem remélik a jóság bérét, és nem tekintik a szeplõtelen lelkek jutalmát.

23. Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta,

24. a halál pedig a sátán irigységébõl jött a világba, és követik õt azok, akik az õ oldalán vannak.


   3. fejezet

1. Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak, s a halál kínja nem éri õket.

2. Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak, távozásukat balsorsnak vélték,

3. és végsõ romlásnak, hogy elmentek tõlünk, õk azonban békességben vannak,

4. ha kínt szenvedtek is az emberek szemében, reménységük halhatatlansággal teljes,

5. kevés fenyítés után nagy javakban van részük, mert Isten próbára tette, és magához méltóknak találta õket.

6. Megvizsgálta õket, mint az aranyat a kohóban, és elfogadta õket egészen elégõ áldozatul. Látogatásuk idején pedig

7. az igazak felragyognak, olyanokká lesznek, mint a szikra, amely a nádasban tovaterjed,

8. ítélkeznek nemzeteken, és uralkodnak népeken, s az Úr lesz a királyuk örökké.

9. A benne bízók megértik az igazságot, s a hívek kitartanak mellette szeretetben, mert választottjai kegyben és békességben részesülnek.

10. A gonoszok pedig gondolataik szerint bûnhõdnek, mivel lenézték az igazat, és eltávoztak az Úrtól.

11. Mert aki a bölcsességet és fegyelmet megveti, boldogtalan. A reményük hiú, fáradságuk haszontalan, és munkájuk hiábavaló,

12. asszonyaik esztelenek, gyermekeik gonoszak,

13. és nemzetségük elátkozott. Boldog a magtalan, ha szeplõ nincs benne, ha bûnös ágyról nem tudott, és lesz gyümölcse az igaz lelkek látogatásakor.

14. Boldog az eunuch is, aki nem követett el kezével törvénysértést, és nem eszelt ki gonosz dolgot Isten ellen, mert elveszi a hûség kiváló jutalmát, s a legkedvesebb osztályrészt Isten templomában.

15. Mert a nemes törekvések gyümölcse dicsõséges, s a bölcsesség gyökere el nem pusztul.

16. A házasságtörõk gyermekei azonban nem boldogulnak, s a törvénytelen ágynak ivadéka elpusztul.

17. Ha hosszú is az életük, becsületük nincsen, és öregkoruk végül tisztesség híjával lesz.

18. Ha pedig elõbb meghalnak, nincsen reményük, sem vigaszuk a törvénykezés napján,

19. mert igaztalan nemzedéknek gonosz a vége!


   4. fejezet

1. De szép a tiszta nemzedék dicsõségében, mert halhatatlan az emlékezete, és ismert Isten és ember elõtt.

2. Ha jelen van, utánozzák, ha távozott, visszakívánják. Koszorúval a fején, gyõztesként vonul fel az örökkévalóságba, miután elnyerte a szeplõtelen viadalok jutalmát.

3. De nincs haszon az istentelenek népes gyermekrajában, a fattyúhajtás nem bocsátja mélyre gyökerét, és nem tesz szert szilárd alapra

4. mert ha ideig-óráig burjánzik is ága, gyenge lévén, a szél megingatja, s a vihar ereje gyökerestül kitépi.

5. A fejletlen hajtások letöredeznek, a gyümölcsük élvezhetetlen, fanyar ízû, és semmi hasznát sem lehet venni,

6. mert a törvénytelen együttlétbõl sarjadt gyermekek a bûnözés tanúi szüleik ellen ítéletük idején.

7. Az igaz azonban, haljon bár meg idõ elõtt, nyugalomra talál.

8. Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, és nem az évek száma méri, inkább az ember bölcsessége az igazi õsz haj,

9. s a szeplõtelen élet az igazi aggkor.

10. Mivel kedvessé lett Isten elõtt, szeretetet talált, és õ elvitte, mert bûnösök között töltötte életét,

11. elragadta, hogy a gonoszság meg ne rontsa az elméjét, s az álnokság meg ne tévessze lelkét.

12. Mert a könnyelmûség igézete homályba burkolja a jót, s a csapongó szenvedély megrontja az ártatlan szívet.

13. Mivel hamar tökéletessé lett, hosszú idõt töltött be.

14. Mert lelke kedves volt Isten elõtt, sietve kiragadta õt a gonoszság közepébõl. A népek látták, de meg nem értették, és nem vették szívükre azt,

15. hogy Isten kegyelme és irgalma vár szentjeire, és irgalmas látogatása választottjaira.

16. Az igaz azonban, ha meghalt, megítéli az életbenmaradt gonoszokat, s a hamar tökéletessé lett ifjúkor a bûnös hosszú életét.

17. Látják ugyanis a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felõle Isten, és miért helyezte õt az Úr biztonságba.

18. Látják õt és lenézik, az Úr azonban kineveti õket.

19. Õk pedig becstelen hullává lesznek, és gyalázatban lesz részük a halottak közt örökre, mert õ letaszítja az ilyen gõgösöket, hogy meg sem mukkannak, és ledönti õket alapjukról. Végsõ pusztulásra jutnak és nyögnek, emlékük pedig elenyészik.

20. Remegve jönnek elõ, amikor bûneiket számonkérik, és törvényszegéseik vádlókként lépnek fel ellenük.


   5. fejezet.

1. Akkor az igazak nagy bátorsággal állnak azok ellenébe, akik sanyargatták õket, és hiábavalónak gondolták fáradságukat.

2. Amikor ezt látják, iszonyú félelem rendíti meg õket, s elámulnak a nem várt, hirtelen üdvösség miatt.

3. Bánkódva mondják majd egymásnak, s elfogódott szívvel sóhajtoznak:

4. "Ezek azok, akiken egykoron nevettünk, akikbõl csúfot ûztünk! Mi, ostobák, életüket õrültségnek és végüket dicstelennek véltük.

5. Íme, mint számolják õket Isten fiai közé, s a szentek között van részük!

6. Valóban, letértünk az igazság útjáról, az igazság világa nem fénylett nekünk, s az értelem napja nem kelt fel számunkra!

7. Az igazságtalanság és romlás útjain elfáradtunk, bejártunk kietlen utakat, az Úr útjáról azonban nem tudtunk.

8. Mi hasznát láttuk a gõgnek? És mit nyertünk, ha a gazdagsággal kérkedtünk?

9. Mindez elmúlt, mint az árnyék, mint a szálló mendemonda,

10. mint a hajó, amely a hullámzó vizet átszeli, amelynek, ha elhaladt, nem találni nyomát, sem gerince ösvényét a habokon,

11. és mint a légben szálló madár, amelynek nem lehet meglelni útja nyomát, mert a lenge levegõn suhogó szárnyakkal csapkodva erõvel hasít utat a légben, és szárnyát lebbentve tovarepül, s utána útjának semmi nyoma sem marad,

12. vagy mint ahogy a célbalõtt nyíl után, az átszelt levegõ rögtön ismét összefolyik, úgyhogy nem lehet látni pályáját:

13. éppígy mi is, alighogy megszülettünk, máris elenyésztünk, s az erény semmi nyomát nem tudtuk felmutatni, sõt elemésztett minket gonoszságunk!"

14. Valóban, a gonosz reménye olyan, mint a szélfútta pehely, mint a könnyû hab, amelyet vihar kerget, mint a füst, amelyet a szél eloszlat, s mint az egynapos átutazó vendég emléke!

15. Az igazak ellenben örökké élnek, és jutalmuk az Úrnál van, gondjuk viselése a Magasságbelinél;

16. ezért nyerik el az ékesség országát s a szépség koronáját az Úr kezébõl, mert jobbjával betakarja, és szentséges karjával megvédi õket.

17. Felveszi fegyverzetül haragvó indulatát és felfegyverzi a teremtést az ellenség megtorlására,

18. felölti mellvértnek az igazságosságot, és sisak gyanánt felteszi a kemény ítéletet;

19. felveszi gyõzhetetlen pajzsául a szentséget,

20. és dárdájává élesíti a bõsz haragot. Vele együtt a világ is harcba száll az esztelenek ellen,

21. elröppennek a villámok jól találó nyilai, s a felhõkbõl, mint jól kivont íjból szállnak, és biztosan a célba csapódnak.

22. Belõlük, mint parittyából haragos jégkövek röpülnek, felzúdul ellenük a tenger vize, s a folyók háborogva elöntik õket.

23. Hatalmas vihar kel fel ellenük, és mint a forgószél, szétszórja õket, igazságtalanságuk pusztává teszi az egész földet, s a gonoszság felforgatja a hatalmasok trónját.


   6. fejezet

1. Hallgassatok tehát, királyok, és értsetek! Okuljatok, akik kormányozzátok a föld határait!

2. Figyeljetek ti, akik sokaság fölött uralkodtok, és népek nagy számával hivalkodtok!

3. Mert az Úrtól nyertétek a hatalmat, s a Fölségestõl az uralmat, aki számonkéri tetteiteket, és kifürkészi terveiteket;

4. mert, noha országa szolgái vagytok, nem ítéltetek igazul, nem tartottátok meg az igazság törvényét, és nem jártatok Isten akarata szerint.

5. Iszonyúan és hamar megjelenik nektek, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levõkre!

6. A kicsiny ugyanis irgalmat talál, de kemény fenyítés vár a hatalmasokra,

7. mert Isten nem tart senki személyétõl, és nem fél senki rangjától, hisz a kicsinyt is, a nagyot is õ alkotta, s egyaránt viseli gondját mindegyiknek.

8. Az erõsekre azonban szigorúbb vizsgálat vár!

9. Hozzátok szól tehát szavam, ti királyok, hogy bölcsességet tanuljatok, és el ne essetek!

10. Mert akik az igazságot igazságban megtartják, igazzá lesznek, s akik megtanulják, védelmezõre találnak.

11. Kívánjátok tehát szavaimat, vágyódjatok utánuk, és okulásban lesz részetek!

12. Ragyogó a bölcsesség és hervadhatatlan, és könnyen meglátják azok, akik szeretik; akik keresik meg is találják.

13. Eléje megy azoknak, akik vágyódnak utána, s elõre megmutatja nekik magát.

14. Aki kora hajnalban keresi, nem kell, hogy fáradjon, mert a portáján ülve találja.

15. Róla elmélkedni tökéletes okosság, aki érte virraszt, csakhamar gond nélkül lesz.

16. mert õ maga jár körül, s felkeresi azokat, akik hozzá méltók, vidáman jelenik meg nekik az utakon, és minden gondolatban találkozik velük.

17. Kezdete a legõszintébb vágy az okulás után,

18. az okulásra irányuló gond pedig szeretet, a szeretet pedig törvényeinek teljesítése, a törvények megtartása pedig a halhatatlanság teljessége,

19. a halhatatlanság pedig közel hoz Istenhez,

20. a bölcsesség kívánása tehát elvezet az örök uralomhoz.

21. Ha tehát kedvetekre van a trón s a jogar, ti népek fejedelmei, szeressétek a bölcsességet, hogy örökké országolhassatok!

22. Hogy mi a bölcsesség és hogyan keletkezett, íme, hirdetem, nem rejtem el elõttetek Isten titkait, megvizsgálom a teremtés kezdetétõl fogva, napvilágra hozom ismeretét, és nem hallgatom el az igazságot.

23. Nem járok a sápadt irigységgel, mert annak nincs köze a bölcsességhez.

24. A bölcsek nagy száma javára van a világnak, s az értelmes király erõssége a népnek.

25. Okuljatok tehát szavaimon, majd hasznát látjátok!


   7. fejezet

1. Hisz én csak halandó ember vagyok, hasonló a többihez, ivadéka a földbõl alkotott elsõnek. Anyám méhében formálódtam én is testté,

2. tíz hó folyamán álltam össze a férfi magvából, az egyesülés gyönyörébõl.

3. Születésem után én is a közös levegõt szívtam, ugyanolyan földre estem, mint mások, elsõ szavam sírás volt, mint a többieké.

4. Pólyában neveltek sok veszõdséggel,

5. mert a királyok küzül egy sem kezdte másképp az életet.

6. Mindenki számára egy a belépés az életbe, s egy a távozás!

7. Ezért könyörögtem, és okosság adatott nekem, imádkoztam és eljött hozzám a bölcsesség lelke.

8. Többre becsültem az országnál és trónnál, s a gazdagságot hozzá mérve semminek tartottam,

9. nem tettem vele egy sorba drágakövet, mert minden arany hozzá képest csak kevés homok, s az ezüst mellette csupán sárnak számít.

10. Egészségnél, szépségnél jobban szerettem, s eltökéltem, hogy világosságul használom, mert a fénye soha el nem alszik.

11. De vele együtt a többi jó is hozzám jött, és mérhetetlen gazdagság volt a kezében.

12. Én pedig örvendtem mindnek, mivel a bölcsesség volt a vezérük, de nem tudtam, hogy mindezeknek õ az anyja!

13. Csalárdság nélkül sajátítottam el, és irigység nélkül adom tovább. Nem rejtem el gazdagságát,

14. mert kifogyhatatlan kincs az az embernek. Akik vele éltek, megszerezték Isten barátságát, mert a fegyelem adományai ajánlották õket.

15. Nekem pedig adja meg Isten, hogy bölcsen beszéljek, és gondolkodjam ahhoz méltón, aminek részese lettem, mivel õ a bölcsesség útmutatója, s egyben a bölcsek irányítója,

16. hisz kezében vagyunk mi is, meg szavaink is, és minden értelmesség, ügyesség és fegyelem.

17. Mert õ adta nekem a dolgok igaz tudását, hogy értsem a világ szerkezetét, az elemek erejét,

18. az idõk elejét, végét és közepét, a napfordulat változását, az évszakok váltakozását,

19. az évek körforgását, a csillagok állását,

20. az állatok természetét, a vadállatok dühét, a szelek erejét, az emberek gondolkodását, a növények különféleségét, a gyökerek erejét.

21. Ami rejtve van s ami látható, megismertem, mert a mindenség mûvésze, a bölcsesség megtanított rá!

22. Benne ugyanis lélek van: értelmes és szent, egyetlen, sokféle és finom, ékesen szóló, gyors és szeplõtelen, biztos, kellemes, jót kedvelõ és éles,

23. akadályt nem ismerõ, jótékony, emberbarát, kegyes, állhatatos, szilárd, minden erõvel teljes, mindent látó, minden szellemen átható, az értelmeseken, tisztákon, legfinomabbakon.

24. Mert minden gyorsnál gyorsabb a bölcsesség, tisztaságánál fogva mindenen áthatol,

25. mert Isten erejének lehelete, s a mindenható Isten dicsõségének tiszta csordulása. Nincs benne semmi szenny,

26. mert az örök világosság kisugárzása, Isten fölségének szeplõtelen tükre és jóságának képmása.

27. Bár egymagában van, mindent megtehet, bár egyedül marad, mindent megújít, nemzedékrõl-nemzedékre betér a szentek lelkébe, s õket Isten barátaivá és prófétákká avatja.

28. Mert Isten csak azt szereti, aki a bölcsesség bizalmasa,

29. mivel az ékesebb a napnál és minden csillagképnél, a fényhez hasonlítva különb annál is,

30. mert azt felváltja az éjjel, a bölcsességen azonban nem vesz erõt a gonoszság!


   8. fejezet

1. Elér tehát erejével egyik határtól a másikig, s a mindenséget üdvösen igazgatja.

2. Õt szerettem és kerestem ifjú koromtól, s azon voltam, hogy kedvesemmé tegyem, és szerelmes lettem szépségébe.

3. Nemes származásával dicsekszik, mivel Istennel együtt lakik. A mindenség Ura megkedvelte,

4. mert be van avatva Isten ismeretébe, és mûveiben õ a tanácsadója.

5. Ha pedig a gazdagság kívánatos az életben, mi gazdagabb a mindenkor alkotó bölcsességnél?

6. Ha a megérzés sikerrel munkálkodik, van-e a létezõk között nála különb mûvész?

7. És ha valaki az igazságot kedveli, fáradságának gyümölcsei kiváló erények, mert megtanít mértéktartásra és okosságra, igazságosságra és erõsségre, melyeknél hasznosabb nincs az életben az embereknek.

8. Ha pedig valaki gazdag tudást kíván: ismeri õ a múltat, kifürkészi a jövõt, ért a fordulatos beszédhez, a talányok megfejtéséhez, elõre tudja a jeleket s a csodákat, a korok és idõszakok végét.

9. Eltökéltem tehát, hogy õt veszem életem társául, mert tudtam, hogy tanácsot ad nekem a jóra, és vigaszom lesz gondok és bánat közepette.

10. Dicsõségem lesz miatta a népek elõtt, bát ifjú vagyok, becsületem lesz az öregeknél.

11. Az ítéletben elmésnek találnak, a hatalmasok elámulnak rajtam, s a fejedelmek arca megcsodál engem.

12. Ha hallgatok, megvárnak engem, ha szólok, felfigyelnek; ha még tovább beszélek, a szájukra teszik kezüket.

13. Ezen felül általa halhatatlanságban lesz részem, s örök emléket hagyok az utánam jövõknek.

14. Népeket kormányzok, és nemzetek lesznek alattvalóim,

15. félelmetes fejedelmek rettegnek, ha rólam hallanak, a nép között kegyesnek mutatkozom, és a harcban hõsnek.

16. Megtérve otthonomba, kipihenem magamat oldalán, mert nincs keserûség a társaságában, nincsen bosszúság a vele való együttlétben, csak vígság és öröm.

17. Mialatt ezeket magamban fontolgattam, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy halhatatlanság van a bölcsesség társaságában,

18. és nemes gyönyörûség a barátságában, okulás a vele való szóváltásban, és jó hírnév a vele való társalgásban, körüljártam és kerestem, mint vehetném magamhoz.

19. Bár széptermetû ifjú voltam, és jó lélek jutott osztályrészemül,

20. vagy inkább: mivel jó voltam, hibátlan testbe érkeztem,

21. mégis láttam, hogy nem juthatok másként a birtokába, csak akkor, ha Isten megadja – és már ez is bölcsesség volt: tudni, hogy kinek az adománya az –, azért az Úr elé járultam, kértem õt, és szívem mélyébõl így szóltam:


   9. fejezet

1. "Atyáim Istene, irgalom Ura, aki szavaddal teremtettél mindeneket,

2. és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál,

3. hogy igazgassa a földkerekséget szentségben és igazságban, és egyenes lélekkel igazságot tegyen:

4. add meg nekem a veled együtt trónoló bölcsességet, és ne zárj ki engem gyermekeid közül!

5. Hiszen szolgád vagyok, szolgálód gyermeke, gyenge, rövidéltû ember, elégedetlen a jog s a törvények értésére.

6. Mert legyen bár valaki mégoly tökéletes is az emberek fiai között, a tõled eredõ bölcsesség nélkül számba sem jöhet.

7. Te szemeltél ki engem néped királyává, fiaid és leányaid bírájává,

8. te mondtad, hogy templomot építsek szent hegyeden, és oltárt lakóhelyed városában, hasonmását a szent sátornak, amelyet kezdettõl fogva készítettél.

9. Veled van bölcsességed, amely ismeri mûveidet, s amely jelen volt akkor is, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemed elõtt, és mi felel meg parancsaidnak.

10. Küldd azt szent egedbõl, dicsõséged trónusától, hogy velem legyen és velem munkálkodjék, és megtudjam, mi kedves elõtted!

11. Mert õ mindezeket tudja és érti, azért józanul vezérel majd tetteimben, és megõriz engem hatalmával.

12. Akkor majd kedvesek lesznek cselekedeteim, igazságban vezérlem népedet, és méltó leszek atyám trónjára.

13. Mert melyik ember ismerheti Isten akaratát, és ki tudná elgondolni, mit kíván Isten?

14. Hiszen a halandók gondolatai bátortalanok, és terveink ingatagok,

15. mert a romlandó test teher a léleknek, s a földi sátor lehúzza a sokat tûnõdõ elmét.

16. Alig sejtjük azokat, amik a földön vannak, csak fáradsággal értjük meg azt, ami szemünk elõtt van, az égieket pedig ki tudná kifürkészni?

17. Ki ismerte meg akaratodat, hacsak te nem adtál bölcsességet, s el nem küldted szent lelkedet a magasból?

18. Így lettek egyenessé a földön levõk útjai, s így tanulták meg az emberek, mi tetszik neked, hisz a bölcsesség által menekültek meg, Uram, akik neked kezdettõl fogva kedvesek voltak."