Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3 A MAGYAR HELYESÍRÁS SZABÁLYAI

2010.12.21

A nagy kezdőbetűk

148. Írásunknak világossá és áttekinthetővé tétele végett a közszavakat is nagybetűvel kezdjük minden szöveg, valamint – pont, kérdőjel, felkiáltójel és bizonyos esetekben kettőspont után – minden új mondat élén: Háromórai idő volt engedve a kitiltottaknak, hogy motyóikat összeszedjék… Ez a háromórai idő pedig éppen elég volt arra, hogy a város népessége mindent megtudjon… Mi volt a diákok vétsége? Hogyan védelmezték magukat? Milyen nagy dolgokat vágott oda a vaskalaposok­nak Jenőy? Hát Barkó hogy replikázott nekik tatárul, törökül, perzsául! Hát még a sánta Biróczy hogy tréfálta meg őket víg ötleteivel! S most ezeket mind kicsapták. Az iskola szeme fényeit!
Az általános szabályoktól – stilisztikai okokból – csak a szépírók szoktak olykor eltérni.
149. Levelekben és hivatalos iratokban a megszólítás első szaván és tulajdonnévi tagján kívül nagybetűvel szokás kezdeni a megszólításban szereplő közneveket is (de a mellékneveket, kötő­szókat már nem): Drága Ilonka Néni! Osztályvezető Kartárs! Tisztelt Kovács Úr! Mélyen tisztelt Asszonyom és Uram! Stb.
Magánlevelekben a megszólítás első szaván és tulajdonnévi tagján kívül a többi szót kezdhetjük kisbetűvel is: Kedves barátom! Tisztelt Nagy úr! Édes jó anyám és apám!
Azokat a közneveket, névmásokat és névmási szerepű határozószókat, amelyek a megszólított személyére vonatkoznak, szöveg belsejében általában kisbetűvel kezdjük: Légy szíves, barátom, látogass meg minket! Arra kérem (a) tanácselnök elvtársat, szíveskedjék ügyemet kedvezően elbírálni. Bárcsak itt lehetnél te is! Valószínűleg önöket is érdeklik fejlesztési terveink. Örökké hálás leszek neked a segítségedért. Melegen érdeklődött irántatok. Stb. – Fokozott tisztelet kifejezésére azonban az ilyen esetekben nagybetű is alkalmazható: Szeretném, Apám, ha nem értene félre. A legfőbb érdem az Önöké. Szeretnék mindig Veled lenni. Stb. Két (vagy több) szóból álló megszólításoknak ilyenkor is csak az első szavát kezdjük nagybetűvel: Bocsássa meg, Igazgató úr, hogy soraimmal fölkeresem! Tisztelettel emlékeztetem (az) Államtitkár elvtársat arra, hogy… stb. Hasonlóképpen: Felkérem Horváth kartársat vitaindító előadásának megtartására. Ezt Ferenc bátyám és Erzsi néném is jól tudja. Stb. (Vö. 144., 253.)
150. Közszavaknak nagybetűs kezdése – kivételesen, elsősorban költői művekben – lehet a megsze­mé­lye­sítés eszköze, erősítheti a szavak hangulatát, felhívhatja a figyelmet fogalmi tartalmukra, sőt egyszerre is szolgálhatja mindegyik célt: a Szerelem, a Végzet, a Hatalom; Mi vagyunk: Jövő és Igazság, / Engesztelés és nagy Ítélet; stb. (Vö. 144.)
Egyéb esetek

151. Az idézeteket és az idézeten belüli további részeket az eredeti szövegnek megfelelően kezdjük nagy-, illetőleg kisbetűvel: “Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.”; “Légy fegyelmezett!” stb.; illetőleg: “a földre sütöttük szemünk. Kinyílt / a földbe zárt titok.” (Vagy: “…a földre sütöttük” stb.) [Vö. 256. a), 264.]
152. Az útbaigazító feliratokat, a táblázatok, grafikonok, ábrák stb. alatti szövegeket nagybetűvel kezdjük: Bejárat, Házfelügyelő, Igazgató, Pénztár; Széntermelésünk; stb. – Ha egy ilyen szöveg több szóból áll, akkor csak az első szó nagy kezdőbetűs: Kettős megállóhely, Nyilvános telefon, B porta; A légfék vázlatos rajza; stb. – Ha a szöveg első szava számnév, s ezt számjeggyel írjuk, az utána következő szó kis kezdőbetűs: 2. metróvonal, 5. ajtó, III. vágány stb.
Kisbetűvel kezdjük az ügyiratok, igazolványok, oklevelek stb. végén az aláírás alatti megjelölést: elnök, titkár, igazgató, rektor, miniszter; a bizottság titkára, a társtulajdonosok közös képviselője; stb.
153. A családnevek előtti doktor, idősb, ifjabb, özvegy stb. szót, illetőleg rövidítésüket csak kiemelt helyzetben (aláírásban, levélcímzésben, oszlopba rendezett névsorban stb.) és mondat elején kezdjük nagybetűvel: Dr. Mészáros Mihály, Id. Kelemen László, Ifj. Jakab Imréné; Özvegy Lukács Péterné azzal a kéréssel fordult a tanácshoz, hogy…; stb. – Mondat belsejében ugyanezek kisbetűvel írandók: Ott volt dr. Mészáros Mihály is. Szép Gergely és ifj. Lukács Péter panaszt tettek özvegy Jakab Imréné ellen. – Hasonlóan a történelmi nevek esetében: Gróf Széchenyi István; de szövegben: Miniszteri tárcát vállalt báró Eötvös József is.
A TULAJDONNEVEK ÍRÁSA

154. A tulajdonneveknek több típusát különböztethetjük meg: a személyneveket, az állatneveket, a földrajzi neveket, a csillagneveket, az intézményneveket, a márkaneveket, a címeket stb. Bár az egyes típusok írásmódja nem egyetlen elvhez igazodik, három szempontból mégis egyformán viselkednek.
a) Mindegyik csoport írásában érvényesül helyesírásunknak az a régi törekvése, hogy a tulajdonne­ve­ket megkülönböztesse a köznevektől, ezért minden tulajdonnevet nagybetűvel kezdünk: Szőke (családnév), de: szőke (hajszín); Fakó (tónév), de: fakó (színnév); Mór (helységnév, személynév), de: mór (népnév); Hollófészek (hegy neve), de: hollófészek (a holló fészke); Rák (csillagkép neve), de: rák (állat neve); Patyolat (vállalat neve), de: patyolat (fehér, hófehér); Kortárs (folyóirat címe), de: kortárs (valakivel egy időben élő); Parázs (tűzhelymárka neve), de: parázs (izzó tüzelőanyag); stb.
b) A nagy kezdőbetű mutatja ugyan, hogy tulajdonnévvel van dolgunk, de a több elemből álló nevek esetében érzékeltetni kell a tulajdonnevek terjedelmét is, hogy világosan elhatárolódjanak a környező szövegtől. A többelemű nevek tagjainak összetartozását többféleképpen jelezhetjük.
Egybeírjuk az alkotó tagokat: Kispista, Tóthpál, Annamária, Nagykőrös, Hegyalja, Olaszország stb.
Kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz az alkotó tagokat: Nemeskéri-Kiss, Velencei-tó, Észak-Afrika stb.
Nagybetűvel kezdjük a tagok mindegyikét: Zrínyi Miklós, Kőrösi Csoma Sándor, Budapesti Műszaki Egyetem, Magyar Nyelvőr stb.
A név nyelvi felépítése is jelezheti, meddig tart a tulajdonnév. így pl. az utca (u.) szó a név utolsó eleme, a című (c.) szó pedig közvetlenül követi a név utolsó elemét: Kiss János altábornagy utca, az Ének a pesti ligetről című vers stb.
A címek esetében az alakulat sajátos (kiemelt) helyzete teszi világossá a tulajdonnév terjedelmét: Egri csillagok, A város peremén, Helyesírási tanácsadó szótár stb.
c) A tulajdonnevek írásának jellemző vonása az állandóság. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a tulajdon­nevek egyes típusaiban ragaszkodunk a történelmileg kialakult vagy a mai helyesírási szabályok szerinti formákhoz: Thököly, Werbőczy, Központi Fizikai Kutatóintézet; Pepsi-Cola, Rutascorbin; stb. Másrészt arra kell törekednünk, hogy a toldalékos alakok leírására olyan megoldást találjunk, amely biztosítja az alapforma visszaállíthatóságát: Kiss-sel, Wittmann-né, New York-i stb. (Nem pedig: Kissel, Wittmanné, newyorki stb.)

A személynevek

155. Mind a családneveket (vezetékneveket), mind a keresztneveket (utóneveket) nagy kezdőbetűvel írjuk: Bakos, Deli, Körmendi, Szántó; Éva, Zsuzsa, György, Pál; Szerencsés András, Szeremlei-Szabó Zsolt; stb.
A családnevek és a keresztnevek írásmódját – helyesírásunk rendszerének figyelembevételével – az anyakönyvezésre és a személyi okmányok kiállítására vonatkozó jogszabályok állapítják meg.
156. Családneveink nagyobb részének formája követi a mai magyar hangjelölési rendszert: Asztalos, Bíró, Hajdú, Kis, Takács stb. – A családnevek írásában érvényesülő hagyomány és egyéb okok (jogi megfontolások stb.) miatt azonban számos élő névben találkozunk a mai írásformáktól kisebb-nagyobb mértékben eltérő jelölésmódokkal: Biró, Buday, Eördögh, Gaál, Gombocz, Hajdu, Kiss, Kultsár, Pais stb. (Vö. 12., 87.) – Hasonlóképpen tiszteletben tartandó a tudatos szépírói névadással alkotott nevek írásmódja is: Baradlay, Maszlaczky, Keöcherepy stb.
157. A történelmi családnevek írásának főbb szempontjai a következők:
a) A történelmi nevek védelme érdekében a régi magyar családnevek eredeti alakját általában meg­őrizzük: Beythe, Kemechey, Orczy, Sigray, Thewrewk, Vay stb. (Vö. 12., 87.)
b) A családnevek hagyományőrző helyesírása viszonylag későn alakult ki, ezért az eredeti formák mellett az idők folyamán névváltozatok is keletkeztek (pl. Batsányi – Bacsányi). Ilyenkor az egyönte­tű írásgyakorlat biztosítása végett a család vagy a kiemelkedő történelmi személy által rögzített, korunkhoz legközelebb eső formát kell használni, s azt kell következetesen érvényesíteni: Apafi, Batsányi, Kazinczy, Lorántffy, Verseghy stb.
Ma élő személyek is viselnek történelmi családneveket. Ezek természetesen az anyakönyvben rögzített alakjukban használandók, ami eltérhet a régi család vagy történelmi személy nevének írásmódjától: Dezsőfi, Rákóczy, Teleky stb.
c) Az olyan névformák, melyek eltérnek ugyan az egykoriaktól, de már hosszú és következetes hagyományuk van írásgyakorlatunkban, ebben a formában használandók: Bocskai, Rákóczi, Zrínyi; Apáczai Csere, Tsétsi János; stb. – Az ilyen neveket nem szabad sem visszarégiesíteni (pl. Zrini), sem pedig korszerűsíteni (pl. Csécsi).
d) Szilárdan kialakult név hiányában olyan formát szokás kialakítani, amely az elolvasását nem zavaró régies írássajátságokat tiszteletben tartja, de egyszersmind lehetővé teszi, hogy a nevet az egykori hangzásnak megfelelően ejthessük ki: Komjáthy, Pesthi, Werbőczy, Wathay stb. (nem Komjáti, Pesti, Verbőci, Vatai stb.); illetőleg: Kakas, Csombor, Csulyak stb. (nem Cacas, Czombor, Chuliak stb.).
158. Az összetett (két külön névből eggyéforrt) családneveket egybeírjuk: Kispéter, Kunszabó, Nagygyörgy, Tóthmátyás, Vörösbaranyi stb.
A kettős (két név mellérendelő kapcsolatából alakult) családnevek tagjait az újabb anyakönyvi jogsza­bályok szerint kötőjellel kell összekapcsolni: Bajcsy-Zsilinszky, Endrődy-Somogyi, Kerpel-Fronius, Konkoly-Thege stb.
A régi jelzős családnevekben a jelző és a tulajdonképpeni név közé nem teszünk kötőjelet: Baróti Szabó, Csokonai Vitéz, Kőrösi Csoma, Tótfalusi Kis stb.
A jelzős nevek is szerves egységet alkotnak, ezért a két névelem általában együtt használandó, és sorrendjük nem cserélhető fel. – Stilisztikai okokból vagy rövidség kedvéért azonban a jelzőt magában is használhatjuk a teljes név helyett: Csokonai, Tótfalusi stb.
159. Az asszonynevek formái a jogi előírások szerint a következők: Nagy Jánosné, Nagy Jánosné Kovács Anna, Nagyné Kovács Anna, Nagy Anna és (ha valaki férjhezmenetele után is lánynevét tartja meg) Kovács Anna. – Bár nem hivatalos, használatos az N. Kovács Anna forma is.
A férj nevének -né képzős származéka és a leánykori név közé nem teszünk vesszőt, s a szül. rövidí­tés beiktatása is fölösleges: Szabó Lászlóné Nagy Katalin vagy Szabóné Nagy Katalin stb.
160. A mitológia és a vallás fogalomkörébe tartozó, személynévként használt nevek általában nagy kezdőbetűsek: Allah, Boldogasszony, Hadúr, Isten, Jupiter, Ozirisz, Zeusz stb. – Az isten szót gyakran használjuk köznévi értelemben is, illetőleg olyan szövegösszefüggésben, amelyben kisbetűs kezdése a helyes: a görög istenek; Tudja isten, mi lett vele. Az isten szerelmére! Hála istennek! Stb.
161. Mind régi (eredeti és jövevény), mind pedig más nyelvekből újabban átvett keresztneveinket mai köznyelvi kiejtésüket tükröztetve írjuk: Csilla, Piroska, Jolán, Vilma, Árpád, Zsolt, Bálint, László; Betti, Klaudia, Zsanett, Artúr, Márió, Raul; stb. – A ch-t és az x-et azonban (a közszókhoz hasonlóan) a keresztnevekben és a becenevekben is megtartjuk: Richárd, Alexandra, Félix, Lexi stb. (Vö. 209.)
162. A magyar személynevekhez általában ugyanúgy közvetlenül, azaz kötőjel nélkül illesztjük hozzá a toldalékokat (ragokat, jeleket, képzőket), mint a közszavakhoz: Dózsát, Kossuthhoz, Szemeréről, Táncsics Mihálynak, Ilosvai Selymes Péternél, Vörösmartyé, a Hunyadiak; jókais, madáchi, petőfieskedők; stb. – De: Táncsics Mihály-i, Ilosvai Selymes Péter-es stb. (Vö. 165.)
163. A mássalhangzóra végződő személynevek -val, -vel (és néha -vá, -vé) ragos formájának írásában a következőképpen járunk el:
a) Ha a név rövid mássalhangzót jelölő betűvel végződik, akkor ezt a betűt megkettőzzük: Ádámmal, Bálinttal, Kodállyal, Szabolccsal stb. (Vö. 83.)
b) Ha régies betűre végződő családnevekhez kapcsolódnak ezek a ragok, a régies betűt változatlanul hagyjuk, a rag v-je helyett pedig ennek a név végén ejtett hanghoz idomult mai formáját írjuk: Kossuthtal, Véghgel, Móriczcal, Rátzcal, Babitscsal, Paiszsal; Madáchcsá; stb.
c) Ha a családnév mássalhangzót jelölő kettőzött betűvel végződik, a -val, -vel (és néha a -vá, -vé) rag megfelelő alakját kötőjellel kapcsoljuk hozzá, hogy az alapforma világosan kitűnjön: Kiss-sel, Makk-kal, Papp-pal, Széll-lel stb. (Vö. 94.) – Egyszerűsítve írjuk viszont a keresztneveket: Berna­dettel, Marcellal v. Marcellel, Mariannal stb. (Vö. 62., 94.)
164. Az -i és az -s melléknévképzővel, az -ista és az -izmus főnévképzővel ellátott egyelemű és összetett (egybeírt), illetőleg kettős (kötőjellel összekapcsolt) személyneveket kisbetűvel kezdjük, és a képzőket közvetlenül kapcsoljuk hozzájuk: móriczi, mikszáthos, marxista, leninizmus; tóthpáli, kispéteres; erdey-grúzi, rippl-rónais; stb. – De ha a személynév két vagy több elemből áll, akkor megtartjuk az eredeti nagy kezdőbetűket, s a név utolsó tagjához kötőjellel kapcsoljuk a képzőt: Széchenyi István-i (elképzelések), Eötvös József-i (iskolareform), Csokonai Vitéz Mihály-os (verselés) stb.
165. A -k többesjelet közvetlenül kapcsoljuk a személyneveknek általában változatlan, nagy kezdőbe­tűs formájához: az Árpádok, a Kisfaludyak; a Kossuthok, Petőfik, Táncsicsok kora; az Ady Endrék és József Attilák küzdelmei stb. (Vö. 162.)
A személynevek alkalmi kis kezdőbetűs írása (többnyire -k többesjeles formában) stilisztikai fogás lehet: a név viselőjével szemben érzett megvetést, haragot stb. érzékeltetheti.
166. A személynév elé tett alkalmi minősítő jelzőket kisbetűvel kezdjük: a nagy Napóleon, a nyelvújító Kazinczy, az ifjú Ady, a szép Csapóné stb. – A történelmi személyek nevének szerves részét alkotó állandó jelzőket azonban nagy kezdőbetűvel írjuk: Könyves Kálmán, Nagy Péter, Oroszlánszívű Richárd, Rettegett Iván, Rőtszakállú Frigyes, Szent Erzsébet stb.
167. Személynév – akár egy-, akár többelemű – állhat köznév minőségjelzőjeként is. Ilyenkor a személynevet és a köznevet különírjuk egymástól: István király, Bánk bán, Kovács államtitkár, Dobay szakaszvezető, Polgár doktor, Németh mérnök, Moharos kartársnő, Inotai úr, Zsófi néni, Noszty fiú; Vajda Elemér akadémikus, Somogyi Béláné főelőadó, Sárosi János marós, Erdélyi Ilona tudományos kutató, Szalay Tamás érdemes művész; stb. [Vö. 140. a)]
Azoktól a felvett vagy kapott személynevektől (vagy más tulajdonnevektől, sőt fantázianevektől), amelyeket kisebb-nagyobb embercsoportok viselnek, különírjuk a gyűjtőnévi vagy gyűjtőnévi jellegű közszókat: Benedek család, Csák nemzetség, Előre brigád, Nyék törzs, Radnóti őrs; Ady Endre úttörőcsapat, Zalka Máté lövészezred; stb.
168. Egy- vagy többelemű személynevek és köznevek gyakran lépnek egymással valamilyen jelölet­len összetételnek tekinthető kapcsolatba (pl. Kossuth-szobor = Kossuth szobra, Kossuth-nóta = Kossuth­ról szóló nóta stb.). Az ilyen összetételszerű alakulatokban a személynév és a köznév szoros összetartozását kötőjellel érzékeltetjük: Balassi-strófa, Ady-vers, Kossuth-díj, Petőfi-kultusz, Kodály-módszer, Celsius-fok, Sabin-cseppek, Bessenyei-kúria, Nádasdy-kastély; Konkoly-Thege-érem; Geiger–Müller-számlálócső, Hadrovics–Gáldi-szótár; Arany János-idézet, Bartók Béla-emlékév; stb. [Vö. 140. b), 169.]
A kisebb-nagyobb embercsoportokat vezető személyek nevéhez szintén kötőjellel kapcsoljuk a gyűjtőnévi vagy gyűjtőnévi jellegű közszókat: Aranyosi-brigád, Deák-párt, Földényi-kórus, Lenkey-század, Marót-csoport, Szemere-kormány; Szent Benedek-rend; stb.
Az uralkodóházat jelentő ház, család és dinasztia szót is kötőjellel kapcsoljuk a családnévhez: Árpád-ház, Anjou-ház, Habsburg-ház, Jagelló-ház; Bourbon-család; Tudor-dinasztia; stb.
Ha a személynév és a köznév együtteséből köznév lett, az összetételt kisbetűvel kezdve egybeírjuk: katicabogár, krisztustövis, martinkemence stb. [Vö. 140. b), 201.]
169. Az egy- vagy többelemű személynevek és köznevek együtteséből az alapforma megtartásával (többnyire -i, -beli, -s, -ú, -ű, -jú, -jű képzővel) alakult melléknevek is összetételszerű kapcsolatok. Az ilyenekben a tagokat kötőjellel fűzzük össze: Árpád-kori, Mátyás-templomi; Jókai-regénybeli, Kossuth-díjas, Zrínyi-soros, Mária-arcú, Kodály-módszerű, Herkules-erejű; Konkoly-Thege-érmes, József Attila-díjas; Hadrovics–Gáldi-szótárbeli, stb. [Vö. 140. b), 168.]
170. Ha egymástól különírt, személynévből és köznévből álló minőségjelzős szerkezetekhez (Julianus barát) egy újabb főnév (pl. szobor) kapcsolódik, ez elé nem teszünk kötőjelet: Julianus barát szobor, Kászim pasa bástya, Szent István vértanú plébániatemplom, Jeremiás próféta kolostor stb. (Vö. 167.)
Az ilyen szerkezetek gyakran erőltetettek. Tanácsos feloldani őket: Julianus barát szobra stb.
171. A -féle és a -szerű képzőszerű utótagot kötőjellel kapcsoljuk a személynevekhez: Eötvös-féle, Wesselényi-féle, Munkácsy-szerű, Joliot-Curie-féle; Erdey-Grúz–Schay-féle; Paál László-szerű, Szinyei Merse Pál-szerű; stb. (Vö. 141.)

Az állatnevek

172. Az állatok tulajdonnevét nagy kezdőbetűvel írjuk: Bodri, Cirmos, Csákó, Ráró, Villám, Bagira, Vuk stb. – Az esetleges magyarázó utótag kisbetűvel és kötőjel nélkül járul hozzájuk: Bodri kutya, Ráró lovam stb.

A földrajzi nevek

173. A földrajzi nevek nyelvi fölépítése rendkívül változatos. Az egyelemű nevek (pl. Szeged stb.) mellett igen nagy a többelemű nevek száma. Ezeknek az egységét bizonyos típusokban az egybeírás mutatja (pl. Tiszántúl, Szombathely stb.); más csoportokban a szoros kapcsolatot (a többelemű nevekre leginkább jellemző módon) az alkotó tagok közé tett kötőjellel fejezzük ki (pl. Zsivány-patak, Apáthy-szikla, Dél-Amerika stb.); a különírt tagokból álló nevek (pl. Olasz Köztársaság, Pillányi út stb.) esetében pedig a helyesírási forma vagy a nyelvi fölépítés érzékelteti az összetarto­zást. – Más nyelvi kategóriákhoz hasonlóan a földrajzi nevek írásában is figyelembe kell venni a név jelentését, mert a formailag hasonló (sőt azonos), de más-más dolgot jelölő nevek írásmódja eltérően alakulhat: Hűvös-völgy (domborzati név), de: Hűvösvölgy (városrésznév); Ferenc-hegy (domborzati név), de: Ferenc körút (utcanév); Sáros-patak (víznév), de: Sárospatak (helységnév); stb.
Az itt következő szabályok csak a gyakoribb földrajzinév-típusok írásmódjára nézve adnak eligazí­tást, mégpedig az -i (olykor -beli) képzős származékokkal együtt. Ennek a sűrűn előforduló toldalék­nak a kapcsolási módja ugyanis nem minden típusban egyforma. A többi toldalék kapcsolása megegye­zik a más tulajdonnévtípusokban követett eljárásokkal.
Magyarország fontosabb hivatalos földrajzi neveinek jelentős részét a hivatalos helységnévtár és a földrajzinévtár tartalmazza.

Az egyelemű és az egybeírt földrajzi nevek

174. Ha egy földrajzi név egyelemű (azaz egyetlen egyszerű szó), az alapformát természetesen nagybetűvel, az -i képzős származékot pedig kisbetűvel kezdjük. Az -i-re végződő ilyen szavak -i képzős származékában (kiejtésüknek megfelelően) csak egy i-t írunk.

 
Alapforma:    -i képzős forma:      
Európa    európai      
Itália    itáliai      
Erdély    erdélyi      
Mátra    mátrai      
Duna    dunai      
Debrecen    debreceni      
Krakkó    krakkói      
Tamási stb.    tamási stb.     

175. Alapformájukban nagy, -i képzős származékukban kis kezdőbetűvel egybeírjuk:
a) a több elemből álló, ország, föld, alföld, part utótagú országneveket, az országrészneveket, valamint a jelentésükben tömbösödött tájneveket:
alapforma:    -i képzős forma:      
Magyarország    magyarországi      
Franciaország    franciaországi      
Jakutföld    jakutföldi      
Németalföld    németalföldi      
Elefántcsontpart    elefántcsontparti      
Kisalföld    kisalföldi      
Hegyalja stb.    hegyaljai stb.     

Az egybeírandó tájneveket a szótári rész tartalmazza.
b) a több elemből álló magyar nyelvű helységneveket, valamint általában a helységrészneveket:

 
alapforma:    -i képzős forma:      
Budapest    budapesti      
Balatonalmádi    balatonalmádi      
Hódmezővásárhely    hódmezővásárhelyi      
Törökkanizsa    törökkanizsai      
Fokváros    fokvárosi      
Békásmegyer    békásmegyeri      
Újszeged    újszegedi      
Alsóbélatelep    alsóbélatelepi      
Albertmajor    albertmajori      
Csehipuszta    csehipusztai      
Rétitanya stb.    rétitanyai stb.     

Az i-re végződő ilyen nevek -i képzős származékának végén csak egy i-t írunk.

A kötőjellel összekapcsolt elemekből álló földrajzi nevek

176. Ha egy földrajzi név egy földrajzi köznévből és egy eléje járuló (egyelemű vagy egybeírt többelemű) közszóból vagy tulajdonnévből áll, a nagybetűvel kezdett előtaghoz kötőjellel kapcsoljuk a kisbetűvel kezdett utótagot. – Az -i képzős származékokban a kötőjelet meghagyjuk. Ha az alapforma előtagja tulajdonnév, ennek nagy kezdőbetűjét megtartjuk, egyébként az alakulatot kisbetű­vel kezdjük.
a) Közszói előtaggal

 
alapforma:    -i képzős forma:      
Arany-patak    arany-pataki      
Velencei-tó    velencei-tói v. -tavi      
Sólyom-sziget    sólyom-szigeti      
Szabadság-hegy    szabadság-hegyi      
Kis-kőszikla    kis-kősziklai      
Holdvilág-árok    holdvilág-ároki      
Dunántúli-középhegység stb.    dunántúli-középhegységi stb.     

b) Tulajdonnévi előtaggal

 
alapforma:    -i képzős forma:      
János-dűlő    János-dűlői      
Csepel-sziget    Csepel-szigeti      
Duna-part    Duna-parti      
Balaton-felvidék    Balaton-felvidéki      
Kaszpi-tenger    Kaszpi-tengeri      
Kab-hegy    Kab-hegyi      
Huron-tó    Huron-tói v. -tavi      
Szandaváralja-patak    Szandaváralja-pataki      
Dunazug-hegység stb.    Dunazug-hegységi stb.     

A tulajdonnévi (vagy annak tekintett) előtag állhat két (vagy több) különírt elemből is.

 
alapforma:    -i képzős forma:      
Vas Mihály-hegy    Vas Mihály-hegyi      
József Attila-lakótelep    József Attila-lakótelepi      
Buen Tiempo-fok stb.    Buen Tiempo-foki stb.     

Földrajzi köznéven a földrajzi fogalmakat jelölő főneveket értjük. Ezek lehetnek egyszerű szavak is: óceán, tó, patak, hegy, völgy, domb, hágó, lapos, dűlő, sivatag stb.; összetett szavak is: félsziget, öntözőcsatorna, holtág, fennsík, dombvidék, szőlőhegy, halastó stb.
Az olyan nevek, ill. névrészek, amelyekben a mai magyar nyelvérzék nem ismer föl közszói jelentést (akár magyar, akár idegen eredetűek), egyelemű tulajdonneveknek számítanak. Így pl. a 176. b) pontban: Huron, Kab, Kaszpi; a 177. a) pontban: Cselőte, Zéland.
177. Ha egy földrajzi név utótagja (egyelemű vagy egybeírt többelemű) tulajdonnév, előtagja pedig (egyelemű vagy egybeírt többelemű) közszó vagy tulajdonnév, az alkotó tagokat kötőjellel kapcsoljuk össze. – Az ilyen nevek -i képzős származékában általában mindkét tagot kisbetűvel kezdjük, és a kötőjelet megtartjuk.
a) Közszói előtaggal

 
alapforma:    -i képzős forma:      
Holt-Tisza    holt-tiszai      
Dél-Kína    dél-kínai      
Öreg-Cselőte    öreg-cselőtei      
Új-Zéland    új-zélandi      
Nyugat-Dunántúl    nyugat-dunántúli      
Délkelet-Magyarország stb.    délkelet-magyarországi stb.     

Ha a tulajdonnévi (vagy annak tekintett) utótag két (vagy több) különírt elemből áll, ezt az írásmódját az új névalakulaton belül is megtartja. – Az -i képző a változatlan alapformához kötőjellel kapcsoló­dik.

 
alapforma:    -i képzős forma:      
Keleti-Sierra Madre    Keleti-Sierra Madre-i      
Nagy-New York stb.    Nagy-New York-i stb.     

b) Tulajdonnévi előtaggal

 
alapforma:    -i képzős forma:      
Kál-Kápolna (vasútállomás)    kál-kápolnai      
Győr-Sopron (megye)    győr-soproni      
Bödd-Bakod (terület)    bödd-bakodi      
Csörnöc-Herpenyő (vízfolyás) stb.    csörnöc-herpenyői stb.     

Hasonlóképpen járunk el olyankor is, amikor a hivatalos helységnév után a helységrész vagy kerület nevét is föltüntetjük.

 
Érd-Ófalu    érd-ófalui      
Győr-Ménfőcsanak stb.    győr-ménfőcsanaki stb.     

178. Háromelemű földrajzi nevek keletkezésének két különösen gyakori módja van.
a) Ha egy kételemű, kötőjellel összefűzött földrajzi név [Arany-patak, vö. 176. a); Holt-Tisza, vö. 177. a); János-dűlő, vö. 176. b)] elé egy közszói előtag (rohonci, belső, nagy stb.) kerül, az alakula­tot nagybetűvel kezdjük, s a tagokat kötőjellel kapcsoljuk össze. – Az -i képzős származékokban megtartjuk az alapul szolgáló nevek tagjainak kötőjeles kapcsolását, a közszói tagokat kisbetűvel, a tulajdonnévi tagokat nagybetűvel kezdjük.

 
alapforma:    -i képzős forma:      
Rohonci-Arany-patak    rohonci-arany-pataki      
Nagy-Ausztráliai-öböl    nagy-ausztráliai-öböli      
Alcsi-Holt-Tisza    alcsi-holt-tiszai      
Új-Dél-Wales    új-dél-walesi      
Belső-János-dűlő    belső-János-dűlői      
Déli-Shetland-szigetek stb.    déli-Shetland-szigeteki stb.     

b) Ha egy kételemű, kötőjellel írt földrajzi név [Arany-patak, vö. 176. a); Holt-Tisza, vö. 177. a); János-dűlő, vö. 176. b)] egy utána tett földrajzi köznévvel bővül, ezt az utótagot kisbetűvel kezdve kötőjellel kapcsoljuk az alapul szolgáló névhez. – Az -i képzős származékokban megtartjuk az alapul szolgáló nevek tagjainak kötőjeles kapcsolását, a közszói tagokat kisbetűvel, a tulajdonnévi tagokat nagybetűvel kezdjük.

 
alapforma:    -i képzős forma:      
Arany-patak-völgy    arany-patak-völgyi      
Két-bükkfa-nyereg    két-bükkfa-nyeregi      
Dél-kínai-tenger    dél-kínai-tengeri      
Észak-borsodi-karszt    észak-borsodi-karszti      
Holt-Tisza-berek    holt-Tisza-bereki      
Sebes-Körös-dűlő    sebes-Körös-dűlői      
János-dűlő-oldalas    János-dűlő-oldalasi      
Misa-réti-patak stb.    Misa-réti-pataki stb.     

179. Nagykötőjellel fűzzük egymáshoz a nagybetűvel kezdett földrajzi neveket akkor, ha azok valamitől valameddig viszonyt érzékeltetnek. – Az ilyen alakulatok -i képzős származékában a nagykötőjeleket megtartjuk, de minden tagot kisbetűvel kezdünk, és az képzőt csak az alakulat utolsó tagjához tesszük hozzá, kötőjel nélkül.

 
alapforma:    -i képzős forma:      
Budapest–Bécs    budapest–bécsi      
Moszkva–Párizs    moszkva–párizsi      
Győr–Sopron–Ebenfurt stb.    győr–sopron–ebenfurti stb.     

Az ilyen alakulatokhoz földrajzi köznevet kisbetűvel kezdve és kötőjellel kapcsolunk. – Az -i képzőt a változatlan alapformához tesszük hozzá.

 
alapforma:    -i képzős forma:      
Volga–Don-csatorna    Volga–Don-csatornai      
Duna–Majna–Rajna-csatorna stb.    Duna–Majna–Rajna-csatornai stb.     

Alapformájukban hasonlóképpen, -i képzős formájukban azonban kis kezdőbetűkkel írjuk az olyan névtársítások tagjait, mint:

 
Cseh–Morva-dombság    cseh–morva-dombsági      
Zala–Somogyi-határárok stb.    zala–somogyi-határároki stb.     

A különírt elemekből álló földrajzi nevek

180. Minden tagot külön szóba írunk, és nagybetűvel kezdünk a mai és a történelmi államnevekben (amelyek általában tartalmazzák az államformára utaló szót), továbbá a gazdasági földrajzi körzetnevekben. – Az ilyen nevek -i (-beli) képzős származékában megtartjuk a különírást, de az alkotó tagokat általában kisbetűvel kezdjük, csak a tulajdonnévi (vagy annak tekintett) elemeket hagyjuk meg nagybetűsnek.
   
 
    alapforma:    -i (-beli) képzős forma:      
    Magyar Népköztársaság    magyar népköztársasági      
    Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság    grúz szovjet szocialista köztársasági      
    Egyesült Királyság    egyesült királysági      
    Ománi Szultánság    ománi szultánsági      
    Amerikai Egyesült Államok    amerikai egyesült államokbeli      
    Dél-afrikai Köztársaság    dél-afrikai köztársasági      
    Római Birodalom    római birodalomi      
    Kijevi Nagyfejedelemség    kijevi nagyfejedelemségi      
    Központi Iparvidék    központi iparvidéki      
    Észak-kaukázusi Gazdasági Körzet    észak-kaukázusi gazdasági körzeti      
de:    Zaire Köztársaság    Zaire köztársasági      
             San Marino Köztársaság stb.    San Marino köztársasági stb.     

181. A mai és a történelmi államrészek nevében a kis kezdőbetűs megye, járás, városkörnyék, bán­ság, grófság, terület stb. utótagot különírjuk az előtte álló névrészektől. – Az ilyen nevek -i (-beli) képzős származékában megtartjuk a különírást, a közszói tagokat kisbetűvel, a tulajdonnévi (vagy annak tekintett) elemeket nagybetűvel kezdjük.

 
    alapforma:    -i képzős forma:      
    Budai járás    budai járási      
    Veszprémi városkörnyék    veszprémi városkörnyéki      
    Letenyei nagyközségkörnyék    letenyei nagyközségkörnyéki      
    Voronyezsi terület    voronyezsi területi      
    Szörényi bánság    szörényi bánsági      
de:    Baranya megye    Baranya megyei      
    Szabolcs-Szatmár megye    Szabolcs-Szatmár megyei      
    Kent grófság    Kent grófsági      
     New York állam stb.    New York állami v. állambeli stb.     

182. A közterületek nevében a kis kezdőbetűs utca, út, tér, köz, híd stb. szót különírjuk az előtte álló névrészektől. – Az -i képzőt az ilyen nevek változatlan formájához tesszük hozzá.

 
alapforma:    -i képzős forma:      
Váci utca    Váci utcai      
Gorkij fasor    Gorkij fasori      
Szabó Ilonka lépcső    Szabó Ilonka lépcsői      
Tas vezér utca    Tas vezér utcai      
Március 15. tér    Március 15. téri      
Tábor-hegyi út    Tábor-hegyi úti      
Erzsébet híd stb.    Erzsébet hídi stb.     

Ha a híd szó valamely folyó nevével birtokos jelzős viszonyban van, kötőjellel kapcsoljuk: Tisza-híd (= a Tisza hídja), a Duna-hidak stb.
183. Földrajzi nevekhez magyarázó céllal néha hozzákapcsolunk egy közszót, ez azonban nem válik a név részévé. Ezeket a nevet értelmező szavakat a névtől különírjuk. – Az ilyen kapcsolatok -i (-beli) képzős származékában megtartjuk a különírást, s a kezdőbetűk változatlanul maradnak.

 
alapforma:    -i képzős forma:      
Gyöngyös város    Gyöngyös városi      
Mátra hegység    Mátra hegységi      
Duna folyam    Duna folyami      
Szahara sivatag stb.    Szahara sivatagi stb.     

(Vö. 194.)
Kisbetűvel kezdve különírjuk a névhez nem tartozó alkalmi jelzőket is:

 
alapforma:    -i képzős forma:      
(az) olasz Alpok    (az) olasz alpokbeli      
(az) erdős Bükk    (az) erdős bükki      
(a) lengyel Magas-Tátra    (a) lengyel magas-tátrai      
(a) második Baku stb.    (a) második bakui stb.     

184. Különírt szavakból álló jelölt tárgyas, jelölt határozós, jelölt birtokos jelzős, valamint névutós szerkezetek is gyakran szolgálnak földrajzi nevekként. Az ilyen alakulatokban a különírást megtartjuk, de a szerkezetek első tagját természetesen nagybetűvel kezdjük. – Az ilyen nevek -i képzős származé­kában megtartjuk az alapformát, s ehhez fűzzük hozzá a képzőt.

 
alapforma:    -i képzős forma:      
Keveset érő    Keveset érői      
Székre járó    Székre járói      
Tilos alja    Tilos aljai (v. alji)      
Duna mente    Duna menti      
Szekszárd vidéke    Szekszárd vidéki      
Vác környéke    Vác környéki      
Rétek alatt    Rétek alatti      
Felső-Marcal melléke    Felső-Marcal melléki      
Kis-kút feletti stb.    Kis-kút feletti stb.     

Hasonlóképpen:

 
Duna–Tisza köze    Duna–Tisza közi      
Maros–Körös köze stb.    Maros–Körös közi stb.     

Az ilyen nevek elé járuló köznevet vagy az őket követő földrajzi köznevet különírjuk, az egész alakulatot pedig nagybetűvel kezdjük. – Az -i képző a változatlan alapformához kötőjel nélkül kapcsolódik.

 
alapforma:    -i képzős forma:      
Hosszú Csobod alja    Hosszú Csobod aljai (v. alji)      
Kis Bot foka    Kis Bot foki      
Alsó Dunára dűlő stb.    Alsó Dunára dűlői stb.     

Hasonlóképpen:

 
Mária asszony sziget    Mária asszony szigeti      
Pál varga dűlő    Pál varga dűlői      
Külső Pesti út    Külső Pesti úti      
Régi Fóti út stb.    Régi Fóti úti stb.     

A csillagnevek

185. A csillagok, csillagképek, bolygók, holdak stb. nevét nagy kezdőbetűvel írjuk: Ikrek, Fiastyúk, Orion, Tejút, Merkúr, Plútó, Vénusz stb.
Ha a föld, a hold és a nap szót tulajdonnévként használjuk, nagybetűvel kezdjük: a Hold távolsága a Földtől stb. – A mindennapi írásgyakorlatban azonban az ilyen tulajdonnévi szándékú szóhasználatot fölösleges erőltetni, tehát: föld körüli utazás, a hold szépen világít, a nap sugarai stb.

Az intézménynevek

186. Az intézménynevek – néhány esetet nem számítva – több szóból állnak. Ezek összetartozását, a név kezdetét és végét az alkotóelemek nagy kezdőbetűs írása jelzi.
A világos főszabályon kívül – az intézménynevek körében élő nyelvhasználati ingadozások miatt – néhány kiegészítő szabályt is figyelembe kell venni.
187. A hivatalok, társadalmi szervezetek, oktatási intézmények, tudományos intézetek, szövet­kezetek, vállalatok és hasonlók többelemű hivatalos, cégszerű nevében – az és kötőszó, valamint a névelők kivételével – minden tagot nagybetűvel kezdünk. Az -i (néha -beli) képzős származékokban a tulajdonnévi vagy az azzal egyenértékű tag(ok) nagy kezdőbetűjét megtartjuk, a köznévi elem(ek)et pedig kisbetűvel kezdve írjuk.

 
alapforma:    -i képzős forma:      
Egészségügyi Minisztérium    egészségügyi minisztériumi      
Magyar Tudományos Akadémia    magyar tudományos akadémiai      
Magyar Szocialista Munkáspárt    magyar szocialista munkáspárti v. munkáspártbeli      
Danuvia Központi Szerszám- és Készülékgyár    Danuvia központi szerszám- és készülékgyári      
Madách Színház    Madách színházi      
József Attila Gimnázium    József Attila gimnáziumi      
Vas Megye Tanácsa, ill.: Vas Megyei Tanács    Vas megyei tanácsi      
Géza Király Téri Egészségügyi Szakközépiskola    Géza király téri egészségügyi szakközépiskolai      
Országos Széchényi Könyvtár    országos Széchényi könyvtári      
Új Egység Cipészipari Szövetkezet    Új Egység cipészipari szövetkezeti      
Magyar–Szovjet Baráti Társaság    magyar–szovjet baráti társasági      
Április 4. Gépgyár    Április 4. gépgyári      
Kelet-bükki Állami Gazdaság    kelet-bükki állami gazdasági      
43. Sz. Építőipari Vállalat    43. sz. építőipari vállalati      
Volga Szálló    Volga szállói (v. szállóbeli)      
Szabadság Szálló stb.    Szabadság szállói (v. szállóbeli) stb.     

Egyszavas intézménynevek is vannak:

 
Belügyminisztérium    belügyminisztériumi      
Pénzügyminisztérium    pénzügyminisztériumi      
Bélyegmúzeum stb.    bélyegmúzeumi stb.     

188. A teljes és cégszerű intézménynevek mellett vagy helyett használt egyéb formák írásában a következők szerint kell eljárni:
a) Sok olyan intézménynevünk van, amely megegyezik azzal a formával, ahogyan az intézményt nem hivatalosan is emlegetni szoktuk. Említésben: a balatonfenyvesi állami gazdaság, a pécsi nevelő­inté­zet, a tolmácsi általános iskola stb.; de intézménynévként: Balatonfenyvesi Állami Gazdaság, Pécsi Nevelőintézet, Tolmácsi Általános Iskola stb. Nagy kezdőbetűket csak akkor írunk, ha ki akarjuk emelni a megnevezés tulajdonnévi jellegét.
b) Teljes és cégszerű intézménynévnek tekintjük az olyan formákat, amelyekben a telephely neve (vesszővel elkülönítve) az alakulat végén áll: Egyesült Munkás-Paraszt Tsz, Dusnok; Kisegítő (Foglalkoztató) Iskola és Nevelőotthon, Sopron; Nemzeti Színház, Szeged; stb.
Ha az ilyen szerkezetű alakulatok helységnévi eleme -i képzős melléknévi jelzőként a név élére kerül, az intézménynév részének tekintjük, s ezért nagybetűvel kezdjük: Dusnoki Egyesült Munkás-Paraszt Tsz, Soproni Kisegítő (Foglalkoztató) Iskola és Nevelőotthon, Szegedi Nemzeti Színház stb.
Kisbetűvel kezdjük viszont az intézmények működési helyére utaló -i képzős melléknévi jelzőket, ha nyilvánvalóan alkalmiak, tehát a névnek nem részei: a budapesti Eötvös Loránd Tudomány­egyetem, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, a szegedi József Attila Tudományegyetem stb.
c) A teljes intézménynév helyett gyakran annak csak egy vagy több egyesítő elemét használjuk, s a műfajjelölő szót vagy szavakat elhagyjuk. Az ilyen rövidült névben megmarad a részeknek a teljes névbeli írásmódja: az Előrében dolgozik (ti. az Előre Asztalosipari Szövetkezetben). Hasonlókép­pen: a Gondolat jelentette meg; a Nemzetiben játsszák; az Eötvösön v. az Eötvös Lorándon végzett; stb.
d) Az intézménytípusokat jelentő szavakat (minisztérium, egyetem, hivatal, intézet, iskola, vállalat, üzem, tanács, rendőrkapitányság stb.) olyankor is kisbetűvel írjuk, amikor valamely szövegben egy bizonyos intézményre utalnak: Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet, de: a kutatóintézet kidolgoz­ta; Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, de: a bizottság véleménye szerint; stb. – Hasonlókép­pen: bement a minisztériumba, segélyt kapott a vállalattól, a tanács intézkedett, a tanárképző főiskolán stb. – Csak néhány kivétel van: az Akadémia (= Magyar Tudományos Akadémia), az Opera (= Magyar Állami Operaház) stb.
189. Az intézmények alárendelt egységeinek nevét a következők szerint írjuk:
a) Számos intézménynek (mint főhatóságnak) alárendelt intézményei is vannak. Ezek nevét is minden tagjában nagy kezdőbetűvel írjuk: Műszaki Kémiai Kutatóintézet (az MTA intézete), Országos Pedagógiai Intézet (a Művelődési Minisztérium intézménye), Állam- és Jogtudományi Kar (az Eötvös Loránd Tudományegyetemen), Fővárosi Földhivatal (Budapest Főváros Tanácsánál), Magyar Földrajzi Társaság (főhatósága az MTA) stb.
b) Egy intézményen belüli nagyobb szervezeti egység, testület stb. neve akkor írandó intézménynév­szerű­en, ha az egyediség érzékeltetésére szükség van: a Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya (az MTA testülete), a Medicor Művek Vállalkozási Gyára, a Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront X. Kerületi Bizottsága stb.
c) Az intézmények azonos rendeltetésű kisebb egységeinek típusukra utaló megnevezését kis kezdő­­betű­vel írjuk: a Kossuth Nyomda személyzeti osztálya, a Bölcsészettudományi Kar gondnok­sá­ga, a XI. Ker. Tanács szakorvosi rendelője stb. – Kisbetűsek önmagukban használva is: emlékeztető a műszaki osztály részére, feljegyzés a jogi csoportnak, kérelem az üzemi szakszervezeti bizottság­hoz stb.
A nem állandó jelleggel működő bizottságokra stb. utaló szavakat, szókapcsolatokat szintén kisbetű­vel kell írni: a két vállalat koordináló bizottságot alakított; egy karbantartó csoportot szerveztek; stb.
d) Az alárendelt viszonyú intézményeket jelölő birtokos jelzős szerkezetek névelőjét és a birtokszó személyragját (-jelét) általában ki kell tenni: A (a) Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete; A (a) Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kara; stb.
Cégtáblán, levélpapíron, bélyegzőn stb. (vagyis kiemelt helyzetben) más megoldás is helyes lehet:

 
Magyar Tudományos Akadémia    Budapesti Műszaki Egyetem      
Nyelvtudományi Intézet    Építészmérnöki Kar     

190. A pályaudvarok, megállóhelyek, repülőterek, mozik, vendéglők, eszpresszók, üzletek, fürdők, temetők stb. megnevezésében az intézménynévi jelleg kevésbé érvényesül. Ezekben a csak intézmény­­névszerű megjelölésekben a tulajdonnévi, illetőleg az azzal egyenértékű tagot (tagokat) nagybetűvel írjuk, az értelmezésre szolgáló köznévi tagot (tagokat) pedig kisbetűvel kezdve különírjuk: Keleti pályaudvar, Katonatelep vasúti megállóhely, Ferihegyi repülőtér, Ugocsa mozi, Kis Rabló étterem, Vén Diák eszpresszó, Rómeó férfiruházati bolt, Lukács fürdő, Kerepesi temető stb. – Az intézménynévszerű megjelölések értelmezésére szolgáló köznévi tag(ok) elhagyható(k): a Keletiből indul, a Lukácsba jár úszni, a Kis Rablóban vacsoráztak stb.
Az intézménynévszerű megjelölések -i (-beli) képzős származékában meghagyjuk a nagy kezdő­betű­ket is, a különírást is: Keleti pályaudvari, Ugocsa mozibeli, Kis Rabló éttermi stb.
191. Intézményszerű (rendszeresen ismétlődő országos vagy nemzetközi) rendezvények, kiállítások, vásárok stb. nevét az intézményekével azonos módon szokás írni: Budapesti Nemzetközi Vásár, Szegedi Szabadtéri Játékok, Vadászati Világkiállítás stb. – De: jövőkutatási konferencia stb. (Vö. 146.)
192. Nemzetközi vagy külföldi intézményeknek, szervezeteknek stb. magyar vagy magyarra fordított hivatalos nevét úgy írjuk, mint a magyar intézményneveket: az Egyesült Nemzetek Szervezete, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, Nemzetközi Valutaalap, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, a Francia Köztársaság Külügyminisztériuma stb.
Nem kell viszont intézményszerűen írni az ilyen (nem hivatalos) megnevezéseket: a francia külügyminisztérium jegyzéke, az olasz fémipari szakszervezetek, a lengyel hadsereg, az osztrák légitársaság stb.

A márkanevek

193. Gyártmányoknak, termékeknek, készítményeknek márkanévként használt elnevezését, annak minden tagját nagy kezdőbetűvel írjuk: Ultra (mosópor), Trabant (gépkocsi), Fabulon (arckrém), Vegacillin (gyógyszer); Alfa Romeo (gépkocsi), Coca-Cola (üdítőital); stb.
A nem márkanévként használt, többnyire a termék anyagára vagy származási helyére utaló nevekben a tagokat kis kezdőbetűvel írjuk: narancsital, meggylé; kecskeméti barack, tokaji bor; stb. – Cím­kén, hirdetésen stb., alakulatkezdő helyzetben az első tagot természetesen nagybetűvel kezdjük: Kecske­méti barack stb.
194. Ha a márkanév után tájékoztatásképpen odatesszük a típust, a dolgot jelölő szót is, a kettő közé nem teszünk kötőjelet: Omnia kávé, Panangin tabletta, Odol fogkrém; Tomi Mat mosópor; stb. (Vö. 183.)

A kitüntetések és a díjak neve

195. A kitüntetések és a díjak nevét a következőképpen írjuk:
a) A díj, érem, emlékérem stb. szót tulajdonnévhez (rendszerint személynévhez) kötőjellel kapcsol­juk: Kossuth-díj, Nobel-díj, József Attila-díj, Eötvös Loránd-emlékérem stb. – Az ilyen nevek -s képzős származékában az alapformát változatlanul megtartjuk: Kossuth-díjas, Nobel-díjas, József Attila-díjas, Eötvös Loránd-emlékérmes stb.
b) A több különírt közszóból álló kitüntetés- és díjnevekben az alkotó tagokat nagybetűvel kezdjük: Állami Díj, Akadémiai Aranyérem, a Munka Vörös Zászló Érdemrendje, a Szocialista Munka Hőse, Kiváló Dolgozó stb. – Kis kezdőbetűsek viszont az ilyen nevek esetleges melléknévi származékuk­ban, továbbá ha csupán címként szerepelnek, vagy ha valamilyen rövidebb formában használjuk őket: Erős Bálint állami díjas tudós új kötete elfogyott. A tanácskozáson Nagy József, a szocialista munka hőse is megjelent. Az értekezleten Fejes Katalin kiváló dolgozó ismertette munkamódszereit. Stb.
c) A kitüntetések és díjak fokozatait, illetőleg típusait jelölő szavakat, kifejezéseket kisbetűvel írjuk: a Munka Érdemrend arany fokozata, Kiváló Munkáért kitüntető jelvény stb.

A címek

196. A címek két nagy csoportra oszthatók: állandó címekre és egyedi címekre. – Állandó cím az újságoké, hetilapoké, folyóiratoké. Ezeket az jellemzi, hogy több, sőt sok szám címeként használato­sak. – Egyedi címük van viszont az irodalmi műveknek, a cikkeknek, a képzőművészeti alkotásoknak, a zeneműveknek stb. A szerző ezeknél szándékosan kerüli az ismétlődést, egyediségre és egyszeriség­re törekszik. – A címek írása tükrözi ezt a jellegbeli kettősséget.
197. Az állandó címeket, tehát az újságok, hetilapok és folyóiratok címét nagybetűvel kezdjük. A többelemű címekben – a címben levő és kötőszó kivételével – minden szót nagybetűvel írunk: Búvár, Valóság, Nyugat, Kincskereső, Népszabadság; Magyar Nemzet, Az Est, Nők Lapja, Új Tükör, Pest Megyei Hírlap; Élet és Tudomány; stb. – Egyes hosszabb állandó címekben csak az első szó nagybetűs: A magyar nyelv és irodalom tanítása stb.
A szabályt akkor is követni kell, ha a címlap megtervezői esetleg más írásmódot alkalmaztak.
A könyvtárügy és a szakirodalmi tájékoztatás (dokumentáció) területén a szabvány (MSZ 3424/2) előírásait követve az állandó címekben is csak az első elemet kezdik nagybetűvel.
198. Az egyedi címeket, tehát a költői művek, könyvek, értekezések, cikkek, képek, szobrok, zeneművek, műsorszámok stb. címét a következőképpen írjuk. – Az egyszavas címeket nagybetűvel kezdjük: Szózat, Hazám, Pályamunkások, Martinász, Álarcosbál, Zenedélelőtt stb. – A többszavas címekben csak az első szót és a tulajdonneveket írjuk nagy kezdőbetűvel: Magyar értelmező kéziszótár, Képes politikai és gazdasági világatlasz, Ember az embertelenségben, A kőszívű ember fiai, Tanulmányok Arany János költészetéről, Hajóvontatók a Volgán, Kis éji zene, Örökzöld dallamok, Kék fény stb. Továbbá: 1916 őszén, IX. szimfónia stb.
199. Ha a címeket szövegbe illesztjük, általában nem szükséges őket idézőjelbe tenni vagy más módon kiemelni. Különösen az egyszavas címek és a többszavas állandó címek szövegbeli megkülönböz­tetése fölösleges: Móricznak egyik híres regénye a Rokonok. – Munkácsy képének, a Siralomház­nak a betyár a főalakja. – Az új híd felavatásáról az Esti Hírlap közölte az első tudósítást. – Tanulmányát a Magyar Nyelv jelentette meg. – Ihletetten szavalta el Az eltévedt lovast. – Stb.
Elterjedt szokás azonban az egyedi címek idézőjelbe foglalása vagy eltérő betűtípussal való szedése is: József Attila utolsó évének versei között van az “Íme, hát megleltem hazámat” is. – Hosszan gyönyörködött a Majális színeiben. – Stb.
200. A ragokat és a jeleket a címekkel általában egybeírjuk: a Kritikában, a Társadalmi Szemlét, a Népszabadságé; a Számadásnak; a Nemzeti dalt, Arany Toldijában; stb. – A valamilyen írásjellel lezárt és a ragra végződő címekhez a ragokat és a jeleket kötőjellel kapcsoljuk: Juhász Gyula versének, a Szerelem?-nek…; Jókainak “Az arany ember”-e…; Petőfi a Szülőföldemen-ben…; stb.
Ragos címhez újabb rag függesztését lehetőleg el kell kerülni a mondat átszerkesztésével; pl. így: Petőfi a Szülőföldemen című versében…; stb.
A -beli képzőt és a képzőszerű utótagokat a címek változatlan formájához mindig kötőjellel kapcsoljuk: Valóság-beli (vita), Népszava-beli (hirdetés), Magyar Hírlap-beli (közlemény), Orvosi Hetilap-beli (cikk); Odüsszeia-beli (világ), Éjjeli menedékhely-beli (alakok); a Kritika-féle folyóiratok, Új Tükör-szerű hetilap; stb.

Tulajdonnevek köznevesülése

201. Tulajdonnevek gyakran válnak köznevekké. Ilyenkor már természetesen kis kezdőbetűvel írjuk őket, s az egykori tulajdonnév írásmódjától esetleg más tekintetben is eltérünk: röntgen, pecsovics, havanna; ferencjóska, háryjános; stb. Az idegen írásmódot is magyarossal cseréljük fel: aszpirin, szendvics, konyak, priznic, termosz stb.
A tulajdonnevek és közszók összeforrásából keletkezett összetett szavakat is kisbetűvel kezdjük, és az alkotóelemeket egybeírjuk: ádámcsutka, pálfordulás, szentjánoskenyér; pullmankocsi, wertheimkassza; stb. Az idegen írásmódot is gyakran magyarossal váltjuk föl: pasztőroltás, makadámút, dízelmotor, dízelolaj stb. [Vö. 140. b), 168.]
A köznevesülés lassú folyamat. Ennek során az írásformák egy ideig ingadoznak a nagy kezdőbetűs, idegenesen írt tulajdonnévi és a kis kezdőbetűs, magyarosan írt közszói formák között. Az írásmódváltozásra csak akkor kerülhet sor, ha a társadalmi tudatban a köznévvé válás már elég széles körben végbement.
AZ IDEGEN KÖZSZAVAK ÉS TULAJDONNEVEK ÍRÁSA

202. Az egymással érintkező nyelvek mindig adnak át egymásnak, és vesznek át egymástól közszava­kat is, tulajdonneveket is.
a) Az idegen eredetű közszavak idő múltával jövevényszavakká válhatnak, azaz olyannyira meg­hono­sod­hatnak, hogy más nyelvből való származásuk feledésbe merül. A jövevényszavakat ezért mindig magyarosan írjuk.
Az olyan szavakat, amelyeknek más nyelvi eredete még többé-kevésbé nyilvánvaló, idegen szavakként tartjuk számon. Ha egy latin betűs írású nyelvből átvett, általános fogalmat jelölő idegen szó közkeletűvé válik, eredeti írásmódját a magyar kiejtést tükröző formával váltjuk fel. Az idegen szavakat tehát aszerint írjuk már magyar vagy még idegen írásmód szerint, hogy mennyire haladtak előre a jövevényszóvá válás útján.
b) Az idegen eredetű tulajdonnevek egy részét már teljesen magyarnak tekintjük, szemben azokkal az idegen nevekkel, amelyeknek más nyelvekből való származását még felismerjük.
A tulajdonneveknek azonosító, egyedet jelölő nyelvi szerepéből következik, hogy a latin betűs írású nyelvekből átkerült idegen neveket általában minden változtatás nélkül, eredeti formájukban használ­juk, még akkor is, ha közkeletűek. Csak kisebb részüknek van magyar alakja.
c) A nem latin betűs írású nyelvek közszavait és tulajdonneveit általában a magyar ábécé betűivel, lehetőleg a forrásnyelvből írjuk át. Bizonyos meghatározott esetekben azonban más átírási rendszerek is alkalmazhatók.

A magyar írásmód szerinti írás

A közszavak írása

203. A latin betűs írású nyelvekből átvett és közkeletűvé vált köznyelvi és szakmai idegen szavakat általában magyarosan írjuk, azaz szokásos kiejtésüket a magyar hangjelölés szabályai szerint tükröztetjük: antracén, hisztamin, izotóp, karbamid, kemping, kóla, kombájn, lézer, magnetofon, menedzser, televízió, digitális, mikroszkopikus, szelektív stb. – Az egyébként magyarosan írt alakokban is megőrződött az eredeti írásmódnak a magyar kiejtéstől eltérő egy-egy eleme: bonbon, futball, millió stb.
204. Ha a magyarosan írt közkeletű idegen szavak eredeti idegen írásában ch, x vagy q betű van, a következőképpen járunk el:
A ch-t, ha h-nak ejtjük, megtartjuk: jacht, mechanika, mechanikus, monarchia, pech, technika, technikus stb.
A ksz-nek ejtett x-et általában meghagyjuk: expressz, oxigén, szexuális, taxi, textil, fix stb., s csak egy-egy kivételes esetben írunk helyette ksz-et: bokszol stb. – A gz ejtésű x-et többnyire átírjuk: egzakt, egzotikus, egzisztencia stb., s csak néha tartjuk meg: exegézis, exogámia stb. (Vö. 209.)
Az eredeti qu betűegyüttes helyett mindig kv betűkapcsolatot írunk: akvárium, antikvárium stb.
205. A nem latin betűs írású nyelvekből (gyakran több nyelv közvetítésével) átvett és már meg­hono­sodott szavakat – a forrásnyelvre vonatkozó átírási szabályoktól függetlenül – a magyarban szokásos kiejtésük szerint írjuk: szamovár, szovjet, tajga, gésa, pagoda, karate, szamuráj, tájfun, dzsunka, láma, mecset, minaret, számum stb.
206. A közkeletű idegen szavak túlnyomó többségében egyes idegen eredetű képzők (-ikus, -ista, -itás, -izál, -izmus stb.) előtt a tőbelseji hosszú magánhangzó rövidre változik: passzív – passzivitás, periódus – periodikus; reális – realista, realizál, realizmus; típus – tipikus, tipizál; stb. (Vö. 28.)
A hosszú magánhangzó azonban (nem mindig következetesen) néhány szó származékaiban is megőrző­dik: akadémia – akadémikus, akadémizmus, akadémista; esztéta – esztétika, esztétikum, esztétikus; stb.

A tulajdonnevek írása

207. A latin betűs írású nyelvekből átvett személynevek közül csak néhány nagy történelmi vagy irodalmi múltú és rendszerint közismert nevet használunk hagyományos megmagyarosodott formájában. Ezek közül némelyik teljesen magyaros alakú: Brankovics György, Husz János, Kálvin János, Kolumbusz v. Kolumbus Kristóf stb. (Đorđe Branković, Jan Hus, Jean Calvin, Cristoforo Colombo stb. helyett). Más nevekben a sorrend és a keresztnév magyaros, de megmaradt a családnév eredeti írása: Engels Frigyes, Luther Márton, Marx Károly, Wagner Richárd stb. (Friedrich Engels, Martin Luther, Karl Marx, Richard Wagner stb. helyett).
Újabban a nyelvhasználat nem törekszik ilyen teljesen vagy részben magyaros névformák kialakítására, de – a régi hagyományt folytatva – a keresztnevekből a viszonylag újabban átvetteket is magyarosan írjuk: Kármen, Mercédesz; Krisztián, Oszvald; stb. (Vö. 161.)
208. Latin betűs írásrendszerű országok, külföldi területek, határainkon kívüli hegyek, vizek, helységek stb. megnevezésére gyakran magyar neveket vagy magyaros formájú és írású név­változato­kat használunk: Franciaország, Ausztrália, Hispánia, Itália, Svájc; Alsó-Ausztria, Burgundia, Moldva, Szicília; Sziklás-hegység, Alpok, Kordillerák, Vezúv; Csendes-óceán, Szent Lőrinc-folyó, Elba, Odera, Rajna, Temze; Bécs, Eperjes, Nagyvárad, Szabadka, Isztambul, Koppenhága, Krakkó, Nápoly, Párizs; stb.
A földrajztudomány, a könyvtárügy, a szakirodalmi tájékoztatás (dokumentáció), az idegen­forgalom, a postai forgalom területén, továbbá a térképeken – főleg a helységnevek ese­té­­ben – az idegen nyelvbeli név is használható: Wien, Preąov, Oradea, Subotica, İstanbul, København, Kraków, Napoli, Paris stb.
209. A ch-t és az x-et a magyarosan írt idegen eredetű keresztnevekben és földrajzi nevekben is megtartjuk: Albrecht, Maximilián, Beatrix; Luxemburg, Mexikó; stb. (Vö. 204.)
210. A nem latin betűs írású nyelvekből (gyakran több nyelv közvetítésével) korábban olyan névformák is bekerültek nyelvünkbe, amelyek a mai átírási szabályoktól eltérnek. Ezeket közkeletű, hagyományossá vált magyar alakjukban írjuk: Dárius, Ezópus, Herkules, Krőzus, Anyegin, Lenin; Athén, Babilon, Kairó, Peking; Himalája, Kréta, Néva; stb.
Az ilyen hagyományos nevek közül e formában több csak bizonyos állandósult kifejezésekben él: valóságos Krőzus, de görögösen: Kroiszosz; Potemkin-falvak, de: Potyomkin; stb.

A toldalékok kapcsolása

211. A magyarosan írt idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez ugyanazon szabályok szerint kapcsoljuk a toldalékokat, mint a magyar szavakhoz és nevekhez: frontálisan, hobbija, koktélt, lemberdzsekben, riporttal, Milánóig, Prágában; arabeszkek, Huszé; krómoz, löncsöl, nikotinos, kálvini, nápolyi; stb. (Vö. 163–165., 174–184.)

Az idegen írásmód szerinti írás

A közszavak írása

212. A latin betűs írású nyelvekből átvett, nem általános használatú közszavakat idegenesen, vagyis a forrásnyelv helyesírásának szabályai szerint írjuk: bestseller, couchette, lady, myocarditis, rinascimento, señor, show, tüchtig stb. (Vö. 214.)
213. Eredeti idegen írásmódjuk szerint írjuk a latin betűs írású nyelvekből átvett többszavas kifeje­zé­seket, szólásokat, közmondásokat: all right, conditio sine qua non, eppur si muove, park and ride, tête-à-tête stb.
Ha az egyébként már magyarosan írt idegen szó idegen kifejezésben, annak tagjaként fordul elő, eredeti helyesírással írandó: bacilus, de: Bacillus anthracis; dózis, de: dosis effectiva minima; tuberkulózis, de: tuberculosis bronchialis; stb.

A tulajdonnevek írása

214. A latin írású nyelvek tulajdonneveiben általában változtatás nélkül követjük az idegen írásmó­dot: Cervantes, Chopin, Eminescu, Horatius, Puccini, Rousseau, Shakespeare, Zweig; Bologna, Buenos Aires, Dubrovnik, Karlovy Vary, Latium, Loire, Rio Grande do Norte, Tallinn, Vaasa, Wuppertal; stb.
Így járunk el természetesen akkor is, ha az idegen nevek a magyarban nem használatos mellékjeles betűket tartalmaznak: Čapek, François, Krleľa, Molière; Châtelet, Gdańsk, Liepāja, ŁódĽ, Mărăşeşti, Marañón, Njegoą, Plzeň; stb.
Nyomtatásban, ha nincs megfelelő betű, és ha a nyomtatási eljárás a mellékjel pótlását nem teszi lehetővé, a mellékjelet elhagyjuk, az alapbetűt megtartjuk: Capek, Francois, Moliere; Chatelet, Gdansk, Liepaja, Lódz, Marasesti, Maranón, Plzen; stb. – A mellékjelek elhagyása szükségmegoldás, de a mellékjeles betűk helyett az alapbetűktől eltérő más magyar betűk alkalmazása, azaz a névnek fonetikus vagy éppen eltorzított átírása (pl. Françoise helyett Franszoáz v. Franszoise, Karadľić helyett Karadzsity v. Karadzsics) teljességgel helytelen.

A toldalékok kapcsolása

215. Az idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez általában ugyanúgy közvetlenül (tehát kötőjel nélkül) tapasztjuk hozzá a toldalékokat, mint a magyar szavakhoz és tulajdonnevekhez: businessből, cowboynak, fairül, schillingért, signorét, Amundsenről, Stockholmnál, Janus Pannoniustól; stewardessek, Habsburgok; barrelnyi, shoppingol, horatiusi, verdis, greenwichi, wrocławi, toulouse-lautreci, karl-marx-stadti; stb. (Vö. 163–165., 174–184.)
Az i-re végződő idegen helységnevek -i képzős származékának végén (a magyar i végű helység­nevek­hez hasonlóan) csak egy i-t írunk: (a) helsinki (olimpia), (a) pompeji (ásatások) stb. [Vö. 175. b)]
Ha az i képző egyelemű, y-ra végződő idegen helységnévhez járul, az -i-t a névhez közvetlenül kapcsoljuk: coventryi, vichyi stb.
216. Ha idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez közvetlenül kapcsolunk magyar toldalékokat, az alábbi két részletszabály megtartására kell ügyelni:
a) Mind a közszavak, mind a tulajdonnevek végső a-ja, e-je, o-ja és ö-je helyett á-t, é-t, ó-t, ill. ő-t írunk az olyan toldalékos alakokban, amelyekben ezek a szóvégi hangok a magyar kiejtésben meg­nyújt­va fordulnak elő: signorina, de: signorinák; – Coca-Cola, Coca-Cola-szerű, de: Coca-Colát; – Sinaia, sinaiai, de: Sinaiában; campanile, campanileszerű, de: campanilén; – Goethe, goethei, de: Goethének, goethés (Vö. 29.); – allegro, allegroszerű, de: allegróban, allegrós; – Oslo, de: Oslóban, oslói; – Malmö, de: Malmőből, malmői; stb.
b) A -val, -vel és a -vá, -vé rag a mássalhangzót jelölő nem magyar betűre vagy betűkapcsolatra végződő idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez úgy járul, hogy v-je teljesen hasonul az utolsó kiejtett mássalhangzóhoz: Andrićtyal, Balzackal, pechhel, Bachhal, Greenwichcsel, Steinbeckkel, Engelsszel, hertzcel, fixszel, fixszé, ortodoxszá, Félixszel, Marxszal stb. [Vö. 163. b)]
217. Bizonyos esetekben kötőjellel kapcsoljuk a toldalékokat az idegen közszavakhoz és tulajdon­nevekhez.
a) Ha az idegen írásmód szerint írt közszó vagy tulajdonnév végén hangérték nélküli (ún. néma) betű van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betűknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttese jelöli, akkor a magyar toldalékot mindig kötőjellel fűzzük a szó testéhez: guillotine-t, monsieur-nek; Glasgow-ban, Iaşi-nál, Loire-on, Montesquieu-nek, Montreux-ig, Peugeot-t, Rousseau-val, Voltaire-é; stb. – De hagyományosan: Anjouk.
A -val, -vel és a -vá, -vé rag v-je ilyenkor is az utolsóként kiejtett mássalhangzóhoz hasonul: guillotine-nal; Iaşi-sal, Molière-rel; stb. Az egyelemű vagy kötőjellel összefűzött tagokból álló tulajdonnévnek (a néma betűs végződés miatt kötőjellel odakapcsolt) -i (-s, -ista, -izmus) képzős származéka természetesen kis kezdőbetűs: shakespeare-i, voltaire-es, voltaire-izmus, bordeaux-i, lille-i, ploieşti-i; joliot-curie-s, châlons-sur-marne-i; stb.
b) Ha az idegen tulajdonnév két vagy több különírt elemből áll, akkor az -i (-s, -ista, -izmus) képzőt (a többelemű magyar tulajdonnevekhez hasonlóan) mindig kötőjellel kapcsoljuk az utolsó elemhez, s az alapforma szerinti kezdőbetűket megtartjuk: Victor Hugó-i, Walter Scott-os, Leonardo da Vinci-s, Anatole France-i; New York-i, Karlovy Vary-i, Frankfurt am Main-i; stb. (Vö. 164.)
c) A mássalhangzót jelölő kettőzött betűre végződő idegen tulajdonnevekhez az azonos betűvel kezdődő magyar toldalékot (s így a -val, -vel és a -vá, -vé rag megfelelő alakját is) kötőjellel kapcsoljuk, hogy a név alapformája világosan kitűnjék: Mann-nak, Tallinn-nál, Scott-tól, Falstaff-fal, Grimm-mel, Scott-tal stb. [Vö. 94., 163. c)]